Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
Amikor kevés, s amikor sok 300 forint A JOGRÓL MINDENKINEK A nagy havazást követő napokban bedőlt a németkéri művelődési ház egyik oldala. Az épületet le kellett bontani. Oda a kultúra németkéri hajléka! Mi lesz most? A régi épületnek csupán egy jó évet kellett volna még kibírnia. A tervek szerint ugyanis, 1970 május elsejére készül el az új művelődési ház. De addig, a „jó egy évig” hogyan alakul majd a község művelődési élete? Bizonyáré nagyon fog hiányozni a művelődési ház. A régi szép idők és a jelen Nem fog hiányozni. Nem, mert Németkéren ezt az eddig meglévő rozzant épületet sem használták ki. — Nem lehetett abban az épületben előadásokat tartani — mondja Ambach Edéné, a helyi tanács vb-titkára. — Kicsi volt a színpad, és még kisebb az öltöző. Klubszobák nem voltak, ahol szakköri foglalkozásokra kerülhetett volna sor. Különben, kevés a fiatal a községben. Inkább csak a hétvégekre jönnek haza. A gimnazisták meg naponta men- nek-jönnek a község és Paks között. Akik helyben vannak, nem vállalnak semmiféle szerepléssel járó kulturális munkát. Azt mondják, hogy nem nevettetik ki magukat. A régi szép idők kerülnek szóba, amikor a Kőszívű ember fiai-t, meg a Tányá-t a községi színjátszók nagy sikerrel játszották több alkalommal otthon, no meg a környező községekben is. De hát régen volt már az, talán már több, mint 10 éve is, s aki akkoriban irányította a község kulturális életét, elköltözött Sárszentlő- rincre. Olyan ember kellene ide most is! — A jelenlegi művelődési ház igazgató? — Tiszteletdíjas. Ami tőle tellett, azt nagyjából megcsinálta. Most azonban már közel egy éve. szinte alig tartózkodik a községben. Bikácson vállalt helyettesítést a postán. Onnan pedig nem jár haza mindennap. — Mikor találkozott vele legutóbb? — Amikor elkészítette a kulturális tervet. Behozta nekünk, de annak megvitatásán már nem tudott részt venni. Előkerül a terv. Nem kevesebb, csak csupán színtelenebb, mint másutt. Főként a kötelező ünnepségeket tartalmazza, néhány szakkört sorol fel, egykét kiállítást a szakkörök munkáiból. Név szerinti felelősök valamennyi programnál. Szinte mindenkinek jut belőle, a nőtanácsnak, a népfrontnak, és sok az iskolának, — csak éppen a művelődési ház igazgatónak nem nagyon. — Akkor ki irányítja a falu kulturális életét? — Az operatív bizottság. Mi figyelemmel kísérjük a tervet és összehívjuk az operatív bizottságot, azután mikor mi Felvételre keresünk betonelemgyártó szakmunkásokat, segédmunkásokat, gépkezelőket. Jelentkezés: Paks, Betonüzem Sík-sor. (410) kell, meglesz. Az iskola adja leginkább a műsort. — Akkor a művelődési ház igazgató miért kapja a tiszteletdíjat? — Ezelőtt vagy három évvel úgy kérte mindenki, hogy vállalja el ezt a munkát, most kellemetlen felmondanunk neki. Meg aztán nem is akarja senki vállalni ezt a megbízatást. Az új iskolaévben jött hozzánk egy fiatal pedagógus házaspár. Esetleg rájuk gondoltunk. Még nem beszéltünk velük. Most meg, mivel nincs művelődési ház. nem is aktuális. Tiszteletdíjért nem — Valóban nem vállalják a pedagógusok a művelődési ház igazgatását? Hiszen huszonegyen vannak a tantestületben. Senki sem vállalja? Mi ennek az oka? — Valóban nem. Az oka pedig többféle. A tiszteletdíj — mondja Lamm János pedagógus — 3—400 forint. Ha valaki produkálni is akar, rámegy minden estéje. Ha nem produkál semmit, vagy csak keveset. — jön a fejmosás. Senkinek sem éri meg, hogy a nyugalmát felborítsa. Azután elfoglaltságunk is éppen elég. — Igen, láttam a művelődési tervet. A szakkörök itt működnek az iskolában. Azokat pedagógusok vezetik. A műsorokat is az iskola adja, ha van egy-egy rendezvény a községben. — És mindez rengeteg munkával jár. Nem kapunk érte semmit, az igaz, de meg kell csinálni, és mi megcsináljuk. A semmi alatt azt értem; tiszteletdíjat sem, de legalább szidást sem, bár a dicsérettel, elismeréssel sem büszkélkedhetünk. — Mégis, mi lehetne a megoldás? — Talán az új kolléga majd vállalja. S majd talán ha felépül az új művelődési ház, akkor lesz némi mozgolódás a község kulturális életében. Ha nekik jó így, nekem is Az új művelődési ház 1 millió 970 ezer forintos költségvetéssel épül. A fedezet rá a községfejlesztési alap, a tsz segítsége, meg a társadalmi munka. Az alapok már elkészültek. Az új épületbe költözik majd a könyvtár is, meg az ifjúsági klub is. — Mit gondol, az új művelődési házban fellendül majd a község kulturális élete? — Németkéren sokan vérmes reményeket fűznek az új épülethez — hangzik a kitérő válasz Horváth Sándortól, aki jelenleg a bikácsi postán helyettesít, s aki a németkéri művelődési ház igazgatója. Elég komor a kép, amit a község kulturális életéről fest. Komolyan gondolta a megbízatást. s az első időben igyekezett is annak képességei szerint eleget tenni. Aztán sok falba ütközött, s elment a kedve. — A legutóbbi tanácsválasztások alkalmával megmondtam, rám többé ne számítsanak. Én megmondtam. Mégiscsak más, ha az embernek egy héten két szabad estéje van csupán, mintha eav hónaoban mondjuk csak kettő foglalt. Jelenleg az utóbbi stádiumában vagyok. < — Nem találná erkölcsösebbnek, ha önmaga is elismeri, hogy tenni nem sokat tesz, a lemondást? — Lehet, hogy erkölcsösebb volna. De nézze, ők kértek, hogy vállaljam el a megbízatást. Elvállaltam. Hosszú ideje nem végzem úgy ezt a munkát, ahogy kellene. Ha megbízóimnak ez így is elegendő, akkor nekem is jól van így. A németkéri példa Ez az az eset, amikor 300 forint kevés is meg sok is. Kevés, mert nincs megfizetve vele az, aki komolyan véve megbízatását, estéit áldozza fel. De sok akkor, ha olyan ember veszi át, aki nem dolgozik meg érte. A nérnetkéri példa nem egyedülálló. Éppen ezért elgondolkoztató. MÉRY ÉVA 12. 'Kit nem lehet megbüntetni ? Az élet teremt néha olyan helyzeteket, hogy valaki megvalósítja a Büntető Törvénykönyv valamelyik tiltott magatartását, felelősségre vonni azonban valamilyen ok miatt mégsem lehet. Ezeket az okokat nevezi a törvény a büntethetőséget kizáró okoknak. Kizárja a büntethetőséget a gyermekkor, az elmebetegség, gyengeelméjűség és a tudatzavar, a kényszer, a fenyegetés, a jogos védelem, a végszükség, illetve egyéb okok. Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét még nem töltötte be. Kézenfekvő az is, hogy az elmebetegség, gyengeelméjűség és tudatzavar miért zárja ki azt. hogy az elkövetőt felelősségre vonják. A tudatzavar esetében azonban van a Büntető Törvénykönyvnek egy megemlítendő rendelkezése. Az ugyanis, aki ittas állapotban követte el a cselekményét szintén, lehet olyan tudatzavarban, hogy nem ismeri fel cselekménye társadalmi veszélyességét, nem tudja, hogy mit csinál. Ez azonban — feltéve, hogy az ittassága saját hibájából következett be — nem zárja ki a felelősségre vonást, sőt még enyhítő körülményként sem vehető figyelembe. Kényszer, fenyegetés Ugyancsak nem büntethető, aki cselekményét olyan kényszer vagy fenyegetés hatására követte el, hogy képtelen volt akaratának megfelelő magatartásra. (Nem büntethető az, akit kiszolgáltatott helyzetben addig ütlegelnek, inig meg nem írja a zsaroló levelet). A fenyegetés valamilyen súlyos hátrány kilátásba helyezése, lelki gyötrés, megfélemlítés. (Például az anyát gyermekei bántalmazásával fenyegetik, ha nem követi el a bűncselekményt.) Magától értetődik. hogy mind a kényszernek, mind a fenyegetésnek komolynak kell lenni. Hasonló a helyzet a tévedéssel is: nem róható az elkövető terhére olyan tény, amiről az elkövetéskor nem volt tudomása, A jogos védelem Az, aki cselekményét jogos védelmi helyzetben követte el, nem büntethető. Jogos védelmi helyzet akkor áll fenn, ha a cselekményt valamilyen jogtalan támadás elhárítása, valakinek vagy valaminek a támadástól való megvédése teszi szükségessé. Ha valaki utcai rablótámadás esetén éppen haragosának nyitva álló lakásába menekül be, nem lehet őt felelősségre vonni magánlaksértés miatt, holott ezt a magánlaksértést tulajdonképpen „elkövette”. Ha valaki jogos védelmi helyzetében ijedtségből, vagv menthető felindulásból lépi túl a jogos védelem szükséges mértékét, ugyancsak nem büntethető. A végszükség abban különbözik a jogos védelemtől, hogy itt nem támadást, hanem például természeti csapást kell a cselekménynyel elhárítani. (A kocsis megakad szekerével a vasúti átjáróban egy kátyúban. Közben leeresztik a sorompót, jön a vonat A férfi, hogy az összeütközést elkerülje kézzel felemeli a sorompót, a kocsi ki is csúszik’ _ de közben a sorompó eltörik. A kocsist nem lehet a társadalmi tulajdon rongálása miatt felelősségre vonni.) Az elmondottak természetesen leegyszerűsítései bonyolult jogi kategóriáknak. Egvet azonban érdemes megjegyezni: a büntethetőséget kizáró okók soha nem adhatnak alkalmat arra. hogy a bűnös ezek révén mermenekül iön a megérdemelet büntetés elöl Joans védekezésnél és végszükségnél alaonsan megvizsgálták. hogv valóban fennálltak-e ezek a körülmények. aránvban állta''-e a cselekmények a támadás7\ 7* * ff 9 •• O ISmcs jovojukr Egy tsz, ahol minden a „természetfelelőstől“ függ A paksi járási pártbizottság egyik munkatársa azt mondja, hogy amikor részt vett a dunaföldvári Dunagyöngye Tsz zárszámadó közgyűlésén, úgy érezte magát, mintha szociális otthonban lenne. Annyira öreg a tagság. Ennek a közös gazdaságnak a helyzete egyébként is meglehetősen rossz. Bár a vezetők, főként Bese Sándor elnök nem látják ilyen problematikusnak az ügyüket, a jövőjüket, valójában nagyon is az. Még akkor is, ha az egy dolgozó tagra jutó átlagos részesedés az elmúlt évben több mint 5000 forinttal nőtt és már elérte a 17 230 forintot. A tagok átlagos életkora fél év híján hatvan év. Alig több, mint száz a munkaképes ember, viszont 150 a nyugdíjas. illetve a járadékos és több mint 20 a rokkant. Az elmúlt esztendőben mindössze nyolc besegítő dolgozott a szövetkezetben, tehát a külső segítség minimális. Kénytelenek voltak 23 alkalmazottat tartani, akik, főként a traktorosok, elvégezték a legnehezebb, alapvetően szükséges munkákat. Állattenyésztésről a Dunagyöngye Tsz-ben nem beszélhetünk. A sertéshizlalási megszüntették és szarvasmarhája mindössze 86 van a szövetkezetnek. A férőhelyek, az istállók nemcsak korszerűtlenek, de egészségtelenek is. Beruházás itt hosszú évek óta nem történik. Azt mondja Bese Sándor, tavaly is kijelentették a járási tanácsnál: itt beruházás nem lesz. Az idei esztendő gazdálkodási terve a következő,elveken -lapszik. Majoros Mihály főagronómus, aki néhány nap óta tartozik a szövetkezethez, miután áttanulmányozta a helyzetet, úgy látja, hogy its minden a „természetfelelőstől'’ Sál, V3mf vn'zéllirat DR. EÖTVÖS PÁL függ. így is fogalmaz. Ha meggondoljuk, nagyon jól látja a pillanatnyi helyzetet. Arra számít, hogy ha jó lesz az időjárás, lehet körülbelül négy-ötszázezer forint nyereségük, amit majd beruházásra fordíthatnak. Ennek eléréséhez a főagronómus a következőket tartja fontosnak: 1. Jó paraszt módjára időben elvégezni a munkákat, 2. Reális terv szerint gazdálkodni, 3. A ráfizetéses üzemágakat teljesen megszüntetni. Sajnos ez azt jelenti, hogy a gazdálkodás nagyon vérszegény. Az alapok hallatlanul gyengék, az üzem a rendkívül hiányos állatlétszám miatt csonka, s ebből következik, hogy messze elmarad a kivonatos talajerő-visszapótlás, is. Éppen azon a dunaföldvári határrészen alakult így a helyzet, ahol igen sok a homokos talaj. Az elnök úgy beszél, hogy majd megint eladják az abrakot és abból lesz bevételük. Valószínűleg nem tehetnek mást, de ez — enyhén szólva — méltánytalan egy szocialista nagyüzemhez. A megoldás nyilvánvalóan csak egyesülés útján lehetséges. Korábban akarták is már az egyesülést, de a törekvések nem jártak sikerrel. A Dunagyöngye Tsz szomszédja, az Alkotmány Tsz egyesülne ezzel a gazdasággal, de csak abban az esetben, ka rendeződik az úgynevezett dunaföldvári ügy. így nevezik a mintegy 570 hold szőlőterület jelenlegi állapotát: ez az 570 hold szerintük körülbelül 3000 darabban van. Egészen kis szőlőföldek és szántók váltják egymást, és a szántó megművelése a szövetkezet számára óriási többletköltséget jelent. Bese Sándorék azt szeretnék, ha ez a terület átmenne a község tulajdonába. Ezzel azonban még nem rendeződnének a dolgok. Minden valószínűség szerint csak az oldaná meg a jövőre vonatkozóan ennek a szövetkezetnek, de az Alkotmány Tsz-nek is a gondjait, ha mind a négy szövetkezet egyesülne. Szó volt erről egészen konkrétan, de személyi kérdések miatt nem jutottak dűlőre. Igen sajnálatos, hogy több száz ember sorsa függ attól, hányán pályáznak az elnöki tisztségre, illetve ettől, hogy nem tudnak dönteni. Az idő sürget, hiszen lövőre még magasabb lesz az átlagos életkor ti Dunagyöngye Tsz-ben. Szociális otthont pedig nem lehet csinálni a közös gazdaságból. G. J.
