Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-05 / 29. szám
Az iskolamester dinasztiát alapit © Kiss István 1858-ban került Felsőnyékre a tanító-kántor mellé. A mai iskolaszervezet alapján nehéz pontosan megmondani, hogy tulajdonképpen milyen minőségben is. Talán ez lenne a legtalálóbb kifejezés: tanítóinasnak. Valami szerény előképzettsége volt, de fizetés nem, azaz... Az illetmény viszonyaira a családban kialakult egy mondás: „Az Iskolamester mondta neki, hogy itt-egy szelet kenyér, mássz fel vele a meggyfára, egyél hozzá meggyet.” Felsőnyékre kerülésének pontos dátumát sem lehet megállapítani. .Mindig azt hangoztatta, hogy „őrangyalok vasárnapján kerültem Nyékre”, de nem tudják, hogy melyik hét végét is nevezték őrangyalok vasárnapjának. Az uradalmi csizmadia fia — mert az volt Kiss István — így kezdte pályafutását Felsőnyéken, több mint egy évszázaddal ezelőtt. Nem valószínű, hogy a „kezdő fizetés” nyerte volna meg különösebben a tetszését, inkább az adott neki erőt, hogy nagyon szeretett volna iskolamesterré válni. Megnyerte a falu bizalmát, és mivel akkoriban választásos rendszer volt, mestere után őt választották meg. Pár évvel ezelőtt még éltek emberek, akik nagyon jól emlékeztek Kiss iskolamester urra. Egész életében két fő cél vezérelte : szívvel-lélekkel tanítani a falut. Tanítani a falut — nemcsak az ifjúságot. Amikor ő elindult, még nem volt egységes, jól Szervezett, tudományosan megalapozott iskolai hálózat a falvakban. Szinte teljesen az iskolamesteren múlott, hog3r megreked-e az iskolai keretek közt, vagy továbbnéz annál. Kiss Istvánnak azt súgta az emberi,, nevelői ösztöne, hogy az egész falut kell tanítani. A hétköznapi életre. Kiss István, nagy propagandistája lett az intenzív gazdálkodásnak. Ö kezdte elterjeszteni az akkor új szőlő- és gyümölcsfajtákat, művelési módszereket. Még fél évszázad múltával is járta a mondás a faluban: „Az öreg iskolamester annak idején így mutatta a szemzést, nálánál jobban senki sem tudta a faluban.” Együtt élni a falu embereivel, velük lenni örömben, gondban! ö éppúgy ott volt a beteglátogatók közt, mint a lakodalmakban, a kérvényeket éppoly szívesen megfogalmazta, mint amilyen készséggel magyarázta a napi politika és tudomány híreit. Két gyermekét a néptanítói pályára nevelte. Ez a pálya sohasem járt duzzadó erszénnyel, a mester úr sosem dúskált a földi javakban. Gyermekeinek ezt mondta: „Ennél nincs szebb hivatás a földön. Ne az erszény lebegjen a szemetek előtt, hanem az, hogy munkátok nyomán mit változnak az emberek.” Ugyanúgy távozott a faluból a temetőbe, mint ahogyan évtizedekkel azelőtt, tanítóinas korában érkezett : üres kézzel nem hozott magával vagyont, nem is hagyott maga után. Megmaradt az írókészlete, a naplója, s munkásságának dicső emléke. Jellemző, hogy temetésén még a más vallású pap is ildomosnak látta elbúcsúztatni. Minden vagyonnál nagyobb értéket hagyott hátra: megalapozott egy pedagógusdinasztiát. Azzal, hogy maga példás iskolamesterként élt, dolgozott, s azzal, hogy két gyermekét ugyanilyen szellemben indította el — a pedagóguspályán. © Az egyik Kiss Somogyba került tanítónak, a másik — Kiss László — Felsőnyéken maradt, s elfoglalta apja helyét a katedrán. Kiss László magánúton volt kénytelen tanulni. De örökölte apja akaraterejét, a nehéz körülmények közt is megszerezte a tanítói oklevelet. Folytatta apja hagyatékát Lehetetlen iskolai körülmények közt kínlódott a jövő generációjával: a szűk tanterembe néha 80—100 gyermeket volt kénytelen összezsúfolni. Ilyen körülmények közt az átlag alig juthatott tovább az írás-olvasáson, de amelyik gyermekben tehetséget látott, felkarolta, egyengette tovább is az útját. Tankönyv még alig akadt, azt a pedagógusnak kellett helyettesíteni. Ahhoz, hogy megéljen, az iskolai munka mellett külön gazdálkodnia kellett. Négy gyermeke volt, de ő sem tudta gyermekeit iskoláztatni, azok saját erejükre voltak kénytelenek támaszkodni. A négy közül Istvánt jelölte ki utódjának. István, bár eredetileg technikai pályára kívánkozott, megszívlelte az atyai intelmet, s a család hagyományának megfelelően nem volt nehéz elkötelezni magát a pedagógushivatással. © — Ifjú koromban megszereztem a tanítói képesítést, most öreg koromra pedig végül teljesült az ifjúkort vágyam is: technikai képesítést is szereztem, fáradságos magántanulás után elnyertem a mérnöki diplomát, s e kettőt nagyon jól össze tudom kapcsolni — vallja életéről Kiss István, a Kiss-dinasztia harmadik tagja. 1933-ban választották meg apja utódjának. Ő nem akart Felsőnyéken maradni. Állami tanító szeretett volna lenni, márpedig akkoriban Felsőnyéken csak egyházi iskola volt, s valahogyan nem tudott megbarátkozni a párbérrendszer nem egyszer megalázó jellegével, dogmatikus légkörével. Harminc állami helyre pályázott, ám nem volt tekintélyes protek- tora, hogy valamelyiket is elnyerhette volna. Helyben a megválasztása — noha mások is pályáztak — nem volt kétséges, hiszen e dinasztia és a falu összeforrt. Ez azonban nem jelentette vágyainak pontos beteljesülését, de- hát az ő énjét is a családi tradíció határozta meg: a hivatásmin- denekfelett. Es nagy buzgalommal fogott munkához, a túlzsúfolt tanteremben. Teljesen egyedül kezdte, s néha 110-n él is több gyermeket kellett egy helyiségben tanítania saját belátására külön akarta választani a gyermekeket, hogy egyik része délelőtt, másik délután legyen órákon, de a pap — lévén egyházi iskola — nem engedte. Megszavaztak az iskola bővítésére 5000 pengő államsegélyt. Ezzel tudtak volna új tantermet építeni, de a pap azt. is visszautasította, mondván, hogy akkor másik tanító is kellene, arra pedig nincs pénz, inkább maradjon minden így. Végül 1942-ben vettek fel egy másik tanítót, s egészen az államosításig ketten tanítottak. Kiss Istvánnal egy modern, új iskolában beszélgetünk, 1961-ben építették milliós költséggel. 13 pedagógus neveli benne a felsőnyéki gyermekeket, s egy-egy nevelőre 18 gyermek jut. Teljes egészében szakos oktatás folyik. Idáig fejlődött az iskola az államosítás óta, a dinasztia harmadik tagjának igazgatósága alatt. Most, hogy* Kiss István tanár, igazgató nyugdíjba készül — egy év múlva lesz esedékes —. az iskola már nem azonos azzal, amelyben kezdte. A nevelők sem, a gyermekek sem. A dinasztia harmadik tagja elődjeinél többet tud felmutatni, de nem vagyont... Mellesleg, ugyanabban a lakásban él, amelyik még a dinasztia első tagjának a szolgálati lakása volt. i — Lesz-e utánpótlás? — A fiam, ugyancsak Kiss István, a debreceni tudományegyetem földrajz-történelem szakán végzett, középiskolai tanár. Megyei ösztöndíjas volt, Dombóvárra helyezték. Büszke vagyok rá. BODA FERENC 7x7 Színháztörténeti rejtvénypályázat 1. A klasszikus dráma kor* szakában a hármas egység merev törvénnyé alakult. Kinek a nevéhez fűződik e szabály rögzítése? Hardy (1) Jodell (2) Scaliger (x) 2. Mi a neve annak a mellékszereplőnek, akinek a klasszikus dráma színpadán semmi egyéb dolga nincs, mint a főszereplők monológjait ál-dialógokká változtatni? confident (1) actus (2) trufa (x) 3. Melyik drámából való ez az idézet? „Én csak Hyppolitost idéztem és imádtam: Az oltárfüstben is őt látva szüntelen. A meg nem nevezett, ő volt az istenem. .. .. Apjában is szemem az ő képét találta” Cid (1) Phaedra (x) Szentiván-éji álom (2) 4. Melyik vígjátékban szerepel Orgon? Úrhatnám polgár (l) Fösvény (x) Tartuffe (2) 5. Ki írta a „Színházi levelek” és a „Hamburgi dramaturgia” című, a XVIII. századi német dráma fejlődésének utat szabó műveket? Goethe (1) Schiller (2) Lessing (x) 6. Ki volt az, ; ki ?tIagyarorszá- gon 1790-ben hivatásos színtársulatot szervezett? Bajza József (l) Megyeri Károly (2) Kelemen László (x) 7. Melyik esztendőben nyílt meg a. Rondella színháza? 1718 (1) 1774 (2) 1805 (x) * A szelvények a megyei tanács művelődésügyi osztályára küldendők be, egyszerre, február 13-ig. — Szóval Hensley a bandavezér. Hányán vannak a kunyhóban? — Azt hiszem, tizen. De semmi esetre sem szabad megtámadni őket!. — Teljesen megértem aggodalmát, Mr. Katzer, de önnek is meg kell értenie, hogy teljesítenünk kell kötelességünket. Meg kell akadályoznunk, hogy a szökevények további gonosztetteket kövessenek el. Mivel felfedeztük rejtekhelyüket, felesége elvesztette értékét . számukra, mint túsz. Fogadni mernék, hogy haja szála sem fog meggörbülni. Miért terhelnék magukat olyan gyilkossággal, amiből semmi hasznuk. — Bosszúból. Azt fogják hinni, én árultam el őket — Lehetséges, hogy igaza van. Ezzel az eshetőséggel is számolnunk kell. Mégis b e kell látni, hogy nincs más kiút. — Akkor is ezt mondaná, ha az ön felesége lenne a gengszterek hatalmában? White nem válaszolt rögtön. — Valószínűleg — mondta vontatottan. — Csak annyit — 175 — mondhatok, bízzon bennün k. ígérem a lehető legóvatosab- bak leszünk, hogy feleségét ne sodorjuk még nagyobb veszélybe. — Engedje meg legalább, hogy visszamenjek a kunyhóba. — Elment az esze? Mit akar ott? — Meg kell győznöm őket, hogy nem én szabadítottam rájuk a rendőrséget. — Csak nem hiszi komolyan, hogy megengedjük, hogy figyelmeztesse a gengsztereket? — Aligha tud megakadályozni szándékom végrehajtásában. — Téved. Egyszerűen letartóztatom. — Letartóztatási, parancs nélkül? — Tanúként letartóztatom, azaz biztonsági őrizetbe veszem. mert később szükségünk lesz a vallomására. Ez teljesen legális, erre jogom van. Felállt, s a patikus vállára tette a kezét. — Bízzon.. bennem, bízzon bennünk — mondta megnyugtatóan. Katzer zavartan nézett körül. Szemében határtalan kétségbeesés, teljes reménytelenség tükröződött. — Kérem, legyen őszinte hozzám... Nézete szerint milyen esélyem van arra, hogy élve viszontlátom a feleségemet? — Fifty-fifty — válaszolta White halkan és elfordult. XI. Három órával később teherautókon katonák érkeztek az alvó városkába, két század tengerészgyalogság. Gépfegyverekkel, 'géppisztolyokkal, lángszórókkal, kézigránátokkal és könnyfakasztó bombákkal voltak felszerelve. A vadőr közben az erdőigazgatóságtól beszerezte a nemzeti park részletes térképét. A katonai különítmény parancsnoka és White alaposan áttanulmányozták a térképek — 176 — A katonák nesztelenül körülzárták a kunyhót. Azt a parancsot kapták, hogy két-három méteres távolságra maradjanak egymástól, és alkossanak kört, mintegy fél kilométeres sugárral. így kellett bevárniuk, amíg kivirradt, s akkor, az adott jelre — egy vörös rakéta kilövésére — látótávolságra megközelíteni a kunyhót. Tervszerűen történt minden. Semmi sem mutatta, hogy a kunyhqban rejtőzködők gyanút fogtak. A sötét decemberi hajnalon csak hóborított fák látszottak, a hó elnyelte a katonák lépéseinek zaját. Fél órával később, amikor a katonák már gyűrűt alkottak a kunyhó körül, Elktonban felszállt a helikopter. Csak a pilóta és Sam White volt rajta. White rádió útján érintkezésbe lépett a különítmény parancsnokával. — Nyomuljanak látótávolságra a kunyhó felé! Azután elővette jelzőrakétával töltött pisztolyát, és kilőtte a vörös rakétát. A helikopter néhány kört írt le a kunyhó fölött. Leereszkedett. amennyire a fák megengedték, s akkor White szócsövet vett elő, s'lekiáltott: Sanv White FBI-nyomozó beszél. Két század katonaság körülzárta a kunyhót. Jöjjetek ki egyenként, és adjátok meg magatokat. Aki ellenáll, azt lelövik. — Még egyet: Fred Katzer nem árult el benneteket, mindent elkövetett, hogy félrevezessen bennünket. Aki Katzer Nellyhez nyúl, villamosszéken fejezi be életét. Legyetek észnél, adjátok meg magatokat! Száznál több szempár feszülten nézett a kunyhó felé. Semmi sem mozdult. White csak most vette észre, hogy a kunyhó kéménye nem füstöl. ' — 177 —
