Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-06 / 30. szám
Régi történet, mai csattanó Amikor először észre_ v ették, hogy a törékeny nyúlánk termetű lányka járása olyan különös, mintha bal lábával nem is akarná a földet érinteni, összeszaladtak a család okosai. Asztalfőn az apa, aki inkább látszott töprengésre, mélázásra hajlamos parasztköltőnek ovális, sápadt arcával, szénfekete szemével és ta- tárosan lekonyuló bajuszával, mint parádés kocsisnak. Az anya ttevét viselő nagylány, Juliska volt a ragyogás, a kincs, mert any- nyira szép, hogy alig cseperedett töl, már Írérte az uraság szolgálatára a vele majd egykorú gyerekek mellé. Halogatták a dolgot, mert; Juliskát ha picit megfútta a szél, már komyadozott. Ha nagyon meg akarták sérteni a szülőket, azt mondták, tévedésből poty- tyantotta kéményükbe ezt a lányt á gólya, mert olyan virág ez, amelyiket csak szobában szabadna tartani. Az a különös, libegő járás egy furcsa, nevenincsen betegség után lett a sajátja, így aztán úgy döntötték, hogy viszik' a városba akármilyen drága' lesz az orvos. Szegény ember nem határoz költséges kálváriajárást csak úgy, de mert éppen a szegénység derekas kiállásához kell a testilelki épség, vitték ezután a leányt orvostól orvosig. Egyik sem tudott sokat, többet, mint a másik. ,,Átesett valamilyen betegségen és visszamaradt” ez a kis libegős a járásban. Aztán amikor már sok korona elúszott, egyik tekintélyes orvosprofesszor rámordult az aggodalmaskodón toporgó szülőkre: — örüljenek, hogy a lányuk olyan pipesen jár, mint az úrinők! ■ Nem örültek, csak beletörődtek és még tán rá is mordultak néha Juliskára türelmetlenebb napjaikon, hogy emelje rendesen a lábát, ne kényeskedjen erre. meg orrá, mert... Három év nem telt bele, már nyilvánvaló volt, hogy a drága doktorok alaposan tévedtek. A pipiskédé láb feje zsugorodni kezdett fölfelé; az első gyógy cipőt a grófék csináltatták a kis cselédnek, aki körül hiába legyes- kedtek legénysorú társai. Addigra már bezárkózóvá tették az elkapott, fullánkos kis suttogások, amikből azt szűrte le, hogy nyomoréknak lenni szegényember gyerekének még az istenkáromlásnál is szörnyűségesebb bűn, mert az istenkáromlásért a halál után fizet a halandó, de amazért már itt a földön kóstolhatja a poklot.. Tudta, hogy a cselédségtől nem szabadítja meg a férjhez menés, nem is akart férjhez menni akármilyen esengve kérték. Marad a legkisebb grófi csemete örökös menyasszonya, alti rajongással csüggött rajta: — Civi, maga olyan jó és szép, hogy magát veszem feleségül. Mégsem Civiként öregedett meg, hanem Juliskaként. 1945 után lassan külföldre szivárgott az uraság, kézimunkázgatásból élt és abból, hogy vezette húgának a háztartását. — Te Juliska, olyan rossz már ez a cipőd, el kellene menned, hogy újat kérj! ( Sokszor hangzott a biz~ tatás, mígnem menésre szánta magát. Fiatal orvos hallgatta végig kérését, vizsgálta türelmes aprólékossággal a beteg lábat, kérdezgette, majd mind nagyobb izgalommal vizsgálta újra, meg újra. — Asszonyom! Minek kell magának ortopéd cipő? Egy egészen, könnyű kis operációra van szükség és... akár szandálban is járhat! Először megbántottan ült és szólni sem tudott. Csúfolódik vele a fiatal orvos? Nem lehet, olyan komolyan beszél! Mit?... hogy gyermekparalizisen eshetett keresztül, amit akkoriban még nem ismert úgy az orvostudomány? Csak egy in zsugorodott össze?... és ezt kellene elmetszeni? Ilyen egyszerű ez? Nem, ez lehetetlen! — Ne sírjon kérem! Szandálban járhat, akár táncolni is elmehet ! Táncolni! Úristen, táncolni! ötvenéves fejjel, amikor húszévesen is csak titokban merte nézni a táncolókat? — Szóval?! Tessék gondolkodni azon, amit mondtam, addig nem írom föl a cipőt. — De doktor úr, én... így éltem eddig és most ilyen öregen? — Semmi de, kedves kisasz- szony, gondolkodiék! Gondoljon arra, hogy valamit még visszanyerhet abból, amit elveszített. No... bátorság! És a viszontlátásra ! Mielőbb! Két és fél hónap múltán, már otthon járt-kelt, bot nélkül, bizonytalan kis csosszanásokat hallatott lábán a szandál, amit úgy bámult, mint egy csodát. A fiatal orvos, akit lázba hozott a sikeres operáció, kitalálta, hogy úgyis erre kell haza járnia, sűrűn felugrott meglátogatni. — Ha így halad Juliska, hamarosan táncolhatunk egyet! Tudja, azért büszke is vagyok egy picit. Hiszen ha meg nem nézzük jobban azt a lábat! — Ez az első szandálom... az első! — dadogta könnyekkel küszködve, — de maga tudja doktor úr, mit jelent ez ötvenegy évesen. Olyan, mintha újjá- születtem volna. Volt egy udvar- lóm, tanító. Mindent megpróbált, hogy a felesége legyek, s amikor nem boldogult, mert féltem a rossz lábam miatt, oda- állt a bandával az ablak alá és hlízatta, hogy „Szép a rózsám, nincs hibája, csak egy kicsit libegő a járása..." És most ez a szandál! [ — Ne pityeregjen JúlisKa! Felmondom a barátságot, ha öröm helyett pitye- reg. Tudja maga mitől foszt akkor meg? Attól, hogy én legyek az első táncosa! — Rendben van doktor úr! Én tánccal köszönöm meg, amit nem is lehet tulajdonképpen megköszönni. — Tudja mit! A köszönetek- nél többet ér, hogy pályakezdő orvosok harminc-negyven év múlva nem találkozhatnak olyan esetekkel, mint a magáé. Az első tánc azért az enyém! Mi legyen az ? — Keringő! Előbb keringő, aztán csárdás. LÁSZLÓ IBOLYA A Kaposvári Ruhagyár felvételre keres vidéki telephelyre szalagv ezetői beosztásba érettségivel rendelkező férfiszabókat. Fizetés megegyezés szerint. Részletes önéletrajz szükséges. Érdeklődni írásban, vagy személyesen a személyzeti osztályon. Kaposvár. Május 1. utca 45. (42) 7x7 Színháztör tén éti rejtvény pályázat 1. Ki az a francia költő - drámaíró, aki egyik darabjának előszavában kibontja a romantikus dráma elméletének harci lobogóját? De Vigny (1) Rostand (x) Victor Hugo (2) 2. Victor Hugo melyik drámáját mutatták be 1830-ban? fligoletto (1) Hernani (x) Várgrófok (2) 3. Melyik a legjelentősebb oros omantikus dráma? Csoresnyéskert (1) Borisz Godunov’ (2) Picque Dame (x) 4. Kinek a drámájából való az ábbl idézet? „Miért is kezdtem emberrel nagy of, Ki sárból, napsugárból összegyúrva. Tudásra törpe és vakságra nagy’». Vörösmarty (1) Madách (x) Katona (2) 5. Ki írta „A szökött katona” című színművet? Csiky Gergely (1) Szigligeti Ede (2) Czakó Zsigmond (x) 6. Ki volt a Nemzeti „Színház LsŐ igazgatója? Szerdahelyi Kálmán (1) Bajza József (2) Lendvay Márton (x) 7. Melyik színház stílusában találhatók meg a naturalizmus első gyökerei? Weimari (1) Bayreuthy (x) Meiningeni (2) * A vSzelvények a megyei tanács művelődésügyi osztályára küldendők be, egyszerre, február 13-ig. Lehetséges, hogy a gengszterek már megszöktek? Megtörténhetett, hiszen a kunyhó egész éjjel őrizetlen volt. Utasította a pilótát, hogy írjon le nagyobb kört a kunyhó körül, hátha beleshet az ablakon, de a gép nem ereszkedhetett elég alacsonyra. Az a veszély fenyegette, hogy légcsavarja az ágakba akad. — Adjátok meg magatokat! — kiáltott White újra a szócsőbe. — Aki megadja magát, tisztességes bánásmódban részesül. A második felhívásnak sem volt foganatja. Senki sem mozdult. Szavait néma csend követte, csak a helikopter motorja zúgott, — Vissza kell mennünk a repülőtérre — mondta a Pilóta. — Fogytán az üzemanyag. White elnyomott, egy káromkodást. — Éppen most?! Bocsássa le a kötélhágcsót' — Kár lebocsátani. Úgysem ér le a földig. — 178 — — Nem is a földre akarok ereszkedni, hanem a kunyhóba. — Micsoda? •— Meg kell tudnom, van-e valaki ott. Hátha időközben már megléptek. — Megunta az élétét? — Ne papoljon. Bocsássa le a hágcsót! — Végeredményben semmi közöm hozzá. Mr. White, mégis azt mondom ... — Ha nincs köze hoz?.á. akkor teljesítse utasításomat. Lógassa a hágcsót egyenesen a kunyhó fölé, hogy az erkélyre ugorhassak. A pilóta még morgott valamit érthetetlenül, de teljesítette az utasítást. White kimászott a gép kabinjából, és leereszkedett a kötélhágcsón. A légcsavar okozta szél lesodorta fejéről a kalapját. Lábával a kunyhó tetejéhez ért, ellökte magát, néhány másodpercig himbálózott a kötélhágcsón, azután a kunyhó körül futó erkélyre ugrott. Az erkélykorlátról letört egy darab, és nagy puffanással a hóba zuhant. Pisztolyáért nyúlt, de mielőtt elővette, meggondolta magát. Tíz fegyveres gengszter ellen nem sok hasznát veszi. Az ablakhoz osont, hogy bepillantson, de nem látott be. A kunyhóban sötétség volt. A kunyhó fala mentén tapogatózva átment a másik oldalra, az ajtóhoz. — Egyedül vagyok, fegyvertelenül jövök! — kiáltotta, azutan betaszította az ajtót, A hajnali derengés némileg megvilágította a helyiséget. White először is Nelly Katzert pillantotta meg. Két gengszter szorosan fogta, egy harmadik pisztolyt szorított a halántékához. A többieknek arcát nem látta, azt viszont tisztán látta, hogy legalább féltucat fegyver csöve irányul rá. Azután heves ütést érzett a fején, majd még egvet, és még egyet.., — 179 — Kiütött öklözőhöz hasonlóan terült el a padlón. A fájdalomtól, de méginkább a dühtől elhomályosult a szeme. Minden erejére szükség volt, hogy úrrá legyen indulatam, és ne kövessen el meggondolatlanságot. Tisztában volt azzal, hogy ilyen körülmények között fabatkát sem érnek á trükkök, amelyeket az FBI kiképző akadémiáján tanult. A mindenre elszánt gengszterekkel szemben tehetetlen volt. Ellenállás nélkül hagyta hogy egy széttépett inggel ösz- szekötözzék a kezét és a lábát. Pisztolyát elvették. Az egyik gengszter gyomron rúgta, úgyhogy másodpercekig kapkodott levegő után. A fájdalomtól meggörnyedt. Tehetetlen dühe most saját maga ellen irányult. Szeme lassan megszokta a homályt. Oldalt fordította a fejét. Nelly Katzer alig három méternyire tőle a falhoz lapulva állt. A két gengszter még mindig fogta, s a harmadik változatlanul a halántékához szorította pisztolyát. Egy gengszter cipője orrával megbökte White oldalát — Miért jöttél ide? — kérdezte. — Sam White a nevem, az FBI nyomozója vagyok — nyögte ki nagy kínnal. — Ezt már tudjuk! De mit akarsz itt? — Bocsássátok szabadon a nőt! — Rendeld vissza a zsarukat, azután tárgyalhatunk. — Őrültség, mit tárgyalsz vele, Hensley! Nyírd ki! — kiáltott közbe valaki. Hensley leintette. — Csak nyugalom. Ami késik, nem múlik. Miért ne hallgatnánk meg, amit mondani akar. Sam White nagy kínnal felült. — Két század tengerészgyalogság van kinn. A katonák körülfogták a kunyhót. Nincs esélyetek a megszökésre. — Mégis csak elárult bennünket az az átkozott Katzer! — kiáltott fel egy dühös hang a sötét háttérben. — 180 —
