Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-16 / 85. szám
Kibickedés, vagy felelősségtudat? Elektronikus MEO a zomárcchuzal gyárbat? K ’ ádár János Győroen nemrég arról is beszélt, hogy tovább kell szélesíteni a társadalmi demokráciát. Ez napjaink egyik lő témája, a maga területén minden szerv igyekszik is kidolgozni a demokratizálódás feltételeit — több-kevesebb sikerrel. A társadalmi demokratizálódás feltétele a gazdálkodás új mechanizmusának és fordítva. Mindez természetesen nem megy simán, a legkülönbözőbb nézetek és személyek csapnak ösz- sze, jószándékú, de nagyon is szélsőséges érvelésekkel is találkozhatunk. Nemrégiben egy szűkebb körű beszélgetésen így figyelmeztette valaki a Tolna megyei fmsz-mozgalom jelenlévő képviselőit: „Vegyük tudomásul, hogy a kibickedés korszaka lejárt. A mi tevékenységünket is az új gazdasági mechanizmus feltételei szabják meg, nálunk is a gazdaságosság a meghatározó. Nincs ellátási kötelezettség, ebből következik, hogy ha valakinek valamilyen kívánsága van, a kívánsághoz mellékelje azt is, hogy milyen anyagiakkal hajlandó „beszállni”. Mi teljesítjük a kívánságot, csak valaki fizesse meg. A kibicek- nek semmi sem drága, de nekünk igen.” Az első pillanatban támadhatatlannak tűnt a figyelmeztetés, de mégis nagy vita kerekedett belőle. A Tolna megyeiek — fmsz-i elnökök stb. — ilyen megjegyzéseket tettek: „Ezzel az érvvel nem mernénk kiállni a tagság elé”, „A legjobb elv is eltorzul, ha a gyakorlatban mechanikusan értelmezik.” A szövetkezetek nagy elméleti vitájában, amely tavaly bontakozott ki, Nyers Rezső a többi közt a következőket mondotta: „Mi a különbség áz állami vállalat és a szövetkezet, mint eltérő gazdálkodási formák közt? Az egyik, az, hogy alapjában különböző a kettőnek a gazdasági rendeltetése. A szövetkezetek rendeltetése mindig a tagok szolgálata, ezért a tagok foglalkoztatása vagy fogyasztásuk biztosítása az elsődleges, a termelékenység, jövedelmezőség, műszaki fejlődés pedig fontos, de az előbbinek alárendelt cél.” (A vita anyaga a Társadalmi Szemle 1968. évi számaiban jelent meg.) C zzel el is jutottunk a “ probléma velejéig. Az nem kétséges, hogy az fmsz-i mozgalom demokratizálódása nagyon fontos része az egész társadalmi demokratizálódásnak. Tolna megyében mintegy 100 000 a MESZÖV-körbe tartozó szövetkezeti tagok száma. A megyében élő családok túlnyomó többsége tagsági viszonyban van e szövetkezetekkel. Vajon beszélhetnénk-e általános társadalmi demokratizálódásról e tömeg, illetve e szervezet nélkül? Nyilván nem, tehát nagyon is időszerű a mostani folyamat. De az első pillanatban úgy tűnik, hogy ennek ellentmond az új mechanizmus alaptétele, a gazdaságosságra való törekvés. Annál is inkább, mert akadnak, akik az új gazdasági koncepciókat mechanikusan magyarázzák. Ha, előrébb akarunk jutni, feltétlenül Nyers elvtárs idézett megállapításaiból kell kiindulni. Egyébként az azóta megjelent állami rendeletek szelleme is ezt sugallja, s Tolna megye gyakorlata ugyancsak ezt támasztja alá. Leginkább a kereskedelmen keresztül jut érvényre a gyakorlatban a tagság és az fmsz viszonya. A demokratizálódás e vonatkozásban a tagság áruellátási érdekeinek jobb szolgálatával azonos. De ha elfogadnánk a minden áron való nyereségre törekvés koncepcióját, el kellene vetni a ki- bickedés ürügyén az ellátás javítására vonatkozó javaslatokat, s ez óhatatlanul az ellátás romlását eredményezné. Minden izmusnak megvan a maga materiális vonatkozása. Már több mint egy évtized választ el bennünket attól a korszaktól, amikor például a demokratizmust és az anyagiakat különválasztottuk. A hőgyészi fmsz 30 kereskedelmi egységgel' rendelkezik. A kereskedelmi tevékenység nyeresége tavaly, kerekítve, 900 ezer forint volt. A nyereséget azonban nem mind a 30 hozta, hanem csak 4—5, ezen felül akadt néhány rentábilis, mintegy húsz pedig veszteséges volt. Ezek eredménye az előző években sem volt jobb, a jövőben sem várható javulás. A gazdaságossági koncepciók mechanikus értelmezéséből egyértelműen az következne, hogy ezeket meg kell szüntetni. Igen ám, de csak próbálkozna meg vele az fmsz vezetősége, azt hiszem, a tagok felháborodnának, és csakhamar új választásra kerülne sor. Teljesen érthetően. De a laTöbb mint harmincezer fiatalt várnak az ifjúsági építőtáborokba Az idén június 15-én nyitják meg kapuikat a KISZ önkéntes ifjúsági építőtáborai, amelyeknek csaknem 300 ezer lakója volt az elmúlt tizenegy esztendőben. (A fiatalok 10 ezer kataszteri holdat tettek termővé és több mint másfél- millió mázsa gyümölcsöt, zöldséget „szüreteltek” vakációjukban), országszerte jól haladnak az építőtáborok 12. évadjának előkészületei. A középiskolákban, az egyetemeken és a főiskolákon általában befejeződtek a jelentkezések. A legtöbb helyen KISZ-taggyűléseken döntenek a megbízólevelek odaítéléséről. Az is a jó felkészülést szolgálja, hogy országszerte tanácskozásokra hívják meg a táborvezetőket és kísérő tanárokat. Továbbá a munkaadó vállalatok szakembereit, hogy már jóelőre megismerjék tennivalóikat. Az idén 36 központi és 5 egyetemi építőtábor várja a fiatalokat. A tavalyi 27-ről ebben az évben előreláthatólag már 33-ra nő azoknak a táboroknak a száma amelyeknek lakóit állandó épületekben helyezik el. A mezőgazdasági építőtáborok például már kivétel nélkül motel, sőt egy-két helyen szálloda jellegű kényelemmel fogadják vendégeiket. A június 15-1 évadkezd és Utáin kéthetenként váltják egymást a csoportok, amelyek közül az ötödik s egyben az utolsó augusztus 23-án vesz búcsút a tábori élettől. A legjobban dolgozó fiatalok iskolái turnusonként elnyerik a KISZ Központi Bizottságának emlékzászlaját illetve oklevelét a brigádok versenyének győztesei pénzjutalmat kapnak. Az idén is megszervezik a KISZ nemzetközi fiú és lány építőtáborát. Ezenkívül mintegy 700—800 fiatalt vannak be a cseretáborozásba. (MTI). kosság érdekeit más szervezeti formákban képviselő testületek haragja sem maradna el. Igaz, hogy az fmsz jogilag teljesen önálló, de az ilyen intézkedés annyira kilógna az egész társadalmi demokratizálódás folyamatából, hogy az ellen egyének és szervezetek, egyaránt fellépnének. U asonló képet ad a sta■ * tisztika más fmsz-ek- bén is. Még az a szerencse, hogy sem a hőgyésziek, séma többiek, nem is tűnődnek a veszteséges egységek megszüntetésén. Abból indulnak ki — helyesen —, hogy kisközségekben, kültelkeken egyaránt tagok élnek, s az fmsz köteles képviselni azok ellátási érdekeit. Adott esetben még az össznyereség rovására is. Az persze más kérdés, hogy keresik a módszereket, amelyekkel csökkenthető a veszteség. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy bizonyos központi rendelkezések, pénzügyi intézkedések még hiányzanak, amelyek megfelelően tükröznék ezt a sajátságos állapotot. Egyes rendelkezések mechanikusan fogják fel a különféle tényezőket, egy kaptafára próbálnak húzni mindent, pedig nagyon indokolt lenne a differenciálás. BODA FERENC A Magyar Kábelművek zománchuzal gyárának megbízása alapján a Műszaki Egyetem folyamatszabályozási tanszéke kifejlesztette és elkészítette a szigetelés-vastagság és hibahely- ellenőrző berendezést Ez a műszercsoport negyven gép munkájára felügyel. Meózza a szig etelés vastagságát, jelzi, és szalagon rögzíti a hibahelyek számát, így a negyven gép bármelyik tekercsén előforduló hibát a gyártási ellenőr azonnal korrigáltathatja. Képünkön: Kelemen György gyártási ellenőr, az elektronikus meo kezelője. (MTI-foto — Bajkor József felv.) Egy tanulságos este Faddon Hétfőn este lapunk néhány munkatársa érdekes,- értékes és tanulságos összejövetel résztvevője volt a faddi művelődési házban. Az összejövetelt a helyi „Művelődjünk, szórakozzunk!” klub rendezte, melyet azonban tagjainak rétegződése szerint helyesebb lenne egyszerűen „Értelmiségi klubnak” nevezni. Az, hogy ilyen egyáltalán van, már eleve a faddiak dicsőségére válik és csak helyeselni lehet azokat az alapelveket is melyeket rövid megnyitójában dr. Csehák Judit körzeti orvos, a klub elnöke kifejtett. Azt a szándékot szögezte le, hogy a klubtagok többet óhajtanak a puszta társas elfoglaltságnál, az egymás megismerésének szándéka vezeti őket és az a — megalapozottnak tűnő — hit, hogy van egymásnak mondanivalójuk. Az értelmiséggel foglalkozó, lapunkban megjelent riportsorozat —, óvó szándékkal bár, de véleményünk szerint joggal — felvetette a falun élők kulturális elszürkülésének, elsekélyesedésének veszélyét. Ennek megvitatása volt az összejövetel tárgya, minden protokolláris formaság mellőzésével, kötetlen, baráti beszélgetés formájában. A forma sikeresnek bizonyult. A nagyszámú résztvevő (hatvannál többen voltak, ami feltétlenül érv az elevenen szellemi érdeklődés mellett) felszólalások sorában fejtette ki véleményét. így azt, hogy az irodalmi folyóiratok elterjedtsége, vagy szűkkörű olvasótábora még nem lehet egyedüli ismérve a szellemi érdeklődésnek. Vitatták azt is, hogy a társadalmi munkában eltöltött idő okvetlenül, visszavet-e a fejlődésben? Erre ellenpéldákat is idéztek, sok társadalmi munkát végző, mégis kiemelkedően jó pedagógusok személyében. Kétségesnek tartották, hogy a „vidéki” szóhasználat esetében szabad-e különbséget tenni a megyeszékhelyen és a falvakban tanítók között, miután általános színvonalbeli különbség kimutathatatlan. Erősen vitatható volt viszont az egyik idős hozzászólónak az a véleménye, hogy miért éppen a pedagógusoktól követelünk többet és miért nem, mondjuk a géplakatosoktól? Természetesnek érezzük, hogy elsősorban azoktól, akik egy település — lettlégyen az puszta, vagy megyeszékhely —, eljövendő lakóinak nevelését végzik. A késő esti órákig tartó és mindvégig eleven, színvonalas beszélgetés, cikksorozatunk ürügyén, szerencsés módon, nemcsak helyi konkrétumokkal, hanem általánosabb, elvi megállapításokkal is foglalkozott. Úgy érezzük azonban, hogy nem sikerült megnyugtatóan elhatárolni egymástól két fogalmat, a szakmai továbbképzést — ami kötelesség —, és az általános műveltség fejlesztését, ami kiben-kiben elütő módon élő, egyéni igények szerint kell, hogy változzon. Azt sem lehetett sikeresnek mondani, hogy a hozzászólók, — kevés kivétellel —, szinte kizárólag a tantestület soraiból kerültek ki. Egy ötezer lelkes nagyközségben más magasabb végzettségűek is szép számmal kell, hogy éljenek, akik működésükkel óhatatlanul hatást gyakorolnak falujukra. Az ő véleményük, problémáik, állásfoglalásuk ezen az estén alig-alig érvényesült. Jóleső megelégedéssel kellett tudomásul vennünk a cikkeink iránt megmutatkozó igényességet. Számosán kívántak még alaposabb adatgyűjtést, statisztikai szakszóval élve: „felmérést”. Egy megyei napilapnáli ilyesmire sajnálatosan nincs módja és talán nem is feladata. Ettől függetlenül ígéretet tettünk arra, hogy rövid időn belül visszatérünk Faddra és a magunk írói, újságírói módszereivel behatóbb elemzésnek vetjük alá a faddi szellemi foglalkozásúak helyzetét. Ezt annál is inkább szívesen tesszük, mert az itteni értelmiség nagy létszáma és nem utolsó sorban szellemi elevensége jogossá teszi a reményt, hogy az itt tapasztó- landók általánosabb érvényű következtetések levonását is lehetővé teszik majd és 'ny szélesebb körű érdeklődésre tarthatnak számot, (ordas)
