Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-12 / 82. szám
Közéletünk Ülést tartott a szekszárdi, paksi, tamási járási tanács vb A járás termelőszövetkezeteinek elmúlt évi gazdálkodásával, a zárszámadások tapasztalatával foglalkozott pénteki ülésén a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, majd a járás tanácsainak 1868. évi költségvetést tárgyalták meg. Két érdekes téma szerepelt a Paksi Járási Tanács vb-ülé- sén, amelyet szintén pénteken délelőtt tartottak meg: dr. Szüle Mátyás járási főállatorvos az állategészségügyi helyzetről adott számot. Szederkényi Lászlóné, a járási könyvtár vezetője pedig a valóban korszerű követelmények között dolgozó járási könyvtár tevékenységéről, az olvasottság alakulásáról tájékoztatta a vty-tagjait. A Szekszárdi Járási Tanács vb. péntek délelőtti ülésén a bogyiszlói községi tanács vb- elnöke számolt be arról, milyen a tanács gazdasági szervező és irányító munkája, majd bejelentésekkel foglalkozott a végrehajtó ' bizottság. Hatvan helyett Kaposváron Korábban már hírt adtunk arról, hogy az élelmiszeripari üzemek legjobb szocialista brigádjai között folyó országos vetélkedés — amelynek első fordulóját márciusban Ngykő- rösön rendezték meg — második fordulójára április 19-én kerül sor. Megyénket a legjobb szocialista brigádok Ki mit tudján a Paksi Konzervgyár korábban első helyezést elért szocialista brigádja, a Jóreménység mellett, a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat dombóvári üzemének egyik szocialista brigádja képviseli majd. Tekintettel a vetélkedés országos, és így a vártnál is népesebb mezőnyére, az április 19-i második forduló színhelye nemcsak Hatvan lesz. A második fordulóban való részvételre eddigi eredményei alapján jogosult hat szocialista brigád, Kaposvárott fogja erejét összemérni. ’ Míg a Kaposvári Cukorgyár versenyzői átadják a „hazai pályát” a vendégeknek és Hatvanban vesznek részt a vetélkedőn, addig a hatvaniak a Budapesti Sütőipari Vállalat, a Székesfehérvári Hűtőgyár, a Baranya megyei Tejipari Vállalat Vémén- di Sajtüzeme versenyzői a már említett két tolnai brigáddal együtt Kaposvárott méri össze tudását. A dunántúli csoport kaposvári vetélkedőjét a Kaposvári Cukorgyár művelődési házában rendezik meg szombaton, április 19-én 17 órás kezdettel. Nagy várakozással tekintünk a megyét képviselő brigádok szereplése elé. 120 000 öntözőcső Szekszárdról Az ország minden tájára szállítják már az esőztető öntözőberendezéseket a szekszárdi „öntözőcső-gyárból": a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalattól. A vállalat ebben az évben mintegy 120 000 hidegen hengerelt szalagacélból készített öntözőcsövet, 32 ezernél több bronz és műanyag szórófejet, továbséget, a társadalmi szerveket. A „kulturális forradalom” de- zorganizálta az ország gazdasági tevékenységének korábbi irányítási rendszerét. A Mao-csoporf a . forradalmi bizottságokon át gyakorolja a hatalmat. Ezek vezetőivé elsősorban megbízható katona- kádereiket nevezik ki. Arra a kérdésre, hogy mi a demokrácia, Mao Ce-tung egy alkalommal így válaszolt: „Én általában nem vagyok híve a választásoknak”. Mao Ce-tung már a múltban is többször durván megsértette a kommunista párt határozatait. A Cejanszki tartomány végrehajtó bizottsága még 1930-ban rámutatott, hogy Mao „uralkodó” akar lenni a pártban. Mao Ce-tung a pártfegyelem megsértéséért többször kapott pártbüntetést, sőt a Központi Bizottságból is ki akarták zárni. A maoisták azt követelik, hogy minden ember feltétel nélkül teljesítse Mao Ce-tung utasításait. „Megértetted — hajtsd végre, ha ma még nem értetted meg, akkor is: hajtsd végre..Logikájuk szerint, ha a kisebbség aláveti magát a többség akaratának, az „rabszolga-pszichológia”. Viszont ha mindenki egy embernek engedelmeskedik, az a „legnagyszerűbb forradalmi- ság”. bá 14 ezer tolózárt, s a csövek elágaztatásához szükséges több tízezer különböző méretű idomot gyárt. Bár ez a mennyiség négyszerese a .tavalyinak, a kereslethez mérten mégsem elegendő. A szekszárdi vállalat Ugyan többet is tudna gyártani, ha az alapanyaggal kapcsolatos és egyébb, nehézségek nem akadályoznák. (—só) Prémium helyett rakéta A maoisták azt állítják, hogy a „kulturális forradalom rendkívül kedvező feltételeket teremtett” Kína gazdasági élete számára. A tények azonban mást mutatnak. Az ipari termelés 1967-ben 15—20 százalékkal csökkent. Az ország energia-ellátását szolgáló szén termelése 40 százalékkal esett. Az, acéltermelés 13 millióról 9—10 millióra csökkent, a gépkocsi- gyártás 55 ezer, helyett csak 45 ezer darab volt. A népgazdaság minden nehézsége ellenére a maoisták’ a rakéta és nukleáris potenciál növelését szolgáló ipar fejlesztésére fordítják elsősorban figyelmüket. A mezőgazdaságban, a rendkívül kedvező időjárás mellett 1967- ben mintegy 190 millió tonna gabonát takarítottak be, de a tavalyi gabonatermelés alig érte el az 1957-es szintet, amikor még senki sem hallott a „nagy ugrásról’ és á „népi kommunákról”. Ugyanakkor az elmúlt évtizedben Kína lakossága mintegy százmillióval nőtt. így az egy, főre jutó gabonamennyiség sokkal kevesebb, mint 1957-ben. A munkások és alkalmazottak jövedelme 20 százalékkal csökkent. A korábbi prémiumokat elvonták, ezt a maoisták „ökonomizmusnak”, a „re- vizionizmus* mérgének” béMeditáció a kisszerűségről A kisszerűséget a magyar ** kisvárosok buta, gonosz betegségét, a fontoskodás, a pletykaéhség, a kandi kíváncsiság és az állig begombolkozó gőg jellemzi. A kisszerűség árgus szemekkel, nyitott fülekkel járja az utcákat, a tereket, a presszókat, a nyilvános illemhelyeken élvezettel falja a vécéköltők műveit, ám megbotránkozva tárgyalja X nőügyeit, és Y férfiügyeit. Ezenközben kéjesen csámcsog, . hisz boldog, hogy vannak ilyen ügyek, tehát van mivel foglalkoznia. Számára szenzáció, napokig beszédtéma, ha egy közéleti ember nótára zendít a Kispi- pában. Számára, a homályos hivatali folyosók szögletében hetekig kombinációs vitatéma, hogy miért éppen Z-t nevezték ki igazgatónak, de az űrutazás legújabb fejleményei, a paksi erőmű építése, a szekszárdi sertésgyár, vagy az épülő művelődési ház nem tudja izgatni, nem érdekli. Kívül esnek ezek a látómezején. A kisszerűség szimptómái közé tartozik a törleszkedési vágy. Léteznek emberek, akik mindenre képesek azért, hogy ^bekerüljenek a kisváros előkelőnek vélt világába, hogy bejussanak a ..jobb körökbe”. S ha a könyöklés megalázó vi- zitprocedurái árán bejutnak, akkor teljes az örömük. Ez igen, most már valakik! Boldogok, mert azt hiszik, az Isten lábát fogták meg, hanem egy melóssal, hanem egy úrral ülnek be a mindenütt meglévő reprezentatív presszóba, ahol a pincér még ma is másként szolgálja ki a mérnök urat, és megint máskért a segédmunkás szakit. fi íjnos az egyik elfogad- u ja, és sajnos a másik még nem tart ott mindig, hogy kellő tartással, a megkülönböztetést kikérje magának. A kisszerűség cím, rang és beosztás szerint osztályozza az embereket. A keveredést • nem ismeri el, sőt erélyesen visz- szautasítja. Magam is számlyegzik. Romlott a lakosság élelmiszer- és iparcikk- ellátása is. Rajok és szakaszok a gyárban A maoista csoport igyekszik kikeveredni ebből a gazdasági válságból, s most a „nagy ugrás” korszakára jellemző gazdasági irányítási módszerekhez folyamodik. Az ipari vállalatoknál kaszárnyarendszert vezetnek be. A vállalati forradalmi bizottságok élén katonák állnak. A munkásokat és alkalmazottakat rajokba, szakaszokba szervezik. A Cianoi Ribao újság így ír erről: „A munkások oszlopban vonulnak a gyárba, munkaidő után oszlopban hagyják el a műhelyeket. Az egyik műhelyben 380 emberre 100 politikai munkás jut". A maoisták — hatalmuk védelmében — mind több kirohanást intéznek a Szovjetunió ellen, revízionizmussal, az imperializmussal kötött szövetséggel vádolják. Már 1965-ben „északról fenyegető veszélyt” emlegettek, hogy szovjetellenes hangulatot szítsanak. Most pedig, katonaibürokratikus rendszerük védelmében, a terrorcselekményre vetemedtek a Szovjetunió ellen. A véráldozatot követelő provokációk arról tanúskodnak, hogy a Mao- csoport hegemóniája érdekében kész feláldozni a kínai nép alapvető érdekeit talanszor tapasztaltam, bizonyos úriemberek szemében a megrökönyödést, mikor látták, hogy az utcán „rangban” nem hozzám illő férfiakkal és nőkkel beszélgetek. Szentségtörésnek vélték, ezt a fajta „leereszkedést”. Ilyen ügyben már levelet is kaptam azzal a barátinak álcázott szöveggel, hogy ne nézessem le magam, árt a tekintélyemnek, ha akárkivel szóba állok. Fütyülök rá! Ez volt a válaszom. A kisszerűség képtelen elviselni, ha az orvos nem játssza meg magát, s tegeződik a házmesterrel, vagy uram bocsá, beül a kiskocsmába sörözni a kőművessel, vagy éppen ösz- szejár az anyagbeszerzővel. A kisszerűség azonos a korlátoltsággal. De ismerni kell természetesen a hátterét is. Az úri Magyarország „jóvoltából” mi nem, vagy csupán mikróméretekben rendelkezünk demokratikus hagyományokkal. Franciaországban, sőt a szomszédos Ausztriában már rég uramnak szólították -a munkásembert is, amikor még nálunk a gazdasági cselédet így intette magához a főintéző: „Hé, te, hogy is hívnak? Fuss ide gyorsan hozzám!” Magyar- országon soha nem volt „divat” a barátkozás, az értelmiségiek és a kvalifikáltabb ipari munkások között. Magyarországon mindig az alantas tartást kellett megszoknia a munkásembernek, a feljebbvalóval szemben. Nagyon sokat változott, sőt szinte gyökeresen megváltozott a helyzet, hisz hazánk felszabadulása óta huszonnégy év telt el. De még ez a huszonnégy esztendő sem volt elegendő ahhoz, hogy a kisszerűség is megszűnjék. A’vasom az Élet és Iroda-u lom egyik cikkét, helyeslő bólogatások közben ismerek rá Szekszárdra is. Minden igaz. Érdemes egyszer például a vállalkozó kedvű embernek végigjárni az új bérházak lépcsőházait. Az ajtókra szegezett névtáblák némelyikén nemcsak a bérlő nevét olvashatjuk, hanem a foglalkozását is. Mi ez, ha nem kisszerűség. Ott és akkor a bérlőtől ki kérdezte a nevén kívül a foglalkozását? Ha nem kérdezte senki, akkor kinek és miért közli. Nyilvánvaló, a „több” látszatáért. Lássák az emberek, és essenek hasra, hogy ő nemcsak úgy egyszerűen Kovács János, ő közgazdász, okleveles mérnök, vagy mittudomén micsoda. Gondolkodjunk csak: ha Kiss Imre bérházi lakása ajtajára azt írná ki, hogy „Kiss Imre postáskézbesítő”, akkor a foglalkozás feltüntetését túlzásnak tartanák, és megmosolyognák. Nos, ami felesleges az egyik névtáblán, az teljesen felesleges a másik névtáblán is. Minek, kinek, miért? Érdemes megfigyelni országos vásárok, kiállítások alkalmával az üzeneteket. Miután mikrofont dugunk az orra alá, a kisszerűség szinte tobzódik. Volt egy üzenet a mezőgazda- sági kiállításról, amely így hangzott: „Kovács István századosnak küldi jókívánságait szerető felesége Kovács Istvánná, statisztikus.” Dőltem a röhögéstől. Ez a ravasz asz- szonyka megragadta az alkalmat, ország-világgal tudatta, hogy férje százados, ő meg nem akárki, — statisztikus. Elképzelhetjük, mennyire nagyra van ezzel otthon, a kisvárosban. Egyetlen dologról feledkezik meg. Arról csupán, hogy van az országban rajta kívül még vagy ötezer statisztikus, nem nagy szám tehát, ha hivalkodik vele, hogy ő is az. Dehát a kisszerűség akkor boldog, ha kérkedhet. Mindenütt ezt teszi. A boltokban, a hivatalokban, az intézményeknél, akkor is, amikor elutazik, akkor is, amikor megérkezik. És akkor is, amikor kijelölik számára a bankettokon az ültetési sorrendet. Ilyenkor rendszerint megsértődik, mert neki jobb hely jár. A kis országok, a kis városok betegsége ez. A szűk körben mozgó emberek komikas tévedése, hogy a külsőségekre és a látszatra adni kell, mert ellenkező esetben oda a rang, a tekintély, az elképzelt nagyság. A mulatságos helyzetele sokasága adódik ebből. Szek- szárdon a Sándor, a József, a János, az István nap ünnep, így alakult ki ez a szokás. Valóságos búcsújárás kezdődik. A barátok, az ismerősök, a munkatársak jogosan keresik fel egymást, a jókívánságokkal. De az már nevetséges, hogy némelyik vezető előszobájában hovatovább üres szertartásként olyan emberek adják egymásnak a kilincset, akiknek egész évben alig vagy egyáltalán nincs munkakapcsolatuk a vezetővel, de most mégis a színe elé járulnak, hogy utána tudjanak szívvel dicsekedni. „Ott voltam, meg- köszöntöttem, és elbeszélgettünk.” — mondja elégedetten a kisszerűség és körülnéz: látjátok, én nem akárki vagyok! fi közben szolgáltatja a ű napi csemegéket a válásokról, a házasságtörésekről, az öltözködésről, a konyhák állapotáról, a szobák tisztaságáról, az erényekről, az autó- vásárlások eredetéről stb., stb. Ülök egyszer egy előkelőnek látszó társaságban. Az élénk és épületes társalgás fél éjjel arról folyt, hogy X-ék konyhájában napokig nem mossák el az edényeket. Kivesézték a témát. Elálmosodtam, ásítozni kezdtem és az előkelőnek vélt társaságot faképnél hagytam. Mosdatlan edényeitekkel menjetek a csudába! Máskor órákon keresztül élveztem, az előkelőnek egyáltalán nem látszó társaság vitáját a népbüfében, Szekszárd városrendezéséről. Volt ott egy tűzoltó, egy rén- dész, egy sofőr, egy szobafestő. .. Ennek a szigorú, humort nem ismerő, májbajos és képmutató kórnak, a kisszerűség- nek az egyre szélesedő szocialista demokratizmus adja meg a kegyelemdöfést. De erről majd legközelebb. SZEKULITY PÉTER Harminckét nap a tímároknak Az Országos Bőripari Vállalat Simontomyai Gyárában a múlt évben sikeresen dolgoztak. A kiváló termelési eredmények nyomán sokkal nagyobb összegű nyereséget értek el, mint a korábbi években, s ennek nyomán a dolgozók is több részesedést kaptak. összesen hárommillióhatszázezer forintot nyereség- részesedésként osztottak ki a dolgozók között. A bőrgyári dolgozók átlagosan 32 munkanap bérének megfelelő összegű nyereségrészesedést kaptak. Népújság 3 1963. április
