Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-16 / 85. szám

Charles Chaplin:

Sajtót oníe indán'

Az United Artists reklámszakemberei latolgatták, tanácsos-e találkoznom az amerikai sajtóval. Méltatlankodtam, mert a külföldi sajtónak már előző nap konferenciát tartottam, és meleg, lelkes fogadtatásban volt részem. Meg aztán engem nem is lehet egykönnyen megfélemlíteni.

Másnap délelőttre lefoglaltuk az egyik nagy termet a szállodában, ott fogadtam az amerikai sajtót. Előbb koktélokat kínáltattam körbe, majd magam is megjelentem, de rögtön éreztem, hogy baj van. Emelvényről, egy kis asztal mögül beszéltem. A legbűbájosabb modoromat vettem elő.

— Üdvözlöm önöket, hölgyeim és uraim. Azért vagyok itt, hogy mindenről beszámoljak, ami a filmemmel vagy jövő terveimmel kapcsolatban érdekelheti a sajtót.

Általános csönd.

— Ne beszéljenek mind egyszerre — mondtam mosolyogva.

Nagy sokára megszólalt egy női hang az első sorokból:

— Kommunista maga?

— Nem — feleltem határozottan. — Kérem a következő kérdést.

Megszólalt egy motyogó hang. Azt hittem, a barátom a Daily Newstől, de ő távollétivel tüntetett. Helyette mocskos külsejű, nagykabátos emberke volt a felszólaló. Fel sem nézett a papírlapról, ahonnan a mondókáját olvasta.

— Bocsásson meg — mond* Részlet Charles Chaplin „Életem-* című önéletrajzából.' Az írást a világhírű művész 80. születésnapja alkalmából közöljük.

tam. — Még egyszer fel kell olvasnia, mert egy szót sem értek abból, amit beszél.

Újból nekifogott:

— A katolikus háborús veteránok nevében...

Közbevágtam:

— Nem azért jöttem, hogy a katolikus háborús veteránok

kérdéseire feleljek; ez sajtó- konferencia.

— Miért nem lett amerikai állampolgár? — kérdezte egy másik hang.

— Semmi okot nem látok, amiért megváltoztassam állampolgárságomat. Világpolgárnak tekintem magam — válaszoltam.

Szép kis felzúdulás támadt erre. Hárman is beszéltek egymás szavába vágva. Az egyik hang azonban túlharsogta a többit.

— De a jövedelmét Amerikában szerzi!

— Nos — mondtam mosolyogva —, ha ilyen anyagias alapokra helyezkedünk, tiszta a számlám. ■ Foglalkozásom nemzetközi; jövedelmem hetven százalékát külföldön keresem, viszont az Egyesült Államok száz százalékban megkapja utána az adót. Láthatja, hogy mint vendég egészen becsületesen fizetek.

Megint a katolikus légió vette át a szót:

— Akár itt keresi a pénzét, akár nem, mi, akik végrehajtottuk a partraszállást a francia tengerparton, rossz néven vesszük, hogy nem állampolgára ennek az országnak!

— Nem maga szállt egyedül partra Franciaországban — mondottam, — A két fiam is ott volt az első vonalban. Patton hadseregében, de magával ellentétben nem hányiotgaiják fel est, és nem is akarnak előnyöket kovácsolni belőle.

— Ismeri Hans Eislert? — kérdezte egy másik riporter.

— Ismerem; kedves jó barátom és nagy zenész.

— Tudja-e, hogy Hans Eisler kommunista?

— Nem törődöm vele, hogy mi a pártállása; a barátságnak semmi köze a politikai meggyőződéshez.

— Úgy látszik, kedveli a kommunistákat — szólt közbe egy másik.

— Senki sem Írhatja elő nekem, kit kedveljek és kit ne. Ott azért még nem tartunk

Az ellenséges indulat forgatagában megszólalt egy hang:

— Milyen érzés egy művésznek, aki annyi boldogságot szerzett a világnak és annyira megértette a kisember gondiát-baját, ha most azt kell hallania, hogy az amerikai sajtó úgynevezett képviselői gúnyt űznek belőle és gyűlöletük céltáblájává teszik?

Annyira nem vártam semmilyen együttérző megnyilatkozást, hogy meglehetősen nyersen csak ennyit válaszoltam:

— Bocsánat, nem tudtam követni, kérem ismételje meg a kérdést.

Reklámfőnök megbökött, és a fülembe súgta:

— Ez a fickó mellettünk áll, nagyon rendes dolgot mondott. — Jim Agee volt a felszólaló, és abban az időben mint kritikus és szemleíró a Time magazinnál dolgozott. Sajnos, már ideges voltam, kibillentem az egyensúlyomból.

— Bocsánat — mondtam —, nem hallottam'jól, amit mondott, lenne szíves elismételni?

— Nem vagyok biztos benne, hogy sikerülni fog — mondta kissé elfogódottan, de aztán körülbelül ugyanazokat a szavakat ismételte.

Megfelelő válasz nem tellett tőlem, csak a fejemet ráztam, és ennyit mondtam:

— Nincs_ megjegyeznivalóm, ... de köszönöm önnek ...

Barbárok

„Barbár: latin eredetű szó; külföldi, idegen; szellemileg, erkölcsileg durva, műveletlen.”

(A magyar nyelv történeti etimológiai szótára. A—GY kötet)

A Budapestről Szekszárd- ra este negyed tízkor érkező gyorsvonattal utaztam március 31-én. Cece tájékán vettem csak észre, hogy a fejem felett lévő csomagtartó fémpálcáit ismeretlen, de kétségtelenül kemény kezek párosával egymás felé hajítgatíák. A munka még egy vasgyúró idejét is igénybe vehette és, ha csak legalább ketten utaztak a fülkében, megérdemelt feltűnést kelthetett.

Április 6-án, vasárnap délelőtt negyed tízkor a szekszárdi megyei tanács előtt kit jól öltözött fiatalember közül az egyik, könnyed mozdulattal állványostól felborított eg\ piros-fehérre csíkozott deszkát, melyet gondos kezűk azért helyeztek el. hogy a csatornaépítés földhányására felhívják a figyelmet. Pár lépésnyire mögöttük, egy gyermekkocsit tolva, két fiatal nő lépkedett. Egyikük megpróbálta felállítani a jelződeszkát. de mivel a rozsdás vaslábak is szétestek, nem sokat bajlódott velük, hanem ment tovább. E sorok írója szemből jött, mindezt látta és — szégyenkezve ismeri be — se nem szólt, se nem segített.

Mindkét eset apróság, u társadalmat ért kár jelentéktelen, de bennük van. mint cscppben a tenger,

a mindennapi barbárság

valamennyi ismérve. A tetté éppúgy, mint a meglehetősen elterjedt reagálásé. A barbárság fogalma mögött ugyanis jócskán több van, mint amennyit a bevezetőben említett szótár tömören ösz- szefoglal. A mindennapi barbársághoz hozzátartozik az önzés éppúgy, mint a magamutogatás primitív vágya, a mások munkájának, érdekének semmibe vétele és a közöny is. Nemcsak az a barbár, aki naponta veri a feleségét, az utcán beleköt békés járókelőkbe, egy telefonszám megszerzéséért kitépi a telefonkönyv teljes oldalát, udvarlási célokra közterületi parkokból szerzi be virágszükségletét. csak a legritkább esetben szellemes feliratokkal ékesíti nyilvános il- lemhelyek falát, vagy felírja ottjárta dátumát egy hősi emlékmű oszlopára. Minden nyelvújítási szándék nélkül, szeretném ehelyett felhívni a figyelmet

a térsbarbárok

létére, nem több. csak az említett két példa ürügyén, Több mint valószínű, hogy a gyorsvonaton utazó vasgyúró nem azért akarva felfrissíteni máét. mert útközben elfáradt Thomas Mann Varázfehegyé- nek olvasásától. Ha nem is bizonyítható, de jogos a gyanú, hogy legalább esetlen társa volt, aki előtt, kérkedni ;-,ya-. - ■ h- i. Fogadást’'

vagy szesz hatása alatt, es*

egyre megy. Lehettek azonban a fülkében még hárman, négyen, hatan, vagy esetleg tízen is, akiknek minderre okvetlenül fel kellett figyelniük, de ezt legfeljebb csak egy fejcsóválás erejéig tették. (Ha egyáltalán nem figyeltek fel, annál rosszabb.) így — noha távolról sem jogi, hanem erkölcsi értelemben — bűntársi szerepre vállalkoztak, az előbbi szóhasználat szerint társbarbárokká váltak. Sajnálatos tények tömege tanúsítja, hogy a barbárság effajta megnyilvánulásaival (példák sorát bárki idézheti) még nagyon hosszú ideig számolnunk kell. Ezen az sem változtathatna, ha a rendőrség létszámát hússzorosára növelnénk és a közrend megóvását minden utcasarkon fegyveresek szolgálnák. Segíthetne azonban

a közöny

felszámolása. Annak felismerése. hogy mi, akik a feljebb töredékesen felsorolt barbarizmusok egyikét sem műveljük, többen vagyunk

Mindez természetesen a második esetre is vonatkozik. E sorok írója önmagában érte tetten azt a közönyt, melyet most másokon is számon kér. Hangsúlyozza tehát, hogy szégyell i magát.

De az a fekete szivacskabátos fiatalember, aki a Garay- íér 'felé haladtában, valami sajátos módszer szerint, húsvét vasárnapjának megünneplését jelzőtábla-döntögetéssel kezdte, még jobban szegyei! - heti.

(ordas)

Molnár Károly:

A látható légié

König tábornok elolvasta az üzenetet és így szólt a parlamenterekhez:

— Mondják meg. hogy le van sz..., de ezt valahogy más formában közöljék vele.

— Értjük — válaszolták a parlamenterek és tisztelegtek. Amikor -elhagyták a parancsnoki állást, az egyik olasz tiszt így szólt:

— Nagy katonák Bir Hakeim védői.

Autóba szálltak a parlamenterek, visszatértek Rom- melhez. Jelentették, hogy König visszautasította a fegyverletételt.

BIR HAKEIM VÉDŐI

Fokozott erővel folytatódott az intermezzo után a küzdelem. Rommel ugyanúgy, mint korábban Gott-el Qualeb melletti csatában, személyesen irányította a támadást. Nyitott kocsijában száguldozott a harc— 55 —

kocsioszlopok előtt és erélyesen bíztatta a katonáit, főleg az olaszokat:

— Avanti! Avanti! Előre, gyorsan előre!

Kombinált hadműveletet indítottak a tengelycsapatok Bir Hakeim ellen. Támadtak a repülők, a harckocsik és a tüzérség. A gyalogság is készenlétben állott, hogy ha már előzőleg sikerült megpuhítani a védőket, akkor, ha kell, rohammal foglalják el a támaszpontot. Nehéz órák következtek. A korábban ismeretlen arab falu nevét ekkor kezdte megismerni a világ. Bir Hakeim egyformán szerepelt a németek és a szövetségesek hadijelentéseiben. A csata egyes fázisairól Rommel pontos naplót vezetett. Június 6-án 11 órakor ezt jegyezte fel:

— A kilencvenedik hadosztályunk új támadást indít König tábornok csapatai ellen. A támadás pontjától nyolcszáz métert haladunk előre. Itt azonban az ellenség megállít. A franciák ördögi módon harcolnak... Nem félemlíti meg őket a tüzérségi tűz és a Luftwaffe sorozatos támadása sem... A védőket állandóan tűz alatt tartjuk. Ellenállásuk regénybe illő.

Június 8-án a védők továbbra is makacsul ellenállnak. Rommel ekkor már beveti a gyalogságot. A védők vesztesége egyre nagyobb.

Nincs most már szünet, nehéz megállapítani, hogy Rommel mindenféleképpen fontosnak tartotta a további előrenyomulás szempontjából Bir Hakeim elfoglalását, vagy pedig tévedett és azt hitte, a támaszpont már csak órákig tarthatja magát.

Elfogyott a védők vize, mert a legnagyobb tartályt a németek bombája elpusztította. Minden katonának csak néhány korty jutott. ,

Már tizedik napja tartott az ostrom, amikor König tábornok döntött. Úgy gondolta, hogy Bir Hakeim vé— 56 —

dói nem kockáztathatják a további ellenállást. Elérték az elsőrendű célt, hosszú ideig feltartották a németek előrenyomulását az Egyiptomi határ és Szuez felé. A tábornok az ostrom tizedik napjának éjszakáján kiadta a parancsot:

— Csapataink az éj leple alatt elhagyják állásaikat.

így is történt. Éjszaka a gondosan előkészített kivonulás viszonylag gyorsan, de ami még ennél is lényegesebb, észrevétlenül megtörtént.

A légió történetének egyik legnagyszerűbb szakasza ezzel véget ért. A franciák a második világháború egyik legnagyobb fegyvertényének tartják Bir Hakeim hősies védelmét.

— Egyaránt elismerik az angolok és a németek, különösen Rommel — írják a francia katonai szakírók —, hogy Bir Hakeim katonái kitűnően harcoltak. Bátran szembeszálltak Rommel csapataival. Az angolok csapatai Gott-el Qualeb állásait mindössze két napig tartották. Ezzel szemben Bir Hakeim tizenegy napig védekezett. Ez stratégiai jelentőségű volt. A hetedik angol hadseregnek így ideje nyílott arra, hogy megszervezze az ellenállást a várható német támadással szemben és. hogy később megállítsa Rommelt El-Alamein-nél.

Mindez a 13. félbrigád légiósainak köszönhető.

Bir Hakeim után az alakulat később részt vett a Szabad Franciáország első hadosztályának többi katonájával együtt a tuniszi hadműveletekben. Ez 1942 novemberében történt.

— 57 —