Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
tiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiitiiitmiiiiHimimiiimiimimiiiiiiHiimiiiHiiiiiiiiiiiiiitiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiifmniiii 1. E zekre a régi dolgokra talán már senki sem emlékszik pontosan. Ha visszagondolok, csak Jani bátyámat látom; vörösen és izzadva kiabál az alacsony szobában, aztán hirtelen kérésbe hajlik a szava, hogy újra felcsattanjon. — Mindent neked! Mindent csak neked! Ur lettél! Mit akarsz még? Apám csalc ül az asztal sarkán, ha szól, hangját elnyeli Jani bátyám kiabálása, ilyenkor megigazgatja daróc Beszkart-zubbonyát, szája sarlcában halvány mosoly, s igazán nem tudom, hogy ez a beleegyezést jelenti-e, vagy a lemondást, mert fáradt s nincs kedve vitatkozni. Két napja halt meg öregapám, az asszonyok a szomszéd szobában ülték körül a ravatalt, valamelyik időnként felnyügött, valószínűleg csak illendőségből, ők meg idebent osztoztak. Tízéves lehettem, a temetésre hosszú pantallót kaptam; időnként végiglépkedtem a szobán, hogy Jani bátyám is méltányolhassa büszkeségemet. de észre sem vette. — Nézd, Jóska — s hangja most kéréssé szelídült —, úgy gondoltuk, mi itt maradunk a házban, nektek úgyse kell. A földet továbbra is mi bírjuk. A mama a mi gondunk, neked tneg adunk az örökrész fejében kétszáz pengőt. Jóval később, a visszatérő beszélgetésekből tudtam meg, hogy nevetségesen csekély összeg volt, mert a ház, akármilyen is, csak ház, s két hold szántó tartozott hozzá. Ahogy múltak az évek, ez a két hold egyre nőtt apám képzeletében, s ál momban én is hatalmas búzatáblákat láttam, a szélben erdők hajladoztak, a hegyoldalban mindig szüret volt, s a lányok örökké énekeltek — Igazságtalan vagy, Jani — mondta apám, s igazgatta rosszul szabott Beszkart-zubbonyát. Jani bátyám fölemelkedett, arca vörösen tü- zeit. — Én igazságtalan? Neked sikerült, te úriember lettél, mi meg alant maradtunk, paraszti sorban. Legyen . istened, Jóska! — Nem bánom, — s apám kedvetlenül igazgatta a Beszkart-zubbonyt. — Legyen neked, Jani. Ne mondjátok, hogy mi állunk utatokba. Csak egyet kérek. Az órát. Apánk óráját, a tula-ezüst óráját. Ennyi emlékem legyen róla. A következő pillanatban felcsattant Jani bátyám hangja: — Soha! Még azt is? Hát ilyen kapzsi vagy? A zsebórának története volt, nem is egy, tulajdonképpen annyi, ahányszor öregapám elmesélte. Szép óra volt, tula-ezüst, kettős fedéllel. A boszniai okkupáció idején szerezte; kapitányától kapta, mondta egvszer, máskor azt mesélte, hogy Mostarban vette, s amikor valaki azt mondta neki, hogy biztosan agyonütött miatta egy gazdag bosnyákot, csak mosolygott sokat sejtetően. öregapám büszkesége volt. amikor kinyitotta kettős fedelét, s azt mondta, „tudjátok, az úgy volt”, bosnyák hegyek jelentek meg a láthatáron, s mintha nem is őt hallottuk volna, hanem hegyi patakok zúgását. Az óra nélkül utaztunk haza, még aznap, a temetőből egyenesen a. vasúthoz mentünk Apám soha nem bocsátotta meg az órát, Jani bátyját sem látta, soha többé. 2. Csáuyi László; Órát r * az Úristennek meg eg> pillanatra, mert emlékeiben ma is tízéves vagyok. — Szegény Jani bátyád — és sóhajtva enged előre az ajtóban. Jani bátyám pedig ott ül a tűzhely mellett, ünneplőben, mintha állandóan készenlétben lenne, hogy bármikor indulhasson az Ur elébe. ta: soha nem leveleztünk, honnan is tudhatná címemet? öt napig bolyongott a levél, míg megtaláltak. Azt írja, siessek, ha még látni akarom, mert „az Úrhoz készül, végső számadásra”. A papos fordulat megmosolyogtat, mert Jani bátyám mindig úgy jelent meg emlékeimben, mint azon a napon, kivörösödve és izzadtam amint ordítva ragaszkodik földhöz, házhoz és a tula-ezüst órához. Hosszú pantallómban végigmegyek a szobán, de nem vesz észre, kézé- ben a tula-ezüst óra, vastag nikkelláncon Apám fáradtan legyint, s a következő pillanatban már a koporsó mögött lépked, a Beszkart- zubbony életuntán lötyög rajta. A többire csak homályosan emlékszem, s most, a hosszú falusi utcában többször is meg kell kérdeznem, hol laknak, Rézi nénit sem ismerem meg, de ő tudja, hogy ki vagyok, félénken megölel, s ne héz léptekkel kísér végig az udvaron. — Meggyöttél. Laci, nahát meggyöttél — mondja folyton. — Megemberesedtél. — áll 3. Most- pedig itt van a levél, Jani bátyám levele. A borítékon iromba betűkkel a nevem, meg a város, de utca, házszám már nincs raj.............................um.....................inni ................................................................................................. ...................................mii C sak este szólt, erre a pillanatra várt egész nap. Még mindig ott ült a tűzhely mellett, ünneplőben. — Köszönöm, hogy eljöttél. Nehéz napok ezek. Bevcgeztetett, indulnom kell immáron az Ur elejbe. Szeretném rendezni földi dolgaimat. ' Nem válaszoltam, s ő is hallgatott. Aztán keresztet vetett, talán csak azért, mert nem jutott eszébe semmi, de az is lehet, hogy áldásnak szánta. — .Szeretnék megbékélni apáddal — mondta végre, s bort töltött egy korsóból. — Mindig bántott, hogy apánk koporsójától haraggal váltam el az édes testvéremtől. Gondolom, te szólj neki. Megmondod, hogy nincs a szivemben harag. Lassan beszélt, halkan, közben lecsukta a szemét, mintha már gyakorolná az örökkévalóságot. Semmi nem emlékeztetett belőle hajdani Jani bátyámra, aki vörösen és izzad- tan kiabált, azt hiszem, épp ebben a szobában. Fáradt volt, arca földszínű, már előre hasonult a porhoz, amelyből vétetett. — Nem tudom, mi történt akkor — mondtam végre. — Gyerek voltam még. De ahogy hallottam, talán nem is volt más oka a haragnak, mint az óra, öregapám órája. Mindig ez fájt apámnak, nem is felejtette soha. Még ma is mondja, hogy őt illette volna, mert emléke se maradt öregapámtól. Ha igazán meg akar békélni vele, küldje el neki az órát. Legalább most, amíg nem késő. Nem szólt, csak nézett a semmibe, vagy az örökkévalóságba. Mellényzsebéből kihúzta az órát, fölkattin tóttá fedelét, nézegette, visszatette a zsebébe, aztán sokáig, fontoskodva igazgatta a nikkelláncot. — Azt nem. , — De hát az Úristen elejbe készül. Oda nem kell. Meg aztán apámat illette volna. — Akkor sem. így fogok az Úristen elejbe állni. Hallgatott, a nikkellánc szemeit pörgette öreg ujjai között. Aztán felállt, átballagott a másik szobába, ahol annak idején a ravatal állt, ő is ott fekszik majd. ünneplőben, katonás merevséggel, ahogy a hajdani őrvezetőhöz illik. Vele lesz óra is, a vastag lánccal, úgy mint most. Mert csak az a néhány pillanat szépítette meg az életét, amikor vasárnap délelőttönként, a templom előtt, kíváncsi és irigy pillantások gyűrűjében, fölkattintotta fedelét, s megmondta a pontos időt. Mindenki hallgatta, mint a kinyilatkoztatást, pedig nem is volt rá kíváncsi senki. Ezek a pillanatok a titokzatosba, a boldogság kékségébe emelték, mert a pontos idővel az élet értelméről is vallott a tula-ezüst óra. Mindenki tudta ezt. Amikor fölkattintotta fedelét, mint varázslatra, bosnyák hegyek körvonala derengett fel a láthatáron, s az időtlen tengerek a falu határáig nyúltak. Zúgtak a messze erdők, s mindenki ismeretlen tájakra emlékezett. Apám ma is hallja az erdőzúgást, de minden nappal távolabbról hangzik, az idők mélyéből. A Központi Sajtószolgálat 1968-as pályázatán dicséretben részesített novella. BÉNYEI JÓZSEF: Szavak hite Még Nap az arcom. Holdja van: nagyszemű lányom és fiam. Ha az üresség elborít, kiásnak apró ujjaik. Tudom, nincs senki, senki rég, ki felém hajtaná fülét. ki néhány estén legalább visszhangként mondana tovább, de legalább értük, nekik, mondani kell még valamit. Holnapra megnőnek, tudom, más tükröződik arcukon. LOVÄSZ PÄL: ANDRÄS ENDRE: Példák KOPERNIKUS Mozgásba hozta ő a Földet, a világ titkába hatolt, de egy kinyílt virág előtt levett íöveggel hallgatott ALBERT SCHWEITZER Tisztelt minden életet sugárlépcsőn járt A bélpoklosok mennyébe emelkedett MOZDULATOK A Jóakarat szemben ül le veled t Rosszakarat hátad mögé siet Vigasz helyett remény Tiszta énekkel, köszöntő szavakkal járulok hozzád, meleg-ajkú pásztor: álmaim nyáját szakadékos útról visszaterelted. Mennyi kín, fojtó iszonyat zuhant rám távozásoddal. Keserű magányban így fohászkodtam: lator-arcú isten dönts ki a sorból! ff Nem segített m eg, közönyét viselnem szótlanul kellett. Te a béke hűvös partjain jártál, amikor miattad poklokon álltam. tanár, barát, vagy szerető, kifoszt, kegyetlen az idő. Magányos ember csak dadog Akkor már megnéraulhatok. TÁR ÉRTE ^ismerésre célzó jó csel-: Jet fénylő crce máris a sárba esett Most veszély múltán, sugaras szívednek fénykorét vesd rám. örök égi jelként: nem vigaszt kérek, de erős reményt, hogy újra enyém vagy. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiniiiiiiiiitiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»ii»iiiiiiiiiiiiiiimiiiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiriii>iiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
