Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-06 / 54. szám

A szövetkezetek szocialista jellegű továbbfejlesztése Kormányhatározat a szövetkezetekről és szövetségeikről — Készül a szövetkezeti törvény — Mintaalapszabályt dolgoz ki a SZÖVOSZ és az OKISZ Hírmagyarázónk írja: Üjabb lehetőség A továbbtanulni vágyé ifjúság — és felnőttek ré­szére új lehetőség nyílt a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának 1969. évi 6. szá­mú törvényerejű rendele­tével. Ugyanis elrendelte az Elnöki Tanács a Kandó Kálmán Villamosipari Mű­szaki Főiskola létesítését. Tolna megyében is igen sok olyan elektromosipari szakmunkás van, aki szí­vesen vállalkozott volna már korábban is magasabb szintű főiskolai tanulmá­nyok végzésére. A műszaki főiskola feladatkörébe tar­tozik. hogy alkalmas szak­embereket képezzen külön­böző munkafolyamatok irá­nyítására a híradásiparban, a műszer és automatika berendezések gyártásánál, egyéb híradástechnikai al­katrészek gyártásánál és a szabályozott hajtásvezérlő­berendezés gyártás, üze­meltetés és karbantartás területén. A műszaki főis­kola két karra — Erősára­mú Kar és Gyengeáramú Kar — tagozódik. A főis­kola nappali tagozatán • képzés 3 év. A Felsőfokú Híradás- és Műszeripari Technikum, va­lamint a Felsőfokú Villa­mosgépipari Technikum összevonása eredménye­ként létrejött új műszaki főiskolán végzett hallgatók, a tanulmányok befejezését követően, sikeres államvizs­ga után r * cgzettség szak­irányát feltüntető üzem­mérnöki oklevelet kapnak. Megkezdődött a kereskedelmi tanilAI versenyének országos döntője A Magyar Közlöny február 23-i számában jelent meg az 1003/1969. számú kormányha­tározat, amely szabályozza a kisipari, fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetek, vala­mint azok szövetségeinek jogi helyzetét. Ez alkalomból tájé­koztatta a sajtó képviselőit dr. Molnár Frigyes, a SZÖ­VOSZ, és Rév Lajos, az OKISZ elnöke az általános fogyasz­tási és értékesítő, valamint a kisipari szövetkezetek múlt évi fejlődéséről, eredményei­ről, az idei feladatokról és a kormányhatározattal kapcsola­tos tennivalókról. Kétéves vita után került sor a magyar szövetkezeti mozga­lom helyzetének rendezésére. A Társadalmi Szemle hasáb­jain a vita résztvevői tudomá­nyos alapossággal tisztázták a szövetkezeti mozgalom elmé­leti kérdéseit és kikristályo­sodtak azok a korszerű, a szö­vetkezeteknek a társadalom­ban, a népgazdaságban elfog­lalt helyzetét, szerepét meg­határozó alapelvek, amelyek­ből kiindulva tovább lehet fejleszteni a szövetkezeteket. Most kormányhatározat rögzí­ti a szövetkezetek és szövet­ségeik helyzetét, de 1970-ig elkészül a szövetkezeti tör­vény is. A kormányhatározat jelentő­ségüknek, szerepüknek megfe­lelő helyre teszi a szövetkeze­teket Elavultnak bizonyult az a korábbi elméleti állásfogla­lás, amely szerint a szövet­kezeti tulajdon a társadalmi tulajdon „nem következetesen szocialista” formája. E felfo­gás nem maradt elvi síkon, az a gyakorlati következtetés adódott belőle, hogy nem le­het egyenlő elbírálás az állami és a szövetkezeti szektorral szemben, törekedni kell arra, hogy a szövetkezetek már a szo­cializmus építése idején is fokozatosan átalakuljanak a szocialista tulajdon „ma­gasabb” formájává, állami vállalatokká, nem sza­bad sokáig megtűrni az ala­csonyabb típusú szövetkezete­ket stb. A gyakorlat igazolta, hogy a szövetkezetek — éppen jel­legükből adódóan —• bizonyos gazdasági feladatokat eredmé­nyesebben, gazdaságosabban tudnak megoldani, mini a nagy állami vállalatok. Rugal­masan képesek alkalmazkodni a piac változásaihoz, nagyobb mértékben hasznosítják az élő­munkát, mint a nagyvállala­tok, ezért a foglalkoztatási problémák megoldásánál előnyben vannak, a tag­ság anyagi) érdekeltsége közvetlenebb, erősebb a függési viszony a tagság és a vezetőség között. A szövetke­zeitek még a kommunizmus építésének időszakában is fon­tos tényezői lesznek a társa­dalmi haladásnak — hangsú­lyozta a SZÖVOSZ elnöke. A fogyasztási és a kisipari szövetkezetek jól vizsgáztak az új mechanizmus első esz­tendejében. A szövetkezeti kiskereskedelem tavaly 26,8 milliárd forint értékű árut adott el, a vendéglátóipari for­galom meghaladta az 5 és fél milliárd forintot. A szövetke­zeti ipar ma már nemcsak ki­egészítője, hanem számos te­rületen egyenrangú verseny-' társa is az állami iparnak. Tavaly több mint 21 milliárd forint értékben termelt. A gazdasági reform és az ezzel összefüggő szövetke­zetpolitikai elvek érvénye­sülése kedvező feltételeket biztosítanak a szövetkeze­tek továbbfejlődéséhez. Előtérbe kerülnek a szövetke­zeti mozgalom alapegységei, maguk a szövetkezetek. Külö­nösen három területen hat elő­nyösen a reform. A szövetke­zetek céljaiknak és tagságuk érdekeinek megfelelően önálló vállalati jellegű gazdálkodást folytatnak, a gazdasági tevé­kenység teljes körét maguk végzik, (eddig helyettük és fe­lettük más szervek, a szövet­kezeti szövetségek végezték el a gazdálkodás jelentős részét és tervutasítások, előírások formájában szabták meg a szövetkezetek tennivalóit.). Az önálló gazdálkodás lehetővé teszi a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodást. Hatékonyabbá teszi a gazdál­kodást a szövetkezeti demok­rácia érvényesítése, a belső önkormányzat erősítése. Az eredmény — a nyereség — az eddiginél nagyobb mértékben függ a szövetkezet gazdálko­dásától, ha jól dolgozik a szö­vetkezet, több jut a tagságnak nemcsak egyéni jövedelemre, hanem a kulturális, szociális igények kielégítésére is. Számos községben a ter­melőerők zömét a szövetkeze­tek — beleértve a mezőgaz­dasági terme) őszövetkezeteket is — ölelik fel, foglalkoztat­ják a lakosság többségét Ha összefognak, együtt­működnek. erősíteni tud­ják egymás tevékenysé­gét, ezáltal a kormány gazdasági célkitűzéseit Is jobban meg lehet valósí­tani. Anyagi erőforrásaik ésszerű felhasználásával — figyelem­be véve azt, hogy a tanácsok rendelkezésére álló anyagi eszközök is gyarapodnak, meggyorsíthatják a községfej­lesztést városiasodást. A kormányhatározat szabá­lyozza az állam és a szövet­kezetek viszonyát. Számos olyan feladatot, amelyek ed­dig a szövetségek tevékenysé­gi körébe tartoztak — ez­után a megfelelő szintű álla­mi szervek látnak eL A állam a szövetkezeti csoporttulajdonon alapuló érdekek, valamint az össz­népi érdekek egyeztetésé­re törekszik, e tevékenysége során ellátja a jogi szabályozást, valamint gyakorolja az állami felügye­letet. Nem avatkozik bele közvetlenül a szövetkezete!: gazdálkodásába, hanem köz­vetett formában, közgazdasá­gi eszközökkel szabályozza azt. A szövetségek — OKISZ, SZÖVOSZ, KISZÖV-ök, MESZÖV-ök — szerepe jelen­tősen megváltozik. Az elmé­leti vita során tisztázódott, hogy a szövetkezeti mozga­lomban nincs helye a régi, hierarchikus felépítésének, alá- és fölérendeltségi viszonynak, a szövetkezet önálló gazdasági egység, szocialista vállalat. A csoport- és az össztársadalmi ér­dekek összhangjának biztosí­tása állami feladat — jogi, közgazdasági szabályozás, ága­zati felügyelet —, a szövetsé­gek alapvető feladata a szö­vetkezetek érdekképviselete. A szövetkezetekre tehát kö­telezettséget csak a jogsza­bályok, a szövetkezet alapsza­bálya, a saját választott tes­tület által hozott határozatok, önkéntes elhatározásból kötött szerződések állapíthatnak meg. Igen jelentős jogokat biztosít a kormányhatározat a szö­vetségeknek, amennyiben a szövetkezeteket alapvetően érintő rendeletek kiadásához egyetértésük szükséges, tehát a rendeletek megjelenése előtt az illetékes minisz­ter köteles kikérni és fi­gyelembe venni az országos szövetségek — mint ér­dekképviseleti szervek — véleményét. A szövetségek ajánlásokat tehetnek a szövetkezeteknek, a sokoldalú érdekképviseleten kívül különféle szolgáltató te­vékenységgel segítik a szö­vetkezetek működését. Felada­tuk bizonyos mozgalmi, tár­sadalmi feladatok (oktatás, nevelés stb.) ellátása is. A szövetkezetekben — a kormányhatározatnak megfe­lelően — új szövetkezeti alap­szabályt dolgoznak ki. Az OKISZ és a SZÖVOSZ vá­lasztmánya — a kormány fel­kérésére irányelveket és alap­szabálymintát dolgoz ki és bo­csát a szövetkezetek rendelke­zésére. X X Szerdán reggel 8 órakor a főváros legnagyobb üzleteiben, a kereskedelem öt ágazatában, valamint a vendéglátóipar há­rom szakmájában megkezdő­dött a kereskedelmi tanulók országos versenyének döntője. A 171 harmadéves tanuló — az elődöntők legjobbjai — kedden már vizsgázott egy­szer, valamennyien írásbeli feladatokat oldottak meg. A mostani bolti munka már az igazi gyakorlat, amelyet ugyanúgy kell végezniük, mintha teljes értékű eladók lennének. Tevékenységüket szigorú zsűri figyeli. A vásár­lók nem kiválasztott szemé­lyek, hanem a boltba betérő vevők. A tanulóknak ezenkí­vül számot kell adniok az áru­átvételből, csomagolásból, el­adásra történő előkészítésből is. Az összetett feladatokra maximálisan 150 pontot kap­hatnak a mindenben kiváló tanulók. Az országos verseny ered­ményét pénteken hirdetik ki (MTI) 1967-ben négyszázon keres­tek munkát Szekszárdin, ■ következő évben már 296-ra csökkent a „mnk anélkSr tíek” Fr’-áwML A bejelentett munkahelyek száma havonta átlagosan 350 volt, tehát senkit sem kellett „üres kézzel” elküldeni A munkára jelentkezők túlnyo­mó többsége szakképzetlen, elég sok közöttük a notórius vándorló, az ő elhelyezésük jóval nehezebb, mivel — ért­hetően — idegenkednek tőlük a vállalatvezetők. Az üzemek, vattaiatok női munkaerőigényét álta­lában egész évben ki tudták elégíteni, a férfiak viszont nagyon hiányoznak, elsősor­ban az építőiparban. Nehéz az érettségizett fia­talok elhelyezése, annál is in­kább mert legtöbbször admi­nisztratív munkakört igényel­nek. Mivel erre nagyon kevés a lehetőség, vállalták az üze­mi munkát A vb-ülésen határozat szü­letett többek között arról, hogy fel kell mérni a megyeszék­hely és vonzáskörzetének munkaerőhelyzetét, tájéko­zódni arról, hány fiatalt tud­nak alkalmazni a megyeszék­hely üzemei szakmunkás- tanulónak. A városi tanács vb-ülese Az ország legnagyobb GELKA-szerrize — Hiányoznak a férfiak A szerdán délelőtt Szek- szárdon megtartott városi tanács vb-ülésen — amelyen rész vett és felszólalt Rúzsa János, a párt városi bizott­ságának első titkára —, két figyelemreméltó napirendi pont szerepelt: a szekszárdi GELKA-szerviz munkája és a megyeszékhely üzemeinek, vál­lalatainak munkaerő-ellátott­sága. A szekszárdi GELKA-szer­viz 1951. óta végez szolgálta­tásokat Szekszárdon és a kör­nyező községekben, települé­seken. A rádió- és tv-készülé- kek, háztartási gépek, elekt­romos kisgépek száma évről évre számottevően nő, ami természetesen azt jelenti, hogy ezzel párhuzamosan a GEL- KA feladatai is nagyobbak lettek. Egy kiragadott szám­adattal is lehet érzékeltetni a változást: 1961-ben a GEL- KA által javított készülékek száma 9652 volt, 1968-ban pe­dig ennek több mint kétsze­rese, 21 ezernél több hibás készülék került a szerelők ke­zébe. A GELKA-szervíz je­lenlegi helyisége korszerűtlen, a munka minőségének javítása, az egyre sürgetőbben jelent­kező igények szükségessé tet­ték egy új szerviz felépítését. ' A valószínűleg nyáron át­adásra kerülő új épület az ország legnagyobb szervize lesz, amely perspektiviku­san is megoldja a megye- székhely és a szekszárdi GELKA hálózatához tartozó 85 kisebb-nagyobb település javítási gondjait. A vállalat egyébként jól fel­készült szakemberekkel dolgo­zik, s már a színes tv javítá­sára készülnek, hogy forga­lomba kerülésével egyidőben képzett szakemberekkel kezd­hessék a munkát. A vb álta­lában jónak ítélte a GELKA tevékenységét, felhívta azon­ban a figyelmet néhány ap­róbb, kisebb jelentőségű hi­bára. A város munkaerő-helyzeté­vel foglalkozó beszámoló — amelyet Klézli Ferenc munka­erő-gazdálkodási főelőadó ké­szített —, általánosságban megállapítja, hogy Szekszárd munkaképes korú lakosságá­nak foglalkoztatottsága bizto­sított. Az elmúlt években fő­ként a nők elhelyezése volt nagyon nehéz, de jelentősen csökkentette a gondokat a mérőműszergyár, a bőrdíszmű, és a Fővárosi Óra- és Ékszer- ipari Vállalat női munkaerő- igénye, több nőt foglalkoztat­nak a város más üzemei, ^ ktsz-ei is. A foglalkoztatottság meg­oldását támasztotta alá az is, hogy 1967-ig fokozatosan emelkedett a mánkéra jelent­kezők száma, de ez a folya­mat 1968-ban megszakadt:

Next

/
Thumbnails
Contents