Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-17 / 86. szám

Még vannak tartalékok A teveli Kossuth Tsz rend- ** kívüli jó eredményeket ért el a korábbi évekhez vi­szonyítva 1968-ban. Nem hi­vatalos rangsorolás szerint a bonyhádi járásban második helyen áll a bonyhádi Petőfi Tsz mögött. Az előkelő helyet csendben, minden melldönge- tés nélkül érték el a teveli szövetkezeti gazdák és veze­tők. Körülbelül négy év mun­kája van benne, amióta a szakvezetés megváltozott. Igaz a főkönyvelő, János István mái' hét éve itt dolgozik és igyekezett tudása javát adni korábban is, de akkor még nem sok eredménnyel. Most úgy beszél: annak idején ezer féle hitelük volt, most vi­szont egészen kevés és az ő gondja ugyancsak sokkal ke­vesebb. Néhány adat az eredménye­ikből: az átlagos tejhozam a két év előtti 1800 literről 3029- re emelkedett. Tenyésztői munka, minőségi javítás van e mögött. A búza és a kuko­rica termésátlaga az előző évekhez képest teveli viszony­latban elképzelhetetlenül ma­gasra emelkedett, 16,4 illetve 19 mázsára (utóbbi, a kukorica májusi morzsoltban számítva). H árom év óta az előző esztendei tartalékolás Összegét mindig megkétszere­zik. Nincs bizonytalanság, nincs kapkodás. Húsz vagon műtrágyát, ami az idei évre való, már tavaly december­ben megvásárolta a szövetke­zet és hazaszállította. Évek óta árgus szemekkel figyelik a szövetkezet szak­vezetői a költségek alakulá­sát. A gazdaságosság javítása céljából részben megszüntet­ték, részben pedig csökkentették azoknak a növényeknek a ter­mesztését, amelyek a teveli viszonyok között a legkeve­sebb haszonnal termeszthetők, bármilyen ok miatt. így pél­dául felhagytak a burgonya termesztésével, mert az köze­pes átlagtermést is ritkán adott, hosszú évek tapaszta­lata szerint. Kendert azért nem termesztenek, mert lekö­tötte a szállítási kapacitás nagy részét éppen akkor, amikor sok egyéb szállítani való is van. Valamivel csök­kentették a cukorrépa vetés- területét. Növekedett viszont a pillangósoké és a korábbi 30—35 holddal szemben az idén 100 holdon történik magfogás. A vegyszeres gyomirtást az idén mintegy 300 holddal na­gyobb területen akarják elvé­gezni, mint eddig. A mesterséges borjúneve- ** lés igen sikeres. Tavaly lül borjú átlagában a havi súlygyarapodás 29,6 kiló volt. Szerfás épület már nincs a szövetkezetben, az utolsókat 1967-ben alakították át. Azo­nos kocalétszám mellett négy év alatt kétszeresére nőtt a hízósertés-értékesítés És még mindig vannak tar­talékok. Elsősorban a búza és a kukorica termésátlagát kí­vánják növelni. Még több műtrágya, még több nagy ho­zamú fajta, illetve a kuko­ricában nagyobb területen egyszeres keresztezésű, vala­mint úgynevezett háromvona­las fajta termesztése. Az ál­lattenyésztésben további mi­nőségi javítás lehetőségét lát­ják. Az idei évben gépvásár­lásra szánt összeget már el­költötték: vettek két MTZ- traktort. két pótkocsit, egy trágyalészippantót, egy beton­keverő és egy kukoricavető gépet. G. J. tanácsok egyesülése Tizenhat Tolna megyei köz­ségben megszűnik az önálló közigazgatás, e helységek ta­nácsa más községek tanácsá­val egyesül. Néhány évvel ez­előtt már volt példa erre megyénkben. Más vidékeken még sokkal nagyobb mérete­ket öltött a községi tanácsok egyesülése. Itt is. másutt is olyan folyamatról van szó, ami része állami életünk megreformálásának, demokra­tizmusunk tökéletesítésének. Ez egy részről helyi jellegű kezdeményezés, határozat, más részről pedig felsőbb szin­tű jóváhagyás, határozat kér­dése. Most folynak a külön­féle tanácskozások, megbeszé­lések ez ügyben. Mindenekelőtt felvetődik, hogy mi indokolja az egyesüléseket. Elöljáróban érdemes utalni a korábbi egyesülésekre, ezek ugyanis irányadó tapasztalat­tal szolgálnak. Kezdetben legtöbb helyen sok aggály merült fel, a gya­korlati tapasztalatok azonban kedvezőek. Ma már a kezdeti aggályoskodók is az egyetér­tők táborába tartoznak. Bara­nyában, ahol sokkal több a kis község, már jó néhány évvel korábban megkezdődtek az egyesülések. A kedvező ta­pasztalatok hatására valóság­gal egyesülési mozgalom bon­takozott ki, s ez lényegében már be is fejeződött, csakúgy, mint a hasonló jellegű Vas megyében. Borsodban most van napirenden az egyesülés. Az új gazdasági mechaniz­mus feltételezi minden téren az önállóság tiöveiésélt. Az állami életben is. Ennek je­gyében a hatáskörök állandó­an érkeznek az alsóbb szer-, vekhez. Alaptétel, hogy az ügye­ket ott intézzék, ahol azok Váci Mihály Pakson Váci Mihály, Kossuth-díjas költő, az Új írás szerkesztője, április 21-én 19 órakor talál­kozik közönségével a paksi járási könyvtárban. A nagy, érdeklődéssel várt szerzői est* bevezetőjét dr. Czine Mihály irodalomtörténész tartja A versek előadója Keres Emil színművész, a Thália Színház igazgatója lesz. felmerülnek, vagy leg­alábbis annak közvetlen közelében. Magyarán: a községekben. Csakhogy ennek feltételei vannak, mégpedig elsősorban személyiek. Ahhoz például, hogy építkezési ügyekben helyben tudjanak dönteni, megfelelő képzettségű építő- szakemberre is szükség van, nem elég a közigazgatási jár­tasság. Viszont egy-egy 500— 800 lelkes községben semmi­képpen sincs annyi feladat egjv-egy Hlyen részterületen, hogy ahhoz megfelelő szak­embert lenne érdemes foglal­koztatni. Márpedig e nélkül csak szólam az önállóság. A kis községek saját ere­jükből nagyjából megoldották a legfontosabb feladatokat (járda, buszváró stb.) De ez­zel meg is torpantak, tovább­jutni nem képesek: a nagyobb anyagi kihatású feladatokra már nem telik az erejükből. Mondjuk vízműre. Évekkel ezelőtt ugyan felmerült, hogy a községek pénzét adott fel­adatok megoldására egyesíte­ni kell, de ez csak javaslat maradt. Ugyanis valamiféle féltékenység, rossz értelemben vett „mi falunk érdeke” meg­akadályozta az anyagi erők egyesítését, a felsőbb szintű beavatkozást pedig sokan a helyi demokratizmus megsér­tésének vették volna. Most azonban már rájöttek sok ki­sebb községben, hogy ez is végeredményben éppen a he­lyi állami élet demokratizáló­dásának vont korlátot. Nagyon nyilvánvaló, hogy üres szó­lam demokratizmusról beszél­ni ott, ahol azt nem tudják anyagilag alátámasztani. Tolna megyében nagysze­rű vízművesítési progra­mot dolgoztak ki, de víz­műig a kisebb községek zöme saját erejéből sosem tud eljutni. Mözs például annak köszön­heti a vízmüvet, hogy Tol­nával összefogott. Más, ugyan­csak nagyobb költségkihatá­sú fejlesztésnél pedig a párs huzamósság elkerülése teszi indokolttá az egyesülést. Nyil­ván nem lenne gazdaságos három egymás melletti kis községben külön-külön isko­lát építeni, helyette célsze­rűbb a központi helyen egy korszerűbbet Évek óta nem fejlődik a kis községek jó része, s nem kü­lönb a prespektívája sem. A gazdasági életben meglehető­sen nagy változás következett be. Az fmsz-ek már régóta nem igazodnak a régi közigaz­gatási egységekhez, a gazda­ságossági, ellátási tényezők a községek szerinti szétszórtság megszüntetését indokolták. A szomszédos tszrek közül sok már egyesült, vagy most tár­gyal hasonlókról. Ugyanakkor a közigazgatás elaprózottsága esetenként nem segíti, hanem éppen komplikálja a gazda­sági szervek működését. A községek természetes éle­te rendkívül eltérő: az egyi­ké lüktető, a másiké megtor­pant, a harmadiké erősen visszafejlődött. Ezt a folyama­tot mesterségesen nem lehet­ne megállítani, de az ilyen kísérlet nem is lenne indo­kolt, Helyette célszerűbb a hozzá való alkalmazkodás: a közigazgatási lehetőleg köz­pontibb és életképesebb he­lyekre kell összpontosítani Nem lehet törekvés a váro­sok mesterkélt fejlesztése, nem kívánatos, hogy a falusi lakosság ilyen nagy mértékben oda vándoroljon. Ehhez vi­szont az szükséges, hogy a községekben is jobb feltéte­lek legyenek a megtelepedés­re, ennek pedig megvan a maga közigazgatási jellegű feltétele is. Azokban a községekben, ahol megszűnik az önálló közigazgatás, indokolt esetben hagynak bizonyos ügyintézési lehetőségeket. Az egyesülésekre a legkü­lönbözőbb formában kerül sor. Van eset, amikor két község tanácsa egyesül, van olyan, amikor pedig négy-öt. Az irányadó mindenütt a he­lyi sajátosság. BODA FERENC Györkönyi újdonságok — Nagy erővel folyik az ezerhétszáz lakosú falu ízépítése, korszerűsítése. Idáig 4300 méter gyalogjárdát fektettek le, de még ugyanennyi elkészítésén dolgoznak. A járdásítást gátolja a korábbi, tervszerűtlen villamosítás, ami a fő közlekedési utak kiépítését is akadályozza. Az ötletszerűen, sokszor út- középre helyezett villanyoszlopok áthelyezési költsége dara­bonként ezrekre rúg. — oOo — — A Szabadság Termelőszövetkezet modernizálja szőlő­termesztését. Fokozatosan 231 hold szőlőben térnek át a kor­szerű, kordonos művelési módra, amihez' már felállították a szükséges betontámok többségét. — oOo — — A helyi KISZ-szervezet ötvenezer forint értékben ka­pott zenekari felszerelést, - e között elektromos orgonát, hang­falat és dobgarnitúrát is. — oOo — — A hónap utolsó szombatján rendezi a termelőszövet­kezet immár hagyományossá vált mezőgazdasági vetélkedőjét. A vetélkedő érdekessége, hogy a félteendő szakkérdésekre nem válaszolhatnak olyanok, akiknek nyolc általános iskolai osz­tálynál magasabb végzettségük van. A díjazás hasonló lesz a tavalyihoz, amikor a pénz- és könyvjutalom mellett birkák, kakasok és búza is szerepel a jutalmak listáján. — oOo — A szekszárdi Séd nem tartozik az ország térképén vastag kék vonallal jelölt folyóvizek közé. A megyeszékhelynek mégis fontos, mert ez a nagy esőzések — sokszor katasztro­fális mértékben — lezúduló vizének legjelentősebb elvezető vonala. A víz hordalékkal tölti fe] a medret. A tanács most gondoskodik a patakmeder tisztításáról és mélyítéséről is. Foto: Tóth Iván — A tanácsház előtt megkezdték az úttörőpark létesítését. A park központjában zászlórúddal ellátott térséget biztosíta­nak az úttörőavatási ünnepségeknek, magát a parkot pedig rózsákkal és más dísznövényekkel díszítik. A szükséges föld­munkákhoz a termelőszövetkezet ad megfelelő markológépet, így a nehéz fizikai igénybevételtől az úttörőket megkímélik, akik viszont annál nagyobb buzgalommal veszik ki részüket a fásításból. Ezt a főutcában már be is fejezték. Kutyaügy — Csöpi. gyere haza, a fene egyen meg! — Csöpi, a füled..., nem érted, gyere már! — és az idős asszony a madzagnál fogva, elkezdi rángatni a kutyát. Egy kisfiú két drótszörű taxival áll az asztalhoz és bediktálja: Bakó József, két darab. Es ezzel leteszi az asztalra a 32 forintot, a két kutyáért járó évi adót. Édesanyja kicsit távolabb van és amikor látja, hogy jegyzetelek, elém áll: — Remélem, nem azért írják föl itt is a nevet, hogy jövőre több adót kér­jenek, mert akkor a fene megeszi ezt a két dögöt. Nehezen tudom meg­nyugtatni. — A férjem a tsz-ben traktoros és ez a két dög csak azért kell, hogy ami­kor a határban dolgozik, magával vigye őket. Az a mániája, hogy a kutyát maga mellé ülteti. Igaz, hogy rókát is fogott már vele. Talán már tizet is. A kutyákat folyamatosan hozzák oltásra, a Dombó­vár melletti Tüskepusztán Vita is akad bőven: — Kétszer is kell egy évben adót fizetni — így Németh Józsefné. — Nem. Csak egyszer, de az idén még nem fize­tett — mondja a tiszt­viselőnő, aki a rögtönzött íróasztalán lévő könyvből olvassa a bejegyzéseket — Nem fizettem, de nem is kérték. — Az igaz, de legalább le lesz a gond. — Na, itt a pénz akkor — és lerakja az asztalra, majd megfogja a kutya két fülét, hogy az injek­ciót megkaphassa. Amikor kész, olyan gyorsan távo­zik, még a befizetésről szó­ló nyugtát is otthagyja, úgy kell utánakiáltani. — Ma hallottam, hogy oltás van, én is elhoztam — mondja Kiss Istvánné, akinek a férje éppen úton van, a MÁV-nál fűtő. Ku­tyája, amely Prücsök név­re hallgat, nem akarja az ,igazságotMegmakacsolja magát és a kötelet rágja, ami ezúttal a póráz szere­pét tölti be. Végre meg­kapja ő is az oltást és gazdája lábával „útnak in­dítja": mehetsz! Figyasz István felcser el­mondja, hogy Dombóvár környékén négy nap alatt 1400 kutyát oltanak be veszettség ellen. Ezt az al­kalmat felhasználják arra, hogy bélférgesség ellen is adjanak ízesített rudat az állatoknak, aminek a költ­ségét az állam magára vál­lalta és az eddigi tapasz­talatok- szerint jó hatása van. — Es minden kutyának 16 forint az évi adója? — Nem. Volt itt olyan kutya, aminek évi adója 240 forint. Endrődi László a tavalyi és az idei adó! most fizette ki, 480 forin­tot hagyott is. — És hol lesz a követ­kező „állomás"? — Kiskonda, Nagykonda, Szilfás és Dombóvár. Szó­val a környék. — Na gyere, Sajó, kapsz te is egy adagot, és Fi­gyasz István nagy rutinnal nyomta a kutya nyakába a tűt.

Next

/
Thumbnails
Contents