Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
100 eyes a szegedi szalámigyár A Világhírű Szegedi Szalámigyár az idén ünnepli fennállásának 100 éves jubileumát. A felszabadulás után korszerű, új gépeket, szalagokat állítottak üzembe, a régi berendezéseket, helyiségeket felújították. Az elmúlt év mind termelés, mind export vonatkozásában rekordnak számít a gyár történetében. Évi termelésük 500 vagon kitűnő minőségű szalámi volt. Képünkön: A klimatizált érlelő-szárítóban alakul ki véglegesen a szegedi szalámi utánozhatatlan finom íze. Hírmagyarázónk írja: A titkos szavazásról A termelőszövetkezeti demokrácia maradéktalan érvényesülését az államhatalom legfőbb szerve, az országgyűlés által megalkotott 1967. évi III. törvény — a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről — biztosítja. Biztosítják a törvény ama szakaszai, amelyek szerint a vezetőséget, az elnököt, elnökhelyettest, az ellenőrző bizottságot, a területi szövetség küldötteit titkos szavazással kell megválasztani, de ugyancsak titkos szavazással kell dönteni a termelőszövetkezet egyesülése, szétválása és megszűnése felett is, A törvény értelmében a kögyű- lés határozatképességének feltétele egyesülés esetén a két, vagy több termelőszövetkezet külön- külön közgyűlésén az egész Tagság kétharmadának — titkos szavazással kinyilvánított — elhatározása. Szétválása esetén ugyancsak kétharmados szavazat- többség szükséges — titkos szavazással — a határozathozatalhoz. A termelőszövetkezet megszüntetését még szigorúim feltételhez köti a törvény: az összes tagok egyhangú szavazatához, és a működést engedélyező szerv jóváhagyásához. A törvény lehetővé teszi, hogy a fent már említett eseteken »kívül az alapszabály a titkos szavazást más esetekben is érvényesítheti. Mégis, a törvény világos meghatározása enenere az elmúlt év során többször volt tapasztalható, hogy egyik-másik termelő- szövetkezetben bizonytalanság volt a titkos szavazás rendjében, alkalmazásában, sőt., jónéhány alapszabály egyáltalán nem határozta meg mikor, és miként érvényesíti a határozatok meghozatalának eme formáját. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnöksége —, hogy -i szövetkezeteket seg-tse a szövetkezeti demokrácia érvényre juttatásában — javaslatokat dolgozott ki a titkos szavazás rendjéről, részletkérdéseiről. Ezeket a javaslatokat eljuttatják a termelő- szövetkezeteknek, a teriüev. szövetségeknek. Bl. Az utat takaró hóréteg már fél méteresre hízott, a végtelenbe folyó fehérséget csak az útjelző oszlopok fekete csíkja törte meg. Alig láttak, csak néhány méterre előre. Az ablaktörlő nem győzte a szélvédőről lehordani a havat. A terepjáró ismét szűz hóban iörte-fúrta magát előre. Várdombig eljutottak fennakadás nélkül, ha jóformán lépésben is... A neheze a gépállomás után jött, ahol már méternyi hótorlaszok keresztezték az utat. A három ember — a gépkocsivezető, a parancsnok, egy idősebb tiszhelyettes és az orvos felvette a küzdelmet a hóviharral. Lapátoltak, tolták, vonszolták a nehéz járművet. Hallatlan szívós akarással küzdötték magukat előre, szinte méterről méterre. Beláthatatlanul hosszúnak tűnt az órák alatt megtett, néhány kilométeres útszakasz, a gépjavító állomástól a vasúti átjáróig. Végre szemből egyre erős- bödő dübörgés hangzott, majd a sűrű hóesésben kibontakoztak egy lánctalpas hóeke körvonalai. Maguk sem akarták elhinni; délután két óra volt, amikor Bátaszékre érkeztek. Elkéstek! Az asszony nem sokkal előbb megszülte gyermekét. Csibráki honvéd csalódást érzett. Az este sikerült teljesíteni a feladatot, most nem. Hiába, a három ember és a hűséges gép ereje nem volt elég a hóviharral szemben. Hiaba volt minden erőfeszítés? Nem, mégsem... — Van egy másik asszony, akit be kell szállítani a szülészetre. .. A gépkocsiparancsnok időközben intézkedett, az alakulattól segítséget kért. Elindult egy másik terepjáró, tíz katonával. Visszafelé sem volt könnyű az út. De ha el is akadt Csibráki honvéd gépkocsija, már húsz kéz segítette. Este hét óra után ezúttal is örömmel jelenthette: — A parancsot teljesítettem. * C okáig emlékezetes lesz számomra ez az egy nap — mondja szerényen, olajos kezeit törülgetve a Tolna megyei, gyulaji származású fiú, aki a szekszárdi AKÖV gépkocsiveze- tőjeként vonult be a honvédséghez. — Emlékezetes lesz azért, mert nagyon szép megbízatást kellett teljesítenem. Ma délután ismét ügyeletes szolgálatba lépek. Ha történetesen mennem kell. megyek szívesen, bárhova, ahol csak szükség van a kato- vák segítségére. Hogy úgy mond- •am, számunkra sport is az időjárással dacolni... BI. Előítélet-rombolás © Átlapoztam azt a nagy, alapos és szívszorítóan őszinte anyagot, amely a harminc éven aluli fiatalok helyzetével foglalkozik a dombóvári járás „viszonylatában”. A járási pártbizottság készítette, de nem kutyafuttában, hanem elmélyült felelősséggel, mindenre kiterjedő alapossággal, nyugodtan hozzátehetjük, tudományos felkészültséggel. E felmérés anyagával ismerkedni több mint élmény, bár itt a vélemények eltérőek, mert egyesek a végeredményt összességében le- hangolónak tartják. Lehangoló? Egyáltalán nem. Az anyag, a fiataloknak tesz fel kérdéseket, de a válaszokból arra is — és főleg arra kapunk választ, hogy milyennek látják a harminc éven aluliak a felnőtteket, mivel értenek egyet és mit ítélnek el. (A gyulajiak például szinte egyöntetűen azt vallják a kérdőíveken, hogy kielégítő és megfelelő a velük való törődés. A termelőszövetkezetben valóban kedveznek a fiataloknak, de ezen túlmenően egyenrangú partnerként kezelik őket és támaszkodnak rájuk.) Most a teljesség igénye nélkül vetek fel gondolatokat, olyanokat, amelyekre a felmérés át- lapozása ihletett. Nem az első, csupán megismétlődő eset, hogy áttételesen ugyan, de szenvedélyesen bírálják a harminc év alatti korosztályok is a hazudozást, a fafejűséget, a kényes kérdések kikerülését és azt a dogmatikus felfogást, amely szembenézés helyett azt tartja, hogy amiről hallgatunk, az nem is létezik. <D Különös módon, éppen e két hónapig tartó felmérési munka során szerzett tapasztalatok és benyomások tanúskodnak legjobban arról, hogy a fiatalok miért olyanok, amilyenek?^ A reakció ellenreakciót vált ki belőlük. Ahol úgy tűni«, hogy ellenzékiek, ott szerintem éppen ellenkezőleg, őszintén és kertelés nélkül igenük a szocializmust. Hogy mennyire érdemes tőlük tanulni, arranézve szolgáljon itt most újból egy példa. Az előkészületek során a járási párt- bizottság a témához kapcsolódó kérdésekre először a munkahelyek vezetőitől kért választ. A munkahelyek vezetői, mivel a járási pártbizottságról van szó, ellenkezés nélkül, kötelesség- tudó módon. a. válaszokat írásban adták meg. De hogyan? Úgy. hogy neve legyen a gyereknek. A járási pártbizottság a mellébeszélésnek, a rutinos semmitmondásnak azóta, e válaszok birtokában olyan gyűjteményével • rendelkezik, amely a hatvanas évek második felében már párját ritkítja. Ahol konkrétan kellett volna a kérdésekre adott válaszokat megfogalmazni, ott nincs más, csupán mese. S kérdés, van-e az ilyennek értelme? S egyáltalán, az ilyen magatartás nem elítélendő-e inkább, mint a fiatalok őszinte szókimondása. S hogy a vezetők esetenként mennyire nem ismerik a fiatalok valóságos arculatát, igazi közérzetét, vagy hogy mennyire nem vesznek ahhoz fáradságot, hogy megismerjék, azt éppen a mellébeszélés bizonyítja. Rengeteg az ellentmondás, a más forrásból szerzett megbízható tényanyag, és a munkahelyi vezetők értékelése, megítélése között. Az ember felteszi a kérdést: miért? S hogyan képes egy munkahely a harminc év alatti korosztályok formálására ott, ahol nem azt mondják igaznak, ami igaz, hanem azt, ami egyelőre óhaj csupán. Ezek után nincs okunk meglepődni azon sem, hogy a középiskolai tanulók többsége a kibocsátott kérdőívekre illik, bedresszurázott, vonalas válaszokat írt. Hol tanulják, kitől tanulják? Ott, és azoktól, akik mielőtt véleményt mondanak, nem arra gondolnak, hogy mit használnak a társadalomnak, hanem azt latolgatják, a kérdező mit szeretne hallani, és hogyan ne szerezzenek maguknak ellenségeket. © Az érvényesüléshez vezető utat az üzemekben, az iparitanuló-intézetekben dolgozó, tanuló fiatalok egy része első helyen az összeköttetésben, a baráti, a rokoni kapcsolatokban jelöli meg. Mit jelent ez? Mély meggyőződésem, ez a lehető legpozitívabb politikai állásfoglalás. Tiltakozás és közreműködési készség is, mert az a íiatal, aki így vall az érvényesülésről, az az érvényesülésnek ezt a még nem kevésszer létező módját elítéli és mivel elítéli, a párt politikáját támogatja. A párt politikájával ért egyet maradéktalanul, mert éppen az MSZMP küzd leg- szívósabban az összeköttetések, a baráti, a rokoni klikkek ellen. Miközben a negatívnak, az applitikusnak látszó válaszokat nézegettem, a szocialista rend tisztaságát féltő ember őszinte örömével állapítottam meg: a harminc év alatti korosztályok a, szocializmust, a párt politikáját szó szerint/ veszik és komolyan gondolják. Dehát ezt is akartuk. Az az óhaj tükröződik a kérdőívekre leírt válaszokból, hogy az elveket tartsuk be és tartassuk be. Tűnjön el az a politikai kétlaki- ság\ amely úgy nyilvánul meg, hogy vizet prédikálunk és bort iszunk. Tenni-tudást, és tenni- akarást vélek a sorokból kiolvasni, s merem hinni; a képmutatástól, az alakoskodástól, az el« urasodástól éppen azok az utánunk jövők fogják megtisztítani teljesen a közéletet, akik a hamis tekintélytiszteletet, a hajbókolást nem ismerik és nem is akarják megismerni. S ha az apáknak vannak érdemei, akkor az érdemek között az a legnagyobb, hogy megtanították fiaikat az új, szocialista emberi viszonylatokra. Arra, hogy az embert ne rangja, kora, beosztása szerint, hanem cselekedetei szerint ítéljék! Sokkal inkább cinikus a politikai iskolán az az előadó, aki nagy átéléssel hirdeti a marxizmus* leninizmus igazságát, de derűsen megjegyzi^ hogy ezt azért nem kell készpénznek venni, mert ez „az életben másként van elvtársak”. Miért van másként? Tapasztalataim szerint, s ezt most a dombóvári járási felmérés is alátámasztja, a mi társadalmunkban férfivá érlelődő nemzedéknek az a hite, hogy ne legyen másként. Az apák a régi társadalmi rendszert lerombolták, de az új társadalmat még „nem csinálhatták készre”. E feladat zömmel a fiúkra vár, zokra, akik tisztábbak és romlatlanabbak, mert nem a múltból jöttek. Bátran hihetjük, a fiatalok alkalmasak erre, egyebek között pont azért alkalmasak, mert tiltakoznak a szocializmustól idegein életmód, életforma, életvitel megnyilatkozásai ellen. A Dombóvári Járási Pártbizottságon „elfekvő” kitöltött kérdőívek is bizonyítják, a munkahelyek pártszervezetei és gazdaságvezetői a fiatalokat tekinthetik a legkövetkezetesebb segítőtársaknak ott ahol a talpnyalás, a korrupció, a tudatlanság, a nemtörődömség ellen kéll harcolni. Aki azt mondja, hogy egyesek érdemtelenül élveznek megkülönböztetett bizalmat és tekintélyt, az ha hívják, hajlandó közénk állni a deresedö fejűek közé. hogy a rossz ellen együtt hadakozzunk. © De ^sajnos sokszor, hívás helyett még taszítják őket. S szerintem éppen azért kell most újból beállni a hiedelem-, az előítélet-rombolók közé, mert a fiatalokat kevésszer, vagy egyáltalán nem hívják. Sokszor azért nem, mert válaszaikat, megnyilatkozásaikat rosszul értelmezzük és fordítva értékeljük. A mi tanítványaink, amikor nyíltan, kertelés nélkül mondanak véleményt, pontosabban szólva, a születőben lévő, szocialista rendszer gyermekei, bezzeg őszinteségüknek gyakran az az ára, hogy megbélyegezzük őket ahelyett, hogy kutatnánk megnyilatkozásaik mélyebb értelmét, lényegét. E járási felmérés eléggé el nem ítélhető utó- zengéi közé tartozik például, hogy egy tanár- ember azzal a „felkiáltással” akarta elkérni az annonim kitöltött kérdőíveket, hogy ő majd megtanítja a rossz válaszadókat kesztyűbe dudálni. A járási pártbizottság a kitöltött kérdőíveket nem adta ki. De mit gondol ez a tanügyi férfiú, és hol tart még, ha felelősségre- vonással, hatalmi szóval akarja „jobb” belátásra bírni tanítványait. A jobb szócskát tudatosan teszem idézőjelbe. Azért, mert az önáltatáshoz kitűnő gyógyszer, ha az emberekkel szépeket mondatunk, de ártalmas méreg az ügynek, az ügyünknek. S a kendőzetlen szókimondástól ma már csak azok félnek, akik hirdetik ugyan a szocialista társadalom magasabb- rendűségét, szépen meg is élnek ebből, de szívük mélyén maguk sem hisznek benne. Sok-sok más nagyszerű történelmi megnyilatkozás mellett a mi társadalmunk azért is ma- gasabbrendű minden más társadalommal szemben, mert a benne felnövekvő generációk nem tudnak és nem akarnak — mellébeszélni. Ha jobban odafigyelünk, észrevehettük, ellenségei a múlt maradványainak, és ez nem cinizmust, nihilizmust, romlottságot, tiszteletlenséget jelent, ez azt jelenti, hogy azt akarják, amit a párt akar. Szerintük nem igaz, hogy más az elmélet és megint más a gyakorlat. De mennyire, hogy igazuk van, hisz a leghaladóbb társadalomtudomány a marxizmus— leninizmus sem ismeri el sehol, hogy más lenne az elmélet és megint más a gyakorlat. SZEKULITY PÉTEE
