Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
Felfedeztem valamit: nincs összefüggés a magyar poli- tikusok és a magyar meteorológusok között. Mert a magyar politikusok azt mondják: jön az új mechanizmus és 'jött, sőt már egyre jobban jön. Azt mondták: szorítanak a szabályozókon és máris nyögnek a vállalati igazgatók. Azt mondták: lesz nyereség, és több is lett, mint amennyit hittek. Egy szó, mint száz, amit a politikusok mondtak, az r.em egyezik azzal, amit a meteorológusok mondtak. A meteorológusok azt mondták: igen enyhe telünk lesz. És olyan enyhe volt két-három hétig, hogy majd megfagytunk. De a meteorológusok állták a sarat. Akkor azt jelentették, hogy rekord hideget értünk el, olyan büszkén mondták el ezt, minífui az 6 érdemük lett volna. Csapadékszegény telet mondtak ét a napokban olyan mennyiségű hó esett, hogy a lakásokból is majdnem alagúton keresztül mehettünk az utcára. Az időjárás az majd csak kiderül, hogy milyen lesz az idő, mint ahogy kiderült az is, hogy az amerikai Kitty Rice kisasszony kihez ment férjhez. Azt tudta, hogy a férjét Singh-nek hívják és Bombay-ból származik, de az csak a nászéjszakán derült ki, hogy a férje fakir. El is váltak, mert a férj azt kívánta, hogy töltsék a nászéjszakát szögekkel kivert ágyban. A férj még azt is hozzátette: „Majd megszokod, drágám.. Kitty nem akarta megszokni. Viszont a szakácsoknak, pincéreknek meg kell szökniük, hogy idegenforgalmi ország leszünk és meg kell ta- nulniok idegen nyelven is... A szakácsoknak franciául, azért, hogy jól el tudják készíteni a francia salátát, németül azért, hogy kitűnő legyen a bécsi szelet, angolul pedig, hogy felséges legyen az angol bélszín. Enélkül nem megy, mert a közmondás is azt mondja: „Nyelvében él a nemzet“ és a nemzeti eledelt nemzeti nyelv nélkül jól elkészíteni lehetetlen. Ezt mi is tapasztaljuk. Persze a pincéreknek is tudniok kell a nyelvet, mert hogy az istenben érti meg az az idegen vendég, ha magyarul szidják, mert nem ad borravalót... r' Ebből csak keveredés származik. Igenis a jövőben tudja a kedves vendég, méghozzá a saját nyelvén hozzák tudomására, hogy mi a róla alkotott vélemény. A vendégek ma már erre is kényesek. Persze nemcsak a vendégeknek finomult ki így az ízlésük, hanem az olvasóknak is. Legalábbis Angliában. Angliában az olvasó ízlése — talán a kiadóé?! — odáig fajult, hogy előre szeretné tudni, hány gyilkosság fordul elő a regényben. Ezt egyszerűen megállapíthatja, úgy, hogy végiglapozza a könyvet és ahány durranást hall, annyi gyilkosság lesz a könyvben. Erre mérget vehet, mert a kiadó minden olyan oldalon különleges gyutacsot helyezett el, amelyen gyilkosság van. A gyengébb idegzetüek, vagy azok, akik nem kíváncsiak előre a gyilkosságok számára, azok nyugodtan lapról lapra olvashatnak, a gyutacs majd jelez és nekik akkor már csak annyi dolguk lesz, hogy megkeressék: hányadik bekezdésben, hányadik oldalon, kit öltek meg. A találat biztos, csütörtök kizárva. Nálunk még ilyen krimi-könyv nincs. De majd lesz. Rágógumi sem volt és lett. Persze, nem olyan és nem any- nyiért, de lett. Most mi is rághatjuk, mint a jenkik, de nem annyiért. Ezen a dolgon akkor gondolkodtam el, amikor láttam, miként töm a szájába Mike Elliot 19 éves amerikai egyetemista 156 rágógumit. A szemei kidülledtek, de fél óra leforgása alatt sikerült megdöntenie a legfurcsább mlágrekordot: elődje csak 106 rágógumit rágott össze. Te jó ég, ha nálunk az új világrekord megdöntésére készülne! — gondoltam —, annak rámenne a félhavi fizetése is. Ezért nincsenek nálunk ilyen világrekordok, mert mi ta- karékos nép vagyunk, nem pocsékoljuk a pénzt rágógumira, meg efélékre, legfeljebb olyan házakat építünk, amelyeket le kell bontani, meg olyan gyárat hat és fél millióért, amii semmire sem lehet használni. Persze nemcsak a gyárat, hanem annak a gyárnak a vezetőjét sem, akit nyugdíjba tettek. Erről jut eszembe: mi lenne, ha minden használhatatlan embert nyugdíjba tennének? Az, ami egy-két évtized múlva bekövetkezik: sok lenne a nyugdíjas és kevés a dolgozó. Ezért én is inkább azt javaslom, amit a Szabó László, — nézem időnként én is a Magyar Televízió műsorát — javasolt: az ilyen felelőtleneket inkább a börtönbe tegyék. Mert ha ezeket börtönbe tennék, akkor... Mi lenne akkor? Azt nem tudom, mert vannak emberek, akiken a börtön sem segít, mert kint maradnak a barátai, akik ismét olyan helyre teszik, ahonnan a börtönbe tették korábban, Tehát a barátaikat is be kellene csukni? Nehéz kérdés ez. Nem lehet mindenkinek a szájaíze szerint cselekedni. Mert mi történt egy London környéki sertéstenyésztővel is? Beperelték a szomszédai. Panaszkodtak, hogy nem tudnak megmaradni a disznók szagától. A sertéstenyésztő erre gondolt egy nagyot, s ibolya illatú parfümmel permetezte be az állatokat. Most ugyanazok az emberek, akik panaszkodtak, megkérték, ne illatosítsa többé a sertéseket, mert ehetetlen lesz tőle a hús. Most mondja meg a szerkesztő úr: mit tegyen a szerencsétlen sertéstenyésztő? Nem tud válaszolni? Sajnos én sem. Egyet azonban sejtek: a szekszárdi városi tanács bizonyára hallott erről az esetről. Abból aejtem a dolgot, hogy bizony Szekszárdon is sok-sok udvarból árad a disznóbűz, de ezért senki nem háborog, senki nem szól. Mindenki attól fél talán, hogy akkor a sertéstenyésztők ibolya illatú parfümöt használnak és akkor rósz lesz a hús? E szónoki kérdéssel be is fejezem a levelem. Tisztelettel: Egy év a tudomány szolgálatában Orvosi vizsgálat a kabinban. (MTI Külföldi Képszolgálat) A sajtó hirt adott arról, hogy a szovjet Andrej Bozsko biológus, German Manovszev orvos és Borisz Ulibisev technikus 1967. november 5-től 1968. november 5-ig egy teljes évet, pontosabban 366 napos szökőévet töltött egy hermetikusan zárt kamrában. A külvilággal csak videotelefon útján érintkezhettek. Mi volt vajon a célja ennek a kísérletnek? Miért vállalkozott három ember egy évig tartó önkéntes „rabságra”? Milyen eredményekkel gazdagodott a tudomány a kísérlet befejezésével? A kérdésekre a Komszomolszkaja Pravda cikke alapján igyekszünk válaszolná A kísérlet a hosszú ideig tartó űrhajózással kapcsolatos élettani és lélektani megfigyelésekre, mérésekre volt alkalmas. Közeledik az idő. amikor az ember űrhajójával már a Föld távolabbi szomszédaihoz is ellátogat, ez az út pedig hosszú. Oda-vissza esetleg évekig eltart, természetes tehát, hogy előzőleg meg kell győződni az ember, a leendő űrutas teherbíró képességéről. Az automatika sok mindent elvégez az ember helyett, de nem mindent. Az űrhajósoknak tehát munkabíróknak, testileg, lelkileg frisseknek kell lenniök, hogy kitűzött feladataikat elvégezhessék. Meg kell tehát ismerni az emberi szervezet élettani és lélektani „hozzáállását” a hosszú ideig tartó elzártsághoz, de esetleg úgy is felfoghatjuk a kísérletet, mint a leendő űrutasok felkészítésének a főpróbáját 1967. november 5-én három fiatalember beszállt az tott, teljesen vízmentes táplálékukat. Különösek voltak ezek az ételek: nagy kalóriatartalmúak, megtartották természetes színüket és ízüket, de teljesen vízmentesek voltak. Az egyes ételek ötnaponként ismétlődtek, sikerült így biztosítani a változatosságot is. Többféle élelmiszert — így túrót, lekvárt aszalt szilvát, csokoládét, stb. — tabletták formájában vették be, egyetlen csepp víz nélkül. A vizet egyébként maguk állították elő kémiai módszerekkel. A „kamralakók” és a külvilág között videotelefon-kapcsolat volt, tehát nemcsak beszélhettek a kísérlet vezetőivel, hanem televízióban is láthatták őket. A kamrában természetesen volt rádió, olykor a televízión szórakoztató programot nézhettek — de egy évig el voltak zárva az emberekkel való érintkezés örömétől. Ma- novszevnek a kísérlet ideje alatt kislánya született. Értesítették az eseményről, de nem nézhette meg, csak az év elteltével. A kísérlet egyik legfontosabb feladata az volt, hogy kidolgozzák a tartós űrutazás alatt az élet biztosítása, a levegő és a víz regenerálásának a módszerét. Pontosan megtervezett napirend szerint éltek. Reggeli tornával kezdődött a napjuk, majd a mosakodás és a reggeli következett. Sok-sok feladatot kellett megoldaniok: két- óránként leolvasták és feljegyezték a műszerek adatait (lakószakasz hőmérsékletét, a melegház hőmérsékletét, a levegő széndioxid-, oxigén- és nedvességtartalmát. a légnyomást, stb). Nappal egy óra pihenés szakította meg a munkát. Feladatuk volt még a mért adatok feldolgozása. Naponta átestek az orvosi vizsgálaton és munkát végeztek a melegházban. Hetenként két-két órát idegennyelv-, illetve matematikatanulással töltöttek. Este 10 órától háromnegyed tizenegyig szabad idő, majd még egy orvosi vizsgálat után éjfélkor kötelező alvás következett. A kísérlet legfőbb eredménye, hogy a három teljesen különböző lelki alkatú ember a szűk kamrában az egész kísérleti idő alatt jól alkalmazkodott egymáshoz, elnézték egymás apró hibáit. Amikor az év eltelte után kinyílt a kamra ajtaja és „földet’’ ért a három fiatalember, nevüket megismerte a világ. És ha kísérletük nem is annyira látványos, mint a valódi űrhajósoké, tettük a tudomány szempontjából igen nagy jelentőségű volt. újszerű kísérleti kamra ajtaján. Rájuk zárták az ajtót, majd kívülről lepecsételték. A kamrát egy hatalmas teremben helyezték el, amelynek ablaktalan falait megnyugtató színűre festették. A kamra két részből állt: az egyik a „lakó- és dolgozószoba”, a másik a „konyhákért”. Nem más ez, mint egy kis melegház, ahol Andrej Bozsko olyan zöldség- és főzelékféléket termesztett, amelyek mesterséges környezetben, mesterséges fénynél is megfelelő termést hoztak. Ily módon friss tápanyaggal is kiegészíthették a különben száríNép újság 1969. február 9. épület és háztartási biztosítás (136)
