Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-12 / 59. szám
« A cipők minőségéről Döntőbíró: a fogyasztói vélemény Beszélgetés Markovits Lászlóval, a Könnyűipari ' Minisztérium osztályvezetőjével Jelek a határban Tolnán 21 traktor dolgozik Az elmúlt hetekben a sajtó, így lapunk is, megkülönböztetett figyelmet fordított arra a fogyasztási cikkre, amelyre a legtöbb panasz hangzott el; a cipőkre. A vevők és kereskedő panaszai, észrevételei sok esetben tipikusnak minősíthető okokra vezethetők vissza. Ezekről, valamint a cipőipar általános problémáiról beszélgettünk Markovits Lászlóval, a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetőjével. Tényekés szokások — Fogalmazzunk nyersen: több a panasz, tellát több a rossz cipő. Ez persze leegyszerűsítés. Milyen okokra vezethető vissza a fogyasztói kifogások emelkedése? — A cipők minőségéről folytatott vizsgálataink eredményét elemezve megállapíthattuk, hogy a panaszok számának emelkedését alapvetően a gyártmányszerkezetben a legutóbbi években végbement változások idézték elő, de kisebb mértékben hozzájárulnak a technológiai, kivitelezési mulasztások, felületességek is. — A termelés és fogyasztás nagymérvű mennyiségi növekedésével együtt előtérbe kerültek a divat- és a kényelmi szempontok is, egyrészt az alkalmi modellek, másrészt a könnyű lábbelik, stb. Világszerte a ragasztott technológia az, ami e követelményeknek leginkább megfelel, s ma már hazánkban is igy készül a lábbelik hetven százaléka. — A kereskedők, vevők panaszainak jelentős része éppen ezekre, iá ragasztott eljárással készült lábbelikre hangzott el. . • — Bármennyire is népszerűtlennek tűnik, kénytelen vagyok egy valamit tisztázni. Nevezetesen azt, hogy a fogyasztói szokások és a gyártmányskála bővülése közötti, sűrű ellentmondásokért nem minden esetben és kizárólagosan az ipart lehetséges és szükséges elmarasztalni. Ma is forgalomba kerülnek a nehezebb, jobb anyagból készült sportcipők, téli lábbelik, ám a vevők igen jelentős része az ún. divatcipőktől, az alkalmi lábbeliktől is ugyanazt a tartósságot várja el, s ugyanúgy is használja azokat. Érthető, ha egy divatcipő nem állja ki mindazt, amit egy rámán varrott lábbeli kiáll. Hozzátenném még azt is, — s ezt a járáspróbák eredményei teljes mértékben igazolták —, hogy ugyanannak a cipőnek a tartóssága egyik esetben igen rövid, a másikban igen hosszú idő, mert használója járásmódja, testsúlya más és más. 126 gyártó cég — Lényegében tehát oda jutunk, hogy a cipők minősége, mint ilyen, csupán elvi fogalom? Csakis egyes termékek minőségéről lehet biztonságosan ítélkezni? — Az egyértelmű kép megrajzolása valóban lehetetlen, hiszen az országban 126 minisztériumi és tanácsi vállalat, illetve kisipari szövetkezet foglalkozik lábbelikészítéssel. Ezek együttesen több ezer modellt gyártanak, s időnként egy-egy üzem egy- egy modellje sem azonos minőségű. — A termelés nagy részé* adó állami vállalatoknál kifogásolt f'"-tőkék aránvr. 1—2 százalék. Teljesen selejtmentesen dolgozni irreális követelmény lenne — már csak azért is, mert a hibák egy része rejtett, használatkor bukkan elő —, de az 1—2 százalékos reklamációs arány csökkentése a . technológiai fegyelem javításával, az ellenőrzés további tökéletesítésével: jogos követelmény. — A rossz cipőt vásárló vevőnek gyenge vigasz, hogy az össztermelésen belül csak minimális a hibás áru!? — Egyetértek. A póruljárt vevőt nem kárpótolja, hogy a minőség — az arányokat tekintve — megfelelő. Éppen emiatt vezettük be 19te4-ben — a kereskedelemmel egyetértésben —, a fogyasztói reklamációk gyors, rugalmas, s hozzátehetem, más országokban alig ismert orvoslásának rendszerét. A vevő vagy azonnali árengedményt, vagy — ugyancsak azonnal — csereárut kap. A hibás áru miatti kár nyolcvan százaléka az iparvállalatot, húsz százaléka a kereskedelmi vállalatot terheli, mégpedig a nyereséget érintve! Ez alól nincs kibúvó, de még vitatni sem lehet. A vevőnek teljes elégtételt nyújtó, rugalmas reklamációs rendszert a továbbiakban is fenntartjuk, annak ellenére, hogy sokan vannak, akik visszaélnek vele, egy szezonra készült lábbelit is visszavisznek a hat hónapig tartó kifogásolási idővel élve. Úf szabványrendszer — A kép így valóban teljesebb, vagy legalábbis jobban érzékelteti a problémakör összetettségét. Mégis, mit tett az iparirányítás a kifogások csökkentése érdekében? — Alapvető változásnak tartjuk, hogy átalakítottuk a szabványrendszert, s szigorúan érvényt szereztünk annak az elvnek, hogy „a minőség” nem fogalmazható meg általában, hanem a különböző^ termékeknél más és más minőségi meghatározást és előírást kell alkalmazni. Ugyancsak lényeges változások kezdete, hogy az árrendszer korábbi merevsége megszűnt, mód nyílik az eltérő, a termék minőségét is jelző árak kialakítására, s ezzel a vevőközönség orientálására. — Az ár fontos tényező a fo- gyasztói döntésben, de azért nem old meg mindent. — Ez kétségtelen. Mi magunk sem tartjuk kizárólagosnak az árral történő orientálást, s éppen ezért a Belkereskedelmi Minisztérium illetékeseivel egyetértésben most készül az a rendelkezés, amely a gyártók és a forgalmazók számára kötelezővé teszi a fogyasztók tájékoztatását. Azaz: közölni kell a fogyasztóval, hogy a különböző gyártási eljárásokkal és anyagokból készült lábbelik milyen célra alkalmasak. — A föntebb megemlített, s több más intézkedéstől jeA Sárköz—Völgységi Vízitársulat Bonyhád, Somogyi u. 1. Tel.: 19. felújított D—4—K és D—4 —KB 4 és 6 hengeres traktorokat elad, vagy Csepel tehergépkocsira I elcserél. (1001 i lentős változásokat várunk, ehhez azonban idő kell. Még nagyobb várakozást fűzünk ahhoz — a hatósági intézkedésnél is serkentőbbnek tartjuk —, hogy a korábbi évekkel szemben ma már mind az alapanyag-gyártásban. mind a cipőtermelésben a kapacitás meghaladja a keresletet. Ez lehetővé teszi a verseny kialakulását, a kereskedelmi módszerek alkalmazását, azt. hogy a kereskedelmi vállalatok onnét rendeljenek, ahonnét jobb minőséget, megfelelő árakon kapnak. — Végezetül, mintegy összefoglalásként azt tudom mondani, hogy a cipőgyártás — világszerte — ma még nem automatizált termelési folyamat, s bár erőteljes fejlesztés van ilyen irányban, ma még a műveletközi, — tehát a dolgozók által elkövetett — hibák csak csökkenthetők, de teljes mértékben nem szüntethetők meg. Ami pedig a konkrét kifogásokat, elsősorban a női csizmákkal kapcsolatban fölmerült panaszokat illeti: a Bőripari Kutató Intézet minőségellenőrző osztálya most vizsgálja az okokat, s a szükséges intézkedések sem maradnak el. Ma, amikor a kapacitások meghaladják a keresletet, a fogyasztói igény lesz a döntőbíró, s ezt az iparnak tudomásul kell vennie. Szekszárdon, a szocialista brigádvezetök részvételével tanácskozást rendezett kedden a Szekszárd és Vidéke Tsz-ek Területi Szövetsége. Az ülésen megjelentek a tömegszervezetek képviselői is, s az elnökségben helyet foglalt Báli Zoltán országgyűlési képviselő, Takács Mihályné, a nőtanács megyei titkára, Nika Károly, a MÉSZÖV elnökhelyettese, Kiss Jánosné, az őcsényi Kossuth Tsz szocialista brigádvezetője, Zombori Antal, a TOT képviselője és Hohmann József, a KISZ megyei titkára. Hornok István, a szövetség alelnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Pesti György, a szövetség versenybizottságának elnöke számolt be a tsz területi szövetség által meghirdetett 1968. évi termelési munkaverseny eredményeiről. A beszámoló vitájában felszólalók értékes javaslatokat tettek a további feladatok megoldására, így például szóltak a vezetők helyes magatartásának szükségességéről és az ifjúság megfelelő segítséget igénylő, fontos szerepéről a mezőgazdasági munkaversenyben. hangsúlyozták a termelőszövetkezeti asszonyoknak a társadalmat form,’’ó. le1' '■*: munkáját. Nyomatékosan felhívták arra a figyelmet: sajnálatos, hogy még sok igen kiválóan dolgozó brigádot, munkacsapatot és egyéni teljesítményt most nem jutalmazhattak, mert nem jelentették be részvételüket a versenyben. vagy a felkérésekre *em MUdlek he ad-.i . ’ ’-Cl kai értékelhették volna. Csak A jégtörő Mátyás ezúttal is híven megfelelt a hagyományoknak. Olyan „nagytakarítást” rendezett, hogy márciusra csak néhány szennyes folt maradt a félméteres hólepelből. Március elejére alig hagyott valamit r.. Ez az utolsó néhány napos nagytakarítás feledtetni tudta az angolos természetű hónapot, amelyben a meteorológia talán mindösz- sze 24 órányi napsütést jegyzett fel. Ezt — az első napok után ítélve — március remélhetőleg annál több, igazi, tavaszi verőfénnyel feledteti, pótolja. A napsütés, a jó idő hatására ismét megpezsdül a természet. A városi ember ezt még olyan apró megnyilvánuláson keresztül méri le, mint a kiskertek ben, a piacon megjelenő hóvirág... A mezőgazdaságnak már sokkalta többet jelent a kitavaszodás első jele: a munkák kezdetét, amelyekben a téli fagyok beálltáig nem lesz megállás. A határ még mozdulatlan. Tevel. Murga környékén még itt-ott hófoltok láthatók. A pincehelyi Vörösmarty Tsz ősszel oly üde zöld színben pompázó gabonavetése barnás, rozsdás színét még nem vetette le. Felsőnána, Gyönk környékén még mozdulatlanok a völgyek ... De néhol már látni a pezs- dülő élet nyomait. A harci termelőszövetkezet földjén a távolból már traktorzaj hallatszik, majd előtűnnek a dombhajlatból a műtrágyát szóró traktorok. Tamásiban, a szőlőhegyen éles. fekete foltként rajzolódik ki a szőlőkarók azokat értékelhették, aki benevezett a versenybe. A díjakat Lakos József, a szövetség elnöke adta át ünnepélyesen. A versenybe 25 szocialista, illetve e címért küzdő brigád, 176 kombájnos, 71 traktoros. 33 tehenész és 14 sertéshizlaló jelentette be csatlakozását? Közülük 22 brigád. 176 kombájnos, 56 traktoros, 24 tehenész és 8 ser- tósmzlaló értékelhető adatközlését vehették figyelembe. A helyezettek között 30 ezer forint pénzjutalmat és okleveleket osztottál?, ki. ’ Az eredmények a következők: a szocialista és ezen címért küzdő brigádok versenyében első lett az Öcsényi Kossuth Tsz Hainan Kató női komplex növénytermesztő brigádja, amelyet 6000 forinttal és oklevéllel díjaztak; a 2. a báta- széki Búzakalász TSZ Zalka Máté komplex takarmányos brigádja 4000, a harmadik dí - jat egyaránt elért bátaszéki Napsugár gyümölcstermesztő és a majosi Hajnal tehenészeti brigád 3000—3000 forintot és oklevelet kapott, a sorrendben egymás után következő bátaszéki Kun Béla traktoros, az összetartás tehenészeti és a bölcskei Kossuth sertéstenyésztő brigád oklevelet szerzett. A tsz-kombájnosok közül első a nagydorogi Kishont! Jenő, T-T-r-U J-'n-i naí<si Vörö: ■ t 1 '••'■1 .bonyhádi Petőfi Tsz, 1500, 1000, közt hajladozó emberek sziluettje ... Tolnanémedi határában egy felszántott táblán épülőfélben levő földkunyhók sorakoznak. A mellettük heverő téglakupacok sejtetik, hogy a leendő lakók tartósabban akarnak berendezkedni. Valószínű, dinnyések veszik majd birtokukba a táblát... Belecs- ka határában juhnyáj vándorol a vetésen. Az anyja mellett már ott botladozik néhány, esetlen lábú kisbárány. Az újságban már megjelent egy rövid hír: Dunaföldvárott vetik a borsót. Megkezdődött a kora tavaszi munka a tolnai Aranykalász Tsz határában. Tornóczki István főagronómustól kapott tájékoztatás szerint a talajviszonyok a munka szempontjából szinte óránként változnak, ahogyan szikkad a föld. A szövetkezet vezetői és tagjai egyaránt lesik a munkalehetőséget és ezen a héten már ria- dószerűen hozzáláttak, amikor lehetett, a mezei munkához. Tegnap, kedden már 21 erőgép dolgozott. A szőlőben műtrágyáztak, továbbá az úgynevezett kiszántást és kitakarást végezték. Délután egy gép a borsó vetést kezdte meg a kertészetben. A közös gazdaság kertészete már teljes üzemben dolgozik. A hajtatóházból veszik ki a palántát és átültetik a hollandi ágyakba. Hasonló munka már három héttel ezelőtt is volt a szövetkezetben, de akkor sajnos, a közbejött erős fagyok (éjszaka mínusz 10—12 fok) csaknem teljesen tönkre tették a kiültetett palántákat. illetve 750 forint jutalommal, továbbá oklevéllel kitüntetve. A kisgépet vezető traktorosok között: 1. Fórizs János, Ücsény, 2. Keresztes József, Ücsény, 3. Mráz István, duna- földvári Alkotmány Tsz. A közepes gépeket vezetők csoportjában: 1. Kuti József, du- naföldvári Alkotmány Tsz. 2. Varga János, majosi Aranykalász Tsz. 3. Németh Péter, Majos. A nehéz gépek csoportjában: 1. Kocás András, dunaföldvári Alkotmány Tsz, 2. Horváth Antal, dunaföldvári Virágzó Tsz, 3. Élő János, bátaszéki Búzakalász Tsz. A vegyes teljesítményű gépeken dolgozók közt: 1. Cziráki György, dunaföldvári Alkotmány Tsz. A tehenészek közül: 1. Csoboth Vilmos, Majos, 2. László Péter, Majos, 3. Révész Antal Dunaföldvár, sorrendben 1500, 1000 és 750 forintot, s oklevelet kaptak. Az utánuk következő dunaföldvári Csizmadia Ferenc, apar- hanti Zsoók Antal és dunaföldvári Bójás Imre oklevelet szereztek. A sertéshizlalók sorából az első alsónyéki Kovács György 1000 forint és oklevél, a második dunaföldvári Farkas József 1000 forint és oklevél az egyformán harmadik őcsényi Takács János és Sinkó József 500—500 forint és oklevél jutalomban, illetve kitüntetésben részesült. B. L. Népújság 3 I960, március 12. K. S. A megyei tsz-ek „olimpiájának“ eredményhirdetése Tanácskozott a területi tsz-szövetség i
