Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-22 / 90. szám
Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában egy éve megkezdték a számítógépek sorozatgyártását. Az EMG—830-as berendezést kétféle kivitelben gyártják. Az EMG—830—10-es folyamatszabályozó számítógép különböző irányítástechnikai feladatok megoldására alkalmas. Képes a gép erőmüvek programszerű szabályozására, automata gyártósorok irányítására, különböző adatok elemzésére, de alkalmas tudományos számításokra is. Képünkön: Parti Ernő üzemmérnök a számítógép elektromos ellenőrzésén dolgozik. <MTI foto — Bara István felvétele — KS) Most már az olasz nők is megcsalhatják férjüket Módosították a büntető törvénykönyv egyik szakaszát Először egy szép torinói nővel történt meg ez az Olaszországban példátlan eset. Noha „súlyos bűnt" követett el, a bíró mégis felmentette: — Menjen isten hírével! — Nem fosztották meg nyilvánosán a becsületétől, és nem zárták börtönbe. Az Olasz Köztársaság alkotmányvédő bírósága ugyanis hatálytalanította a büntető törvénykönyv’szakaszának két rendelkezését amelyek szerint a hűtlen . nőt egy é\ ig terjedhető •büntetéssel lehet sújtani. Mivel a törvény- könyv nem irányoz elő ilyen büntetést a hűtlen férj ellen, az alkotmányvédő bíróság bírái úgy vélték, hogy ez a rendelkezés ellentétben áll azzal az alkotmányos elvvel, amely szerint a férfiaknak és a nőknek egyenlő jogai vannak a munkahelyükön, a közéletben és a családban is.A bírák azonban mégsem voltak . mindvégig következetesek. Az említett 559. szakaszból törölték a két első bekezdést, a harmadikat pedig — amely szerint két évig terjedhető fogházzal lehet sújtani azt a nőt, alá házasságon kívüli szerelmi viszonyt folytat — érvényben hagyták. Szerintük erre szükség van „az egyensúly miatt”. A büntető törvénykönyv ugyanis kimondja, hogy meg kell büntetni azt a férjet is, aki bebizonyítható módon együtt él más nővel. A hűtlen férjekre is kétévi fogházbüntetés vár, ezt a megtorlást azonban nem alkalmazták a gyakorlatban. A mindenható bürokrácia Ezzel kapcsolatban természetesen még mindig nincs minden rendben. A nő ugyan, is akkor is bűnös — a törvény szerint —. ha titokban csalja a férjét — a hűtlen nő elítéléséhez nincs szükség kézzelfogható bizonyítékra, csak alapos gyanúra. A férjet viszont csak akkor éri utol az igazságszolgáltatás keze, ha társaságban, nyilvánosság előtt és a saját lakásán mutatkozik szeretőjével. Ezzel a problémával kapcsolatban. rm-'-r már may : ban véve is kényes, jogilag pedig igen bonyolult, igen gyakran Boccacció tollára méltó helyzetek keletkeztek. A törvény ugyanis kegyes és elnéző azokkal a nőkkel szemben, akik „pillanatnyi gyengeség áldozatául estek”, könyörtelen viszont, ha a dolog megismétlődik —, de csak abban az esetben, ha a bűntárs ugyanaz a férfi. Ha a hűtlen nő választottja minden esetben más-más férfi, akkor az igazságszolgáltatásnak nincs beleszólása a dologba. Természetesen a törvény alkalmazását nem kell túlzott szigorúsággal értelmezni, minden hűtlen olasz nő ugyanis nyilvánvalóan nem került börtönbe. Mégis, az elmúlt években mintegy 10 000 bírósági tárgyalás folyt az 559. szakasz alapján, s 1968. december 30-án még mintegy 5000 ..bűnös nő” ügye várt tárgyalásra. Az alkotmányvédő bíróság határozatát mindenki helyesléssel fogadta. A lapok megállapították. hogy emiatt nem fenyegeti veszély az olasz férjek tekintélyét. A jelekből ítélve, Olaszországban is mindinkább tért hódít az a meggyőződés, hogy az erőszak nem szilárdítja meg a házasságot és nem őrzi meg a családot a felbomlástól. A napokban egy olyan nőről írtak a lapok, akinek nem akarták elismerni, hogy él, noha már hatvan évet megért. Valamikor férjnél volt, ura azonban elhagyta. Tizennégy évvel ezelőtt véletlenül tudta meg, hogy jogilag már eltemették. Egy napon ugyanis felmondást kapott munkahelyén, mégpedig a következő szóbeli indoklással: — Asszonyom, ne zaklasson bennünket, hát nem tudja, hogy az ön helye a temetőben van? Végül kiderült, hogy férje még 1939-ben holttá nyilváníttatta, hogy egy másik nőt vehessen feleségül. Az „elhunyt” tiltakozni kezdett, mindez azonban semmit sem ért Időközben meghalt a férj. Az újságírók megkérdezték a szerencsétlen asszonyt, mik a tervei. — Mik a terveim? Szeretnem, hogy élőnek nyilváníta- "'•ínak és igazolnák követelé- "imet. Ügyvédet kell fogad- rom, kapcsolatokat kell szednem! de hiába, semmim sincs. Beletörődött tehát abba a ténybe, hogy tényleges haláláig halott lesz — a bürokrácia számára. A megbecstelenített hős Furcsa, groteszk történet ez, amelyben minden szabály a feje tetejére van állítva, mégis meglehetősen hű képet fest arról a környezetről, amelyben lejátszódik, különösen pedig annak a nőnek a lelkiállapotáról, aki ennek a környezetnek a befolyása alatt nevelkedett. Van azonban erre ellenpélda is. Egy Franca Viola nevű szicíliai lányt valóságos nemzeti hősként ünnepeltek, mert — visszautasította kérőjét. A fiatalember, akit megszeretett, az ősi szokás szerint barátai segítségével elrabolta és „előleget yett” férji jogára. De mindhiába: egy évezred óta először történt meg ezen a szigeten, hogy egy nő nemet mondott a férfinak. Inkább „megbecstelenítve” visszatért szüleihez. Magatartása annyira tiszteletre méltó és bátor volt, hogy ez emberek nemzeti hősnek tekintik. És Franca Viola a napokban férjhez is ment. Esküvőjét nagy pompával ünnepelték meg a kisvárosban, még a televízió is közvetítette. A fiatal párt később a pápa is fogadta és megáldotta. Kevesen látták azonban, hogy Franca történetének szerencsés befejezésében ugyanolyan érdemei vannak férjének is, aki a Szicílián uralkodó szigorú társadalmi szabályok ellenére is elvette a „megbecstelenített” nőt. A modern társadalom fejlődése hat a nemek, a szülők és a gyermekek viszonyára. Az olaszok is érzik ezt, sőt talán fokozottabb mértékben, mint mások, mert jogi rendszerük és közerkölcsük továbbra is patriarchális és teokratikas jellegű. Nem csoda tehát, hogy egy olyan téma, amely látszólag frivol, vagy legalábbis szigorúan magánjellegű, igazi politikai harc tárgyává válik. Molnár Károly: A Iáiható légió Felzúdult a világ. Az egymást követő francia kormányok látszatengedményekkel akarták csökkenteni a nemzetközi felháborodást, de igazi szabadságot nem adtak Algériának. 1954 végén megkezdődött Algériában a szervezett fegyveres harc. Cherriere tábornok, a francia csapatok parancsnoka nehéz helyzetbe került. Erősítést kért Párizstól. A franciák helikoptereket és páncélos alakulatokat vetettek be az algériaiak ellen. Cherriere csapatait viszont nagy kiterjedésű területen, s a legváratlanabb helyeken érte támadás. A parancsnoksága alatt álló egységeknek mindössze egy hányada volt légiós, ám, minthogy ők szerezték a legtöbb tapasztalatot a gyarmati háborúkban, s értük volt a „legkevésbé kár”, őket vezényelték a legkényesebb pontokra. Újabb ér— 70 — zékeny veszteségek érték az alakulatot. Ezért az újoncok toborzása 1954 végén és 1955 elején fokozódó erővel folytatódott. Az ügynökök egyre több közép- és nyugat-európai városban jelentek meg. 1955 tavaszán Svájc megelégelte, hogy polgárait ismeretlen személyek arra bíztatják: lépjenek be a francia idegenlégióba. A Manchester Guardian genfi levelezője május 6-án ezt írta: „A svájci hadügyminisztérium április 26-án propaganda-hadjáratra kezdett a farncia idegenlégió ellen. Azt mondják, hogy körülbelül kétezer svájci állampolgár szolgál a légióban és mintegy háromszáz férfi távozik el évente Svájcból, hogy belépjen az alakulatba”. FOGOLY LÉGIÓSOK VALLOMÁSAI Növelte a svájciak ellenszenvét a légióval szemben egy-egy hazatérő katona vallomása. A TAT cimű lap közölte egy fiatalember elbeszélését, aki Algériából tért haza. A volt légiós elmondotta, hogy az algériai nép szabadságharcát a legnagyobb kegyetlenséggel fojtják el. — Egy razzia alkalmával — írja a fiatalember — bekerítettek egy falut, amelyben csak asszonyok és gyermekek tartózkodtak. Az idegenlégió mégis bestiális vérfürdőt rendezett. Az egyik házban egy öregasszonyt és egy tíz év körüli kislányt találtak... Az akció sikertelensége miatt keletkezett haragot valakin le kellett vezetni. A kapitány megparancsolta, hogy lőjem agyon a gyereket. Belelőttem, a kislány azonnal meghalt... Gyakran fordult elő, hogy a házakban csak nőket találtunk, de Bollmann, német származású kapitányunk parancsára felforgattuk a házakat, a nőket pedig agyonlőttük. A foglyul esett arabokat senki sem — 71 — kérdezte: bűnösnek érzik-e magukat, bármiben is, hanem rövid úton megöltük valamennyit...” Mi sem jelzi pontosabban az algériai hadihelyzet változását, mint a parancsnokok gyors cserélgetése. Cherriere 1954 augusztusától 1955 júniusáig irányította a francia egységeket. Utána Lorillot következett, aki • 1956 novemberéig élvezte a párizsi kormány bizalmát, majd Sálán tábornok következett. Valamennyien úgy vették át ezt a feladatot, hogy (jöntő győzelmet aratnak a „felkelők” ellen. Elmaradt azonban a franciák várt győzelme. Növekedett a felszabadító mozgalom ereje. 1955 és 1959 között százharmincezerre emelkedett az ALN (Armee Da la Libéraiton Nationale), vagyis a Nemzeti Felszabadító Hadsereg létszáma. A franciák újabb és újabb hadosztályokat vezényeltek Algériába. A légió alakulatainak nemcsak az a szerep jutott, hogy a legnehezebb terepen kellett harcolniok, nemcsak helikopterekkel, páncélozott jármüvekkel és modern automata fegyverekkel küzdött Algériában a légió, hanem — mint története folyamán annyiszor —, a megfélemlítés eszközeivel is. Az „El Moudjahid”, az algériai felszabadíó mozgalom lapja állandóan közölte fogságba esett légiósok vallomását. — Saida közelében én álltam őrt, amikor tizenöt algériait kihallgatásra sorakoztattak fel — mondta Fritz Klausmeier. — Valamennyit levetkőztették és összekötözték őket. Áramot vezettek a testükbe. Aki megnyikkant, azt ráadásul még rugdalták is. Úgy éreztem, nem bírom nézni a jelenetet, ezért kértem Graser őrmestert, aki eredetileg SS-tiszt volt, hogy váltsanak le. Az altiszt így válaszolt: „Jól nézd meg, mi történik itt. Háborúhoz katonákra van szükségünk, te sz.. — 72 —
