Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-17 / 86. szám

Nem rakéta Milyen messze esik a Duna Je^Tpr és Gemenc Szekszárdhoz? ' A pontosságról A postai küldemények nem köz­lekednek rakétasebességgel. Nem is kívánja senki, hogy így közle­kedjenek, ára korunk emberének a csigalassúság sem imponál. Azt hiszem a középarányos volna jó. Nemrég kereken öt napig uta­zott egy levél az indulási és érkezési keletbélyegző tanútétele szerint — ötven valahány kilomé­teres távon. Nem számítom át, milyen sebeséggel jött, mert ki­derülne, hogy a csigák gyorsab. ban közlekednek. Forintos bélyeg nélkül. Tehát, olcsóbban. Ugyancsak nemrég egy Szek- szárdtól 160 kilométeres távolság­ban föladott expressz csomag a feladástól a kézvételig öt napot váratott magára. Hány napot kel­lett volna várni ,ha nem expressz indul útjára a csomag? Előre bocsátom, hogy minden tiszteletem és becsölésem a pos­ta dolgozóié. Tudom, hogy az a szolgáltatás, amit ők végeznek — nem könnyű.1“ De legyen szabad hangot adnom igen sokak véle­ményének: mióta a postai díjsza­bások megnövekedtek, igényeink is megnövekedett a posta szol­gáltatásaival szemben, és úgy vé­lem, joggal. Valahánvunk mun­kájába csúszhatnak hibák. Szá­molunk is a hibalehetőségekkel. De. . . az ember valahol ott kez­dődik, ahol képes elismerni va­lamely mulasztását. Az utóbb idé­zett csomag esetében nem ez történt. A várakozás ötödik nap­ián a reklamációra előbb lázas keresés kezdődött, majd előke­rült a raktárból az expressz cso­mag. Kiderítették, hogy már 9-én itt. volt a küldemény, majd hi­tetlenkedve bizonygatta a tiszt­viselő: ■ nem létezik, hogy a címzett nem kapott értesítést!” Oivan színezete volt az egésznek, mintha a címzett előre kitervelt módon nanokig várt volna sür­gős csomagjára, hogy az ötödi­ken murizhasson kicsit. Maídan kiderült, hogv a csomagnak nincs me» a szállítólevele. Pótlólag ki- töitö**«k eg vet. a címzett h*»k k-czö^mmel távozott, e^k ké­sőbb ho^r ^dáz gya­nú ámvékoHa he. Mindez a !«- rú*t pvnr“«!« dfíszabásért ^ ami múr- fóadás. . . öt uanos ideges, kedóeért, hop-v eevÄ,tai*n bnn^an éc: m*k«r kerül elő sk. feladott küldeménye. Az eset, nem eevecH »kart pa­nes* ehhez hasonló, nem is ke­vés. Ezért szeretnék az elintézési módra javaslatot tenni: a rek­lamálóra — amennyiben ilyenre sor kerüt szükségkénnen — le­gyen bátorsága a postának elné­zés* kém! 5 valami mu’asz tás lep­lezése ürügvén ne bántaa meg ügyfelét ázz«*!, bogy füllentéssel gvanűc,»tif>» Tessék elhinni, no«, tat küldeményeinket szerettük időben megkapni, s ha et*'ordtxl, hogy Parányi hiba miatt időn./túl érkezik meg valamilyen külde­ményünk, az ellentámadásnál megnyugtatóbban hat ránk az ön­bíráló szó, a valóságos magyará­zat. —tt— HA A TÉRKÉPRE pillantunk, azt látjuk, hogy tulajdonképpen nincs messze. Kövesút vezet Keselyűsig, a gemenci rezervátum főbejá - rátáig, innen pedig néhány kilométeres erdei út után el­érjük a Dunát. A valóságban azonban nagyon messze van. oly messze hogy legtöbb ember számára egyszerűen elérhetetlen, ha csak titok­ban és mellékutakon nem kö­zelíti meg. Ez a többtízezer hektárnyi rezervátum, zárt terület, oda belépni csak kü­lön engedéllyel lehet, s az ilyen engedélyeket nem osz­togatják a szekszárdi utca­sarkokon. .. A gemenci rezervátum nem­zeti kincs, világhírű a szarvas­állománya, romantikus, fes­tői, lenyűgöző. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy minden lehető módon védeni kell. Még úgyis, hogy a kapukat nem nyitják meg mindenütt mindenki számára. De van a dolognak egy másik oldala is. Szekszárd nem rendelkezik közvetlen közelében kirándu­lóhellyel, pedig mint más vá­rosok, joggal tartana rá igényt. A gemenci erdőség sö­tétszürke csíkja hiába látha­tó már a szobaablakokból is, az elérhetetlen a lakosság számára. Joggal vetődik fel: időszerű lenne egy olyan in­tézkedés, ami egy kicsit vá­rosközeibe hozná Gemencet, az ottani Duna-partot, vizet, zátonyokat, tehát mindazt, ami pihenést, felüdülést je­lenthetne sok ember számá­ra. Anélkül persze, hogy a rezervátum károsodna. Erre lenne is lehetőség. Jelenleg nagy műszaki munkálatok folynak az erdő­ségben, épül a Sió-torkolati zsilip- és töltésrendszer. Ez az új útépítéssel és a nem vadászattal kapcsolatos for­galom növekedésével is jár. Nos, ezzel párhuzamosan ki lehetne jelölni egy területet az erdőből, ami levezetne a Duna-partra, s ami csak a túristáké lenne. Ez a nagy­kiterjedésű erdőségnek csak egy kis töredékét tenné ki, tehát a híres vadállomány szempontjából semmiképpen sem jelentene különösebb Közúti közügy Annak ellenére, hogy megyénk valamennyi járása közül a szekszárdiban alakult tavaly a legkedvezőbben a közúti baleseti statisztika, a végeredmény itt sem szívderítő. Az elő­ző esztendőhöz képest a balesetek száma 293-ról 386-ra, az anyagi kár 643 000 forintról 1 000 000 forint fölé szökött. Mind­két évben öt volt a halálos végű balesetek száma; a súlyos gyermekbaleseteké 40 százalékkal nőtt. A Szekszárdi Járási Közúti Balesetelhárítási Tanács tag­jai, — akik látványos értekezletrendezés nélkül is megtalál­ják egymást —, nagy vonalakban már felvázolták saját teen­dőiket. Példás igyekezetük célja annyira közügy, hogy ter­veiket más testületekétől elkülönítve ismertetni nem volna helyes. Társadalmi és államhatalmi erők együttműködése nélkül — például — alig elérhető, hogy minden termelőszö­vetkezeti, állami gazdasági, üzemi gépjárművezető és foga- tos megkaphassa évi tízórás továbbképzését. Az oktatás elő­készítése a megyei TIT közreműködésével már megkezdő­dött. A járási rendőrkapitányság a tsz-szövetséggel, a szak- szervezettel, a járási tanáccsal együtt valamennyi mezőgaz­dasági nagyüzemben szeretné elvégezni a nyári kampány előtt minden gépjármű műszaki szemléjét. Tavaly a járművek hat- van-hetven százaléka került így átvizsgálásra. Az ilyen vizs­gálat másodlagosan a hanyagok megrovására ad alkalmat: elsődlegesen pedig a hibák kijavítására, a helytállók meg­dicsérésére és megjutalmazására. Műszaki szúrópróbák elvég­zésében nagy értékű támogatást adhatnak az önkéntes rend­őrökkel együttműködő kbt-tagok. Sajnos, tavaly objektív oko’ miatt elmaradt a gépjárműelőadók és géocsoportvezetők szá­mára tervezett félnapos továbbképzés. Reméljük, ebben az évben szerencsésebbek leszünk. A gyermekbalesetek számának emelkedése a pedagógu­sokat meggyőzi arról, hogy érdemes úgy foglalkozni a közle­problémát, a kirándulóknak viszont élményt adna, köny- nyen eljuthatnának a Duná­hoz, ott vízisport fejlődhetne ki stb. Ez a kis terület nyil­ván nem befolyásolná külö­nösebben a vadgazdálkodást, még akkor sem, ha az erdő közepébe ékelődik be. A REZERVÁTUM többi részén természetesen továbbra is fenn kellene tar­tani a jelenlegi szabályokat. Sőt azok sokkal inkább be­tarthatók lennének, mint je­lenleg. Most ugyanis nagyon sokan belopódznak az erdőbe engedély nélkül, s ha van szabad terület, az kielégíthe­ti a kirándulók vágyait. Azt sikerült elérni, hogy turistacsoportok idegenvezető­vel bemehetnek az erdőbe. De ők sem állandóan, csak meghatározott idényben. Ez a legtöbb, amit eddig sike­rült elérni, de ez a „legtöbb” rendkívül kevés. Ezen mit sem változtat, hogy az erdőn kívül Keselyűsnél — a kö­vesút és a töltés északi szög­letében — létesítenek egy be­mutató rezervátumot. Ez zárt hely lesz, állatokat is tarta­nak benne, s ide bármikor jöhetnek a túristák. Idegen­forgalmi szempontból ez ugyan jónak ígérkezik, de a város kirándulási lehetősége­in mit sem változtat. Arról nem is beszélve, hogy ez idő­ben nagy távlat kérdése, hi­szen az ezután ültetendő fák­ból semmiképpen sem holnap lesz mini-Gemene. Egyébként az erdők jelle­ge, társadalmi szerepe nap­jainkban nagy változáson megy át. A fa hasznossági köre szűkül, még akkor is, ha egyúttal új felhasználási területek is jelentkeznek. Ugyanakkor előtérbe kerül az erdők — a Magyar Nemzet megfogalmazásával élve — jóléti szerepe: mind nagyobb társadalmi igény jelentkezik a hétvégi felüdülés, kirándu­lás iránt. Ha az emberi szer­vezet — elsősorban a pszi­chikummal közvetlenül össze­függő szervrendszer — igény- bevételének rohamos növeke­dését nézzük, feltétlenül kí­vánatos a természeti környe­zet, a pihentető erdő és víz. Az ország más részeiben már hozzá is láttak azokhoz az intézkedésekhez, amelyekkel az erdőségeket a szorosabb értelemben vett gazdasági hasznosítás mellett feltárják az emberek közvetlen jóléti céljaira. A Pilisi Erdőgazda­ság például parkerdőt létesít. Érdemes idézni Árkos Gyu­lának, az erdőgazdaság fő­mérnökének nyilakozatát: „Nagy és izgalmas feladat ez számunkra. Az erdő közjóléti szerepe előtérbe kerül, de ez nem jelenti, hogy eddigi fel­adatainkat elhanyagolhatjuk, összhangba kell hozni a pi­henést és az üdülést az erdő- és vadgazdálkodással.” GEMENCBEN is ezt kellene tenni. így a Duna és a rezervátum máris elérhető távolságra kerülne Szekszárdhoz. BODA FERENC Harkány, június 10—13: Országos ifjúsági kempingtalálkozó A KISZ az idén első Ízben rendezi meg az országos if­júsági kempingtalálkozót, amelynek színhelyéül a híres dél-baranyai fürdőhelyet — Harkányt — választották. Itt tartják ugyanis a 23. magyar camping rallye-t, » ehhez kap­csolódik majd a fiatalok négynapos találkozója, A jú­nius 10—13. között sorra ke­rülő ifjúsági rendezvény ket­tős jellegű lesz: ekkor tart­ják a .munkás—paraszt fiata­lok motoros és kerékpáros kempingtalálkozóját, valamint az egyetemisták és főiskolá­sok országos kempingtalálko­zóját. kedési úttörőőrsökkel, amint — mások mellett — Tolnán te­szik. Itt-ott újakat is jó volna szervezni; mindenek felett pe­dig — képletesen szólva — feltámasztani halottaikból a szek­szárdi úttörő közlekedési őrsöket. Évek. óta csak beszélünk a közlekedési parkról, jóllehet, megvan a terv, megvan sok­sok értékes felajánlás. Őszintén bízunk abban, hogy a nép­front támogatásával, — amint jelentettük —, az idén végre realizálódik a nemes javaslat. A járási kbt-t tájékoztatta a rendőrség, melyek a szek­szárdi járási közúti közlekedés különösen veszélyes pontjai: Szekszárdon a Rákóczi, a Béri Balogh Ádárn, a Széchenyi utca, a Keselyűsi út, a Mátyás király utca, a 6. számú fő- közlekedési út, valamint a Sió-híd és a Sió-csárda környéke: Tolna belterülete, Bátaszéken az 56-os út, a községtől Pör- bölyig és a megyeszékhelyig húzódó út és a Tolnát Mözzsel összekötő út. A Rákóczi utcában háromhelyütt beépített útburkolati jelzés szolgálja maradandó módon a közlekedés biztonságát. Nem örvendetes, hogy a Mártírok terén és a Hunyadi utcá­ban, s másutt a nagyon is múlandó, felfestett útburkolati je­lek árulkodnak az útügyi szervek szűkmarkúsághoz közelítő takarékosságáról. Félő, hogy e sorok írójának pesszimizmu­sát a közeljövő igazolja, — vagyis, hogy kicsinyes kötélhúzás kezdődik arról, ki finanszírozza, s hogy finanszírozza-e egy­általán a Rákóczi utcán parkolóhelyek kialakítását, a párhu­zamos közlekedés bevezetéséhez elengedhetetlen útburkolati jelek felfestését. Négy, 1968-ra és — zárójelben — 1967-re vonatkozó ösz- szehasonlító adat élesen világít rá arra, hogy a balesetek ha­talmas hányada következik be a járművezetők figyelmetlen­sége miatt. A gyorshajtás 47 (33), a szabálytalan előzés 31 (50), a követési távolság be nem tartása 22 (9), az elsőbbség meg nem adása 55 (31) esetben vezetett karambolhoz. A já­rási kbt más társadalmi szervekkel és a rendőrséggel együtt­működve azért tervezi meggyőző erejű, érdekes prooaganda- anyag kiadását és terjesztését, mert bízik abban, hogy a jó­Magas kitüntetést kapott Palóc Tamás, a pincehelyi Vörösmarty Tsz elnöke; a Munka Érdemrend arany fokozatát. Számomra is öröm ez a kitüntetés, de valami nem tetszett. Rosz- szul írták Palóc Tamás ne­vét, cz-vel, nem egysze­rűen csak c-vel. Bizonyo­san bántotta ez a dolog, mert nagyon szereti a pontosságot. Erről már a legelső találkozásunk al­kalmával meggyőződtem. Érdekes és kedves em­lékem ez, újságírói pályám egyik legtanulságosabb epi­zódja. Nagy riportot szán­dékoztam írni Pincehely­ről, tetszett a rohamos vál­tozás, a tsz-tagok szorgal­ma, a vezetők rátermett­sége és ügyszeretete. Pün­kösd másnapján is — az ünnepi hangulat mellett — dolgos falu képét mutatta Pincehely. A hangulat tel­jességének érzékeltetésére megírtam egy mondat ere­jéig azt is, milyen virágok nyílnak. A pünkösdi rózsa mellett volt már néhány más is. Én úgy láttam, hogy a bodza is kivirág­zott. Palóc Tamás megkért, küldjem el neki a riportot, mielőtt közölnénk az új­ságban. Ne vegyem rossz néven, de kedvezőtlen ta­pasztalatokat is szerzett a sajtóról egy másik megyé­ben, ahonnan ide került. Megígértem, elküldöm ne­ki a riport kéziratát. Ez ugyan nem szokásunk, de tudtam, kifogása nem le­het Palóc Tamásnak az el­len, amit megírok, mert én is szeretem a pontosságot. Az anyaggyűjtés a riport­hoz jó volt, fél napig jár­tuk a határt, a falut és Gyántpusztát. Vagy 'még tovább. Motorkerékpáron vitt magával aZ elnök, azt akarta, hogy mindenről sze­mélyesen győződjek meg. Elkészült az újságcikk, borítékba tettem és kis tet­tem vele Szekszárdon az autóbusz-pályaudvarra, megkértem a Pincehelyen átmenő kocsi vezetőjét, ad­ja oda a szövetkezet meg­bízottjának, aki várni fog­ja. Közben telefonáltam a pincehelyi tsz-irodának. menjen ki valaki a busz­hoz. Valaki azonban nem volt pontos és a riportot tartalmazó boríték elakadt, így hát Palóc Tamás véle­ményét nem vehettük fi­gyelembe: leküld tűk a nyomdába a riportot (ter­mészetesen megvolt még egy példányban), amikor végre megkaptam a pince­helyi küldeményt, örültem az elnök véleményének és nagyon sajnáltam, hogy nem került bele a riportba. A kifogásai, illetve javas­latai apróságok voltak, egyébként tetszett a riport. Észrevételként megírta pél­dául, hogy tévedtem, a bodza még nem virágzik. Ez sem kerülte el a figyel­mét. Ezt a bodza-históriát so­se felejtem el. Eszembe jut, amikor azt hallom a Tv-híradóban, hogy ..Pécel. a tízezer lakosú kisközség". Legutóbb akkor idéződön föl bennem, amikor egye­temi tanár előadását hall­gattuk Tamásiban, tsz-ve- zetőkkel közösen. Fejtege­tett egy bizonyos problé­mát a professzor úgy, mint­ha ő állapítaná meg elő­ször a tényt. Palóc Tamás szerényen megjegyezte: ezt már a IX. pártkongresszus tisztázta. Mégpedig pontosan. (g) szándékú, okos szó meghallgatásra talál. * — borváró —

Next

/
Thumbnails
Contents