Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-14 / 37. szám

Folytatja munkáját az OKP kongresszusa Nincs haladás a párizsi négyes konferencián Bologna, Baracs Dénes, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az OKP kongresszusának vitá­jában a felszólalók közül sokan foglalkoznak különböző hang­súllyal a forradalmi harc távlati, stratégiai és közbeeső taktikai célkitűzéseinek kapcsolatával. Az a vita kap itt új és új árnyalatot, amely a Longo beszámolójával szemben kritikus „türelmetle­nek” csoportja és a beszámoló fő vonalának alapján egy-egy vonást kiemelő, illetve más rész­ről új szintézist kereső többség véleményeit állítja szembe. A legnagyobb visszhangra azok a felszólalások találtak a bolognai tanácskozáson, amelyek szintézisre törekedtek az új hely­zet új lehetőségei és a hagyomá­nyos harci formák, a közbeeső és a távlati célok, az „alulról jö­vő kezdeményezés” és a pártok akciója, a munkásosztály kipró­bált harci szervezeteinek iküzdel- me és az újonnan létrejövő, bi­zonyos mértékben spontán fo- gantatású szervezetek tevékeny­sége között — hangsúlyt helyez­ve az utóbbiak szerepére. Pietro Ingrao például kiemel­te, hogy a választott szerveknek elengedhetetlenül szükségük van a dolgozók szervezett harcára. A kommunista képviselők — mondotta Ingrao, aki a párt képviselőcsoportjának elnöke — annál nagyobb súlyra tehetnek szert, minél inkább hozzájárul­nák az országban a „közvetlen A Szovjetszkaja Rosszija című moszkvai lap recenziót közöl Ga­lina Arszenyeva nemrégiben megjelent „A műi Hongkong” cí­mű könyvéről. A cikkíró a köny­vet méltatva megállapítja, hogy Mao Ce-luhg csoportja nem ke­vésbé érdekelt Hongkong gyar­mati státuszának megőrzésében, mint az imperialista államok uralkodó körei. Jellemző módon a pekingi vezetőség hivatalosan egyetlen egyszer sem követelte Angliától 'az ősi kínai terület visszatérítését. Ez pedig nem vé­letlen. Az a helyzet, hogy Hongkong importja a Kínai Népköztársaság­ból lényegesen felülmúlja az ösz- szes többi országból származó be­hozatalt. Kína Hongkongban több száz millió dollárt kap olyan for­rásokból, mint a különféle bank- manipulációk, a szállítások, a köztársaság tulajdonát képező különféle objektumok, például szállodák bérbeadásából. Végül nem kis hasznot hajtanak Pe- kingnek a hongkongi feketepia­con arannyal, valutával és más cikkekkel folytatott ügyletek. A lényeg azonban azokban a kapcsolatokban van, amelyeket a maoisták Hongkongban kötnek. A város valóságos tranzitállomása a Kínai Népköztársaságból érke­ző áruknak. Ezeket az árukat hongkongi áruként továbbítják aztán más országokba, s ez az egész művHet leglényegesebb pontja. Figyelemre méltó, hogy Hongkong exportjában az első helyeket az Egyesült Államok, Anglia és a Német Szövetségi Köztársaság foglalják el. Ismere­tessé vált, hogy az amerikai ha­ditengerészet képviselője Hong­kongban nagy tételben vásárolt elektronikus berendezéseket pe­kingi ellenőrzés alatt álló cégek­től. Ezeket a berendezéseket az­tán az amerikaiak Vietnamba küldték. A cikkíró végül megállapítja, hogy a vietnami amerikai ag­demokrácia” szervei hálózatá­nak növekedéséhez is. Ingrao né­zetei között fontos helyet fog­lalt el az is, hogy az új több­ség létrehozására irányuló fo­lyamatnak nem a középbal pár­tok jelenlegi formáinak hozzá­adását, hanem azok átalakítását kell eredményeznie. Achille Ochetto, a vezetőség tagja, a központi bizottság tit­kára szintén hasonló szellemben szólalt fel. Kijelentette, hogy egyfelől szükség van azoknak a közbeeső céloknak, reformprog­ramoknak a meghatározására, amelyek körül kikristályosodhat a szövetségek frontja, másfelől viszont szükség van a jelenlegi politikai erők mélyreható alaku­lására. Occhetto rámutatott arra is, hogy egy cél elérése nem vet véget a harcnak, ellenkezőleg, a forradalmi folyamat tartós: a forradalmi ugrás nem korlátozó­dik egyetlen pillanatra, hanem olyan döntések folyamatában va­lósul meg, amelyek a szocializ­musba való átmenet irányába mutatnak. A kapitalizmus és szocializmus között nem egy közbeeső szilárd demokratikus társadalom van, hanem a mi harcunk — fejtette ki Occhetto. A kongresszus igen lelkes fo­gadtatásban részesítette mind Ingrao,- mind pedig Occhetto új szintézisre törekvő felszólalását. A párt egysége szemmel látható­an és „füllel is hallhatóan” ki­fejeződik e forradalmi útkere­sésben. resszió kapcsán Hongkongot egy­re inkább az Egyesült Államok használja katonai hídfőállásként. Alapos oka van arra az állításra, hogy Hongkong ma már valójá­ban inkább amerikai, mint an­gol támaszpont. Ezt mutatja egye­bek között az a tény, hogy csu­pán 1966-ban 390 amerikai hadi­hajó futott be Hongkong kikötő­jébe. Jugoszlávia washingtoni nagy­követe átadta Tito elnök vála­szát Nixon korábbi üzenetére, melyben az új amerikai elnök megköszönte a jugoszláv állam­főnek a beiktatása alkalmából küldött jókívánságait és kifejez­te azt a reményét, hogy Tito el­nök hamarosan ellátogat az Egyesült Államokba. Tito válaszában, melyet a ju­goszláv nagykövet kedden adott át a Fehér Házban, megköszönte a meghívást és közölte, hogy maga is örömmel venne egy amerikai utat. * Pepich vezérőrnagy, a szlovák belügyminiszter, a Svet című hetilapnak adott nyilatkozatá­ban egyebek között kijelentette: El vagyunk szánva arra, hogy munkánkban minden lehetőséget felhasználunk a CSKP és a Szlo­vák KP akcióprogramjának és a CSKP Központi Bizottságának novemberi plénumán elfogadott határozatok valóra váltására. * A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség védnökségével rekord idő alul készült »I ar ói in" j;., voltos wnvj'l kooperá­ciós távvezeték, amely a Szov­Párizs, Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Mint várható volt, nem hozott eredményt a vietnami kérdéssel foglalkozó párizsi négyes kon­ferencia csütörtökön megtartott negyedik ülése sem. A saigoni és az amerikai küldött felszóla­lásában továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy politikai problé­mákról elvonatkoztatva, először a katonai részletkérdésekről tár­gyaljanak. Cabot-Lodge amerikai nagykö­vet tagadta, hogy az Egyesült Államokat neokolonialista célok vezetnék Dél-Vietnamban és azt igyekezett bizonygatni, hogy a saigoni rendszer Dél-Vietnam törvényes kormánya. Tran Buu Kiem, a DNFF kül­döttségének vezetője megállapí­totta: * * Miközben a közvéleményt to­vább foglalkoztatja a nyugat­berlini elnökválasztással kapcso­latos bonni provokáció, az NSZK fővárosában Harold Wilson brit miniszterelhök folytatja meg­beszéléseit Kiesinger kancellár­ral. Vietnamtól kezdve a Közel- Keleten át a közösen gyártandó repülőgépig sok témát érintett a két kormányfő és a kiadott sajtókommünikék szerint Wilson és Kiesinger „jó, gyümölcsöző” megbeszéléseket folytatott. A brit kormányfőt eddig szám­talan hazai és^ külföldi bírálat érte azért, mert engedelmesen kiszolgálta a washingtoni kül­politikát még olyan, a sziget- országban egyértelműen nép­szerűtlen kérdésben is, mint a vietnami háború. Minden jel arra mutat, hogy Wilson most még népszerűtlenebb kalandba, a bonni revanspolitika immár teljes és fenntartás nélküli tá­mogatásába bocsátkozott. Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatos gesztu­sára, bonni tárgyalásaira és ál­jetunió nyugat-ukrajnai energia­rendszerét köti össze Munkács­tól a Gödön felépített új transz­formátorállomásig. A szerelés befejezése után már üzembe helyezték a berendezéseket, s márciusban tartják az avató ün­nepséget, amely egyben a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 5í>. évfordulóját köszönti. * Csütörtökön délelőtt a Párizs melletti Vitryben a Maurice Thorez sportpalotában, megkezd­te tanácskozását a Francia Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga. Az ülés napirendjén egyetlen kérdés szerepel: a népszavazással kapcsolatos álláspont meghatáro­zása, Etienne Fajon beszámolója alapján. * Több mint ezer diák állta el a bejáratokat az amerikai Madison állambeli Wisconsin egyetemen a néger tanulótársak jogait köve­telve. Előzőleg a nemzeti gárda 900 tagja és 400 rendőr vette körül az egyetem épületeit, majd összecsapott a tüntetőkkel. Hat diákot letartóztattak. a tárgyalások sikerének az a fő akadálya, hogy az Egye­sült Államok nem mondott le agressziós céljairól, valamint arról, hogy fenntartsa a saigoni hatóságokat, mint neo­kolonialista politikájának eszkö­zét. A DNFF küldötte adatokkal bizonyította be, hogy a saigoni kormány nem egyéb, mint az Egyesült Ál­lamok eszköze. Magában az országban kegyet­len eszközökkel kísérlik meg el­fojtani Saigon és az ideiglenesen megszállt területek lakosságának az amerikai agressziós háború beszüntetését követelő mozgal­talában egész vonalvezetésére reagált a Pravda csütörtöki szá­mában Beglov kommentátor, aki megállapítja: „Áz angol politikai gépezet teljes erővel azon dolgozik, hogy rontsa az európai hely­zetet.” A szemleíró érdekes fogalmazás­ban utal Wilson bonni tárgya­lásainak lényegére: arra, hogy London, Bonn teljes támogatá­sáért azt kéri cserébe Kiesinger­től. támogassa Anglia belépését a Közös Piacba. ’Erre az alkura utal.a Pravda, amikor a következőket írja: „Az európai feszültség enyhítésére tett lépések London rftagatartá- sából ítélve egyáltalán nem fe­lelnek meg azon angol politiku­sok felcsigázott szenvedélyének, akik nem akarnak lemondani a csábításról, hogy a szovjetellenes hisztéria hullámain ússzanak be Európába”. A francia fővárosban ismét diplomatagépkocsik sorakoztak a konferenciák terme előtt: sor került a Vietnammal foglalkozó négyes értekezlet immár negye­dik teljes ülésére. Ezen a jelek szerint nem született előrehala­dás. Nem bizonyultak igaznak azok, az amerikai forrásból és alighanem kísérleti léggömbként felrepített híresztelések, hogy a csütörtöki ülésen Cabot-Lodge. Nixon képviselője, valamiféle látványos új javaslattal áll elő. Minden józan megfigyelő meg­egyezik abban, hogy további lépésekre csak a je­lenleg halogató taktikát folytató washingtoni maga­tartás megváltozása után ke­rülhet sor. Ugyancsak halogató magatar­tás jellemző Robert Kennedy gyilkosának. Sirhan B. Sirhan- nak a védőire is. Sirhan ismét bírái elé állt. Még nem ismere­tes, mit mondott, vagy egyálta­lán mondott-e valamit, hiszen eddig, védőinek időhúzó taktiká­jának megfelelően, hallgatott. Az előző politikai gyilkosságok is­meretében nyilvánvaló: hatal­mas erők dolgoznak, a legkülön­bözőbb módszerekkel azon, hogy Sirhan sem a tárgyaláson, sem később, semmi lényegeset ne mondjon. Oswald és Ruby sor­sára emlékezve a megfigyelők még akkor sem adnak sok élet­ben maradási esélyt Sirhannak, ha nótán a bíróság nem ítélné i halálra. mát. Éjjelente sok ezer embert előállítanak, százakat letartóztat­nak, , házkutatásokat rendeznek és „a gyorsított pacifikálást program” keretében ölnek, gyúj­togatnak, fosztogatnak, koncent­rációs táborba hurcolják a la­kosságot. Ameddig folytatódik az amerikai agressziós háború — mondotta Tran Buu Kiem —, ameddig a hazaáruló saigoni ha­tóságok kiszolgálják az Egyesült Államokat háborús bűntetteik elkövetésében, addig a dél-viet­nami nép harcolni fog. „Ez a harc addig tart, amed­dig ki nem vívja függet­lenségét és igazi szabadsá­gát”. Xuan Thui államminiszter, a VDK képviselője szintén megcá­folta az amerikai küldöttnek azt az állítását, amely szerint az Egyesült Államok tiszteletben tartotta a dél-vietnami lakosság önrendelkezési jogát. Ellenkező­leg — mondotta —, következe­tesen intervenciós, agressziós, háborús politikát folytat és láb­bal tiporja az önrendelkezési jogot. Ez a háború a dél-vietnami lakosság harca a DNFF ve­zetésével az amerikaiak és csatlósaik agressziója ellen. Az az igazság, hogy több mint hatszázezer amerikai és csatlós katona gyilkolja a dél-vietnami lakosságot, anélkül, hogy ehhez át kellene lépnie a demilitarizált övezetet. Ha az Egyesült Álla­mok valóban meg akarja oldani a vietnami problémát, akkor ko­moly tárgyalásokat kell kezde­nie a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Fronttal, a dél-viet­nami lakosság illetékes képvise­lőivel. El kell fogadnia a VDK és a DNFF igazságos álláspont­ját. Harci cselekmények Dél-Vietnamban Bővülnek és erősödnek a har­ci cselekmények Dél-Vietnamban, mindkét fél részéről — közölte csütörtökön reggel Saigonban az amerikai katonai szóvivő. Külö­nösen heves harcok folytak szer­dán Saigontól északnyugatra, 160 km-re a fővárostól, ahol egy nagy kiterjedésű, félkör alakú front alakult ki. A harcok itt a késő délutáni órákig tartottak. A szabadságharcosok két helikop­tert lelőttek, négy másikat meg­rongáltak. Három amerikai ka­tona a helikopterekben meghalt. A harcokban az amerikaiak há­rom embert vesztettek, három katonájuk pedig megsebesült. A B—52-es amerikai nehézbombá­zók szerda éjjel 375 tonna bom­bát dobtak le Saigon három ol­dalán, a főváros közvetlen köze­lében. Thieu saigoni elnök csütörtö­kön reggel személyesen ellen­őrizte a főváros védelmi vona­lait, vajon a védelmi rendszer kellőképpen felkészült-e a vár­ható tet-offenzívára. További védelmi intézkedések keretében fegyverrel látták el a kormány- hivatalok tisztviselőit. Mint a TASZSZ jelenti, szer­dán egv újabb amerikai meg­figyelő repülőgépet lőttek le a i VDK területe fölött. Miért gyámkodik Peking Hongkong felett? EZ TÖRTÉNT

Next

/
Thumbnails
Contents