Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-22 / 90. szám
Valamit valamiért Hetekkel ezelőtt fizették a nyereségrészesedést, s azóta alábbhagytak a viták, csendesedtek a szenvedélyek. Most nyugodtabb hangulatban érdemes a tapasztalatokat elemezni, a tanulságokat megszívlelni. A központi szervek megvizsgálják például a részesedési kategóriák közötti aránykülönbségek mérséklésének lehetőségét. Ha esetleg intézkedésre is sor kerti, akkor minden bizonnyal rendezik a vezető állásúak alapfizetését. Mert a mai alapkeresetek nincsenek arányban a végzett munkával, a vállalt felelősséggel. (A több ezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalat diplomás főmérnökének több évtizedes gyakorlattal, alig kétszer annyi az alapfizetése, mint egy közepes szakmunkásé.) Az aránykülönbségek csökkentése azonban semmi esetre sem mérsékelheti a vezetők fokozott anyagi érdekeltségét a vállalati nyereség növelésében. A tennivalók nagy része — bárhogyan is döntsenek a központi szervek — a vállalatokra vár. A tapasztalatok szerint ugyanis a legtöbb vitát a félreértést a merev és gépies gyakorlat okozta. Nevezetesen az, hogy a vállalatok többsége mindenkinek részesedési csoportátlagot fizetett. rendszerint egy összegben az év végi elszámoláskor, függetlenül a végzett munkától. Vagyis a központi rendeletet betű szerint végrehajtották. Szellemét viszont kevésbé, mert a kategóriákon belüli elosztásnál legtöbb vállalatnál egyenlősdi érvényesült. Ahol már tavaly az év közben bátran tűztek ki valós prémium- feladatokat a műszaki-gazdasági vezetőknek, saját kategóriájuk részesedésének terhére, ott a kategóriákon belül is differenciáltan, személyre szabottan került a részesedési alap felosztásra. És sok szempontból könnyebb volt megértetni, elfogadtatni az új rendszert. X. Ha valaki kiemelkedő munkával bizonyíthatóan több millió forintot „hoz” a vállalatnak, a népgazdaságnak, valószínű, hogy attól senki sem sajnálja a néhány ezer forintnyi jutalmat. Hiszen mindenki előtt nyilvánvaló igazság: valamit valamiért. 2. Minden dolgozó számára ellenőrizhetővé válik, hogy egyik vagy másik vezető nem azért kap többet, mert az „elit” kategóriába tartozik, hanem mert többet is adott. Egyben az is kiderül, hogy a vezetők most saját kategóriájuk részesedési alapja terhére olyan összegeket kapnak, amelyeket korábban a prémiumalapból -fizettek. 3. Ilyen esetben az év végén már nincsenek nagy különbségek a kategóriák közötti részesedési arányokban, s a differenciálás a kategóriák között és a kategóriákon belül év közben, a végzett munka arányában, célprémiumos formában valósul meg. A következetes célpremizálás elő- nveit egyébként a III. kategóriába sorolt munkások és alkalmazottak saját nyereség- részesedésük növekedésén közvetlenül is érzékelhetik. A nyereségrészesedés elosztásának mechanikus gyakorlata sokfelé erősítette íz egyébként is erős, gyakran a józan megfontolást s a többségi véleményt is túlharso°ó. egyenlősdi törekvéseket. Félő. hogy az illetékes vezetők a fokozódó nyomás hatására hibás következtetésekre jutnak és még inkább elbátortalanodnak a határozott differenciálás, a markáns anyagi ösztönzés kockázatának vállalásától. Pedig a munka szerinti elosztás elvének érvényesülése, s a vállalat létérdeke egyaránt megoldásként a fokozottabb bátrabb anyagi ösztönzést igényli. A vadászszerencsét illetlenség kísérteni: nem szabad előre inni a medve bőrére. A gazdasági kockázat természete azonban merőben más. vállalása nélkül nincs érdemi eredmény. De tulajdonképpen erre a kockázatra nem is lehet ráfizetni. Ha például az anyag- gazdálkodásért felelős szakemberek a felesleges készletek csökkentésével elért eszközlekötési járulék és kamatmegtakarítás igen elenyésző töredékét kapják, úgy, hogy közben a műhelyek anyag- ellátása nem romlik, hanem javul, erre senki sem fizetheí- rá Hasonlóképpen mindenki jól jár, ha a technológus, a szerkesztő, az üzem- és művezető részére konkrét, a vál- - lalati nyereségben (rövid és hosszú távon) mérhető eredményeként fizetnek célprémiumot — a kategóriájuk részesedési alapjának terhére. A vállalati gazdálkodás fő mutatójának, a nyereségnek a növelése így válik a napi munka, a személyes feladatok szerves részévé. A vállalatok anyagi ösztönzésének tavalyi bátortalanságát a szabályozó eszközök kései megismerése, a kezdeti idők tapasztalatlansága még úgy ahogy mentette, magyarázta. Az idén azonban már minden lehetőség megvan, hogy a vállalatok nyereségtervével párhuzamosan elkészüljenek az eredményes gazdálkodást szolgáló feladattervek, és ösztönzési rendszerek. Sokfelé például pályázatokat hirdetnek a nyereséget gyarapító javaslatok, intézkedések kidolgozására, megszervezésére. Előfordulhat, hogy a kategóriák közötti részesedési arányokat valamelyest korrigálják, de ez nem érinti az új mechanizmus ösztönzési rendszerének lényegét, a jövedelmek differenciálásának megoldásra váró feladatát, így most már nincs és nem lehet mentség a lélektelen, a szocialista elveket és az emberek igazságérzetét egyaránt sértő gyakorlatra. K. J. A JOGRÓL MINDENKINEK Jegyzet 99 Valcoló” elnökök Valamikor a szakmát megszerző mesterlegény tarisznyát akasztott a nyakába, botot fogott a kezébe, és nekivágott a külország felé vezető útnak. Évekig járta a külföldet, dolgozott idegen mestereknél — és amikor hazajött, magával hozta a mesterség minden csinját-binját, itthon még ismeretlen munkafogásait. A valcolás — a kor szellemének megfelelő formában — ismét feléledni látszik. Most úgy hívják: külföldi tanulmányút, tapasztalatcsere. Megkezdődött az iparban, és most már bevonult a mezőgazdaságba is. Igaz, nincs szükség évekig tartó külföldi vándorlásra, mert a mezőgazdaság „iparosai” már rendszeresen kézhez kaphatják a megfelelő szakirodalmat, itthon is megismerkedhetnek számos, külföldön bevált termelési tapasztalattal, módszerrel, géppel, eljárással. Az ötvenes évek elején még szenzációként hatott, hogy magyar parasztküldöttségek utaztak a Szovjetunióba. Egy-egy külföldi út már olyan természetes, hogy nincs semmiféle ünnepélyes búcsúztatás, sem fogadtatás. Vasárnap a szekszárdi, kora reggeli járókelőknek alig tűnt fel; hogy az IBUSZ irodája előtt táskás, sportszatyros csoport gyülekezett. Lakos József, a pálfai tsz, illetve a szekszárdi tsz-szövetség elnöke tréfásan \ mondotta: „Megyünk, Jugoszláviába,, elfojtani a becsei földgázkitörést.” Komolyra fordítva a szót, termelőszövetkezeti elnökök, vezetők egy csoportja utazott Jugoszláviába, néhány napos tapasztalatcserére. Ha statisztikai kimutatást vezetnénk arról, hogy hány termelőszövetkezeti vezető, és hol járt már külföldön, nagyon érdekes képet kapnánk arról, hogy hány helyről, és hányféle csatornán kapott szellemi táplálékot megyénk mezőgazdasága. Jártak tsz-vezetőlc annak idején a brüsszeli világkiállításon, tanulmányozták a dán szövetkezeti mozgalmat, ismerkedtek a. lett állattenyésztési módszerekkel, jártak Csehszlovákiában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Ausztriában. A tanulmányutak természetesen nem jelentették azt, hogy a hazajövetel után egy- egy tsz-ben átálltak a dán típusú szervezeti felépítésre, az NDK-ban látott takarmányozási, vagy a Csehszlovákiában tapasztalt szarvasmarha-tartási módszerekre. De nem is jöttek haza üres kézzel. Mint annak idején a valcoló mesterlegény sem csupán a külföldön megtanult szakmai fogásokat használta, úgy alkalmazzák a szövetkezeti vezetők is a helyi viszonyoknak megfelelően a külföldi tapasztalatokat. így született meg, így kapott polgárjogot már jó néhány üzemszervezési módszer, művelési forma, takarmányozási eljárás a megyében is. Látszólag nem történt semmiféle látványos változás. Mégis, hasznos volt — ez a szellemi tőke ott tükröződik azokban a termelési eredményekben, amelyek Tolna megyét az ország mezőgazdaságának élvonalába helyezik. Nem is beszélve arról a szellemi gyarapodásról, arról a szélesebb látókörről, amelyet csak bővít egy- egy külföldi utazás. Ezt a szakmai és általános szellemi látókört tágítja az a jugoszláviai út is, amelyre vasárnap utazott el a termelőszövetkezeti vezetőkből álló csoport. BI. Büntetések és büntető intézetek 15. A bűncselekmény rendszerinti következménye a büntetőjogi büntetés. A szocialista büntetőjog gyakorlatában általában a büntetés megelőző (preven- zív) hatása, illetőleg nevelő jellege kerül előtérbe- Emellett azonban sajátossága az is, hogy az elítéltet megfosztja egyes jogaitól, vagy javaitól: személyes szabadságától, egyes különleges (pl. állampolgár) jogaitól, vagyonától, s végül, kivételesen súlyos esetben életétől, tehát szükségképpen bűnhő- dést is jelent. A legáltalánosabb és legfontosabb büntetési nem a szabadságvesztés. A bíróság a szabadságvesztés mértékének megállapításánál a törvény büntetési tételéből indul ki (pl. _ „Aid mást megöl, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”), és e határok között az eset összes körülményei mérlegelésével hozza meg ítéletét. Indokolt esetben és akkor, ha a szabadság- vesztés kiszabott tartama a két évet nem haladja meg, a büntetés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető. Ezt a megfelelő előfeltételek meglétekor a bíróság ítéletében külön kimondja. Ha a próbaidő — három-, illetőleg ötéves — tartama alatt az elítélt újabb bűncselekményt követ el, akkor nemcsak az utóbbiért kell elszenvednie a büntetést, hanem a felfüggesztett szabadság- vesztést is végrehajtják rajta. Az egyéniesítés érdekében a törvény a szabadságvesztés büntetésen belül különböző fokozatokat ismer. E különbségeknek megfelelően, különböző típusú büntetés- végrehajtási intézetekben hajtják végre azokat. Ennek, a viszonylag új módszernek az a felismerés volt az alapja, hogy az elítéltek átnevelésének (a büntetés egyik alapvető célja!) fontos módszere a kellő megkülönböztetés. Az ítélkezési és büntetésvégrehajtási gyakorlatból szerzett több évtizedes tapasztalatok szerint, ebből a szempontból az elítélteknek négy alapvető csoportja különböztethető meg: a többszörösen visszaeső és konok bűnözők; a visszaeső és a szándékos bűntett miatt hosz- szabb tartamú szabadság- vesztésre ítéltek; a szándékos bűntett miatt első ízben és viszonylag rövidebb tartó- mű szabadságvesztésre ítéltek, végül pedig; a gondatlanságból bűn- cselekményt elkövetettek csoportja. Erre tekintettel a Büntetőtörvénykönyv a felnőtt korú elítéltek szabadságvesztésének végrehajtására az alábbi fokozatokat hozta létre. Szigorított börtön. Szigorított börtön a büntetés, ha az elítéltet a szándékos bűntett elkövetését megelőzően már két ízben szabadságvesztésre ítélték, és az utolsó büntetés letöltésétől számítva még nem telt el tíz év, továbbá akkor ha az elkövetett bűntett jellegéből, vagy az elkövető életmódjából megállapítható, hogy a társa- , dalmi együttélés szaba- lyaival konokul szénibe- helyezkedik. Szigorított börtönben tölti büntetését az is, akinek halálbüntetését kegyelemből változtatták át szabadságvesztésre vagy az általa elkövetett emberölés, illetőleg rablás súlyosabban minősülő esetéről van szó. valamint az állam elleni, vagy a béke és az emberiség elleni bűntettet követett el. Börtön. Akkor kerül itt alkalmazásra a büntetés, ha az elítéltet a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően egv ízben, már ilyen jellegű bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélték és ennek letöltésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig még nem telt el tíz év, továbbá, ha a kérdéses bűncselekmény izgatás, vagy feljelentési kötele- zetség elmulasztása, végül pedig akkor, ha az általa elkövetett szándékos bűn- cselekmény miatt három évet meghaladó tartamú a terhére kiszabott ítélet. Szigorított büntetésvégrehajtási munkahely. Erre a büntetésvégrehajtási módra akkor kerül sor, ha_ a bíróság a szándékos bűn- cselekmény miatt szabadságvesztést szabott ki és sem a szigorított börtönben, sem pedig a börtönben letöltendő büntetés előfeltételei nincsenek meg. Végül; büntetésvégrehajtási munkahelyen kell letölteni azokat a szabadságvesztésbüntetéseket, amelyeket gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt szab ki a bíróság. Fiatalkorúak esetében a szabadságvesztés-büntetést külön büntetésvégrehajtási i intézetekben — a fiatalkorúak börtönében, vagy a fiatalkorúak büntetésvégrehajtási munkahelyén — kell végrehajtani. DR. AVAR GYÖRGY Az Építőipari Gépesítő Vállalat keres toronydaru kezelői tanfolyamra, 18—24 éves korhatárig, BARANYA, TOLNA és SOMOGY megyei változó munkahellyel, vaslparü^vlllan^^szerelői^^a^^jtönnyűgépkezelő^ sítvánnyal, 8 általános, vagy ennél magasabb Iskolai végzettségű munkaerőket. A tanfolyam időtartama alatt, a bérezés megegyezés szerint. A tanfolyam helye Debrecen, ahol kedvezményes térítés ellenében, a hallgatók teljes ellátásban részesülnek. Jelentkezés írásban, rövid önéletrajzzal. Cím: Építőipari Gépesítő Vállalat, Budapest, XX. Marx K. u. 255. . (274)
