Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-14 / 37. szám
Bővítik a tamási Orion-üzemet • ■ M 9* it* r %% y IPIffilíiJ m :t<i«-.3 Másfél évvel ezelőtt indult meg a termelés az Orion-gyár tamási üzemében. Az Üzemben alkatrészeket gyártanak a Budapesten készülő televíziókészülékekhez. Az üzem létszáma ma már meghaladja a kétszáz főt, a termelés és a létszám i% elérte a tervezettet. Most újabb 11 millió forintos beruházással bővítik az üzemet. Kép nk jobboldalán a „régi” — 19C7. augusztusában átadott — üzemépületnek a sió foki útra néző homlokzata látható, az előtérben pedig a most készülő új épület. A program szerint még ez évben átadják rendeltetésének, ezáltal újabb 250—300 tamási és környékbeli dolgozónak teremtenek itt munkalehetőséget. A nyerésé" Elutazott egy Trabantot Először elméletben... Defejezéshez közeledik a vállalatoknál, szövetkezeteknél az 1968-as gazdálkodás eredményeit összegező mérleg készítése. Érthető, hogy ezekben a hetekben a figyelem a mérlegre összpontosul, hiszen a mérleg mutatja meg, hogyan állta meg a helyét a vállalat az új gazdasági mechanizmus első esztendeiében, mennyi a nyereség és abból mennyit fizetnek ki részesedésként a dolgozóknak. Csaknem mindenütt el lehet mondani: Az eredmények a vártnál jobbak. Míg a korábbi években mindig akadt néhány vállalat, szövetkezet, amelynek az év végi mérlege veszteséget mutatott, most ilyenről még nem kaptunk hírt. Nem is valószínű, hogy lenne veszteséges vállalat a megyében. Ellenkezőleg: csaknem mindenütt a tavalyinál jóval nagyobb a nyereség. Országosan több, mint tízmilliárd forinttal haladja meg a nyereség a tervezettet, ebből következik, hogy a vártnál több jut fejlesztési célra, több lesz a nyereség- részesedés is. Jó dolog ez? — Kétségtelenül jó. Azt tükrözi mindenekelőtt, hogy a vállalatok éltek az új mechanizmus adta lehetőségekkel, a nagyobb önállósággal. Úgy gazdálkodtak, hogy termelésük megfeleljen az igényeknek, csökkentették a termelési költségeket, sok olyan belső tartalékot tártak fel, amire nem serkentett kellően a régi mechanizmus terv- utasításokon alapuló irányítási rendszere. Beigazolódott a gazdasági reform alapkoncepciója, hogy a tervszerű fejlődést ma már jobban szolgálják a közgazdasági szabályzók. A népgazdaság múlt évi fejlődéséről szóló statisztikai jelentés szerint „a reform első évének tapasztalatai azt mutatják, hogy a fejlődés a legtöbb vonatkozásban jobban megfelelt a tervezettnek, mint korábban”. Folyamatosan fejlődött a termelés, nőtt a nemzeti jövedelem, a fogyasztás, az élet- színvonal. A növekedés üteme hasonló volt a korábbi évekéhez. öncsalás lenne azonban kizárólag pozitív következtetéseket levonni a reform első esztendejének eredményeiből, a statisztika számaiból és a nyereség alakulásából. Az új mechanizmus az első évben még nem bontakozhatott ki a maga teljességében, éppen a zavartalan átmenet miatt kellett egy sor „féket” beiktatni. Ne okozzon az átállás munkanélküliséget, ne „szaladjanak el” az árak, ne következzék be anarchia. A nyereségszabályozásnál is működtek a fékek, biztosítani kellett azt, hogy a gyengébben működő, gazdáiké^’ ' vállalatok is érjenek el nyerc ' get, ne kezdjék az új gazdaság irányítási rendszert veszteséggel. A megnövekedett nyereség sok olyan elemet tartalmaz amivel az állam támogatta a vállalatokat — engedmények, eszközlekötési járulék és illetményadó elengedése, árkiegészítések, dotációk — amelyek szükségszerűek az átmenet idején, de csak átmenetileg alkalmazhatók. A fő cél az volt, hogy az áttérés az új mechanizmusra zökkenők nélkül menjen végbe, tartani lehessen legalább a korábbi fejlődési ütemet. Ez sikerült. Ám a reformnak éppen az a célja, hogy meggyorsuljon az ország gazdasági fejlődése. Ha távlatokban is megelégednénk a nemzeti jövedelem évi 5—6 százalékos növekedésével, nem kellene új mechanizmus. Ahhoz, hogy a fejlődés meggyorsuljon, teljes egészében ki kell bontakoznia a reformnak. A „fékek” hatása kettős. Biztonságot adnak, de ugyanakkor akadályozzák is a gyorsabb előrehaladást. Az ártámogatások, visz- szatérítések, dotációk jók arra, hogy egyes vállalatokat, iparágakat átmenetileg kisegítsenek, de változatlan fenntartásuk nem ösztönöz a tartalékok feltárására, felhasználására. lappén ezért az idén felül- vizsgálják ezeket a támogatásokat. (Más kérdés a fogyasztási cikkek dotációja, ahol hosz- szabb időszak kell, életszínvonalpolitikai okokból, az értékarányos árak kialakításához, sőt, egyes cikkek tekintetében soha sem lehet lemondani az áraknak az értéktől való eltérítéséről.) Az idén tehát nehezebb lesz a tavalyihoz hasonló nyereséget elérni. Néhány iparágban — ahol eddig nem fizettek eszközlekötési járulékot és illetményadót — az idén már fizetni kell. Csökkentették, illetve megvonták a dotációt több iparágban, vállalatnál. A Tolna megyei Talajerőgazdálkodási Vállalatnál például 30 százalékkal csökken a dotáció összege. Felülvizsgálják azoknál a vállalatoknál, illetve termékeknél az állami visszatérítést, amelyek az egységes devizaszorzóval „nem tudtak kijönni”, azaz drágábban állították elő export- termékeiket, mint amennyiért azokat a külkereskedelem értékesíteni tudta. Ahol lehet, teljes egészében megszüntetik, másutt csökkentik, de azzal a perspektívával, hogy néhány éven belül tegyék gazdaságossá az exporttermelést. A tavalyinál sokkal szigorúbbak lesznek a hitelfeltételek. Hosszú lejáratú hitelt csak különleges esetben kaphatnak a vállalatok, a forgóeszköz-növekedést is elsősorban a saját fejlesztési alapjukkal kell fedezniök. Számolni kell a piaci helyzet változásával is, a reform második esztendejében szükségszerűen éleződik a verseny. Az a vállalat, szövetkezet boldogul, amelyik a többinél jobb, olcsóbb árut, kedvezőbb feltételekkel szállít. A mostanihoz hasonló nyereségért tehát az idén jobban meg kell dolgozni. Nincs szó arról, hogy nem lenne kívánatos még nagyobb nyereség, bizonyára lesznek vállalatok, amelyek egy év múlva akár a jelenleginél két- szerte nagyobb nyereséget is felmutatnak. A lemaradóknak azonban kisebb lesz a nyereségük, sőt, ha nagyon rosszul dolgoznak, gazdálkodnak, veszteséget fog mutatni a mérleg. Túlságosan drága árat fizetne a népgazdaság, ha azt az elvet követnénk, hogy „a szocializmusban nem mehet csődbe a vállalat”. A gazdasági reform alapelvei nem változnak. A szabályzókat azonban időről időre — a konkrét helyzetnek, feladatoknak megfelelően — módosítani, finomítani kell. Az idén például módosult a tartalékalap képzésére vonatkozó előírás. Eddig a már megadózott nyereség 10 százalékát kellett az esetleges későbbi veszteség fedezetéül szolgáló tartalékalapba helyezni, mindaddig, amíg ennek az alapnak az összege el nem éri a vállalati eszközök értékének 0,3 és az évi bérköltségnek 3 százalékát. A nagy nyereség következtében sok helyen már az első évben sikerült teljesen „feltölteni” ezt a keretet). Most a tartalékalap felső határát 1,5, illetve 8 százalékra emelték fel. Tehát az ez évi és a jövő évi nyereség egy részét is a tartalékalapba kell helyezni. Ez az intézkedés az ez évihez képest nem csökkenti a nyereségrészesedést, de megfelelő alapot teremt ahhoz, hogy a vállalatok, szövetkezetek merjenek kockázatot vállalni. A vártnál nagyobb nyereséggel zárult az 1968-as esztendő. Az idén általában nehezebb lesz a tavalyihoz hasonló nyereséget elérni, de ahol jól dolgoznak, gazdálkodnak, felül is múlhatjuk a múlt évi eredményeket. JANTNERJÁNOS Népújság 3 1969. február 14. Nehéz lenne kiszámítani azt a távolságot, amit Vattamány Tamás tolnai fiatalember eddig a világban megtett. Ha valakire, akkor rá igazán illik a jelző: Világot látott ember. És, hogy valóban látott is a világból valamit, azt „utazási szokásainak” köszönheti. 1961-ben lépte át először az országhatárt. Csehszlovákiába és Lengyelországba utazott, társasággal, az IBUSZ-szal. Egyébként ez volt az első és egyetlen IBUSZ-útja, később megkedvelte az Expresszt. Utjai során így mindig megtalálta a társaságát, a vele hasonló korú fiatalokkal járta a világot. Két év múlva már jóval nagyobb útra vállalkozott. A Szovjetunió néhány városának megismerése volt a cél, 22 napig volt a hatalmas országban. A következő évet Jugoszláviának szentelte, körutazáson vett részt. Ezután Olaszország, Franciaország következett, majd három év „gyűjtőszünet” az eddigi leghosszabb úthoz: 1968-ban hűtlen lett Európához, Egyiptomba utazott. Rövid számítást végzünk, mennyibe került világlátó szenvedélye : szerény becslések szerint eddig több mint negyvenezer forintot költött utazásra, nagyjából egy Trabant árát. Több ismerőse kérdezte tőle: na és mennyi térült meg ebből a negyvenezerből ? Semmi. Két kezén össze tudná számolni, hogy mit hozott haza külföldi útjairól. Emléktárgyakat, képes levelezőlapokat, esetleg egy-egy inget. Vattamány Tamás azt mondja, ő nem kereskedelmi utazó, azért megy külföldre, hogy megismerje az országot. Méghozzá módszereA Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban nyolc megye 400 termelőszövetkezetének szakember-ellátottságát vizsgálta meg. Egyebek között megállapította, hogy a tsz-ek elnökei, elnökhelyettesei — akik a szövetkezetek megalakulása, szervezése során kerültek üzemük élére — túlnyomó többségükben megálltak helyüket. Vezető tapasztalatra, nagyfokú emberismeretre tettek szert; politikai szilárdságuk pedig biztosítéka a közös gazda,sá- gok helyes irányú fejlődésének. sen és nagyon következetesen. Először „elméletben” utazik. Minden útjára alaposan felkészül, azért, hogy a rendelkezésére álló nagyon kevés időt tartalmasán tudja eltölteni, ne teljesen hiábavaló bámészko- dással. Mindig pontosan tudja, hogy hol, mit akar látni, illetve mit érdemes megnézni. Égy-egy út előtt olyan részletességgel tájékozódik, hogy szinte még azt is tudja, a képtár melyik termében milyen festményt láthat. Élményei ezáltal egyáltalán nem lettek szürkébbek. A meglepetéseket, az ország „egyéni felfedezéseit” sem „hagyja ki”: a szabad programok alatt a várost bújta, igyekezett megismerkedni az emberekkel, szokásaikkal. Nem külföldimádó, a megismerés öröme hajtja. Magyarországon talán nincs olyan város, ahol ne járt volna, kitűnően ismeri hazánkat. Nem szeretne úgy járni, miní néhány útitársa. Franciaországban például egyik fiatal honfitársa megcsodált egy épületet, s nagyon lelkendezve dicsérte. Francia idegenvezetőjük csak ennyit jegyzett meg: ismeri ön Budapestet? Mert ott ennél szebbet is találhat. _ élmény: a piramis. Az idén a Japán körúttal kellemes meglepetést okozott neki az Expressz: tagja lehet az első Magyarországról induló csoportnak. Japán után egy ideig szünetet tart, s ha megkapja gépkocsiját, az európai országokat járja végig. Utána? Valószínűleg a nősülés következik... A vizsgálat általános tapasztalata volt, hogy ahol az elnökók mellett megfelelő képzettségű szakmai vezetők dolgoznak, ott az elnökök alacsonyabb végzettsége esetén is biztosítható a közgazdaságilag megalapozott szakszerű vezetés. A népi ellenőrök rámutattak arra, hogy nagymértékben elősegítené a fiatal szakemberek üzemekben történő elhelyezkedését, ha az illetékesek megfelelő végzettséghez kötnék a termelőszövetkezetek szakvezetői —• nem elnöki és elnökhelyettesi — munkakörének betöltését, Az egyik legszebb (d. konya) Kössék megfelelő végzettséghez a tsz-szakvezetöi munkakörök betöltését A KNEB vizsgálata a tsz-ekben
