Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-17 / 86. szám
I A JOGRÓL MINDENKINEK Enyhe, vagy súlyos a büntetés? 14. A bíróságok nagy felkészültségű bírókból, az ítélkezést segítő népi ülnökökből állnak, a tárgyaláson ügyész képviseli a vádat, ügyvéd védi a vádlottat, a nyomozóhatóság előzőleg teljes részletességgel feltárja az ügy minden lényeges mozzanatát. Mégis, rendszeresen előfordul, hogy a meghozott ítélet nem találkozik a közvélemény egyetértésével, helyeslésével. Olykor vagy túlságosan enyhének, vagy túlságosan súlyosnak találjuk a nyilvánosságra hozott ítéleteket. Ennek természetesen számtalan oka van. Sok esetben a közvélemény nem ismeri a büntető törvényeket, de ennél sokkal gyakoribb, hogy nem ismeri a hallott, vagy olvasott ügy részleteit, lényegtelenebbnek tűnő, ám a büntetés kiszabásánál jelentős mellékkörülményeit. A Büntető Törvénykönyv minden egyes bűncselekmény esetében megszabja a kiszabható büntetés alsó és felső határát. E keretek között a bíróságoknak a büntetést úgy kell kiszabniuk, hogy az igazodjék a bűntett és az elkövető társadalomra veszélyességéhez. Figyelembe kell venni az elkövető bűnösségének fokát, illetve egyéb enyhítő és súlyosbító körülményeket. Bíróságaink mindig nagy alapossággal vizsgálják a vádlott előéletét, személyi körülményeit. Si duó fa- ciunt idem, non est idem, ha ketten ugyanazt teszik, az nem ugyanaz — mondja a latin mondás is. Súlyosan szokott latba esni, ha a vádlottat korábban már elítélték. Munkához való viszonya, életvezetése szintén jelentős szempontok . egyéniségének megítélésében. Az iszákos, züllött, másokkal összeférhetetlen magatartás jellembeli fogyatékosságokra utal és arra, hogy a bíróság előtt álló vádlott nem találja helyét a társadalomban, könnyebben hajlik a bűnözésre. Következtetéseket lehet levonni a bűncselekmény elkövetésének módjából. Súlyosbító körülményként értékeli a bíróság az elkövetésben megnyilatkozó kitartást, kegyetlenséget, brutalitást. Figyelembe vészi a bíróság a bűncselekmény elkövetése után, illetve a tárgyaláson tanúsított magatartást, hiszen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tettes megbánta-e cselekményét, vagv sem. Az őszinte beismerő vallomás legtöbbször megbánásra utaL Esetenként jelentősége lehet az elkövető életkorának. Idősebb embertől több megfontoltság várható el, mint a felnőtt kor határát éppen átlépő fiatalembertől. De figyelembe vesz a bíróság, az első pillanatban talán különösek tűnő körülményeket is, mint a vádlott büntetéselviselő képessége. Ugyanaz a büntetés nem mindenkire nézve jelenti ugyanazt a hátrányt. Idős, elaggott embernek alacsonyabb tartamú szabadságvesztés elviselése is nehezebb. Vagy: nem mindegy az sem, hogy van-e családja, hány gyermeke van az elkövetőnek? Hiszen a családapa büntetése leggyakrabban a kenyérkereső nélkül maradt családot is sújtja. Érdemes tehát megszívlelnünk, hogy a bíróságok ítéletét a körülmények alapos ismerete nélkül, szakértelem hiányában nem tanácsos bírálni. Az ítélkezés roppant felelősségteljes, bonyolult, nagy élettapasztalatot és széles körű jogi tudást igénylő munka. Mi se ítélkezzünk hát felelőtlenül! Dt. Eötvös Pál Milyen lesz az időjárás? Az Országos Meteorológiai Intézet szekszárdi csapadékmérő állomásán Debulay Imre észlelő a lehullt csapadék mennyiségét méri. Napi jelentést készít, melyet havi összesítésben a* intézetnek feldolgozásra megküld. Foío: Tóth Iván. Emberiességgel a békéért Fejezetek a Vöröskereszt történelméből Izgalma« olvasmánnyal tudná meglepni az emberiségei; az a szerző, amelyik vállalkozna akár a nemzetközi, akár a Magyar Vöröskereszt történetének feldolgozására. Mint ez ismeretes, a Vöröskeresztet a háború okozta szenvedések enyhítésének száPr- déka hozta létre. A segítőkészek tábora kezdetben, igen kicsiny volt, a nemes szándék meghall ói maroknyiul voltak. Nem tévedek, he. azt mondom, hogy a vöröskeresztes gondolat a második világháborút követő években szökött világszerte virágzásba. A kezdettől annyira áhított nemzetközibb összefogás létrejötte is ezekben az években kelteződött. Rabszolgavásár — temetellen halottak A legrégebbi feljegyzések szerint az 1179-ben tartott la- teráni zsinat hozott határozatot először a háború áldozatainak védelmében. Azt szögezte le, hogy a hadviselő felek nem öldöshetik le keresztény foglyaikat, ezeket rabszolgáknak sem adhatják el. 1581 és 1864 között a hadviselők vezérei több száz egyezményt kötöttek harcosaik megnyugtatására, ám a győztesek nem mindig tartották tiszteletben ezeket az egyezményeket. Egy-egy háború a maga primitív harci eszközeivel is roppant áldozatokat követelt. A fegyverek elhallgatása korántsem jelentette a békét, hiszen a fogságban szenvedőív, a temetetlen hullák közrejöttétől járványokkal sújtott lakosság jajszavától még sokáig volt hangos a világ küzdőtereinek környéke. Egy svájci bankár, Henri Du- nant szemtanúja volt a solfe- rinói csatának, amelynek porondján 40 000 halott és sebesült maradt. Három év múlva, 1862-ben adta közre Solíerinói emlék című, megrázó erejű könyvét, amelyben javaslatot tett egy önkéntes segítőszervezet létrehozására, mely szervezet a háború áldozatainak segítését vállalná. Kifejtette azt is, hogy e szervezet tevékenységét nemzetközi egyezmények alapján kellene biztosítani. A könyvet hamarosan több nyelvre fordították le, 1864-ben az első Genfi Egyezmény aláírásával majdnem egyidőben született meg a Nemzetközi Vöröskereszt Svájcban. Huszonöt meghívott állam közül 17 jelent meg ezen az első nemzetközi konferencián. Az egyezményt azonban akkor mindössze 12 állam irta alá. Ausztria például kifogástalan egészségügyi szervezetére és berendezettségére hivatkozva maradt távol, eltelt jó tíz egynéhány év, amikor belépett a szervezetbe, és akkor is milyen konfliktusok árán! A Vöröskereszt hazánkban 1881-ben alakult meg és felvette a Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete címet. A szabadságot, függetlenséget szerető svájciak tanácstalanul állottak a magyar államjogi helyzettel símben, nehezen értették, amit Bécs bizonyított, azt tudniillik, hogy az ország a monarchián belül önálló állam. A derék svájciak azt hangoztatták, hogy minden államban csak egy szervezet lehet. Hosszú idő kellett a bonyolult helyzet tisztázásához, mígnem hazánk a 25. lehetett a tagországok sorában. Hazafias jelszavakkal Alig alakult meg a Vöröskereszt fenti néven létrejött szervezete, már hozzákezdett a háborúra való készülődés munkájához, sőt, megtagadva a vöröskeresztes eszméket, nem sokkal létrejötte és valamelyest való megerősödése után uszítani kezdett a háborúra. Számos olyan egyházfejedelem akadt történelmünkben, mint például Csernoch János hercegprímás volt, aki az első világháború fegyvereinek megál- dása közben azt hangoztatta, hogy „...a háború beleilleszkedik a keresztény erkölcs és igazságszolgáltatás rendszerébe...” Hétköznapibb nyelvre fordítva, hogy háborúk mindig voltak és lesznek, a háborúk elkerülhetetlenek. A még fiatal Vöröskereszt nem hogy r.em ellenezte a háborút, jelentős helyet foglalt el a hazafias jelszavakkal háborúra buzdítok sorában. A Magyar Vörös- kereszt vezetőinek sorában csakúgy, mint hésőbb, néhány évtizeJ del, a második világháború éveiben az úgynevezett „történelmi osztályok” képviselői ültek, érthető tehát, ha nem a dolgozó tömegek érdekeit tartották a legfontosabbnak. Az is érthető, hogy amikor 1919-ben a Tanácsköztársaság államosította többek között a Vöröskereszt Erzsébet- kórházát, az államosítást a Vöröskereszt elleni támadásnak könyvelték el. hasonlóképpen a Tanácsköztársaság egészségügyre vonatkozó rendelkezéseit is. A proletárhatalom fennállásának rövid ideje alatt nem jutott hozzá g Vöröskereszt átszervezéséhez, pedig de nagy szükség lett volna erre is! A huszas évek második feléig rendkívül szűk keretek között működött a Magyar Vöröskereszt. Háborús apparátusát régen leépítették, s csak nagyon ímmel-ámmai kezdtek hozzá a Vöröskeresztre béke idején háruló feladatok ellátásához. Mit is kezdhetett ez a szervezet a gazdasági válsággal növekvő tömegínség enyhítésével? Nyomorenyhítő akciói, amelynek anyagi forrása a perselyezés, könyöradomá- nyok gyűjtése volt, annyit jelentettek, mint egy-egy csepp víz a tengerben. Országrablók— arisztokraták A második világháborút megelőző évek ismét a hadikészülődés jegyében teltek el, a Vöröskereszt kiadványai harsogták a nacionalista szólamokat, a Magyar Vöröskereszt ismét letérve a semlegesség útjáról, a nacionalista, soviniszta uszítás szolgálatába szegődött. A Vöröskereszt korabeli vezetői mindent megtettek a „nagy célért”, hogy Hitler oldalán győzelmesen fejeződjék be a „Szovjetunió letiprása”. A szervezet változatlanul gondosan őrizte arisztokratikus vonásait és távol tartotta a kétkezi dolgozókat. A kezdeti harci sikerek örömmámorát tartós pesszimizmus váltotta fel a sztálingrádi fordulat után, a „szent harc” apostolai már azt sem tudták, és nem is akarták megakadályozni. hogy a Vöröskereszt vagyonát a patkányfogóba jutott nyilasok elherdálják. Vonatok sora „mentett” ki az országból egészségügyi felszereléseket, előbb Szombathely volt a székhely, majd a frontok kö- zeledtén Ausztria következett. De működött kirendeltség Német és Franciaországban is. Á második világháború befejeződött, az ország romokban, kifosztva hevert. A Vöröskereszt itthonmaradott vezetői, akik eddig arról szavaL íak, hogy ,.a Magyar Vöröskereszt a Nagy-Magyarországért harcoló nemzet része”, most semlegességre és pártatlanságukra hivatkoztak. S még 1944 után, az Ideiglenes Magyar Kormány debreceni megalakulása után is sokáig működtek — ma már nem titok —, milyen dicstelenséggel. Tisztesség szólván ne essék: becstelenül is, de ki várt egyebet a levitézlett vitézek, arisztokraták vezette szervezettől? Valami új kezdődik A Magyar Vöröskereszt történetében az első és igazi tisztulási folyamat 1948-ban, az ország általános konszolidációjával párhuzamosan kezdődött meg. A szervezet ekkor kezdett demokratizálódni és tevékenységét fokozatosan kiterjeszteni a szociális problémák, megoldására is. Már 1949-ben felmerült annak szükségessége, hogy a Vöröskeresztet egészségügyi jellegű tömegszervezetté kell alakítani. Erre a forradalmi lépésre 1951 április közepén került sor. Ezi követően pedig sor került a Vöröskereszt sajátos feladatainak megfogalmazására. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1955-ben törvényerejű rendelettel határozta mega Magyar Vöröskereszt jellegét, feladatát a szocialista társadalomban. Nem árt idézni a rendeletből: „... feladata béke idején a lakosság egészségügyi színvonalának emelésében való közreműködés, háború idején pedig a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben az 1949. évi, augusztus 12. napján kelt és a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának 1954. évi, 32. számú törvényerejű rendeletével törvényerőre emelt nemzetközi egyezményekben meghatározott feladatok ellátása... a Vöröskereszt társadalmi egészségügyi munkát végez a lakosság körében, közreműködik a lakosság egészségügyi képzésében, a betegségek megelőzését szolgáló intézkedések végrehajtásában és a járványok elleni küzdelemben, elősegíti az állami vérellátás biztosítását... elemi csapások idején részt vesz a lakosság megsegítésében: tagságát neveli az egészségvédelmi feladatok ellátására és a tartós békéért folyó harcban való tevékeny részvételre.-* Az első vörös keresztes jelszó óta számos jelszó röppent világgá Svájcból, ahol a Vörös- keresztes Társaságok Ligája 111 nemzeti társaságot tömörít Az első jelszó, az „Inter amra caritas” sok vihart látott, és sokan játszották ki nyíltan, vagy burkoltan. Az 1961-ben tartott prágai konferencia jelszava, a „Per hu maii itatom ad pacem”, azaz „Emberiességgel a békéért”, napjainkban hat noha Földünk különböző részein lángoló harcolt háborúk, ismételten azt bizonyítják, hogy Henri Dunant és társai emberiesség sugallta segítőszándékát nem minden nemzet képes tiszteletben tartani. A Magyar Vöröskereszt május 29—30-án tartja a ÜL kongresszusát, amelynek irányelvei az „Emberiességgel a békéért” eszméjét sugározzák, e fontos társadalmi szervezet elkövetkező feladatait fogja meghatározni a III. kongresz- szuson, és e feladatok elsősorban hazai hatósugarúak. I* L
