Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-13 / 36. szám
Téli utazás az NDK-ban in. Kertészfal« az Elba völgyében KacíitZj se falu, se város; hivatalosan ugyan Drezdához tartozik, de annak éppen a peremén fekszik. Az Elba jobb partjának futó mezők, szántók, legelők szegélyén lévő házai éppúgy hasonlítanak egy északi, mecklenburgi paraszt.városka, mint egy dunántúli. nagyközség épületeihez. Egyetlen buszjárat köti a félmilliós városhoz, meg a téeszközi vállalkozás, neve magyarul valahogy így hangzana: „Elba völ- gVi téeszközi zöldségtermelő szövetség", -amelynek 40 másik termelőüzem és értékesítő vállalat társaságiban tagja a kaditzi „GPG Nachbarschaft" is. A „Szomszédság” nevet bizonyára Drezda, a nagy szomszéd miatt vették fel a kertészeti szövetkezet alapítói I960. áprilisában, afnikor megvetették a közös nagyüzem alapjait. Gondjuk is, örömük is a város: megrendelőjük, üzleti ügyfelük, s erélyes bírálójuk is, ha' nem szállítják időben és előírt minőségben ez árut... Odaárkezésem pillanatában, dél körül oly üresen álltak az irodák, mint nálunk nyári dologidőben némely termelőszövetkezetben, ahol a buzgó elnök aratni küldte az irodistákat. Csupán egy „hivatalos személy” tartotta az ügyeletet, Herbert Hildmann elnöki asztala mellett, s ez a személy, mint kiderüli, éppen a téeszközi vállalkozás igazgatója, dr. Helmut Stöcker kertészeti mérnök, a Humbold egyetem egykori diákja. (Az elnök később jött vissz” ebédről, s mások is, a gazdaság képét aztán közösen kerekítették ki az adatokból, tervekből, gondokból-) Átlagéletkor 35 év A „Szomszédság” 200 taggal működik, legtöbb közülük a fiatal. az átlagéletkor 35 év. A város senkit sem csábít, hisz buszszal jó félóra alatt a Zwingerig utazhat a kaditzi tsz-tag, másrészt ki hagyná ott a 18 márkás (kb. 72 forintos) munkaegységet? Gerhard Laubert például, aki 35 éves, tehát az átlagéletkort képviseli, a zöldségtermelő brigád élén 65 munkaegységet keres havonta, s felesége, aki két éves szakmunkásképző után ugyancsak a kertészetben dolgozik, s két gyerek gondozása, nevelése mellett is megkeresi a havi 36 egységet, el nem menne az iparba. (Az átlagjövedelem, beleértve a prémiumot is, évi 8000 márka.) Kertészeknek mindenütt jól megy, szólhat a kifogás, de ezen a kaditzi talajon, amely mindössze 30—35 centiméter vastag homokos agyagréteg az elbai ka- vicsmező fölött, nem is olyan egyszerű kertésznek lenni. Hatvanöt hektár zöldségtermelésre alkalmas földjükön évente 3000 tonna terméket állítanak elő, ebből 500 tonna uborka, 300 tonna zeller, 1250 tonna karfiol, 250 tonna sárgarépa és petrezselyem,. a' főbb zöldségfélék. Egy részüket melegházi növényként a kora tavaszi hónapokban is termesztik. A siker titka a teljes gépesítés és az állandó öntözés. A gépesítés foka: 325 lóerő 100 hektárra. A belterjesség fokára jellemző, hogy a kertészeti terület minden négyzetméteréről két termést takarítanak be évenként. Zöldség és tej Több szempontból kedvező a „Szomszédság” helyzete. Az NDK 360 kertészeti termelőszövetkezeté (Gärtnerische Produktionsgenossenschaft, rövidítve: GPG) összesen 16 700 hektáron gazdálkodik, az egy GPG-re jutó átlagterület kb. 46 hektár, míg a „Szomszédság”-é 200 hektár, ebből 65 hektáron kertészkednek. A többi rét, legelő, szántóföld. Ezek az adottságok arra késztették a gazdaság vezetőit, hogy több profilú nagyüzemet hozzanak létre. A legnagyobb bevétel, s a gazdálkodás alapja természetesen a kertészet, de emellett kitűnően működő tehenészetük is jól jövedelmez; 68 fejőstehenet tartanak, a rét- és legelőgazdálkodás, továbbá a szántóföldi növénytermelés (lucerna és egyéb pillangósok) bőséges takarmány- alapot nyújt. A fejési átlag 4000 liter, s ez országos Szinten is kimagasló. (Az országos fejési átlag 1960-ban 2646, 1967-ben 3166 volt, az 1968. évi eredményeket még nem összesítette a statisztika.) Tehénállományuk tbc- és brucellózismenles. Az elnök és a téeszközi vállalkozás vezetője szerint a kialakított termelési struktúrán nem változtatnak, az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis bevált: a bevételek és a jövedelem növekedése évről évre a tervben előírt módon alakul. (1967-ben 4,8 millió, 1968-ban pedig kereken ötmillió márka Volt a bevétel). Négy nagyobb brigádjuk közül fontosságban a gépesítési és gépjavító egységet helyezik első helyre, itt húsz jól képzett szakember dolgozik. Külön brigád alakult a melegházi és egy másik a szántóföldi kertészet munkáira. A növény- és állattermelő brigád gondjaira bízták a réteket, legelőket, a szántóföldi növénytermelés feladatait és a tehenészetet. A foglalkoztatottság teljes, a 8000 márkás átlagjövedelem (tagonként) jó bizonyítvány a munkáról és a szervezésről. Egy hang a Wasaplatzról A félmilliós „nagy szomszéd” Szegfűk — télen Télen is virágzik a szegfű a Rozmaring Termelőszövetkezet pestlőrinci üvegházában 68 r?r szál virágot küldtek már ezen a télen a hazai és küllői « \- Vgüzletckbe, a Szovjetunióba az NSZK- ba, Jugoszláviába. (MTI foto — Bar# István felvételei. zöldségellátása természetesen nemcsak a kaditzi GPG feladata, sokkal inkább a környező szövetkezeteket egyesítő téeszközi vállalkozásé, amelynek igazgatója, dr. Stöcker szilárdan hisz a nagyüzemi ellátás jövőjében. Drezda ellátásával kapcsolatban azonban kritika is éri a kaditziek házatáját; Huster, a drezdai Wasaplatz vásárcsarnokának vezetője szerint például egész évben kevesebb árut kapnak a gazdaságból, mint ameny- nyi elfogyna. Dr. Stöcker ugyanakkor azt állítja, hogy többet is szállíthattak volna, mert kapacitásukat csak részben tudták kihasználni. A gyakorlatban tehát addig működik jól a vállalkozás, amíg a termelési szerződések alapján felvásárolja, összegyűjti a téeszek, kertészeti szövetkezetek áruit — viszont az elosztás mechanikus módszere miatt a vevők néhány rétegéhez nem, vagy csak későn jut el az áru. A termelő, tehát a kaditzi kertész feje nem fáj még emiatt, de a mind hangosabb nagyvárosi bírálat előbb-utóbb eljut hozzá is. Igaz, a rögzített árak miatt a kereslet-kínálat nem befolyásolja a termelést, de az ellátás zökkenői rugalmasabbá formálják az elosztás módszerét. S ha a termelésben sikerült a „Wirtschaftswunder”, a gazdasági csoda bizonyára sikerül ebben a vonatkozásban is... BERTALAN LAJOS Az egyik rendőr kinyitotta a járda mellett álló rendőrségi riadókocsi hátsó ajtaját. Az öreg nyugodtan beszállt, Stewart követte, és a kutya is beugrott. Az egyik rendőr melléjük ült, a másik az első ülésre, a kormánykerékhez, s a kocsi elindult. — Messzire megyünk? — kérdezte Kentucky Sam vakarózva. Érthetetlen morgás volt a válasz. — Kérem, áraljon el egy dolgot, biztos úr — folytatta az öreg, s kigombolta ingét, hogy megvakarja a lapockáját. — Kérem, árulja el, miért nem sétálhat két feddhetetlen amerikai állampolgár a Boweryn? — Ha nem követtek el semmit, tíz perc múlva újra sétálhatnak. Az öreg nem tágított. Fészkelődre, vakarózva folytatta a párbeszédet. — De kérem, biztos úr, valami okának csak kell lenni, hogy egyszerűen letartóztatott bennünket. — 196 — — Ez nem letartóztatás, csak előállítás a személyazonosság megállapítása végett. Most már Stewart is vakarózott. — Az áldóját, maradjanak már .végre nyugodtan! Mit fészkelődnek, mit izegnek-mozognak a helyükön! — Őszintén sajnálom, de nem tehetek róla. Nagyon csípnek — mondta az öreg —, és még jobban vakarózott. — Mi csípi? — Hát a bolhák! Úgy látszik, a kutyánk felszedett néhányat. — Bolhák? — kérdezte a rendőr, és ő is fészkelődni kezdett. — Még sohasem hallottam, hogy New Yorkban bolha is van. Svábbogár az idén, de bolha! — A svábbőgár nem csíp, az csak az ételhulladékra megy — magyarázta az öreg. — A bolha azonban vérrel táplálkozik. Azért is adott neki csápot a természet. Most már mindannyian vakaróztak, Sam, Stewart, a rendőr és a vezető. Az utóbbi Végül is megunta a dolgot. A járda mellé kanyarodott a kocsival, megállt, elengedte a kormánykereket, hogy mindkét kezével vakarózhasson. — Hallod-e, Fred, nézd meg alaposabban őket. Nézetem szerint ártalmatlan alakok. A rendőr bólintott. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és rájuk szólt: — Tűnjenek el, de gyorsan! A vén csavargó egyáltalán nem sietett. Lassan, kényelmesen kiszállt, azután gyűrött kalapjának karimájához emelte kezét üdvözlésképpen. — Hallgassák meg egy sokat tapasztalt öreg ember ' tanácsát... Bolhák ellen egyszerű fürdés nem elegendő. DDT-por is kell hozzá. Bevárta, amíg a kocsi befordult a legközelebbi utcasarkon, azután társához szólt: — Most már abbahagyhatod a vakarózástí — 197 — — Nagy huncut vagy — mondta a gengszter elismerően. — Már-már azt hittem, hogy most igazán befellegzett nekem. Az őrszobán biztosan megkapták a körözőlevelet Az öreg csavargó legyintett. — Köszönd a kutyának. Nélküle nem jutottak volna eszembe a bolhák. Stewart körülkémlelt — Hol vagyunk egyáltalán? Széles sugárúton álltak, amely egy hídra vezetett. — A hídon átjuthatnánk Brooklynba, ha akarnánk — válaszolta Sam. — Ha jól emlékszem, ez a Delancey Street, a híd neve Williamsburg Bridge. Stewart egy kioszkhoz ment, előkotort a zsebéből egy tízcentest és újságot vett. Átfutotta a címeket, majd elolvasta a washingtoni tudósítást amely beszámolt a négy néger fegyenc elfogásáról. Ez nem érdekelte különösképpen. Ivy Bluff-ben nem nagyon érintkezett négerekkel. Az újság első oldalának alján megtalálta, amit keresett. Megfojtottak egy vasúti fékezőt — Yank Stewart a tettes? Ez volt a címe a tudósításnak, amely valószínűleg közvetlenül a lap délutáni kiadásának lezárása előtt futhatott be. Stewart feszült figyelemmel olvasta: Ma reggel a trentoni (New Yersey) teherpályaudvar közelében egy pályaőr holtan találta John Akeldy philadelphiai vasúti fékezőt, kétgyermekes családapát. A rendőr- orvos megállapítása szerint Akeldyt megfojtották. A tettes levonszolta a holttestet a töltésen, és egy bokor alá rejtette. Mellette olajos barna öltönyt találtak. Mivel a holttesten csak alsónemű volt, bizonyosra vehető, hogy a gyilkos átöltözött, ás magára vette a fékező nadrágját, és zubbonyát. Az FBI kiderítette, hogy a holttest mellett talált barna öltönyt a gyilkosságot megelőző éjszakán Yank Stewart 52 éves gengszter, az Ivy Bluff-i fegyenckitörés értelmi szerzője rabolta egy négertől. — 198 —
