Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-05 / 29. szám
Á cipók minősége Hogyan fut el a reklamáció a gyárija ? H. J.-né Dombóvárotl divatcsizmát vásárolt. Amikor — egyheti használat után a műbőr felsőrész egy helyen elvált a talptól, elvitte a cipészhez, aki aztán a talp keresztülvarrásával megjavította. A hibát a gyárban követték el, vagy kevés ragasztót használtak, vagy rossz volt a ragasztó, vagy nem az előírásnak megfelelő ideig szárították összeillesztés előtt, vagy rövid ideig préselték, vagy... de ennek elbírálása a gyári szakemberekre tartozna, ök tudnák megmondani, ha látnák a csizmát, hogy mi a hiba. A gyárban azonban sohasem tudják meg, hogy H. J.-nét milyen bosszúság érte. A csizma ugyanis még a boltba se került vissza. De mi történik azokkal a gyári hibás lábbelikkel, amelyek visszajutnak a boltba? — Ezekről hogyan szerez tudomást a gyár? — Megnézik-e? Nos, az esetek túlnyomó többségében a gyárat nem is érdeklik ezek a selejtcipök, csizmák. Fekete, gumitalpas műbőr csizmát mutatnak a nagykereskedelmi lerakatnál. Mindkettőnek az orránál vált le a talpa. Amikor a vásárló visszavitte a boltba, megkérdezték, kijavítva el- fogadja-e. Nem fogadta el, mivel most már bizalmatlan. Inkább a pénzt kéri vissza. Felvették a jegyzőkönyvet, a hónap végén a csizmát — a többi selejtlábbelivel együtt — és a jegyzőkönyvet elküldték a nagy- kerhez. A Tisza Cipőgyár a csizmát nem kéri vissza, így nincs más hátra, mint a bizományin keresztül értékesíteni. Ha a becsüs tíz forintot ígér, elviheti. Eladhatják tizenötért-húszért, újabb tíz forintért megjavítatt- ja a vásárló, és harminc forintért van egy pár jó csizmája. A nagykernél a csizma jegyzőkönyve a többi közé kerül, a jegyzőkönyveket a gyártó vállalatok szerint szortírozzák, majd negyedévenként — összesítő jegyzék kíséretében — elküldik a gyáraknak. Hogy aztán mi lesz ezeknek a néha több kilós jegy- zőkönyvcsomagoknak a sorsa? Minden valószínűség szerint ezek végállomása a gyárak pénzügyi osztálya, ahol legfeljebb számszakilag ellen- ó'rzik, megnézik a kártérítés végösszegét — ami a gyárat terhelő 80 százalékot mutatja — és az összeget minden vita nélkül átutalják a nagykereskedelmi vállalatnak. Hopv egyenkint jogosak-e a reklamációk, azt sem a nagyker, sem a gyár nem vitatja. Fizetnek. Ilyen bagatell összeg nem nagyon befolyásolja a nyereséget. Nem valószínű az sem, hogy ezeket, a gyáraknak a különböző nagykereskedelmi vállalatoktól kilószámra érkező jegyzőkönyveket elemeznék. Pedig érdekes lenne megtudni, hogy milyen gyártási hibák fordulnak elő tömegesen, hol kell a technológián javítani, ki végezte a hanyag munkát. Ehhez azonban a gyáriaknak látni kellene a se- lejtterméket is. A Tamási Építőipari Kisipari Termelőszövetkezet tetőpalázásí munkát bármely mennyiségben vállal. Telefon: 44. (14) A gyárilag készülő lábbelik szárának belső oldalán van egy szám. A vásárlónak ez semmit se mond, a gyárban azonban e programszám alapján szinte perceken belül ki lehet deríteni, hogy mikor, melyik műszakban, kik végezték a különféle gyártási műveleteket. Ez a programszám azonban nem kerül bele a jegyzőkönyvbe. De még ha szerepelne is a kártalanítási jegyzőkönyvben, akkor sem lenne elegendő. A selejtes terméket látni kell, hogy megállapítsák: Sűrű tűzés miatt szakadt-e fel a varrás, vagy a varrat végét nem dolgozták el, vagy a tűző nem vette észre, hogy elszakadt az alsó fonal, vagy rosz- szul volt e beállítva a gép. így lehetne csak felelősségre vonni azokat, akiknek mulasztása okozta a hibát, így lehetne javítani a technológián. A gyárak — tisztelet a kivételnek — azonban nem kíváncsiak a vásárlók által visszahozott selejtlábbelikre. Nem fordult még elő, hogy ilyenkor — negyedév végén, amikor összegyűjtik a nagykernél ezeket a cipőket, csizmákat, valamelyik gyár szakembere eljött vólna megnézni őket. A Duna Cipőgyár határozottan tiltakozik az ellen, hogy ezeket a cipőket visszaküldjék a nagykereskedelmi vállalatok. Január 14-én kelt 75/316/69 számú levélben azt írja az anyag- és áruforgalmi főosztály vezetője, hogy a felesleges szállítási költségek és félreértések elkerülése érdekében ....... kérjük mellőzni a hagznált (fogyasztók által reklamált és a kiskereskedelem által visszavett) cipők vállalatunkhoz való visszaküldését, minthogy az érvényes szabályok szerint azok értékesítése a nagykereskedelmi vállalat feladata’’. A Duna Cipőgyár tehát most is, vita és elemzés nélkül át fogja utalni azt a 14 877,50 forintot, ami a negyedik negyedévben visszahozott cipők termelői árának 80 százaléka. Miért nem érdekli a gyárakat a selejt? — Feltehetően rosszul értelmezett anyagi érdekből. Ha a visszahozott lábbelit a bizományi áruházon keresztül értékesítik, a fennmaradó összeg nyolcvan százalékát kell a gyárnak térítenie. Ha viszont a cipő visszakerül a gyárba, a teljes kártérítés a gyárat terheli. És sok ve- sződséggel jár a gyártási hibák elemzése. Könnyebb, egyszerűbb negyedévenként átutalni a nagyker által kimutatott 80 százalékot. Zentai Józsefnek, a Bonyhádi Cipőgyár főmérnökének más a véleménye. — Bennünket igenis érdekel, hogy mi a panasza a vásárlónak. Látni akarjuk a visszahozott cipőt. Dupla hasznunk is van ebből, mert ha a cipő kijavítható — márpedig az esetek többségében csekély költséggel ki lehet javítani és értékesíteni — nem kótyavetyélik el fillérekért mint selejtárut. Fontosabb azonban az a tanulság, amit minden esetben a gyártási hibák elemzésével szerzünk. Felelősségre tudjuk vonni a mulasztókat, intézkedéseket tudunk tenni, ha szériahibáról van szó, a technológia változtatásával javításával. A bonyhádi gyár ama kivételek közé tartozik, ahova visszavárják a fogyasztók által reklamált cipőket. Visszakéri a szekszárdi le- rakattól a Komlói Helyiipari Vállalat, a Nagykanizsai Pannónia Cipész Ktsz, a Vas megyei Bőrdíszmű Vállalat is a felvásárlók által visszahozott lábbeliket, a Dunaújvárosi Helyiipari Vállalat az általa készített gyári hibás gyermekszandálokat, • Szombat- helyi Cipőgyár pedig a csizmákat kéri vissza. A gyárak többsége azonban megelégszik a jegyzőkönyvekkel. Márpedig, a cipők minősége tekintetében a gyökeres változás elengedhetetlen feltétele lenne az, hogy a vásárlótól visszatérő selejt „végállomása” a gyár, a műhely, a szalag, a művezető és a felületes munkát végző dolgozó legyen. JANTNER JÁNOS Holnapi számunkban: Vidéki lapok a cipők minőségéről. Lányszoba a klubban Lányszoba — az ifjúsági klubon belül —, o bonyhádiak „találmánya”. Nevével ellentétben nem azt jelenti, hogy ebbe a helyiségbe fiúk egyáltalán nem tehetik be a lábukat, mindössze annyi a megkötés, hogy ott csak beszélgetni, olvasni lehet, — táncolni, zajongani nem. Azért a táncot sem tiltották ki a Bonyhádi Zománc- gyár művelődési otthonában működő klubból. Akik a szórakozásnak ezt a formáját részesítik előnyben, egy másik teremben kaptak helyet, ahol magnózenére, esetenként a „saját zenekar” muzsikájára rophatják a táncot. A zománcgyár ifjúsági klubja mindig is kedvelt volt a bonyhádi fiatalok körében. Talán azért is, mert a gyáriak nem sajátították ki a helyiségeket, szívesen látnak mindenkit, munkahelytől, foglalkozástól függetlenül. Népszerűségére jellemző, hogy — hétfő kivételével — minden nap nyitva kell tartani. Négytől tízig a fiatalok veszik birtokukba a helyiségeket, a háromtagú vezetőség, Varga Gyuláné irányításával pedig gondoskodik arról, hogy egyetlen napon se kelljen unatkozniok azoknak, akik felkeresik a klubot. Kedveltek voltak az elmúlt évben sorozatban tartott ismeretterjesztő előadások. Mindig olyan témát választottak, mely érdekelte a fiatalokat, mindennapi életükkel, gondjaikkal találkoztak. Néhány cím: Mire vagyok jó? Köszönés, viselkedés, öltözködés, barátság, szerelem. Hallottak előadást a festészetről, sor került egy divatos téma megbeszélésére is: a kriminalisztikára. A klub nagy közösségén belül már megindult a „szakosodási folyamat”: azonos * érdeklődési fiatalok megtalálták egymás társaságát, szakköröket, „kis-klubokat” alakítottak. Egyik legismertebb és legnépszerűbb az irodalmi szakkör, amelyet Mészáros Lajos tanár vezet. Célja tulajdonképpen kettős: irodalmi, művészeti ismeretek szerzése mellett a szórakoztatás is. Tavaly kabaréműsort állítottak össze, s Bonyhádon kívül néhány környező községben is bemutatták. Szerepelnek aktuális történelmi, politikai események, évfordulók megünneplésekor is. irodalmi összeállítással teszik színessé az összejöveteleket. A tv-t kedvelők külön csoportot alakítottak. Közösen megnéznek egy filmet, érdekesebb műsort, s megvitatják, elemzik a látottakat. A klub nemrégiben alakult zenekara vasárnaponként játszik. A táncot általában szellemi vetélkedővel, játékkal színesítik. Kéthetenként a klubban tartják a rendszeres KISZ-oktatást is. Azt hiszem, ilyen „előzmények” után nem lehet csodálkozni azon, hogy a Bonyhádi Zománcgyár ifjúsági klubja megkapta a „Kiváló ifjúsági klub” címet. A siker fellelkesítette őket, kidolgozták már a klub egész évi munkatervét, amiben többek között egy újszerű kezdeményezés, a tanulmányi kirándulás is szerepel. Lehet, hogy jövőre újabb oklevélhez gratulálhatunk? (d. kánya) Fát és valutát termeltek A gemenci erdő a legtöbb emberben úgy él, mint idegenforgalmi látványosság, amelyet időnként elönt a Duna, és ilyenkor csónakokban szállítják védett helyre a vadmalacokat, a szarvas- és őzborjakat. Az erdő a valóságban sokkal prózaibb — ugyanígy a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság sem csupán a gemenci erdőt foglalja magába, — lásd a bátaszéki, a szekszárdi, a bátaapáti erdészetet —, sőt Tolna megyén kívül jelentős erdőterülettel gazdálkodik a Duna túlsó -felén, Bács megyében is. Az erdőgazdaságokban — ugyanúgy, mint a mezőgazdasági, ipari üzemekben — most folyik az elmúlt gazdasági év mérlegének elkészítése. Ez a mérleg nem csupán a szoros értelemben vett termelési eredményeket tartalmazza, hanem azt is, hogyan tudott az adott gazdaság, üzem beleilleszkedni a gazdaságirányítás új rendszerébe. Vajon, mit mutat a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság mérlege? — Pontos, végleges számszerű eredményekről még nem tudok ismertetőt adni — mondja Sz. Tóth Imre főkönyvelő —, de any- nyit már tudunk, hogy múlt évi gazdasági eredményeink mintegy 8—10 százalékkal haladják meg a tervezettet. A közvetlen anyagi javakban ez még többet jelent: annyit, hogy a vállalatnál maradó fejlesztési alap, a dolgozóknak kifizethető nyereség ezt a százalékos eredményt másfélszeresen rríeghaladja. „Köznyelvre” lefordítva, az állandó dolgozóknak mintegy 15—16 napos nyereségrészesedést tudunk fizetni. — Az utóbbi időben úgy tűnik, az erdőgazdaságok termékei — a tűzifa, bányafa, szerfa — nem olyan keresettek, mint korábban. Ez milyen hatással van az eredmények alakulására? — Egyes termékféléknél valóban, jelentkeztek időnként feleslegek, de 1968. gyakorlata mégis az volt, hogy termékeinket értékesíteni tudtuk. Az előirányzottnál több fát termeltünk ki, mégis, az előírt zárókészlet két százalékkal csökkent. A tűzifaigény csökkenése egyébként elsősorban a fogyasztóknak volt hasznos: szárazabb fát kaphattak, nem kell ma már — mint néhány évvel ezelőtt — közvetlenül a tő mellől szállítani a TÜZÉP-tele- pekre. A most bevezetett árcsökkentés valószínű, ismét megnöveli a keresletet. Jók voltak a tavalyi vadászati eredmények is: .az előirányzottnak mintegy más- félszeresét sikerült „hoznunk” — ez nemcsak a mi közvetlen gazdasági eredményünket növelte, hanem az ország valutabevételét is. — Tavaly évközben történt meg az átszervezés, összefüggésben az új mechanizmussal. Ennek milyen hatása volt? — Elsősorban az, hogy megszűnt az érdekellentét a termelő erdészetek és a vadgazdaságok között. Az átszervezés mindkét ágazatot egyaránt segítette. Különösen azt kell pozitívan értékelni, hogy az új konstrukció mellett is növekedtek az eredmények, bár ilyenkor némi visz- szaesés volt a gyakorlatban az ' ur:lánosabb. — Az erdőgazdaság bizonyos zkintetben speciális helyzetben van, mivel nagyobb részben ártéri területekkel rendelkezik. Milyen irányú itt a műszaki fejlesztés? — Éppen ebből a speciális helyzetből adódik, hogy a kisvasúti hálózatot kell fejlesztenünk. Az elmúlt évben újabb négy kilométerrel bővítettük a feltáró vasúthálózatot, ez az egész hálózatnak mintegy hét százaléka. Számunkra a vasút jelenti a legbiztonságosabb kiszállítást. Az elmúlt évben kicseréltük fűrészgépeink harminc százalékát, két rakodón HIAB-daruval könnyítettük meg a rakodást. A szállítások egy részét víziúton bonyolítjuk le, erre saját hajóüzemünk van, optimális színvonalon, úgy, hogy annak fejlesztésére egyelőre nincs szükség. — Az elmúlt évben igyekeztünk tovább javítani a munka- körülményeket azzal is, hogy melegedőket építtettünk, a bajai szállítási erdészetnél pedig öltöző-fürdőt. Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy csökken a munkásszállók iránt az igény* inkább a munkahelyre és haza- szállítást veszik igénybe a dolgozók. Erdészeteinknek elég jő kapcsolata van a környező termelőszövetkezetekkel, így a szükséges időszaki munkaerőt megkapjuk a tsz-ekből. Bl.
