Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-14 / 61. szám

25 éve történt

A szekszárdi városi képviselőtestületi jegyzőkönyvből: „61 rkkgy. vitéz Vendel István polgármester bejelenti, hogy március 19-én német csapatok érkeztek városunkba. Erről hivatalos értesítést nem kaptunk, miért is a rádió bemondását vagyunk kénytelenek elfogadni hivatalos értesítésként. Az elhelyezésükre vonatkozóan azonban a honvédelmi miniszter úrtól rendelkezést kaptunk és annak alapján cselekedtük az elszállásolást. A kilengések megakadályozására az állomásparancsnoksággal együtt mindent megtettünk. Kéri azonban. a képviselőtestület minden egyes tagját, hogy a város lakosságát nyugalomra és rendre intse, hogy az esetleges súrlódások elkerülhetők legyenek.

A képviselőtestület a bejelentést tudomásul vette.” (1944. március 27-i jegyzőkönyvből.)

A május 16-án tartott képviselőtestületi ülés ismét foglalkozott a német megszállással és a következő véghatározatot hozta:

„A képviselőtestület a város polgármesterének a pénzügyi bizottság véleményére alapított előterjesztése alapján felhatalmazást ad a polgármesternek, hogy a szükséges mértékig a költségvetés beszállásolás rovata terhére a város pénztárából a német katonaság felmerülő nélkülözhetetlen szükségleteinek fizetésére utalványozhasson.”

Az indoklás elmondja, hogy s,a német csapatok parancsnokságai magyar pénzzel nem rendelkeznék, márkáért pedig nem vásárolhatnak... a csapatok élelmiszerrel való ellátása pedig feltétlenül szükséges. A közigazgatási hatóság a német csapatok ellátására vonatkozólag csak az elhelyezést illetőleg kapott rendelkezést, egyéb i-endelkezés nem érkezett.” Továbbiakban elmondja az indoklás, hogy a megszállók ellátásáról a hadbiztosi vonal fog intézkedni, ez azonban még nem épült ki, így az azonnali megoldást a városnak kellett magára vállalnia.

(Szekszárd megyei város képviselőtestületi jegyzőkönyve 1944. év.)

Megjegyzés: A német megszállás első oka a harctéri veszteségek folytán a „végső győzelembe” vetett hit megrendülése, Olaszország átállása volt. A második — és egyáltalán nem kisebb jelentőségű — ok az volt, hogy a hitleri birodalom képtelen volt a közélelmezési problémákat megoldani, pihenésre szoruló csapatainak felfrissítését a közvetlenül támadott Né. metországban biztosítani. Március 19-e után tömegével érkeztek Magyarországra a fronton kifáradt, részben felőrlődött csapatok katonái, hogy itteni pihenés után újra fxontra dobhassák őket. E két célból itt levő csapatok ellátását — mint a jegyzőkönyvekből láthatjuk — a németek a magyar kormányra, a kormány pedig hallgatólagos magatartásával az egyes városokra, községekre, hárította át,

50 éve történt

A szálkai körjegyző 221/1919 jelentése a bonyhádi főszolgabíróhoz:

„A kiküldött nemzetőrség élelmezése ügyében kérek sürgős intézkedést. A tegnapi nap tt volt hadnagy és főhadnagv irak a bíró előtt kijelentettél' ’’Ogy az élelmezés meg lesz éritve, ma itt volt a százados úr, és kijelentette, hogy a község köteles azt, viselni. Miután

ez tetemes költségre rúg, melynek fizetését a község nem hajlandó teljesíteni és mert a kocsmárosnak a készlete elfogyott, a bírónak meghagytam, hogy a nemzetőröket a házakban szállásolja el és úgy legyenek élelmezve, a bíró ma harmadszor jelent meg nálam és kijelentette, hogy nem tudja őket elszállásolni, mert a nép ellenkezik. Ma este itt volt nálam a hadnagy úr és szemrehányást tett, hogy én nem törődöm velük, azért van mindez. Ez a szemrehányás engem nem illethet meg, mert én az elöljárókat felvilágosítottam, hogy ml célból van itt a Nemzetőrség és hogy illő volna őket békés úton és szépszerével élelmezni és ha nem volnék torokgyulladásos lázas állapotban, kimentem volna ebben az esős időben a házakba intézkedni, amit azonban az elöljárók megtettek, de eredménytelenül. Ma megszűnt az az idő, hogy a jegyző a nép akaratával szembehelyezkedhet, amit a kiküldött tisztnek tudomására iE hoztam s minthogy mégis engem okoz, kérem főszolgabíró úrnak azonnali intézkedését, s a helyszínre való kiszállását.”

(9881 1919 völgységi főszolgabírói szám.)

/

Megjegyzés: Az ötven év előtti tavaszi napok zavaros képét mutatja ez az irat. A főszolgabíró nem vette tudomásul, hogy a népnek már nem lehet parancsolni, két nap múlva megjelent Szálkán és a községet utasította a költségek fedezésére. Meg kell jegyezni, hogy 1918 őszén a lakosság nagy áldozatok árán maga sürgette és segítette a nemzetőrség felállítását. ez a karhatalom azonban fokozatosan a jobboldali tisztek vezetése alá került és egyáltalán nem a forradalmi vívmányok védelmét szolgálta. Külön figyelmet érdemel, hogy a jegyző arra hivatkozik: megszűnt önkényuralma a község lakossága fölött. Az is figyelmet érdemel: a lakosság egyszerűen ellenszegül a szolgáltatások teljesítésének. Mindez igen mélyrehatóan mutatja, hogy a kétarcú állami vezetés a tömegbázisát régen elvesztette, elvesztette a kiszolgáló hivatali apparátus vak engedelmességét is.

100 éve történt

A dunaföldváriak száz év előtti panasza a Honvédelmi Minisztériumhoz:

„A katonaságot állandó szállással ellátni a legsúlyosabb és nálunk a legi'gazságtalanabb teher. Súlyos, mert morális és vagyoni érdekünket egyaránt sújtja. Ezer és egy példa igazolja, hogy a munkától elszokott heverésző katona a családi körbe veszedelmet és erkölcstelenséget hoz be. Aki a katonának gyertyát,. sót, fát, ágyat, ételébe főzeléket, zsírt és lisztet kénytelen adni s emellett naponkénti egy kraj- czárért keservesen tűrni tartozik azt, miként szorítja ki a katona a gazda saját marháját a szabad ég alá, — ezen teher és kellemetlenség mellett méltán jaj dúl fel ... és kérdezi azt, valyon az írott malaszt magyar országba már valaha életbe léptettetik-e? . .. Hogy Dunaföldvár mezővárosának lakóssai valami büntetésre méltó emberek volnának, azt mi nem érezzük és nem äs képzelhetjük, hacsak a katona tartással azért nem büntettetnénk, hogy az 1848/49 évi szabadság harczban a haza és a törvények védelmére más ’ ;özségeknél némileg erélyesebben léptünk fel... kénytelenek vagyunk a főméltóságú minisztériumhoz folyamodni az iránt, hogy ... a katonaságnak

tőlünk leendő azonnali elhelyezését elrendelni ... méltóz- tassék.”

(Alispáni iratok: 97/1969.

szám.)

Megjegyzés: A katonatartás

elleni tiltakozás másik, az ötven évvel ezelőttitől lényegesen eltérő az itt említett irat. A cs. és kir. hadsereg a kiegyezés után vált az összmonarchia véd- erejévé. Szervezése, elhelyezése ennek érdekében történt. Dunaföldvár kétségtelenül a szabadságharcban valo~ részvételével érdemelte ki, hogy helyőrséget kapott. Ekkor a katonák igen kis részét helyezték el laktanyákban, feladatuk ebben az időben még jó részben rendfenntartás, a napi politika karhatalmi úton való biztosítása is volt. Jól írják a panaszosok; a heverésző katonákat tartották el házukban. Még nehezebbé tette ezt a helyzetet, hogy legtöbbször nem magyar katonák kerültek a magyar falvakba, ezeken a helyeken még jobban kiélesedett a helyzet. A kérvényt aláíró 24 dunaföldvári olyan jogos sérelmeket hoz fel, melyek sok más hasonló panasszal együtt arra késztették a kormányt, hogy a katonákat, legalább is béke idején laktanyákban helyezze el.

Régen történt

Csányi László kir. biztos levele 1848. július 1-éről, Nagykanizsáról Augusz Antalhoz, Tolna megye első alispánjához: _

„

Vegye ön legforróbb hazafiúi köszönetemet a nemzeti őrsereg előállításában kifejtett buzgó igyekezetéért, jóllehet dicsekedve említhetem biztosságom alatt levő minden megyéknek lelkes fáradozását a nem csekély erő feszétést követelő nagy munka körül, mégis az igazság iránti kötelességem érzetében — meg kell vallanom, hogy az ön kormányzása alatt levő megyét szív emelő példa képp tekintem, mert nemcsak a pontos kiállítás körüli eljárás, hanem azon pénzbeli segély, mellyel szegény magyar kincstárunkat, őrseregét egyelőre ellátván, megkémélé a fizetés tül tünteti ki önöket mások felett.” (1848. július 3-án érkezett szám nélküli levél.)

Megjegyzés: A fenti példákkal ellentétben ebből a levélből viszont azt lehet kiolvasni, hogy amikor valóban a szabadságról, a haza ügyéről, az önkény elleni harcról vglt szó, ez a megye nemcsak katonát állított, hanem, tudva a kormány pénzzavarát, a kiállított katonaság zsotdját önként magára vállalta.

DR. PUSKÁS ATTILA

A Szekszárdi Állami Gazdaság felvesz:

kőműveseket,

ácsokat,

vasbetonszerelőt, építőipari gépkezelőt, építőipari segédmunkásokat.

Jelentkezés: Szekszárd,

borkombinát, építési osztály. (166)

Népújság 4

1969. március 14.

— Érdekes, nem szeretem, de nem is gyűlölöm — válaszolta Christie eigonaoiKuüv«. -— i-innak idején bizonyára nem is vallhatott másként, életének kockáztatása nélkül. A szindikátus nem sokat teketóriázik...

— És miért tételezed fel róla, hogy időközben más belátásra került, s hajlandó lesz visszavonni terhelő vallomását?

— Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de beszélnem kell vele. Feltétlenül beszélnem kell vele. Annak idején a tárgyalás előtt nem volt alkalmunk beszélni.

— Ha kíváncsi vagy a véleményemre, csak annyit mondok, hagyd ezt az ügyet nyugodni, ne kavard fel újra. Inkább tarts velem. Van némi megtakarított pénzem, abból elélünk egy ideig. Később, ha már feledésbe került a szökésed, valahol nyugaton munkát vállalsz, és nyugodtan élsz. Los Angelesben, vagy San Franciscóban. Akár akkor is együtt lakhatunk.,.

— Előbb rendbe kell hoznom ezt a dolgot.

Maggie megtartotta a szavát. Tíz perccel a beszélgetés után már szabad volt, megvált állásától. A lakókocsi elé fogta Chryslerjét és hamarosan a városon

— 271 —

kívül jártak. Christie a hálókocsiban maradt; elrejtőzött a szekrényben.

Egy órával később, amikor már besötétedett és messze jártak Phoenixtől, előjött rejtekhelyéből. Az ágyra vetette magát és a kocsi robogásának egyenletes ritmusa csakhamar mély álomba szenderítette.

Nem tudta, hány óra hosszat aludt. Arra ébredt, hogy szörnyen fázik, s a kocsi áll.

Felült az ágyon, és kinézett az ablakon. Sötét éjszaka volt. Havas hegyoldal zárta el a kilátást, s a sötétben a hóborított fenyők vonalai rajzolódtak ki.

Csak akkor vette észre Maggie-t az ágy melletti széken.

Megragadta a kezét,

— Becsapott, az orromnál fogva vezetett — mondta szemrehányóan. — Hol vagyunk?

— A Grand Canyonban.

— Miért hozott ide? Hiszen megígérte, hogy elvisz Las Vegasba.

— Légy észnél fiacskám. Könnyen lehetséges, hogy ma éjszaka ellenőrzik a Las Vegas felé vezető utakat, Azt bizonyára nem tételezik fel rólad, hogy a hegyek közé mentél. Egyszerűen úgy fogunk itt viselkedni, mintha turisták lennénk.

— Hajlandó-e rögtön indulni Las Vegasba, vagy nem?

— Csak nem engedem meg, hogy a vesztedbe rohanj!

Christie szó nélkül összeszedte a holmiját és az ajtó felé indult.

— Állj meg Jim egy pillanatra — szólt Maggie és elállta az utat. — Van egy javaslatom: itt töltjük az éjszakát. És ha holnapig nem gondoltad meg magad, ha holnapig nem jutsz jobb belátásra, akkor elviszlek egyenesen Las Vegasba.

— 272 —

— Nagyon hideg van itt a hegyek között.

Maggie az ajtó közeléből a lakókocsi belseje felé

kényszerítette Christie-t.

— Ha fázol, összebújhatunk. Vagy irtózol tőlem?

Nyugtalanság kerítette hatalmába Christie-t. Torka kitűzésedéit és kiszáradt. Elfelejtette Las Vegast, elfelejtette, hogy szökött fegyenc, csak a kínálkozó nőt látta.

Ha egy egészséges, fiatal férfi két évet töltött Ivy Bluff-ben, nem nagyon válogatós.

*

Las Vegasban felkészültek Christie érkezésére.

A bűnözők szindikátusa kezdetben nem nagy jelentőséget tulajdonított annak a hírnek, hogy Christie tizennyolc társával együtt kitört a börtönből. Biztosra vették, hogy a többi szökevénnyel együtt hamarosan ő is kézrekerül.

De amikor értesültek, hogy az egyik kitört fe- gyenccsoport New Mexicóban és Arizonában bukkant fel, számoltak azzal a lehetőséggel, hogy előbb-utóbb Las Vegasba érkezik.

A szindikátus kémjei utasítást kaptak, tartsák szemmel a vasútállomást, a repülőteret, az országutakat, a szállodákat és a moteleket.

Ez meglehetősen nagy feladat elé állította őket. mert szombat lévén, tízezrével tódultak az emberek a gyönyöröknek és a szerencsejátékoknak ebbe a paradicsomába, hogy játékautomatákkal, vagy kártyaasztaloknál szerencsét próbáljanak, vagy végignézzék és meghallgassák valamelyik világhíresség műsorát.

Az autók rengetegében senki sem figyelt fel a lakókocsit vontató Chryslerre. A szindikátus tagjai közül senkinek eszébe sem jutott, hogy Christie lakókocsin érkezett Las Vegasba.

— 273 —