Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
Egy divatbemutató ürügyén Naponta kétezer kalapra tál minősítés is. Nemrég nagyon szép 900 forint körüli női kardigánok érkeztek a fogyasztási szövetkezet boltjába. Nekem nem volt szívem ennyi pénzt kiadni egy kardigánért. Később már Hiába akartam volna megvásárolni, mert egy nap alatt valósággal elkapkodták. Árra gondoltam, megteszi nekem az olcsóbb is, a különbözeten pedig a gyereknek veszek ruhát, vagy cipőt. A gyereket öltöztetni nem egy olcsó mulatság, tessék megnézni a fiú- és a lánykaholmik árait. Drága. Ebből következik, hogy ha szépen akarok járni, alaposan mérlegelnem kell, hpgyan, miként válogassam Első fiatalasszony: (Húszon- c'sinosabbak a nők, nagyobb:a ösSze holmijaimat, hogy a difiét éves, hivatalban dolgozik, választék, hozzák a hajósok, vatnak is, a kényelemnek is, 1750 forintot keres havonta, Egy-két év óta azonban Szék- a célszerűségnek is hódoljak, ebből 4—500 forintot költ ma- szá'rdon is nagy a változás. Nem mindig sikerül. Egy gára havonta. Férje műszaki, nőtt a választék,. az igényéket azonban bizonyos: a nők ma egy gyermekük még óvodás.) nagyjából a kereskedelem ki- már nem tagadják, hogy sze- A gépíróiskolán csodálkozva élégíti. - retnek szépen járni, és ért azt láttam, milyen elegánsak, di- Második fiatalasszony: (Vi- látom, az öltözködésre nagyon vatosak, színekben is meré- déki értelmiségi,,édesapja tsz-r sokat adnak, de az ízlésre nem szebbek a lányok. Illetőleg elnök," férjé szintén értélmisé- mindig. A divatbemutatók nem csodálkozom, hisz ez így gi, vegy gyermekűk most jár szerintem arra is nagyon al- természetes. Az ember min- az általános iskola második tóalmásak, hogy fejlesszék az dennap tapasztalja, az orvos- osztályába. A fiatalasszony ízlést' és indirekt módon ta- feleséget, vagy a szakmunkás- havi’kereseté 1870 forint.) Én nácsokat 'adjanak. Nincs le- lányt öltözködésben egyáltalán azt tapasztalom,' hogy nálunk hafigolóbb látvány annál, aminem, vagy csak alig lehet-meg- a községben mindig a drága kor az ember látja egy csinos különböztetni. Elfogultság nél- holmikat -keresik és azt vásá- fiatalasszonyon a drága holmikul mondom, Tolnán még , , rolják szívesen. ' Az ár egyút- kát, de kénytelen megállapí-.00 Teiszik Önnek ez az épiilei ? Dohogva nézem az OKISZ-Labor divatbemutatóján felvonuló karcsú manökeneket, s „szektás” énem zsörtölődve magyarázza, hogy a Bőrdíszműben dolgozó munkáslánynak ettől a flanctól szökik fel a vérnyomása, hisz a dolgozó nő nem ér rá divatozni, mert nincs hozzá sem ideje, sem pénze. De igaz ez? Feltesz em magamnak a kérdést, ám póruljárok vele, mert nem tudok rá válaszolni. Azért sem, mert Szekszárd közismerten a jólöltözött nők városa. Van itt tehát valami ellentmondás. Tavaly nyáron jugoszláv barátaim a Garay téren azzal búcsúztak, hogy bejárták egész Dunántúlt, de ennyi szép és elegáns nőt nem láttak sehol, mint Szekszárdon. A bolgár mezőgazdász valósággal áradozott. Azt hitte, vasárnaponként Szekszárdon az a szokás, hogy a korzón tartják a divatbemutatót. Most azután végképp nem tudom, hogy a dolgozó nőnek van-e ideje és pénze „divatozni”? Beszéljenek helyettem mások. Tervezzen és épífsen szebbel- ! Tehetségét, alkotókedvét, ötleteit megfizeti az ÉPSZER Vállalat- amely felvételre keres ÁLTALÁNOS MÉRNÖK építészmérnök gépészmérnök faipari mérnök épületgépész mérnök építészmérnök — mérnök közgazdász általános mérnök — mérnök közgazdász közgazdasági egyetemet végzett egyéne! építésztechnikus gépésztechnikus épületgépész technikus mélyépítési technikus végzettséggel rendelkező tehetséges szakembereket. Fizetés megegyezés szerint. Egyműszakos, heti 44 órás 5 napos munkaidő szabad szombattal. Jelentkezni lehet személyesen minden hétfőn 8—16 íréig a vállalat személyzeti osztályán. Útiköltségét megtérítjük. I Bács-Kiskún megyei Építési és Szerelőipari. Vállalat Kecskemét, Tatársor lfa. (1) — Mit szól hozzá? —i tani, pénze ugyan van, de ízlése nincs. Költekezni tud, de öltözködni nem. A kevésből is lehet szépen járni és a sok sem mindig jelenti azt, hogy elegáns az ember. Harmadik asszony: (Férje traktoros, ő maga a tsz- ben dolgozik, két nagylányt kell öltöztetni, az egyik érettségi előtt áll, a másik szakmunkás. A család keresete 5000 forint. Hogy ebből menynyit költenek ruhára, azt az asszony nem tudja pontosan.) Annyit költünk öltözködésre, amennyire szükség van. A nagyobbik lányom a keresetét mind magára költi, am; megtetszik neki, azt mindig megveheti. Jó testvérek, mert a kisebbik lányomnak is segíti az öltözködését. Én úgy vagyok, hogy most már kizárólag ők -számítanak, férjemmel együtt azt tartjuk, ne legyen nekik kevesebb semmiből, úgy járjanak, hogy utánuknézzenek az utcán. Nem dicsekvésből mondom, de utánuk is fordulnak. Nem sajnáljuk rájuk a pénzt. A kalapszalon vezetője: (Több mint húsz éve dolgozik a szakmában.) Hölgyeink szépérzéke fejlett, tessék körülnézni, a választék nagy. És ma már kérem a dolgozó nő nem sajnálja a pénzt. Nincs különbség falu és város között, ízlésesen öltözködnek. Tavaly ennek a kalapszalonnak 570 ezer volt a forgalma. Ezzel mindent megmondtam. De ha már szót kapok, azt is megjegyezném, hogy ebben a kalapszalonban mindenki megtalálja az egyéniségének megfelelő árut. Meg is mutatok ji ehány nagyon szép darabot. A divat? Nem sokat változott, annyit csupán, hogy a kalapok nagyobbodnak. Néhány évvel ezelőtt nem volt divat a kalap. Ezt sajnos a szakma is megérezte^ mert a kalaposok kicserélődtek. Én magam több mint húsz éve dolgozom a szakmában és ezzel az ismert; Háromházi névvel léptem a szabó ktsz-be. A Tolna megyei Szolgáltató Kisipari Szövetkezet főkönyvelőnője: Ó, a jólápoltság, a kellemes külső ma már nem luxus. Szívesen közlöm önnel a tavalyi adatokat, éppen itt vannak előttem az íróasztalon. 1968-ban ktsz-ünk női és férfifodrászüzleteiben a következőképpen alakult a forgalom: női fodrászat 6 millió 460 ezer forint, férfifodrászat 2 millió 850 ezer forint, kozmetika 664 ezer toriét, pedikür 62 ezer forint, manikür 66 ezer forint. R. kar társ, szekszárdi boltvezető: (Negyvenéves kereskedői múlttal háta mögött). Mihozzánk azzal jönnek be a vevők, hogy megkérdezik, nincs drágább? Nem azt kérdezik, hogy nincs-e jobb, hanem, hogy nincs-e drágább? Nem ritka, amit most elmondok önnek. Egyik vevőm valamelyik nap felpróbált egy- 1350 forintos kabátot, az árcédulát nem nézte meg, lri- tűnőén állt rajta a kabát, kő-' zölte, állítsuk ki a blokkot, megveszi. Amikor látta, hogy „csak” 1350 forint, akkor visszamondta. Nem vette meg, mert neki egy kétezer forintos kabátra van szüksége. Megerősíthetem azt, amit önnek már mások is mondtak: vásárlóink kizárólag a jó mi” nőséget keresik. Ehhez hozzáteszem, boltom vevőkörének 65 százaléka vidéki. Az öltözködés kultúrája? Nézze, kérem, mi azt szoktuk mondani, minden áru megtalálja a maga vevőjét. Sokszor mondanám: ne vegye meg, nem illik ez a szín, vagy ez a fazon az ön karakteréhez. Az ismerősökkel szemben megteszem, de akkor is csak vonakodva, hisz nem akarok jenkit megsérteni. Még annyit, kérem, hogy a szőrmebundákat például nyáron is el tudjuk adni. Íme a vélemények. Érdemes rajtuk elgondolkodni. Olyképpen is például, hogy nehéz megszabadulni az előítéletektől és még nehezebb elfelejteni dolgokat. Valószínűleg így vagyunk a divatbemutatóval is. Alig bírunk megszabadulni attól a feltevéstől, hogy miután egykor kizárólag^ a gazdagok voltak benne érdekelve, nem más, mint kapitalista csökevény. Pedig dehogy, dehogy. Ha mélyebben elgondolkodik az ember, akkor belátja, éppen a szocialista társadalom kiteljesedéséről van szó akkor, amikor nem egy szűk rétegnek áll módjában szépen járni, hanem szinte mindenki megteheti. Ismerőseim, akik jártak kapitalista országokban, elmondják: Párizs, London, Róma utcáin az éles társadalmi, osztály- és vagyonkülönbségeket első látásra éppen a ruházkodás mutatja. Kirívóak az ellentétek. Mosolyogva néztem Budapesten a Déli Pályaudvar új várócsarnokában függő nagyméretű képet. Sárközi népviselet. A ráérő külföldiek megnézik, az őcsényi kislány miniszoknyában, csizmában, szörmebundában megcsodálja: jé, még ide is kirakták? Alig tudok el- lentállni a kísértésnek, dehát miért legyek illúzióromboló? Miért pont én mondjam a külföldi utasnak, hogy nézze meg ezt a szőrmebundás őcsényi kislányt: ez most a sárközi népi viselet. SZEKULITY PÉTER
