Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
.«I í A MAGYAR SZOCIALISTA'MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA mW* XIX évfolyam, 83. szám ÄRA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1969. április 13. A HÉT a Imosítóan döcögött a vonat. Az emberek beszélgettek. /% Problémáikról, örömeikről, magánéletükről, mindenről. Egyszercsak szokatlan dolog történt. A nő, aki velem háttal ült, olvasni kezdett. Hangosan olvasott. Nem verset, nem novellát, nem regényt, hanem a Jelenkor tartalomjegyzékét. Olvasta a címeket, az író nevét, sőt azt is, hogy novellát, verset, regény, tanulmányt, drámát írt-e az illető. A férfi, aki mellette ült — bólogatott. Figyelmesen hallgatta a tartalom- jegyzéket, majd amikor már megismerte a Jelenkor egész tartalmát, megszólalt: — A verseket olvasd, drágám! A vonat megállt. Többen leszálltak. Megürült az ablak melletti hely. A nő elfoglalta. Hátranéztem. Csinos, fiatal, vörös hajú nő volt. Kezében a Jelenkor. Olvasott. Hangosan olvasott. A körülötte ülők mind odafigyeltek. Befejezte az egyik verset, utána újra kezdte a másikat. Pontosan úgy, mint korábban, először felolvasta a költő nevét: JSimonyi Imre: Kérdések egy halottas ágyhoz, s a hulla válaBefejezte munkáját a szocialista brigádvezetők Eli. országos tanácskozása Döccenve bukkantak elő a verssorok: »Mondd, elkezdenéd újra elölről, ha lehetne? — Nemi — Hallod! — elölről! — ha lehetne! — Merni — Hát nem érted? — a mai eszeddel! — Ma sincs több eszem. — De nem a fejeddel, rohanván a falnak, mint régen!” H allgattuk a verset, amint bukdácsolt a ritmusa aszerint, hogyan döcögött a vonat. Úgy ültünk ott, mint valamikor őseink a Bibliából felolvasó körül. Az arcokon látszott, hogy az emberek nemcsak hallgatták a verset, de gondolkodtak is. Volt, aki talán azt gondolta: „Marhaság az egész. Egy halottal nem lehet beszélni!” A másik talán gondolatban rákontrázott: ,,A költő mindenkivel beszélhet! A halottal is, aki azt mondja: ha mindent elölről kezdene, akkor is mindent ugyanúgy, megalkuvás nélkül tenne, mint életében tette.” Újabb versek következtek. De, én folyton csak erre az egy versre gondoltam. Időnként hátra-hótranéztem. A nő csinos volt, egyre csinosabb, és azon kaptam magam, hogy a férjére is kíváncsi vagyok. Szeretném látni az arcát. De csak fekete hajjal borított kerek fejét láttam. Valaki megszólalt: — Furcsa emberek. Verset olvas, hangosan, a vonaton. Egyszer a Világ nagy vasútjai című filmben láttam ilyent. A sivatagban egy kereskedő olvasott verseket az utazóközönségnek. Ezt a filmet én is láttam. Igaza van. De az más volt. A turbános utasok nem tudtak olvasni. De nálunk tudnak olvasni, különösen a fiatalok. Miért olvassa ez a nő hangosan a férjének a verseket? Talán azért, mert feltűnési viszketeg- ségben szenvednek? Vagy most mennek nászútra? A vagyok tucatjai jöttek elő. . A vonat lassított. Leszálláshoz készülődtek az utasok. A fiatal házaspár is. A fiatalasszony leemelte a fogasról a férfi kabátját és felsegítette, ö szedte le a táskát a polcról, ő vette le a kalapot, a sálat a fogasról.,. A férfi nem viszonozta a szívességét. Dühös lettem. Csak állt. Háttal állt nekem, pedig én az arcába szerettem volna vágni: „Udvariatlan fráter! A feleségével felolvastat magának, a kabátját felsegíttett.. A vonat megállt. A férfi megfordult és elindult. Fekete szemüveg volt rajta, karjára akasztva fehér bot himbálódzott. A felesége belekarolt és elindultak. Mindenki szabad utat biztosított nekik. Amikor ismét elindult a vonat, valaki megszólalt: — Szép nő! Vajon kinek öltözik? A férje úgysem láthatja! A körülötte ülőkön látszott, hogy gondolkodnak. Ki tudja, mi minden rosszra gondoltak. Én csalt egyet tudok. Azt, hogy én mire gondoltam ebben a pillanatban, Én arra gondoltam: háhysZor, de hányszor formálunk véleményt valakiről, herrtesäk a Vonaton, hanem másutt Is, akiről semmit, vagy jóformán alig tudunk valamit. Egész hazáig soroltam magamban a példákat. És szégyell- tem magam. SZAVAI JANOS Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában szombaton reggel folytatta munkáját a szocialista brigádvezetők III. országos tanácskozása. Az elnökségben helyet foglalt Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, valamint Fock Jenő, a minisztertanács elnöke, Biszku Béla- az MSZMP KB. titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, és Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a tanácskozáson megjelent a kormány több tagja is. A szocialista brigádok nagy országos munkaértekezletének második napi tanácskozását Györke Béláné, a Pamutnyomóipari Vállalat Goldberger Gyára KISZ aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett szocialista brigádvezetője, a tanácskozás elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy számos üzemtől, vállalattól újabb táviratokban köszöntötték az országos találkozót a szocialista brigádok. A szombati tanácskozáson elsőként Vajda Gizella, a Dunai Vasmű vegyésztechnikusa szólalt fel. \ A szocialista brigád vezetők tanácskozásának első napján Kádár János elvtnrs az MSZMP Központi Bizottságának első tékára beszédet mondott. A szombati nap eseményeinek ismertetése előtt részleteket közlünk Kádár elvtára beszédéből. Kádár elvtárs beszéde Kedves Elvtársak, Elvtársnők! A szocializmus magyarországi erői most tíz esztendeje, a szocialista brigád mozgalom megszületésével új erővel gyarapodtak. Azóta a szocialista brigádmozgalom szélesen kibontakozott, tömegmozgalommá vált, megerősödött, s a szocializmus további építésének nagyon fontos tényezője lett. Ami pedig a továbbiakat illeti, úgy vélem, hogy a mozgalom fejlődésének feltételei jók, további megerősödése lehetséges és feltétlenül szükséges is. A szocialista brigádvezetők harmadik országos tanácskozása tehát nagyon fontos eseménye szocialista életünknek és egész társadalmunknak — kezdte felszólalását Kádár ' elvtárs. — Szeretnék egy szívesen vállalt, megtisztelő megbízatásomnak is eleget tenni: átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt, a párt Központi Bizottságának szívből jövő, ..elvtársi üdvözletét és őszinte jókívánságait. A magam részéről is sikeres, eredményes munkát kívánok és szívből köszöntőm az értekezlet minden résztvevőjét. 0 pár!, a munkásasztáiy. sz egész nép isszefsrrt A tízéves fejlődésről szólva megállapította: — A Szocialista brigádmozgalom kibontakozása, fejlődése — ugyanúgy, mint népünknek az elmúlt évtizedben elért minden eredménye elválaszthatatlan attól, hogy pártunk marxista—leninista irányvonalat és politikát dolgozott ki. Enélkül a munkásosztálynak, a népnek nincs és nem lehet világos orientációja, előretekintése a jövőre. Ugyancsak döntő és meghatározó téhyezo volt hogy a párt, a munkásosztály, nz egész nép összeforrt. Csak ezáltal jöhetett létre az nz erő, amely minden eredményes harc feltétele. Alapvető és meghatározó tényező vei! n munkás- hatalom megvédése és megszilárdítása is, mert szilárd munkáshatalom nélkül egyetlen országban sem lehet eredményesen építeni a szocializmust — E tényezők mellett alapvető és meghatározó volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely a szocialista forradalom egyik alapvető feladatát oldotta meg. Ezzel befejeződött a szocialista társadalom alapjainak lerakása, tovább szilárdult a munkásparaszt szövetség, meghatványozódott, nagymértékben gyarapodott társadalmunk szocialista. forradalmi ereje. E tényezők, továbbá a világosan felismert és követett szocialista célok érdekében kifejtett nagyarányú és intenzív munka eredményeként az elmúlt tíz esztendőben hazánkban igen jelentősen fejlődtek a termelőerők, a termelés, s nagyarányú haladás tanúi lehettünk a tudományos élet a közoktatás, a kultúra területén. E fejlődés alapján dolgozó népünk számára rendszeresen emelkedő életszínvonalat biztosítottunk, ami szocialista hárci programunk nélkülözhetetlen része. Pártunk, munkásosztályunk és népünk számára nem ünnepi alkalmakkor hangoztatott frázis, hanem mély meggyőződés, hogy a szocialista társadalomban mindennek a dolgozó emberért kell történnie. Nagy társadalmi erőfeszítéseinknek az a célja, hogy dolgozó népünk emberhez méltóan, s ahogy előrehaladunk, mindig jobban és jobban éljen a munka szabad szocialista társadalmában. — Mindennek eredményeként ma mér nem vitás — s nem is vitathatja senki, — hogy a Magyar Népköztársaság belső rendje és nemzetközi tekintélye egyaránt szilárd, erős. Ez a párt, a rendszer, a nép — a munkások, a parasztok, az alkalmazottak, az értelmiségiek — munkájának, harcának történelmi eredménye. Nem kanyarodunk vissza Kádár János ezután emlékeztetett az i9G8-as gazdasági év főbb eredményeire, részletesen szólt az ipar, a mező- gazdaság, a kultúra terén elért sikerekről, majd így folytatta: döntő az, hogy a szociális“ ta célok, az elérésükhöz szükséges gazdasági tennivalók a Cinegek programjává, váltak. hn erre építünk, éppüge meg tudjuk oldani az előttünk álló feladatokat, ahogy a mögöttünk levőket is megoldottuk. — Mi nem volt kielégítő 1968-ban? Az Ipari termelés 5 százalékos növekedése magasan fejlett ipari országban elfogadható, sőt nagyon jónak tekinthető. Országunk jelen* :egi fejlettségi Szintje azonban értnél valamivel nagyobb nötí'olylatás a 2. oldalon.)
