Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-27 / 48. szám

Esti beszélgetések

Vallás, szülők, fiatalok

A megyei KISZ-bizottság mell ett működő nevelési bizottság felmérést készít: „a vallásos ideológia hatása a falusi fiatalok körében” címmel. A felmérés szó tulajdonképpen nem is fedi pontosan a valóságot: kötetlen beszélgetések, közvetlen, minden hivatalosságtól mentes, őszinte hangú vita keretében próbálnak tájékozódni a falusi fiatalok vallásról alkotott véleményéről.

A vallásos ideológia — az ideológia és nem az emberek — elleni harc mindig új formákat kíván, ahogy az ideológia terjesztői is csiszolják, korszerűsítik módszereiket. Többek között ezért is van szükség a tapasztalatok összegezésére. Néhány ilyen szervezett, vagy spontán beszélgetés alkalmával felvetődött gondolatot vázolnék, — korántsem a teljesség igényével.

[Fél évvel a választások után

í ,

„Állandósult és kölcsönössé vált a bizalom”

A feloldódás folyamata

helyenként lassúbb, helyenként gyorsabb, attól függően, mennyire sikerül megértetni a fiatalokkal a szándékot. Zavarja őket az idegen emberek jelenléte, és érthetően az is, hogy olyan gondolatokról kell a nyilvánosság előtt beszélni, amit eddig legfeljebb magában, vagy csak szűk körben fogalmazott meg.

A következő buktató a „vona- lasság”. Fiataljainkat materialista szellemben tanítják az iskolában, gyakran szó esik világnézeti kérdésekről KISZ-összejöveteleken, — egyre többen vesznek részt KISZ-oktatáson is. Természetes tehát, hogy nincs olyan fiatal, aki ne rendelkezne valamilyen szintű marxista ismerettel. Egészen vulgárisán fogalmazva ez annyit jelent, hogy tudják mit „kell” mondani, ha ilyen témáról kérdezik őket, holott esetleg nekik más a véleményük, vagy szívesen vitáznának néhány kérdésben. Ha erre vagyunk kíváncsiak, semmit sem végeztünk; hiszen nem rózsaszín „kirakatvéleményre”, hanem a fiatalok őszinte, sablonoktól és „vonalasságtól” mentes állásfoglalására van szükségünk.

El is mondják, ha sikerül megteremtenünk azt a légkört, amely eleve vitára, nyíltságra késztet.

Amint az esti beszélgetésekből kiderült, az egyik legnehezebb,

kényes probléma: a szülök

Tudom, ezzel egyáltalán nem mondtam újságot, de arra csak a beszélgetések közben jöttem rá, hányféle, milyen bonyolult áttételekkel jelentkezhet a szülői hatás.

Érdekes, sok esetben a templomba nem járó, a vallást inkább csak tisztelő szülő is igyekszik vallásosan nevelni gyermekét. Általában sikertelenül, mert ilyen esetekben a fiatal nem magyarázattal, az idealista nézetek cáfolásával győzi meg szüleit, hanem egyszerűen azzal: miért akartok velem olyat csináltatni, amit magatok sem tesztek? Nem tudományos érv, de a legtöbbször hatásos, s annyit jelent, hogy az első lépést már megtették. Nagyon figyelemre méltó az, amit az egyik fiatalember mondott: engem a szüleim nem küldtek templomba, de apám minden vasárnap azzal jött, hogy magyarázzam meg miért nem vagyok vallásos. Mondtam neki amit tudtam, de mindig „megfogott”. Nem akartam vele ellenkezni, sokáig minden vasárnap délelőt- tömet egyik barátomnál töltöttem. Amikor valaki megmondta neki, nagyon dühös volt, de azóta felmentésem van. (A fiú egyébként harmadikos gimnazista, közepes tanuló.)

Egy adminisztrátor kislány: semmi baj nem volt egészen addig, míg nem kezdett el komolyan udvarolni egy fiú. Amikor már arról beszélgettünk, hogv összeházasodunk, akkor jöttek anyámék: ha nem esküszünk meg templomban Is, egy fillért sem adnak, úgy mehetek, ahogy vagyok. Nekem sem volt hozzá kedvem, a vőlegényemnek sem. De úgv látszik, összebeszélt a két szülő, mert neki is mindig ezt mondják. Nagyon sokat beszélgetünk erről, de még nem tudom mit fogunk csinálni.

A történet nem is olyan egyedi, s érdemes néhány szóban

ismertetni a vitát,

ami ebben a témában a vele azonos korú társai között kialakult Egy fiatalember roppant következetesen azt tartotta, hogy inkább egy fillér nélkül maradna, de nem adná fel az elveit. (A kislány reflexiója: ők nem elvből nem akarnak templomban esküdni, — de feleslegesnek, modern fiatalokhoz méltatlannak tartják.)

Valaki így vélekedett: nem mindegy, hogy házasság után terített asztalhoz ülünk le, vagy asztalunk sincs, ö ugyan cseppet sem vallásos, de ha a szülők nagyon ragaszkodnak hozzá, nem fogja eldobni azt a pár ezer forintot. (Kontra vélemény: „te tulajdonképpen a szüléidét is becsapnád pár ezer forintért? Mert ha csak azért mész el, akkor erről van szó.”)

Egy másik fiú azzal érvelt — példát is hozott fel a falubeliek közül —, hogy a szülők előbb- utóbb úgyis megbékélnek, ha látják, hogy így sem érnek el eredményt.

Harmadikuk az okos érvelés, meggyőzés mellett tört lándzsát, de őt azzal torkolták le, hogy eleve sikertelen vállalkozás egy évszázadok óta megrögzött életformán változtatni.

A vita végül is a „majd csak megbékélnek” fiatalember javára dőlt el...

Felvetődött itt is, mint már annyi helyen, „a családi ünnepek társadalmasításának” kérdése. A fiatalok véleménye szerint ebben sem a meggyőződés dominál, hanem a külsőségek. Helyi példákkal bizonyították, hogy egyre általánosabbá, elfogadottabbá válik a névadóünnepségek rendezése, míg a társadalmi esküvőtől és főleg a temetéstől még eléggé idegenkednek, ök ezt ezzel magyarázzák: az egyházi szertartások közül talán a legkevésbé ünnepélyes, látványos a keresztelő. A névadóünnepség ennél sokkal többet nyújt, emlékezetesebb, különösen, ha két-három szülő egyszerre rendezi. A templomi esküvő, temetés viszont még mindig sokkal — maradjunk ennél a szónál — látványosabb, mint a jelenlegi körülmények között megtartott társadalmi ünnep.

Szántszándékkal végére hagytam azt. amit mindig, mindenütt megkérdeztek: hogyan vélekedjünk arról a fiatalról, aki becsülettel megállja a helyét, beleilleszkedik a társadalomba, de vallásos?

Mamik között próbálták eldönteni;

eléggé kusza nézeteket hallottunk. Volt aki azt mondta, hogy a vallásos fiatal már eleve nem illeszkedhet be a társadalomba, volt aki a vallásszabadság gyakorlására hivatkozva, úgy vélekedett, hogy ehhez senkinek semmi köze, néhányan butának tartották, s olyan is akadt, aki egyenesen „ellenségnek”. A másik oldalt ketten képviselték, nagyjából így: „a rendesen dolgozó, becsületes fiatal hasznos tagja lehet a társadalomnak — de nézeteivel vitatkozunk, mert ha nem tennénk, az megalkuvás lenne.”

Az elmondottak nem adnak teljes képet, a témának még egy részletét is csak nagyvonalakban vázoltam. Az er észen belül azt hiszem mégis jellemző, elgondolkodtató az. amit megtudtunk: a fiatalok túlnyomó többsége nem vallásos, de még nem is tudatos materialista. Ezen belül tovább is lehetne boncolgatni -a kérdést, de azt hiszem nem ez a lényeg: marxista ismeretek adásával segíteni, hogy a vitában se irhásén „megfejni” őket.

D. KONYA JÓZSEF

Napjainkban általában sem problémátlan az üzemi pártszervezetek mindennapi élete, de még fokozottabban érvényes ez az új gyárak kommunista kollektíváira és mozgalmi szervezeteire.

A vidéken létesült új üzemek munkásai a tegnapi háziasszonyokból, földművelőkből, az üzemi élet ritmusához nem szokott emberekből verbuválódtak. így van ez a tamási Orionnál is. Az új üzem pártszervezetének tagjai, szakszervezeti, ifjúsági tisztségviselői együtt fejlődtek a gyár többi dolgozóival, jóban- rosszban önmagukkal és egymással küszködve jutottak el a mai magasabb szintre.

Közel fél esztendeje választották meg az új pártvezetőséget az Orion tamási gyáregységében. Tavaly októberben műszaki beosztású kommunista, a 28 esztendős Váczi Dénes lett a párttitkáruk. A mozgalmi munkában már nem kezdő fiatal párttitkár tisztában volt azzal, hogy a 27 tagú pártszervezet vezetőségének a legtöbbet az összekovácsolódás, az akcióképesség fokozása érdekében kell tenni.

A fejlődési folyamat része, hogy ma még sok mindenben eltér tevékenységi körük a szokásostól. Adódik ez abból, hogy — mint aféle új üzemben —, meglehetősen kevés még a párttagság mozgalmi és gyári tapasztalata. Példázza, hogy a pártszervezet tagjainak *70 százaléka újonnan lett gyári munkás, így szinte egyszerre kell megszökniük az üzemi fegyelmet és megismerni a kommunistákat jellemző szemléletet, a közös cselekvést.

— Hol tartanak a pártszervezet erejének fokozásában? —

kérdezzük Váczi Dénes üzemi titkárt.

— Az új üzemmel együtt növekszik és erősödik a pártszervezet. Tovább fejlesztik az üzemet, megduplázódik a létszám, a meglevők mellé kétéves távlatban újabb 200 munkást vesznek fel. Ebben a helyzetben még inkább fontos, annak tartjuk: legyen húzóerő a párttagság.

— Mennyire sikerült eddig

megvalósítaniok?

— Rövid múltunk ellenére példamutatóak a párttagok, ismerik jogaikat, kötelességeiket Az új vezetőség tisztázta, mi a legfontosabb. Azt akartuk, hogy a példás termelési eredmények elérését, a tőlük elvárható közösségi magatartást tudatosítsuk minden párttagban. Sikerült, adnak ma már az üzemben ilyen alapon teremtődött kommunista kollektíva szavára. Mi a párt- szervezetben a serkentést, a bírálatot ennek szellemében alkalmazzuk.

Nyúltenyésztési

Nyúltenyésztési szabadegyetemet rendez márciusban és áprilisban a MÉSZÖV és a Tolna megyei TIT biológiai és mezőgazdasági szakosztálya Szekszárdon. A szabadegyetemen hat előadáson ismertetik a házinyúltenyésztés legfontosabb tudnivalóit. Á TIT és a MÉSZÖV a téma legnevesebb szakértőit: dr. Anghv Csaba professzort, dr. Róka Gézát, a Philaxia főállatorvosát, valamint Oláh Istvánt, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem kisáliatte- nyésztési tanszékének vezetőjét és

— Nagy a szétforgácsoltság, három műszakban termel az üzem. Hogyan tudják a párt- munkában áthidalni ezt a nehézséget?

— Az új pártvezetőség többet foglalkozik a tájékozódással és a tájékoztatással. Okulva az eddigi mulasztásokból, terveztük, hogy szorosabbá tesszük a párttagság és vezetőség közti kapcsolatot, éppen a politizáló légkör javítása érdekében. Négy pártcsoportban tevékenykedünk. Először is, elmentünk az értekezleteikre. Ott a pártvezetőség egy-egy tagja elmondta, mit várunk, mit kérünk, s miben legyünk egységesek. Elértük, hogy állandósult a bizalom, mondhatom, kölcsönösen jó a kapcsolatunk, a párttagok 98 százaléka bizalommal van a vezetőséghez. Nagyon ügyeltünk, s vigyázunk arra, hogy megszívleljük a pártcsoportok vezetőinek véleményét, észrevételeit. Válasz nélkül nem hagyunk senkit, mert az rontaná az egyetértést. Adott esetben kellő tapintattal, rendszeresen alkalmazzuk a nyílt kritikát.

— Úgy tudom, hogy a gyárban a kommunisták többsége még fiatal párttag, s az üzemi tömegszervezetek sem tekintenek nagy múltra vissza. Menynyiben befolyásolja ez a munkamódszert?

— Valóban. Párttagjaink 60 százaléka csak néhány esztendeje tagja a pártnak, csupán kettő olyan van, aki 20 éve kommunista. Ez kihat a munkamódszerekre is, mert nálunk a szokásosnál többet kell segíteni, hogy tisztuljanak a nézetek, gyarapodjanak a tapasztalatok, s a jó módszerek. Az ifjúság pártirányítása, a szakszervezeti munka terén sokszor joggal elvárják, hogy ma még részletekbe menően is mondjuk meg, mit, hogyan tegyenek, esetenként ennél többet is segítsünk. Fokról fokra erősödünk és igazodunk a pártmunka mai követelményeihez — ismerteti helyzetüket Váczi Dénes párttitkár.

Javította a jó közérzetet, gyarapította a jól végzett munka örömét, hogy idén január közepén az Orion anyavállalat párt- bizottságának ülésén méltányolták, elismeréssel beszéltek az új tamási üzem kommunista kollektívájának, munkás- és műszaki gárdájának közös sikereiről. A választáskor kapott bizalommal lendítőerőt kapott az új pártvezetőség, s a közügyekkel politikusán foglalkozó, élénk taggyűlések, a javaslatok sokasága is bizonyítják, megtalálták a legcélravezetőbb módszereket.

Nem fenyegeti a tespedés veszélye az Orion új tamási gyárának pártszervezetét.

Gárdos Ferencet, a SZÖVOSZ értékesítési osztályának vezetőjét kérte fel az előadások megtartására.

Népújság 3

I960, február 27.

Hírmagyarázónk írja:

Társadalmi ösztöndíj — szakmunkástanulóknak

A fél évvel ezelőtt megjelent 6/1968. számú művelődésügyi miniszteri rendelet szabályozta a nappali tagozaton iskolai tagozaton iskolai képzésben részt vevőkkel köthető tanulmányi szerződéseket. A szabályozás egyik új vonása, hogy a tanulmányi szerződés megkötésének, illetve társadalmi ösztöndíj adományozásának lehetőségét kiterjeszti a szakmunkástanulókra is.

Társadalmi ösztöndíj — leendő szakmunkásoknak. Igen jelentős intézkedés. Az ipari tanulók közt sok az olyan fiatal, aki nehéz anyagi körülmények közt él. Számukra komoly segítséget jelenthet az ösztöndíj. A vállalatok, szövetkezetek pedig tanulmányi szerződéssel, társadalmi ösztöndíjjal is elősegíthetik a szakmunkás-utánpótlást.

A hivatalos lap a napokban hozta a munkaügyi miniszter 3 1969. számú rendeletét, amely most már részletesen szabályozza a szakmunkástanulók részére adományozható társadalmi ösztöndíj kérdéseit. Ezek szerint a nép- gazdaságilag fontos és helyileg különösen nehezen beiskolázható szakmák szakmunkás-utánpótlásának elősegítése érdekében lehet tanulmányi szerződést kötni. A szerződést elsősorban a felvételben érdekelt vállalat kötheti meg saját tanulójával, de ha az „érdekelt vállalat” nem köt Ilyen szerződést — nem tud társadalmi ösztöndíjat folyósítani — és más vállalat erre hajlandó, köteles a szerződéshez hozzájárulni.

Vegyünk egy példát: a tanulót az egyik vállalat, vagy szövetkezet vette fel annak idején. Saját vállalata nem él a rendelet adta lehetőséggel, a másik azonban felkínálja a tanulmányi szerződést, illetve a társadalmi ösztöndíjat annak ellenében, hogy a tanuló — a szakmunkásvizsga után — meghatározott ideig az ösztöndíjat folyósító vállalatnál fog dolgozni. A tanulmányi szerződést csak akkor lehet megkötni, ha ehhez a tanulót foglalkoztató vállalat hozzájárul, ez azonban a hozzájárulást csak az esetben tagadhatja meg, ha hajlandó maga megkötni a tanulóval a tanulmányi szerződést, folyósítani az ösztöndíjat.

A társadalmi ösztöndíj összege egységesen havonta 250 forint, függetlenül a tanulmányi eredménytől és az egy családtagra jutó jövedelem nagyságától. A társadalmi ösztöndíj nem érinti a különben is, egyéb jogszabályok szerint járó ösztöndíjat, azt a tanulóbéren felül kell fizetni még akkor is, ha az adományozó vállalat a tanulót teljesítménybérben foglalkoztatja.

<J)

SOMI BENJAMINNÉ

szabadegyetem