Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-06 / 30. szám

Régi történet, mai csattanó Amikor először észre_ v et­ték, hogy a törékeny nyúlánk termetű lányka járása olyan kü­lönös, mintha bal lábával nem is akarná a földet érinteni, össze­szaladtak a család okosai. Asztal­főn az apa, aki inkább látszott töprengésre, mélázásra hajlamos parasztköltőnek ovális, sápadt ar­cával, szénfekete szemével és ta- tárosan lekonyuló bajuszával, mint parádés kocsisnak. Az anya ttevét viselő nagylány, Juliska volt a ragyogás, a kincs, mert any- nyira szép, hogy alig cseperedett töl, már Írérte az uraság szolgá­latára a vele majd egykorú gye­rekek mellé. Halogatták a dolgot, mert; Juliskát ha picit megfútta a szél, már komyadozott. Ha na­gyon meg akarták sérteni a szülő­ket, azt mondták, tévedésből poty- tyantotta kéményükbe ezt a lányt á gólya, mert olyan virág ez, amelyiket csak szobában szabadna tartani. Az a különös, libegő já­rás egy furcsa, nevenincsen be­tegség után lett a sajátja, így az­tán úgy döntötték, hogy viszik' a városba akármilyen drága' lesz az orvos. Szegény ember nem ha­tároz költséges kálváriajárást csak úgy, de mert éppen a szegénység derekas kiállásához kell a testi­lelki épség, vitték ezután a leányt orvostól orvosig. Egyik sem tu­dott sokat, többet, mint a másik. ,,Átesett valamilyen betegségen és visszamaradt” ez a kis libegős a járásban. Aztán amikor már sok korona elúszott, egyik tekintélyes orvosprofesszor rámordult az ag­godalmaskodón toporgó szülőkre: — örüljenek, hogy a lányuk olyan pipesen jár, mint az úrinők! ■ Nem örültek, csak beletörődtek és még tán rá is mordultak néha Juliskára türelmetlenebb napjai­kon, hogy emelje rendesen a lá­bát, ne kényeskedjen erre. meg orrá, mert... Három év nem telt bele, már nyilvánvaló volt, hogy a drága doktorok alaposan tévedtek. A pipiskédé láb feje zsugorodni kezdett fölfelé; az első gyógy cipőt a grófék csináltatták a kis cse­lédnek, aki körül hiába legyes- kedtek legénysorú társai. Addigra már bezárkózóvá tették az elka­pott, fullánkos kis suttogások, amikből azt szűrte le, hogy nyo­moréknak lenni szegényember gyerekének még az istenkárom­lásnál is szörnyűségesebb bűn, mert az istenkáromlásért a halál után fizet a halandó, de amazért már itt a földön kóstolhatja a poklot.. Tudta, hogy a cselédség­től nem szabadítja meg a férjhez menés, nem is akart férjhez men­ni akármilyen esengve kérték. Marad a legkisebb grófi csemete örökös menyasszonya, alti rajon­gással csüggött rajta: — Civi, maga olyan jó és szép, hogy magát veszem feleségül. Mégsem Civiként öregedett meg, hanem Juliskaként. 1945 után lassan külföldre szivárgott az uraság, kézimunkázgatásból élt és abból, hogy vezette hú­gának a háztartását. — Te Juliska, olyan rossz már ez a cipőd, el kellene menned, hogy újat kérj! ( Sokszor hangzott a biz~ tatás, mígnem menésre szánta magát. Fiatal orvos hallgatta végig ké­rését, vizsgálta türelmes apró­lékossággal a beteg lábat, kér­dezgette, majd mind nagyobb izgalommal vizsgálta újra, meg újra. — Asszonyom! Minek kell magának ortopéd cipő? Egy egészen, könnyű kis operációra van szükség és... akár szandál­ban is járhat! Először megbántottan ült és szólni sem tudott. Csúfolódik vele a fiatal orvos? Nem lehet, olyan komolyan beszél! Mit?... hogy gyermekparalizisen eshetett keresztül, amit akkoriban még nem ismert úgy az orvostudo­mány? Csak egy in zsugorodott össze?... és ezt kellene elmetsze­ni? Ilyen egyszerű ez? Nem, ez lehetetlen! — Ne sírjon kérem! Szandál­ban járhat, akár táncolni is el­mehet ! Táncolni! Úristen, táncolni! ötvenéves fejjel, amikor húsz­évesen is csak titokban merte nézni a táncolókat? — Szóval?! Tessék gondol­kodni azon, amit mondtam, ad­dig nem írom föl a cipőt. — De doktor úr, én... így éltem eddig és most ilyen öre­gen? — Semmi de, kedves kisasz- szony, gondolkodiék! Gondoljon arra, hogy valamit még vissza­nyerhet abból, amit elveszített. No... bátorság! És a viszont­látásra ! Mielőbb! Két és fél hónap múltán, már otthon járt-kelt, bot nélkül, bi­zonytalan kis csosszanásokat hallatott lábán a szandál, amit úgy bámult, mint egy csodát. A fiatal orvos, akit lázba ho­zott a sikeres operáció, kitalál­ta, hogy úgyis erre kell haza járnia, sűrűn felugrott meglá­togatni. — Ha így halad Juliska, ha­marosan táncolhatunk egyet! Tudja, azért büszke is vagyok egy picit. Hiszen ha meg nem nézzük jobban azt a lábat! — Ez az első szandálom... az első! — dadogta könnyekkel küszködve, — de maga tudja doktor úr, mit jelent ez ötven­egy évesen. Olyan, mintha újjá- születtem volna. Volt egy udvar- lóm, tanító. Mindent megpróbált, hogy a felesége legyek, s ami­kor nem boldogult, mert fél­tem a rossz lábam miatt, oda- állt a bandával az ablak alá és hlízatta, hogy „Szép a rózsám, nincs hibája, csak egy kicsit li­begő a járása..." És most ez a szandál! [ — Ne pityeregjen JúlisKa! Felmondom a barát­ságot, ha öröm helyett pitye- reg. Tudja maga mitől foszt akkor meg? Attól, hogy én le­gyek az első táncosa! — Rendben van doktor úr! Én tánccal köszönöm meg, amit nem is lehet tulajdonképpen meg­köszönni. — Tudja mit! A köszönetek- nél többet ér, hogy pályakezdő orvosok harminc-negyven év múlva nem találkozhatnak olyan esetekkel, mint a magáé. Az első tánc azért az enyém! Mi legyen az ? — Keringő! Előbb keringő, aztán csárdás. LÁSZLÓ IBOLYA A Kaposvári Ruhagyár felvételre keres vidéki telephelyre szalagv ezetői beosztásba érettségivel rendelkező férfiszabókat. Fizetés megegyezés szerint. Részletes önéletrajz szükséges. Érdeklődni írásban, vagy személyesen a személyzeti osz­tályon. Kaposvár. Május 1. utca 45. (42) 7x7 Színháztör tén éti rejtvény pályázat 1. Ki az a francia költő - drámaíró, aki egyik darabjának előszavában kibontja a romanti­kus dráma elméletének harci lo­bogóját? De Vigny (1) Rostand (x) Victor Hugo (2) 2. Victor Hugo melyik drámá­ját mutatták be 1830-ban? fligoletto (1) Hernani (x) Várgrófok (2) 3. Melyik a legjelentősebb oros omantikus dráma? Csoresnyéskert (1) Borisz Godunov’ (2) Picque Dame (x) 4. Kinek a drámájából való az ábbl idézet? „Miért is kezdtem emberrel nagy of, Ki sárból, napsugárból összegyúrva. Tudásra törpe és vakságra nagy’». Vörösmarty (1) Madách (x) Katona (2) 5. Ki írta „A szökött katona” című színművet? Csiky Gergely (1) Szigligeti Ede (2) Czakó Zsigmond (x) 6. Ki volt a Nemzeti „Színház LsŐ igazgatója? Szerdahelyi Kálmán (1) Bajza József (2) Lendvay Márton (x) 7. Melyik színház stílusában találhatók meg a naturalizmus első gyökerei? Weimari (1) Bayreuthy (x) Meiningeni (2) * A vSzelvények a megyei tanács művelődésügyi osztályára kül­dendők be, egyszerre, február 13-ig. Lehetséges, hogy a gengszterek már megszöktek? Meg­történhetett, hiszen a kunyhó egész éjjel őrizetlen volt. Utasította a pilótát, hogy írjon le nagyobb kört a kuny­hó körül, hátha beleshet az ablakon, de a gép nem eresz­kedhetett elég alacsonyra. Az a veszély fenyegette, hogy légcsavarja az ágakba akad. — Adjátok meg magatokat! — kiáltott White újra a szócsőbe. — Aki megadja magát, tisztességes bánásmódban részesül. A második felhívásnak sem volt foganatja. Senki sem mozdult. Szavait néma csend követte, csak a helikopter motorja zúgott, — Vissza kell mennünk a repülőtérre — mondta a Piló­ta. — Fogytán az üzemanyag. White elnyomott, egy káromkodást. — Éppen most?! Bocsássa le a kötélhágcsót' — Kár lebocsátani. Úgysem ér le a földig. — 178 — — Nem is a földre akarok ereszkedni, hanem a kunyhó­ba. — Micsoda? •— Meg kell tudnom, van-e valaki ott. Hátha időközben már megléptek. — Megunta az élétét? — Ne papoljon. Bocsássa le a hágcsót! — Végeredményben semmi közöm hozzá. Mr. White, mégis azt mondom ... — Ha nincs köze hoz?.á. akkor teljesítse utasításomat. Lógassa a hágcsót egyenesen a kunyhó fölé, hogy az erkély­re ugorhassak. A pilóta még morgott valamit érthetetlenül, de teljesí­tette az utasítást. White kimászott a gép kabinjából, és leereszkedett a kötélhágcsón. A légcsavar okozta szél lesodorta fejéről a kalapját. Lábával a kunyhó tetejéhez ért, ellökte magát, néhány másodpercig himbálózott a kötélhágcsón, azután a kunyhó körül futó erkélyre ugrott. Az erkélykorlátról letört egy darab, és nagy puffanással a hóba zuhant. Pisztolyáért nyúlt, de mielőtt elővette, meggondolta ma­gát. Tíz fegyveres gengszter ellen nem sok hasznát veszi. Az ablakhoz osont, hogy bepillantson, de nem látott be. A kunyhóban sötétség volt. A kunyhó fala mentén tapoga­tózva átment a másik oldalra, az ajtóhoz. — Egyedül vagyok, fegyvertelenül jövök! — kiáltotta, azutan betaszította az ajtót, A hajnali derengés némileg megvilágította a helyiséget. White először is Nelly Katzert pillantotta meg. Két gengszter szorosan fogta, egy harmadik pisztolyt szorított a halántékához. A többieknek arcát nem látta, azt viszont tisztán látta, hogy legalább féltucat fegyver csöve irányul rá. Azután heves ütést érzett a fején, majd még egvet, és még egyet.., — 179 — Kiütött öklözőhöz hasonlóan terült el a padlón. A fáj­dalomtól, de méginkább a dühtől elhomályosult a szeme. Minden erejére szükség volt, hogy úrrá legyen indulatam, és ne kövessen el meggondolatlanságot. Tisztában volt azzal, hogy ilyen körülmények között fabatkát sem érnek á trükkök, amelyeket az FBI kiképző akadémiáján tanult. A mindenre elszánt gengszterekkel szemben tehetetlen volt. Ellenállás nélkül hagyta hogy egy széttépett inggel ösz- szekötözzék a kezét és a lábát. Pisztolyát elvették. Az egyik gengszter gyomron rúgta, úgyhogy másodper­cekig kapkodott levegő után. A fájdalomtól meggörnyedt. Tehetetlen dühe most saját maga ellen irányult. Szeme lassan megszokta a homályt. Oldalt fordította a fejét. Nelly Katzer alig három méternyire tőle a falhoz lapul­va állt. A két gengszter még mindig fogta, s a harmadik változatlanul a halántékához szorította pisztolyát. Egy gengszter cipője orrával megbökte White oldalát — Miért jöttél ide? — kérdezte. — Sam White a nevem, az FBI nyomozója vagyok — nyögte ki nagy kínnal. — Ezt már tudjuk! De mit akarsz itt? — Bocsássátok szabadon a nőt! — Rendeld vissza a zsarukat, azután tárgyalhatunk. — Őrültség, mit tárgyalsz vele, Hensley! Nyírd ki! — kiáltott közbe valaki. Hensley leintette. — Csak nyugalom. Ami késik, nem múlik. Miért ne hallgatnánk meg, amit mondani akar. Sam White nagy kínnal felült. — Két század tengerészgyalogság van kinn. A katonák körülfogták a kunyhót. Nincs esélyetek a megszökésre. — Mégis csak elárult bennünket az az átkozott Katzer! — kiáltott fel egy dühös hang a sötét háttérben. — 180 —

Next

/
Thumbnails
Contents