Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-14 / 61. szám
Két hét a Szovjetunióban A szekszárdi vállalatok jutalmazzák a megyei honvédelmi vetélkedő legjobbjait Alkotó töprengés és nyugtalan tanácstalanság a paksi Aranykalász Tsz-ben A Lohmann-program sikerült. Tavaly február 13-án indult az üzem és év végéig 68 331 kilogramm húscsirkét termelt. A közös gazdaság jövedelme kilónként 4,98 forint. A tsz vezetői számolnak. A közgazdasági elemzés, a gazdasági döntések meghozatalának nélkülözhetetlen előfeltétele. 1969-ben a Lohmann- rendszerű csibenevelő tervezett termelése 63 ezer húscsirke lesz. Augusztusban készül el a második csibenevelő, december végéig még ennek is ki kell bocsátania körülbelül 21— 23 ezer kilogramm baromfihúst. Az alapanyagot a Bábolnai Állami Gazdaság biztosítja. Az értékesítésre a tsz-nek érvényben van egy öt évre szóló keretszerződése a BOV- val. Ügy tűnik, a gazdaság erre az egy lapra, a csirkére tett fel mindent. Ha öt évig minden sikerül, a fejük se fáj, de mi történik akkor, ha telítődik a piac, vagy bekövetkezik egy nem várt árzuhanás. Előfordulhat, de hát végeredményben a kockázat viselése, vállalása együtt jár a gazdálkodással. Ilyen szempontból ez most azt is jelenti, hogy a tsz maximálisan akarja kihasználni azt a nagy lehetőséget, amelyhez a gyors helyzetfelismerés árán jutott hozzá. Más szóval, a vezetők elsősorban azért lehetnek biztosak hosszú távon a baromfihústermelés sikerében, mert „idejében kapcsoltak”, helyzeti előnyhöz jutottak, konkurren- ciával nem kell számolniuk, hisz Bábolna újabb üzemek ellátását Lohmann naposcsibével nem vállalja. A húscsibetermelés tehát sínen van. Oldják meg valahogy Az idei tervek összeállítása során, az alkotó töprengés napjaiban a tsz vezetői sarokba szorítva érzik magukat a szőlők miatt. Tagosítás! lehetőségek híján eddig bérbeadással oldották meg közel ezer szőlőparcella megművelését: a termésből 20 százalékot kapott a tsz, 80 százalékot a tag, vagy ha elhalt, a családtag. Eddig így volt. De hogyan lesz ezután? Egyelőre nem tudja megmondani senki. „Ez a legnagyobb gondunk” — mondja töprengve Waier Mátyás, a termelőszövetkezet elnöke. A Szekszárd és Vidéke Területi Tsz Szövetség jogtanácsosa viszont emelt hangon közölte a tsz vezetőivel, hogy jobb, ha halig - nk róla. Lelkiismeretlenség lenne hallgatni róla, hisz a Homok erdői, a Baráti réti, a Fehér tói határrészen nem kevesebb, mint 2000 hold van kitéve az elparlagosodás veszélyének. Pakson valamennyi tsz érdekelt abban, hogy ez a helyzet ne következzék be. Ami ott van, az egy adott állapot. A tsz-törvény nem teszi lehetővé, hogy a gazdaság a parcellákat kívülállóknak, az elhalt tagok hozzátartozóinak bérbe adja. Pontosabban: ilyen alapon a tsz nem mondhat le a szóban forgó területről. Pillanatnyilag tehát teljes a kilá- tástalanság: a szóban forgó területek vagy parlagon maradnak, vagy pedig a tsz hallgatólagos beleegyezésével továbbra is azok fogják megművelni, akik eddig művelték, de a gazdaság nem követelhet részt. Elvileg volna még egy harmadik lehetőség is, az, hogy a tsz adja a tagok kezébe a művelést. Csakhogy új parcellát a tagok közül nem vállal senki, mert mindenkinek elég a magáé. A közös gazdaság vezetői szorongatott helyzetükben beszéltek Vajda Istvánnal, a megyei földhivatal vezetőjével. Megtudták, hogy a zártkert- rendszer kialakítása segíthetne, de ez Pakson csak 1973-ra várható. Addig mi lesz? Marosi Lajos főkönyvelő szerint a paksi helyzetet figyelembe véve, az lenne kézenfekvő megoldás, ha a 2'1961-es FM. rendelet lépést tarthatna a földtörvény végrehajtásával, más szóval, ha ez a rendelet csak akkor veszítené el a hatályát, amikor a földtörvény végrehajtása ezt egy adott körzetben lehetővé teszi. Az elnök szerint a MÉM. illetékes osztályán a következőket mondották: a tsz vezetői találjanak ki valamit. Ez az útbaigazítás kevés. Vereség a konkurenciától Különös dolog, de tény, hogy a konkurrencia annyira megrendítette a tsz fuvarosrészlegének anyagi helyzetét, hogy a főkönyvelő javasolni akarj-: az igazgatóságnak, e melléküzemágat szüntessék meg. Amíg a tsz a községben monopolhelyzetet élvezett, volt a TÜZÉP-pel megállapodása, és egy kézben tartotta a fuvarozást, nem volt semmi baj. Mióta azonban „beléptek” a magánfuvarosok, a közös gazdaság szóban forgó melléküzem- ágát csőd fenyegeti. Az ember hajlamos rá, hogy azt mondja: ha egy közös gazdaság nem tud fölényes versenytársa lenni néhány magánfuvarosnak, akkor meg is érdemli, hogy két vállra fektessék. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek keretei között jelent meg Pakson a konkurrencia. S nem az a baj, hogy megjelent, az a súlyos hiba, hogy míg a tsz- re nézve a hatósági előírások kötelezőek, mindenről írást kell vezetniök, addig a magánfuvarosokat senki nem ellenőrzi, hogy betartják-e a rendelkezéseket, vagy sem. Az elnöknek valaki azt mondta: ha valamit tudnak, tegyenek jelentést. Nos, tisztázzuk a fogalmakat. A tsz nincs berendezkedve a magánfuvarosok ellenőrzésére. Nem a tsz dolga foglalkozni ezzel. Egy bizonyos: előállott az a furcsa helyzet, hogy a tsz helyzete hátrányosabb, mert betartja a rendelkezéseket. A tsz feketén, zsebre nem dolgozhat. Nem az új mechanizmusban van tehát hiba, amikor a konkurenciával szemben verseny- képtelenné válik, hanem abban, hogy megfelelő ellenőrzés híján a magánosok minden további nélkül megengedhetik maguknak azt, amit a tsz nem engedhet meg magának. Az illetékes szervek jól értelmezték a reform gyakorlatát, amikor engedélyt adtak magánosoknak is fuvarozásra. De ezzel a hatóság dolga nem fejeződött be, csupán megkezdődött. A lakosság érdekeit szem előtt tartva, a tanács feladata ellenőrizni, hogy tisztességesen tartsák be a „játék- szabályokat” a magánosok is, a tsz-ek is. Utána ezen az alapon majd meglátjuk, ki fogja állni a versenyt. Feje tetejére állított bérezés Ezzel a bérezéssel a paksi termelőszövetkezetek minden bizonnyal elnyernék, ha volna, az élenjáró érdektelenség zászlaját. Amikor a dunaföldvári önálló közös vállalkozás igazgatója meghallotta, milyen alapon fizetik a paksi önálló közös vállalkozás dolgozóit, nem tudott szóhoz jutni, csak kacagott. Pakson ugyanis az önálló közös vállalkozásnál nem a munka mennyisége és minősége határozza meg az anyaszövetkezetekből „delegált” tagok fizetését, hanem az „otthoni” munkaegység-érték. Ebből következik, hogy akik a közös vállalkozás területén dolgoznak, egyazon munkáért háromféle fizetést kapnak. A legnagyobb lehetetlenség, a legnagyobb képtelenség. Az érdekeltségnek még csak a nyomait sem fedezhetjük fel ebben, a maga nemében egyedülálló, bérezésben. S történik mindez a hatvanas évek végén, amikor a megye termelő- szövetkezeteiben mind jobban tökéletesítik a teljesítménybérezést, a végtermékbérezést, amikor ma már még a tsz-en belül is erősen differenciálódnak a jövedelmek, a munka minősége, fajtája és mennyisége szerint. Az új gazdasági mechanizmus második esztendejének első hónapjaiban ilyen újszerű gondokkal, problémákkal találkoztam a paksi Aranykalász Tsz-ben. Sz. P. Ahogyan Tolna megye volt a kezdeményező á mezőgazdasági ki mit tud-versenyek megrendezésében, most ismét Tolna megyei kezdeményezésnek lehetünk tánúi; a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei vezetősége által meghirdetett honvédelmi vetélkedőnek. A 14—23 éves fiatalok részvételével a Tanácsköztársaság jubileumára indított szellemi verseny — amelynek kérdései honvédelmi, történelmi és földrajzi témákkal foglalkoznak — nagy érdeklődés mellett zajlik a községi, üzemi MHSZ-klubokban. A honvédelmi vetélkedő megyei döntőjét március 30- án rendezi az MHSZ megyei vezetősége. A vetélkedő jelentőségét felismertei számos vállalat vezetői is, akik értékes díjakat ajánlottak fel a megyei döntő résztvevőinek. A tanácsi építő- és szerelőipari vállalat kéthetes szovjetunióbeli utazás költségeit fedezi, a vasipari vállalat egy, a legújabb típusú olajkályhát ad. az IBUSZ 5—6 napos északmagyarországi utazást, a cipész ktsz egy pár női csizmát és két pár házicipőt, a bőrdíszmű táska, retikül, pénztárca, levéltárca-kollekciót, a Népbolt egy táskarádiót, az AGROKER egy 15 literes prést, a vendéglátó vállalat, a Szakály Testvérek Ktsz 300— 300 forintos könyvutalványt, az OTP 600 forintot, a temetkezési vállalat és a Béri Balogh Tsz is hasonló összegű jutalmat ajánlott fel eddig. A díjakat, jutalmakat a vállalatok képviselői adják majd át a megyei vetélkedő győzteseinek, helyezettjeinek. Burgonyaválogatás íagvdorog és Vidéke Általános Értékesítő es FogyaszSzövetkczet az ősszel 12 vagon burgonyát tárolt a teli avasai hónapokra- A megkezdett prizmákból előszedett jonvákat az áss .' k vá’-gatiák, osztályozzák.fa torn kerül eladásra a Nagydorog környéki üzletekbe. Sokan megnézik a DÉDÁSZ szakembereit, amikor megjelennek „mindentudó” létrás kocsijukkal, hogy kicseréljenek egy-egy kiégett fénycsövet. Szekszárdon a központban kaptuk lencsevégre őket... Hírmagyarázónk írja: iiiiiiiiiiiiiiiiimiimmiiiiiiiiiiii Rendelet a vak és csökkentlátó telefonkezelők foglalkoztatásáról Szocialista társadalmunkban meg kell, hogy találja mindenki a helyét, aki dolgozni akar. A szocialista humanizmus követeli meg a m^esszc- menő gondoskodást azokról, akik csökkent munkaképességük miatt nehezebben találják meg helyüket. Számos tapasztalat bizonyítja, hogy ha az ilyen embereknek képességeiknek megfelelő munkát adnak, nagyon megbecsülik magukat, visszatér életkedvük. Vannak olyan munkahelyek, amelyeket teljes értékű dolgozóként tudnak betölteni, sok esetben pontosabban, megbízhatóbban látják el feladatukat, mint mások. Mindez elmondható a vak telefonkezelőkről is Eddig azonban a vállalatok intézmények vezetőinek beváltásán múlott, hogy a „házi” központok kezelésére alkalmaznak-e, vagv sem vakokat és csökkentlátókat, noha a Vakok és Csökkentlátók Országra Szövetsége a rostával egvütt- müködve rendszeresen gondoskodik iiogv "■»«]( az emberek postai képesítést szerezzenek. Munkába állításuk azonban sok esetben nehézségekbe ütközött. Most a munkaügyi miniszter és az egészségügyi miniszter együttes rendelete kötelezően írja elő, hogy a gépi kapcsolású 5 25, 5 50, 10/50 és a 10 100 vonalas távbeszélő alközpontokban vak, vagy csökkentlátó, a 20'200 vonalas alközpontban csökkentlátó, postai képesítéssel rendelkező telefonkezelőket kell alkalmazni. Kivételt képeznek a oosta- szolgálat, a MÄV vasútüzemi célokat szolgáló, a fegyveres erőknél, testületeknél, rendészeti szerveknél működő alközpontok. Ha a vállalatnál nincs erre alkalmas vak vagy csökkentető dolgozó, kérni kell a ki- közvetítés* a tanács munkaügyi szakigazgatási szervétől, '"’-ak az esetben kaphat a Vál- eiat. felmentést. — illetve en- ^odeivt a telefonkezelő? mun- ’ ökörnek más dolgozóval tör*"Tiő b^töHés^ro. ha vakot, veev osö’-ken+látót nem tudnak számára kiközvetíteni. <J)
