Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
Készül az ementáli A dombóvári sajtüzem naponta 40 ezer liter tejet ..fogyaszt”. Ebből bőven jut Dombóvár és környékén kívül a főváros ellátására is, egy részét pedig sajtnak dolgozzák fel. ementáli folyékony állapotban. íztelen, gumiszerű massza kavarog a gépben. Kisebb kocsikerék nagyságú formába, majd prés alá kerül a sajt. A súlyos „gurigák" forgatását ügyes géppel végzik. Sófürdőben. Tömén;» sólében lrérgesedik a sajt. Ezután már csak az érlelés van hátra. Egy régi választás a nyomdászsztrájk árnyékában Mit írt a szekszárdi újság 1910-ben ? — wKüzdelem a hatalomért44 1910. MÁJUSÁBAN ország- gyűlési választásokra készült az ország. Az úgynevezett „nemzeti munkapárt” a koalíciós kormányzás után nagy rohamot indított, hogy felszámolja a koalíciót, s uralkodó kormánypárttá váljék. A 48- as eszméket most már nyíltan is lehetett támadni, s a Tolnavármegye és a Közérdek című szekszárdi lap ekkor már így mert érvelni: „A koalíciós uralom arra volt jó, hogy a 67-es alapot, melyet annyian támadtak, ócsároltak és később hűtlenül otthagytak, fényesen rehabilitálta és a 48- as csábító ábrándokat igazi mivoltukban mutatta ki és valódi értékökre szállította le.” Folyt a bor, a megvesztegetés, ígérgetés és fenyegetés, s ebben az arcátlan lélekvásár- lásban, amit az uralkodó osztály csinált, természetesen szüksége volt a sajtóra is. Illetve csak szüksége lett volna, mert a kampány közepén, május 28-án a nyomdászok országszerte sztrájkba léptek, s nemcsak béremelést követeltek, hanem ezzel együtt a munkaidő leszállítását is. A Tolnavármegye és a Közérdek május 30-án már csak hat oldalon jelent meg aztán pedig be kellett érnie két oldallal. Erről így számol be a Nyomdaipar Magyarországon című szakszervezeti lap: „Lapzárta előtt szombat este Nagy becskerekről a végrehajtó bizottság elnökétől vesszük azon örvendetes hírt, hogy Magyarország számottevő nagyobb vidéki nyomdatulajdonosai nem fogadták el a segédek által benyújtott árszabályt és a végrehajtó bizottság utasítása értelmében járnak el. Aradon már szombat délután beszüntették a nyomdai munkások a munkateljesítményt. Egyes nyomdák erre ipartelepüket bezárták és szoros barátságot kötve szervezkedtek a további egyöntetű eljárás módozatairól. Telefonon yesszük azon értesítést, hogy ma, szombaton Temesvár, Nagyvárad, Debrecen; Pécs, Kassa, Miskolc, Pozsony városokban a nyomdatulajdonosok nem fogadták el az árszabálytervezetet, mire a segédek kimondták a sztrájkot!” Mit követeltek a nyomdászok Szekszárdon és az egész országban? Naponta nyolc és fél órás munkaidőt, fél óra • • Ot asszony dicsérete A dunaföldvári idős tsz- tagok példáját írom meg. Nálunk, a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetkezetben megállt a szántás, mert egy része a cukorrépaföldnek nem lett letrágyázva. Ez akadályozta a vetést. Az idősebb asszonyok öten, és öt férfi összefogtak, a nagy ünnepet, március 21-ét, a forradalmi ünnepet a földeken töltötték. Az emberek rakodtak, az öt asszony meg a kocsikról hordta a trágyát. Meg kelett dolgozniuk, de örültek annak, hogy ebben a rossz időjárásban 23 nappal előbb kerülhetett a cukorrépamag a földbe. Hisz, ha valami késik, annak bizony nem mindig a tsz vezetői az okai, a tagoknak is a kezében van a jó termés feltétele. Megírom a neveket is, kik voltak ilyen példamutatóak: Tamás Istvánná. Takács Imréné, Müller Istvánná. Róthgéber Jó- zefné és Tóth Lajosné. T—I levelező ebédszünettel. A korábbi gyakorlat ugyanis kilenc és fél órás munkaidőt írt elő. „A nyomdászok a béremelés fejében a munkaidő leszállítását követelik, — háborog a Tolnavármegye és a Közérdek és siet hozzátenni: — A Molnár féle nyomdavállalat ezen kérdésben szolidaritásban áll az ország többi városának nyomdatulajdonosaival és addig, míg a tárgyalások eredményre nem vezetnek, tart a sztrájk.” Tudjuk, hogy mit jelentett ez a kitétel, „míg a tárgyalások eredményre nem vezetnek”, hisz épp a szekszárdi lap szólítja fel az összes nyomdatulajdonost: „Járjunk el a legpéldásabb egyöntetűséggel, mert csak így segíthetjük ügyünket diadalra.” Közben a választások sürgettek, s miután más megoldás nem volt, a Molnár-féle nyomda arra kényszerült, hogy a tulajdonos maga álljon a szedőszekrény mellé: „A nyomda részéről kijelentjük a szíves olvasónak, — hangzik bejelentése —, hogy minden közérdekű és fontosabb híreket ezután is kiszedünk és kinyomunk, ezt a munkát a vállalat vezető szakemberei fogják végezni.” LELKESEDÉSÜKBŐL nem sokra futotta, mert a következő újság, amely a választások eredményéről számol be, mindössze egyetlen lapon jelent meg, amelyhez nyilván később, egy egylapos mellékletet is csatoltak, hogy valamiképp kommentálják a választások eredményét, bár itt sem hallgathatták el, hogy a sztrájk milyen zavart idézett elő. Olvassuk csak a kurtára fogott vezércikk elejét: „A nyomdászsztrájk — fájdalom — nem engedi, hogy a nemzeti munkapárt országos nagy diada Iával a maga igazi jelentősége szerint érdemlegesen foglalkozhassunk,” — pedig „a nemzet igaz ügye aratott fényes diadalt”. Ha országosan „fényes diadalról” beszélhetett is az úgynevezett „munkapárt”, Tolna megyében alig volt mivel dicsekedniük. „Jeszenszky Andor, ez a páratlan önzetlen és lelkes vezérférfia közéletünknek, kisebbségben maradt a teljesen ismeretlen és politikailag annyira jelentéktelen Szluha Pállal szemben”, — kesereg a szekszárdi lap, s hozzáteszi: „Sajátságos fátum, hogy Tolnavármegye nem tud szabadulni a Szluháktól.” Szekszárdon a 48-as Batthyány Tivadar győzött, akire azért ennyi rosszat mégsem mert mondani a szekszárdi lap, lévén gróf... KÖZBEN PEDIG tartott a sztrájk, olyannyira, hogy például Győrben egyetlen lap jelent csak meg Sztrájk Hírlap címen. A sztrájk még július 6-án is tartott, s eddigre végre a szekszárdi laptulajdonosok is felismerték jelentőségéi: és valódi célját. A Tolnavármegye és a Közérdek ugyanis így ír: „Nem bérharc ez,' ami most folyik, hanem küzdelem a hatalomért. A munkás ki akarja vonni a munkaadó kezéből a rendelkezési jogot. Ez a mostani sztrájk alapja. A szedők szertelen igényeinek teljesítése a nyomdatulajdonosokra nézve rosszabb volna az üzem teljes szüneteltetésénél.” A sztrájk június közepén ért: véget, kölcsönös megegyezéssel. Még nem érkezett el az ideje, hogy a munkásság ki tudja venni „a rendelkezési jogot” a munkaadók kezéből CS. L. \A János vitéz Tamásiban a minap Tamásiba érkezett két autóbusz: Az egyiken « /I kaposvári Csiky Gergely Színház jelzése szerepelt, a másikon pedig a „Különjárat'' felirat. A járási művelődési központ bejáratánál plakát hirdette, hogy a kapós vári Csiky Gergely Színház előadja Kacsóh Pongrácz Janó vitéz című daljátékát. A különjáratok a járás községeibő érkeztek: Nagyszokolyból, Kecsegepusztáról, Értény bői. Szá razdról, Udvariból és persze Miszláról. Az iskolás gyerme keket hozták, hogy megtekinthessék nemzeti irodalmunk < kiemelkedő remekét. Mert minden kis falucskában mégsen épülhet színházi előadásokra is alkalmas művelődési hát Legtöbb helyen ugyan van művelődési otthon, dehát « igények bőven meghaladják annak a kereteit. Márky János, a járási művelődési központ igazgatóm meséli: Nem egészen egy éve készült el az épület. Amikor át vettük, mindenekelőtt megfelelő színházi életet próbáltunk benne kialakítani. Az első hónapok, sajnos, nem mindenbei jártak eredménnyel. A Déryné Színházzal próbálkoztunk, d. — nem akarok megsérteni senkit — annak a színvonal) ma már egy kicsit kevés a falunak. „Hogyan? — kérdem önmagámtól a gyermekkori él ményre gondolva. — A Déryné ma már kevés a falunak Az a Déryné, amelyik a városokban is sokat: szerepel. : amelyik nemrég külföldi turnéra indult?” Hiszem is, nem is az igazgató állítását, s gyorsas .,visszakérdezem”: — De hiszen a Déryné Színház nagyon is elismer művészeket szerepeltet, államilag fémjelzett színház. — Igen, igen, voltaképpen nem is lehetne kifogás emelni ellenük, mert színvonalas színház, de néhány szó előfordult, hogy valami hirtelen közbejött ok miatt ffi utolsó pillanatokban kellett valakit a szerepbe „beugrat niok”. Az ilyen színész „kilógott” az együttes többi tágjánál valóban magas szintű szerepléséből, és ezt mindenki észre vette, s mivel igényes közönségről van szó, bizony nem i: maradt el a hatás. A kaposváriak János vitéz-éből két elő adást rendeztünk, délután az iskolásoknak, este a felnőt teknek. Ezer főt tett ki a. közönség. A tamási járás színházi életének persze megvan a magi fonáksága is. A színház iránt elsősorban a fiatalabb gene ráció érdeklődik, az idősebbek, akik anyagiakkal is segitet tik a járási művelődési központ építését, kevésbé. Az idősebbek szívesebben nézik a tévét. De az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a falu igényli a színvonalas színházai BODA FERENC
