Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
VANNAK-E KÉTYEN ÖRDÖGÖK? Elöljáróban: sem a falat, sem az embereket nem akartam megsérteni. Ragaszkodtam az ott elmondott tényékhez, s kommentár helyett inkább meditáltam a hallottakon. A lényegre csak néhány perces beszélgetés után térek rá, az idegent amúgy is tartt^ó- kodó udvariassággal fogadják. Volt, aki meg is fogalmazta: „Ha városból jött ember leállt velünk beszélgetni, abból mindig lett valami.” Ne mondja, hogy rossz, azt sem, hogy jó, ha úgy vesszük nagyon diplomatikus a válasz, — Én nem tudom, nem is törődök vele. Lehet, hogy vannak ördögök, de én nem törődök vele. — Még senki sem találkozott vele. Én csak azt mondom, inkább az emberek között vannak. Ott biztosan. — Erről még beszélni se jó, kedvesem. De kell. hogy legyen. mert amikor a..., — el- harapja a mondatot — nem való erről beszélni... — Törődnek is vele manaD- ság! Annak kell félni tőle, akinek bűne van. — És van olyan, akinek fél- hi kell? — Bizony van, sok is. — És azok félnek az ördögtől? — Hisz éppen ez az, hogy nem. — Miért kérdezi? Akinek dolga lesz vele. majd meglátja. Az meg nem a mi dolgunk, hogy ilyenekről beszéljünk. — Mit tudjuk mi ezt? Tulajdonképpen eszembe .sem jutott volna feltételezni, hogy éppen Kétyen lennének ördögök, ha egy KlSZ-össze- jövetel alkalmával nem mesélik el a fiatalok, hogy a faluban még manapság is nagy divat az „ördögűzés": vízkereszt idején a pap járja a házakat, és ki mennyit ad alapon — általában 50—100 forint a taksa — „mormol valamit és kifüstöli a lakást”. Az ajtófélfára pedig felírja a három betűt: G. M B.. vagyis a Gáspár, Menyhért, Boldizsár kezdőbetűit, és a dátumot. Nem mindenütt fogadják egyformán. Néhányan elküldték és voltak aszonyok, akik megkérték a papot, hogy olyankor jöjjön, amikor a férj nincs otthon, mert az nagyon nem szereti az ilyen dolgokat... A katolikus pap joviális, nagyon udvarias ember. Amikor elmondom neki, miről beszéltek a fiatalok, rögtön kiigazít: nem ördögűzésről van szó, hanem házszentelésről — és a szentírásból vett idézettel igyekszik a kettő közötti különbséget bizonyítani. A kifejezés felett kár vitatkozni, azért, mert így emlegetik a faluban — már aki emlegeti — meg azért sem, mert nem a kifejezésen a lényeg... Egyébként. azt mondja: csak oda megy, ahova hívják, mert neki ez kötelessége, ha hívják, menni kell. „Igen, adnak pénzt, ki mennyit gondol..Ennél tovább aztán nem is jutunk, roppant udvariasan ugyan, de módszeresen elkanyarodik a témától. LÁNYOK BÖJTJE A falu KISZ-szervezetének helyiségében, egy apró kis szobában jövünk j>ssze néhány fiatallal. Nem túlzottan népszerű a téma: lassan oldódik meg a nyelvük. Megértem őket, hiszen legtöbbjüknél a „szülők ellen” kell beszélni, olyan dologról, ami otthon amúgy is állandó vita tárgya. Állami gazdaságok! Termelőszövetkezetek figyelem! A Fornádi Állami Gazdaság megvételre felajánlja az alábbi üzemszerű állapotban lévő gépeit: 2 db 4 Sa BP—62,5 automata burgonyaültet/; 1 db E—660 burgonyaszedő kombájn 4 db P—5—35 vontató traktor eke 1 db SZB—25 burgonyaosztályozó 1 db E—639 burgonyarendreszedő 1 db EKSZ—10 szovjet burgonyaosztályozó AZ ALABBí GÉPpKET MAGÁNGAZDÁLKODÓK RÉSZÉBE IS FELAJÁNLJUK: 3 db KS—09 tíousú traktor 2 db Super Zetor 1 db UE—28 típusú traktor 1 db Holder leérti traktor Ár megegyezés szerint. Érdeklődni Fornádi Állami Gazdaság központjában. Telefon: Tamási 74. 0" EftnorcfJSI?, íiojjy J6 íenrtp a KISZ-szervezetnek egy kis bevétel, tudnák mire fordítani a pénzt. Bált szeretnének rendezni, de bele sem fognak a dologba, „mert annyira leégnénk, hogy mindenki csak kiröhögne bennünket”. Tévedés lenne azt hinni, hogy a kélyi fiatalok nem szeretnek táncolni, szórakozni. Szeretnek, illetve szeretnének, de ebben az időszakban nem lehet Nagyböjt ideje van, s ilyenkor mindenféle mulatság tilos, — a szülők szerint. A fiúk még csak kiharcolják valahogy — furfanggal, vagy veszekedés árán —, hogy eljöhessenek, de legfeljebb egymagukban táncolnának, mert a lányokat aztán egyáltalán nem engedik. Keserű iróniával beszélnek erről: már az is fejlődés, hogy a ve sebben azt mondanSkí próbálja meg az. aki tanácsolja. Ezek után már azon sem csodálkoztam túlzottan, hogy „boszorkánya” is van a falunak. No nem, dehogy mondják rá, hogy boszorkány, csak éppen mágikus erőt, csodálatos dolgokat tulajdonítanak neki. Például képes arra, hogy éjszaka befonja a lovak sörényét, természetesen anélkül, hogy ott járt volna. Alkalmasint macska képében jelenik meg, máskor összesározza a folyosót, szintén láthatatlanul __ A tetőkön pedig évről évre szaporodnak a tv-antennák, korszerű módszerekkel, eredményesen gazdálkodik a tsz, a rádiók pedig azokba a házakba is elviszik századunk X tanácstitkár azza! fogad, hogy rnár írni szeretett volna a szerkesztőségnek. Nagy dolog történt a község életében, idős Forrai Józseféit aranylakodalmat tartottak. A dolog kuriozitását nem is az ötven éves házassági évforduló jelentette, hanem az, hogy az idős házaspár a községi tanácson erősítette meg házassági kötelékét. Vagyis, társadalmi aranylakodalmat tartottak. A rokonok, gyerekek, unokák, szokatlan eseményre kíváncsiak alig fértek el a tanácsházán. Nagyon jól sikerült aa ünnepség, ezt még a korántsem cél nélkül kíváncsiskodók is kénytelenek voltak elismerni. Az úttörők adtak műsort, ajándékot adott a tsz és a KISZ-szervezet, a tanácsEz az ördöeszobor nem Két.v en készült, hanem Észak-Jap án leghavasabb városában. Sapporo különös művészeti ággal dicsekedhet: a jégszobrászat remekeivel. Nemrég nyílt meg a jégszobrászat fesztivál ja, amit az ország minden ré széből több mint négymillió látogató keresett fel. Képűn kön a különös tárlat egyik „sztárja”, a hatalmas mitológiai ördög-szobor — termés zetesen ugyancsak jégből. (MTI Külföldi Képszolgálat.) KISZ-rendezvényekre eljárhatnak, korábban ugyanis volt olyan vélemény: „a KISZ-be csak erkölcstelen lányok járnak”. Az egyik fiú mesélte, kitagadással fenyegették, ha el mer menni egy táncos klubdélutánra. Ki kellett találnia valami más elfoglaltságot, hogy mégis társai között lehessen. Egy kicsit mérges irigységgel emlegetik, hogy a szomszédos községek bármelyikében könnyebb boldogulni, nem kell ilyen problémákkal törődni. Azon keseregnek, hogy nem lehet önálló véleményük. Míg a szülőknél laknak, kénytelenek megalkudni, nem vihetik kenyértörésre a dolgot. A meggyőzés hangoztatása már a könyökükön jön ki, legszívalóban csodálatos eredményeinek hírét, ahol G. M. B. betű van az ajtófélfára rajzolva. ÁLLÓVÍZ? A következtetés szinte önmagától adódna: Kéty bizony alaposan elmaradt a világtól, s inkább külső jegyekben fedezhető fel az új, a tudati változás’ csalt nagyon lassan követi az életforma megváltozását. De nem ítélhetek egyértelműen. Néhány dolgot az itt élő nép történelme is magyaráz, és a nemzedékváltás biztosan gyökeres változásokat hoz. Nem tudom, olykor nem vagyunk indokolatlanul türelmetlenek ? titkár emlékezett meg félévszázados házasságuk gondjairól, örömeiről. Ilyen is v-an. De „boszorkány” is. * Ahogy átnéztem a beszélgetésekről készült jegyzeteket, szemet szúrt valami: nem törődöm vele..., nem jó erről beszélni.. „ nem való erről ■beszélni... Az sem titok, hogy néhányan kereken megtagadták a választ, vagy azzal hagytak faképnél, hogy kérdezzem meg okosabb emberektől. .. Jó erről beszélni. Indulatoktól mentesen és anélkül, hogy bárkit önérzetében megsértenénk. De beszélni kell róla. D. KÓNYA JÓZSEF Sztriptíz — Házhoz szállítva Amikor az NSZK-beli Kölnben első ízben megpróbálkoztak vele, az ügy általános felháborodást keltett. Amikor azonban Hamburgban is átvették a kezdeményezést, a reakció már jóval szelídebb volt. Manapság pedig már egé szen természetesnek veszik. A házhoz szállított sztriptízről van szó. Hamburg híres szórakozónegyedében, a Reeperbahn-on két „sztriptízművásznő” — a 24 éves Ramona Robinson ér. a 25 éves Linda Carré —- ki jelentette, hogy szívesen — elfogadja a házhoz szóló meghívásokat a különböző családi, vagy társasági események, névnapok, születésnapok, házassági évfordulók, továbbá a vállalati összejövetelek alkalmából tartandó „művészi vet- kőzésre”. A művésznők a házi sztriptízre még hivatalos pecséttel és aláírással ellátott engedélyt is kaptak. Minden ilyen kilépésükért 250 márkát kérnek. Hover hamburgi rendőrfel■'yelő az újságíróknak kijeV tette: — Ha az emberek meghívhatnak otthonukba zenészeket és megfizetik fellépésüket, miért ne hívhatnának meg sztriptíztáncosnőket is?... Igaz, a vendéglátók kötelesek ügyelni arra. hogy vendégeik ne kerüljenek „túlságosan közel" a sztriptíztáncosnőkhöz, mert az ilyen esetekre vannak bizonyos paragrafusok... Linda Carré az újságíróknak így kommentálta a dolgot: — Nálunk semmiféle olyan dolog nem jöhet számításba, amit a törvény tilt és büntet. Minden lehető módon igyekszünk szigorúan megszabott határok között bemutatni művészetünket. .,
