Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

Egy hét a világpolitikában Sem a vietnami hadszíntéren, sem a Vietnammal foglalkozó négyes párizsi konferencián NEM VÁLTOZOTT A HELYZET az előző héthez képest. A par­tizánok változatlanul kezükben tartják a harci tevékenység irá­nyítását. A hét derekán Saigon környékén voltak súlyosabb har­cok. A DNFF akként is kezde­ményezett, hogy ismét meghir­dette, egyhetes időtartamra a holdújévi tűzszünetet, amelynek elfogadását Thieu saigoni báb­elnök előbb feltételekhez próbál­ta kötni, hogy aztán pénteken az amerikai főparancsnokság be­jelentse a tűzszünet „elvben" történt elfogadását __ M aga Thieu szerdán beszédet mondott az egyik deltavidéki vá­rosban és érdekes kijelentést tett arról, hogy - Dél-Vietnam ban a helyzet „a rendkívüli éles poli­tikai harcok szakaszába lépett ’. A saigoni elnök aggódva ismerte be, hogy a felszabadítási erők a rezsim ellenőrzése alatt álló te­rületekem, főleg a városokban „szót érthetnek” politikai és val­lási szervezetekkel, amelyek azonnali, „a kommunisták szá­mára kedvező” békét követelnek. Láthatólag felettébb izgatja a saigoni rezsimet az a politikai perspektíva, amelynek irányát nagy visszhangot kiváltó inter­júban jelölte meg Tran Buu Klem, a DNFF Párizsban tárgya­ló küldöttségének vezetője. Az interjú világosan megvonja a különbséget a DNFF prog­ramjában szereplő koalíciós kor­mány és a dél-vietnami lakosság körében egyre inkább sürgetett békekormány között: az utóbbi kifejezetten a béke helyreállítá­sára hivatott, tehát egy átmeneti szakasz reprezentánsa volna. A DNFF-kiildöttség vezetője ismét tanúbizonyságot tett rendkívül rugalmas tárgyalási pozíciójukról, amikor kifejtette, hogy meg kell találni a módot, az amerikaiak tisztességes visszavonulására, a politikai realizmusnak meg­felelően. Viszont a tárgyalásokon az amerikai fél és a saigoni báb­rezsim képviselője másodrendű kérdések, így a demilitarizált övezet problémájának erőltetésé­vel húzza az időt. A KÖZEL-KELETI TÉRSÉGBEN a héten fokozta a feszültséget az izraeli megszállók brutális magatartása az arabok ellen; a legsúlyosabb incidens Gazában volt, ahol az izraeliek tüntető arab diáklányokra adtak sortüzet. Az EAK külügyminisztere tilta­kozó jegyzéket küldött. az ENSZ főtitkárának és a Biztonsági Ta­nács tagjainak. A közel-keleti feszültség és a kölcsönös megtorlások nyilván­való veszélyei még sürgetőbbé tették a lépéseket a rendezés irá­nyában. A Nixon-kormány vá­laszolt a négyhatalmi tanácsko­zást szorgalmazó francia javas­Szakály Testvérek Építőipa­ri Ktsz pályázatot hirdet műszaki vezetői (főmérnöki) állás betöltésére. Előfeltétel: építészmérnöki, vagy technikusi végzettség és legalább 10 éves kivitele­zői gyakorlat. ■ Jelentkezni lehet a szövetkezet elnöké­nél Szekszárd, Rákóczi u. 15. szám alatt. (74) latra. Az amerikaiak óvakodtak attól, hogy visszautasítsák De Gaulle kormányának javaslatát, de csupán közvetett szerepet szánnak a négy nagyhatalom ér­tekezletének és változatlanul — Tel Aviv ismert álláspontjának megfelelően — a közvetlen arab —izraeli megbeszéléseket erőltet­nék. Magának a négyhatalmi értekezletnek a szervezése megkezdődött az ENSZ székhelyén folyó két­oldalú tanácskozásokkal a nagyhatalmak képviselői kö­zött. Izrael viszont visszautasítóan reagált a nagyhatalmi békeren­dezés gondolatára. Ennél is fel­tűnőbb az Abba Eban izraeli külügyminiszter héten elhang­zott különböző nyilatkozataiban megütött „kemény hang”, mert Nasszer, az EAK elnöke nagy visszhangot kiváltó interjút adott az amerikai Newsweeknek, ki­fejtve az arab álláspont rugal­mas értelmezését, a közel-kele­ti realitások tudomásul vételét. Az izraeli külügyminiszter tá­madta Nasszer nyilatkozatát,' azt állítva, hogy Kairó magatartása „megmerevedett”, holott Nasszer interjúját nem különösebben me­legen fogadó New York Times is megállapította, hogy abban a realizmus és rugalmasság je­gyei nyilvánvalóan felismerhe- , ők. Az izraeli álláspontban — támadva Kairó rugalmasabb megnyilatkozását — arra hivat­koznak, hogy Nasszer a Palesz­tinái felszabadítási mozgalom ve­zetőivel folytatott tárgyalásokon a politikai és katonai erőfeszíté­seket párhuzamosoknak nevezte, és azoknak, mint módszereknek. egymást kiegészítő szerves egy­ségéről beszélt. NIXON bejelentette nyugat-európai kőr­útjának programját, hosszú di­lemma után London, Bonn és Párizs közül Brüsszelt, a NATO- központot választotta kiinduló ál­lomásnak ... Ebből is látszik, hogy az új amerikai kormányzat, amely „megfelelő alapokra” kí­vánja helyezni a nyugati szövet­ségen belüli partneri viszonyt, felettébb óvakodik bármelyik ér­dekelt megsértésétől, vagy elő­térbe helyezésétől. Nixon meg­valósítani látszik az „európai orientációjú” Kissinger külpoli­tikai tanácsadó nézetét az „atlan­ti koalíciós diplomáciáról”, amennyiben bármiféle nagyobb szabású külpolitikai lépése előtt kikéri a szövetségesek vélemé­nyét. Tekintve, hogy ez De Gaulle régi óhaja, nem alaptalan a fel- tételezés, hogy Párizsba érkezve Nixon amerikai—francia „kibé­külést? fog szorgalmazni. A korábbi hetekhez képest nyugalom volt CSEHSZLOVÁKIÁBAN. Azonban — erről tanúskodnak a párt- és kormányvezetők meg­nyilatkozásai — a felszíni nyuga­lom nem leplezheti a változatla­nul meglévő politikai feszültsé­get, amelyet —. mint Cemik mi­niszterelnök fogalmazta pénteki sajtóértekezletén — csak akkor lehet megszüntet­ni. ha felszámoljak valóságos okait. Nyilvánvaló, hogy csak a jobb­oldali veszély helyes felmérése teremthet alapot az igazi politi­kai konszolidáció számára. Avar János A saigoni rezsim szigorú biztonsági intézkedéseket léptet életbe A holdújévi ünnepek közeled­tével a dél-vietnami hatóságok napról napra szigorúbb bizton­sági intézkedéseket lététnek élet­be Saigonban és Da Nang-ban, a tavalyi holdújév idején a sza­badságharcosoktól elszenvedett súlyos vereségre emlékezve. Az egész országban mozgósították a rezsim rendőrségét, s eltávozási tilalmat rendeltek el az ameri­kai katonák számára. A hadi jelentések szerint a dél­vietnami frontokon átmenetileg lelassult a harcok üteme — ál­lítják az amerikai és a dél­vietnami szóvivők. A mérsékel­tebb katonai tevékenység szín­helyeként a deltavidéket, Quang Ngai tartományt, a Da Nang-i partvidéket és a Kontum városa körül elterülő vidéket jelölték meg. Az amerikai főhadiszálláson kiadott sajtóközlemény arról szá­mol be. hogy az amerikaiak si­kerrel fejezték be a napokban offenzívájukat a Saigontól 514 kilométernyire északra fekvő Qe.tangan-félsziget ellen. Az amerikaiak csütörtökön két újabb helikopterük elvesztését jelentették be Ezzel a hazafiak által megsemmisített amerikai helikopterek száma 1002-re emel­kedett. Azt is közölték, hogy 1034 másik helikopterük nem harc közben, hanem műszaki hi­ba miatt pusztult el Dél-Viet- namban. Az amerikaiakat a je­lek szerint súlyosan aggasztja légiveszteségeik nagy száma. Azt a körülményt, hogy Dél-Vietnam az utóbbi időben az amerikai ha1: kopterek valóságos temető­jévé vált, amerikai katonai té­nyezők nyíltan összefüggésbe hozták a hazafiak tüzérségének váratlan minőségi és mennyiségi fejlődésével. A DNFF harcoló alakulatai a kambodzsai határ mentén, 80 kilométer hosszúság­ban új légelhárító ütegállásokat létesítettek. A partizánok 37 mil­liméteres, ikercsövű légvédelmi ágyúkat helyeztek el ütegállá­sokban. Kötélhúzás vagy összefonódás A kínai—amerikai kapcsolatokról Hamarosan százharmincötödször tárgyal egymással hivatalosan két olyan ország kormánya, amely közül az egyik sem ismeri el a másikat, nincs is diplomáciai kapcsolatuk: a Kínai Nép- köztársaság és az Egyesült Államok. A hírek szerint a két or­szág nagykövete a hagyományos helyszínen, a varsói Myslewicki- palólábán február 20-án találkozik. Ezek a kínai—amerikai eszmecserék már több mint 13 éve folynak, s most sem keltenének különösebb szenzációt, ha né­hány rendkívüli körülmény nem irányítaná rájuk a figyelmét­Először is említést érdemel, hogy a találkozót 13 hónapi szü­net után a Kínai Népköztársaság kezdeményezte. Javaslatát szo­katlanül látványos módon, sajtónyilatkozatban hozta nyilvános­ságra, márpedig Kína az imperialistákkal tartott kapcsolatait ed­dig a hazai közvélemény előtt elrejtette. Ezzel, a kezdeményezéssel — amint a New York Times meg is írta —„a kommunista Kína. .. a nagyhatalmak közül elsőkém tett konkrét javaslatot arra. hogy,, • megbeszéléseket folytasson Nixoh kormányával”. Az Uj Kína hírügynökség által 1968. november 26-án kiadót ötpontos dokumentumban a kínai kormány meglepő kijelentést tett: „sohasem tér el” attól az elvtől, hogy „Kína és az Egyesül- Államok a békés egymás mellett élés öt alapelvére épülő meg­állapodást köt.. Nem kétséges, hogy Kína aktívabb tevékenységre szánta el magát a nemzetközi . porondon és' aktivitásának iránya a szom­szédos ázsiai országoktól, Ázsiától, vagy általában a fejlődő világtól némiképpen a fejlett kapitalista országok felé fordul. Úgy tűnik, hogy közülük politikailag az Egyesült Államokkal, gazdaságilag Japánnal és az NSZK-val kívánja bővíteni kapcsola­tait. Mindez aligha jelenti azt, hogy Kína csökkenteni kívánja be­folyását Ázsiában, Afrikában, vagy Latin-Amerikában. De a kínai vezetés valószínűleg rájött arra, hogy jelenlegi elszigetelt helj7- zetében még közvetlen befolyási övezetében sem játszhat ja az ön­maga által elképzelt döntő szerepet. Lehetséges, hogy a kínai ve­zetők bizonyos fokig az Egyesült Államokkal való kapcsolatok javításában látják az elszigeteltségből kivezető utat. Mivel magyarázható a kínai külpolitika aktivizálódása és némi irányváltozása? Az elszigeteltség felszámolásának szándéka mellett ennek nyilván belpolitikai okai is vannak. Kínában az úgynevezett proletár kulturális forradalom több­éves ádáz harcai után a belső hatalmi helyzetet Mao Ce-tung és hívei pozícióinak viszonylagos megerősödése jellemzi. Ez a meg­erősödés azzal jár, hogy a külpolitikai vonalvezetésben is na­gyobb szóhoz jutottak a maoisták, akik féktelenül .szovjetellene­sek, s „az ellenségem ellensége az én barátom” nem mindig helytálló elv értelmében hajlandók elvtelen kompromisszumokra lépni az imperialistákkal. Bizonyos a« is, hogy az úgynevezett kulturális forradalom megsokszorozta a belső gazdasági és szó- ciális problémákat, amelyek megoldása viszont a jelenlegi nem­zetközi elszigeteltségben hatványozottan nehéz, hiszen az nem­csak a külpolitikai, hanem a külkereskedelmi kapcsolatokat is befagyasztja, — bár e téren a piacra éhes tőkés monopóliumok már olvasztgatják a jeget. A külpolitikai természetű iudítékok között szerepet, játszhat az a megoldás is, hogy a helyenként fellendülő, helyenként visszaeső szovjet—amerikai kapcsolatok kárára erősödjék a kí­nai-amerikai viszony. Cselekvésre késztethették a kínai vezetést a vietnami helyzet változásai és a párizsi tárgyalások kilátásai: legfőbb gondjuk, hogy valamiképp „le ne maradjanak a vonat­ról”, valahogy ki ne rekesszék őket a délkelet-ázsiai problémák rendezéséből. A kínai diplomácia a maga keserű tapasztalataiból megtanulhatta, — ha nem is vallja be —, hogy a mai világhelyzet­ben az egyetlen reális alternatíva az államok békés kapcsolatai­nak előmozdítása. Bármilyen indítékok is játszottak közre, a fejlemények a szo­cialista világ és a béke szempontjából pozitív eredményekkel is járhatnak. Az Egyesült Államokkal való kapcsolat normalizálá­sa hozzájárulhat például a Kínai Népköztársaság nemzetközi el­ismeréséhez, törvényes jogainak helyreállításához. Az aktívabb bekapcsolódás a világpolitikába, fékezheti Kína kalandor törek­véseit. Ugyanis, ha Kína a jövőben nagyobb tekintélyre, be­folyásra tart igényt a nemzetközi porondon, akkor jobban kell tartania magát a nemzetközi joghoz, az államközi kapcsolatok normáihoz. A józanul gondolkodó megfigyelők tehát nem hagyják fi­gyelmen kívül a várható pozitívumokat, amellett, hogy észre­veszik: Kína nyugati kapcsolatainak erősítésével egyidőben nem javítja, sőt helyenként rontja kapcsolatait a szocialista orszá­gokkal. Növekszik Kína gazdasági függősége a legnagyobb kapi­talista országoktól. Az amerikai kormány a kínai kapcsolatok javítására irányuló készségének óvatos bizonyításával nemcsak a kínai piacra akar betörni, hanem feltehetően ki akarja aknázni a kínai—szovjet ellentéteket, erősíteni próbálja a kínai vezetés bomlasztó tevékenységét a szocialista világrendszerben, a nem­zetközi munkásmozgalomban. Nem kétséges, hogy az imperialista országoknak hosszabb időre szóló terveik vannak a kínai kül­politika számukra kedvező orientációjának elősegítésére, ezt ép­pen a napokban bizonyította az amerikai—japán eszmecsere a Kínával követett taktikáról. PALOS TAMÁS A parancsot teljesítettem ••• A mikor szerda délután Csib­''•*ráki István honvéd szolgá­latba lépett, egyáltalán nem gon­dolta, milyen „hajtás” nap előtt áll. A jól fűtött szobából szem­lélte az egyre sűrűbbé váló hó­esést, ahogyan a meg-megújuló szélrohamok fel-felkapták, tova­repítették a hópelyheket, játékos­csipkés fodrokká alakítva a tető szélén. Eltelt az első óra, a második, a harmadik. Elmúlt a vacsora­idő. Aztán egyszerre csak „be­tört a külvilág” a laktanya ka­puján. Csibráki honvédet az ügyeletes tiszt hivatta. — A mentőállomás a segítsé­günket kérte. Alsónánára kell kimenni egy szülő asszonyért. A mentőgépkocsik a hóakadályok miatt nem tudnak kijutni. A mentőállomáson felveszik a kí­sérő orvost — adta ki a paran­csot. Csibráki István honvédőt fel­villanyozta a parancs. Végre, egy kis változatosság. Az elmúlt más­fél év alatt sokszor hajtotta a terepjáró Csepelt porban, fene­ketlen sárban, de ilyen hó­zivatarban még soha... fis rá­adásul szülő nőt vinni a kór­házba. Rábíztak egy meglévő és egy leendő életet... Elmúlt kilenc óra, amikor a mentőállomástól elindultak. A máskor oly forgalmas út néptelen volt. Még töretlen hó­ban küzdötte magát előre a te­repjáró, hörögve-dübörögve gyűr­tek maguk alá a kerekek egy- egy összehordott hóbuckát. Csibráki honvédnak minden idegszálát a volánra, az útra kel­lett összpontosítani. A mellette ülő gépkocsiparancsnok, — Dur- gonics János tiszt — néha csen­desen figyelmeztette: — Csak arra ügyeljen, nehogy az árokba csússzunk! Már Várdomb mellett, a kri­tikus emelkedőn kapaszkodott fel a gépkocsi, amikor Alsónána felől szánkó közeledett. A lo­vakat vezető férfi integetni kez­dett: — Ne menjenek tovább, mi hi­vattuk a mentőt. Gondoltuk, úgy­sem tudnak bejönni a faluba, elindultunk a tsz szánkójával. Nem mertünk várni, mert a fa­luban még csak bábaasszony sincs. A 'törékeny fiatalasszonyt át­ültették a gépkocsiba. — No, most minél gyorsab­ban a kórházba... Minél gyorsabban? Milyen re­latív fogalom is ez a két szó, ebben a hóviharban? Ilyen idő­ben még nem vezetett soha. De igyekezetét most nem csupán a. parancs teljesítése serkentette, hanem az az egyre sürgetőbben világra igyekvő, új élet is... A motor, a gép hűséges, meg­bízható segítőtársnak bizonyult. Időben odaérkeztek a kórházba. Csibráki honvéd rég örült olyan igazán a teljesített meg­bízatásnak, mint azon a hóviha­ros szerda estén. A fiatalasszony nem sokkal éjfél után egészséges kislánynak adott életet... * Afásnap délelőtt a gépkocsi- vezető ismét parancsot kapott; a mentők ismét segítsé­get kértek, Bátaszékről kell be­szállítani egy asszonyt a szülé­szetre. A feladat még nehezebb volt, mint este. A hó változatlanul esett, még nagyobb hótorlaszok zárták el az utat. Alig múlott kilenc óra. amikor elindultak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents