Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

A pórtelet időszerű hordóséi Pártszeríí vita—szilárd egység változást várnak Cenki nem vonhatja kétség- be, hogy az elmúlt évti­zedben jelentősen megnőtt a párt­tagság vitakészsége. Ma már a kommunisták, pártszerű keretek között, bármilyen kényes kérdés­ről bátran elmondhatják vélemé­nyüket, sőt kétségüket vagy el­lenvéleményüket is őszintén hangsúlyozhatják. Ma már ritka az olyan párttag, aki minden kér­désben előre, gondolkodás nélkül helyesel, s egyéni meggyőződését gépies fejbólogatással helyette­síti. Megnyugtató a párt belső éle­tének ilyen jellegű demokratikus fejlődése, de nem lenne helyes, ha elfeledkeznénk arról, hogy mi­lyen nagy munka, kitartó erőfe­szítés rejlik e kétségtelenül je­lentős változás mögött. Pedig nem volt könnyű eljutni idáig. Nem volt könnyű feloldani az emberekben a korábbi években kialakult belső szorongásokat és felszítani bennük azt a tudatot, hogy a kommunistáknak vitat­kozni, bírálni nemcsak joguk, ha­nem elsőrendű kötelességük is. A viták, vélemények harca nél­kül nehezen formálódhat ki a helyes álláspont és még nehe­zebben válhat uralkodóvá a szi­lárd kommunista fegyelem és nem bontakozhat ki az egységes cse­lekvés szilárd alapja, az egyéni meggyőződés sem. Akik tehát a viták szükségességét lebecsülik, vagy még inkább részlegesen korlátozni akarják, alapjában tá­madják a párt kommunista jel­legét, történelmi küldetése telje­sítésének nélkülözhetetlen voná­sait. A kommunista pártok vitat- kozó pártok. Szervezetük, bels" életük nélkülözhetetlen al­kotó eleme a különféle vélemé­nyek, nézetek, álláspontok össze­csapása, illetve bírálata. De a párt marxi—lenini elveihez az is hoz­zátartozik, hogy a kommunisták nem helyeselhetnek mindenféle vitát; még kevésbé helyettesíthetik a közös fellépést általános vitá­zonyos tekintetben szükséghely­zetből kellett kiindulnunk az év elején. Egyszer abból, hogy nem volt pénzünk. Másrészt abból, hogy olyan vetésszerkezetet ala­kítsunk ki, amelynek alapján a" tagság végre tudja hajtani a ter­melési feladatokat. Ez részben sikerült, mert a termények ter­mésátlaga — a kedvezőtlen idő­járás ellenére is meghaladta, vagy elérte az előző évit. A nö­vénytermesztés árbevétele az 1967. évi 4 869 600 forintról 6 100 000 forintra nőtt. Ehhez el kell még mondanom, hogy egy holdra átlagosan 2,93 mázsa ve­gyes műtrágyát használtunk fel — ez a mennyiség a pénzügyileg stabilabb gazdaságokban négy-öt mázsa, vagy több... A növény- termesztés végeredményben 108,7 százalékra teljesítette a tervét. — Az állattenyésztésben igye­keztünk felszámolni a nem gaz­daságos tartást. A szerkezeti vál­toztatásokkal sikerült elérni, hogy az állattenyésztés is túlteljesítse pénzbevételi tervét. Az erőfeszítések ugyan hoztak eredményeket, de mindez mégsem volt elég ahhoz, hogy a felső­nyéki Egyetértés az előző 1967-es év deficitjét kiheverje. 522 000 forint az 1968-as veszteség. A veszteség nem a tagok jö­vedelmét terheli, hanem a fej­lesztési alapot. Az egy tagra jutó jövedelem átlaga 10 564 forint, amely 41,06 forintos napi kere­setnek felel meg. Nem sok. de ; tagságon múlik, hogy mikor iesz több. Mindenesetre ezt az évet val. A pártélet lenini normái sze­rint a párton belüli vitáknak meghatározott szabályai vannak, ha úgy tetszik, pontos menet­rendje. A pártszerű vita mindenekelőtt a döntés, a határozathozatal előt­ti különböző vélemények, állás­pontok felszínre hozását, meg­tárgyalását szorgalmazza. A kü­lönböző pártszervek, pártvezető­ségek fontos kötelessége, hogy ne csak eltűrjék, hanem ösztönözzék a különböző nézetek előzetes ki­fejtését, a többségi álláspont, a demokratikusan hozott határoza­tok kialakításának folyamatában. A párton balüli eszmecsere, a különböző nézetek közötti össze­csapás a döntést megelőző sza­kaszban a leghelyesebb, a leg­célravezetőbb álláspont megfor­málását, kialakítását hivatott elő­segíteni. Ekkor még a viták bár­miféle korlátozása, vagy még in­kább az ellenvélemények elhall­gatása, vagy elhallgattatása szá­mít súlyos, pártellenes gyakor­latnak. A döntés megformálása idején mindenki bármiféle állás­pontot kifejthet a tárgyalt kér­désről anélkül, hogy ennek ká­ros következménye lehetne kép­viselőjével szemben. Alapvetően más a helyzet azon­ban a döntés, a határozathozatal után. Ekkor már megengedhetet­len bármiféle ellenzéki állás­pont hirdetése; ilyenkor a ki­sebbség már köteles alávetni ma­gát a többség álláspontjának. Es ez nem lehet valamiféle passzív beleegyezés, „fegyvernyugvás”, hanem minden párttag kivétel nélkül és függetlenül a korábbi álláspontjától köteles védelmezni, hirdetni a többség elhatározását, valamint tevékenyen részt venni az elfogadott határozatok végre­hajtásában. A Szervezeti Szabályzat min­den párttag számára elismeri ter­mészetesen az úgynevezett ki­sebbségi vélemény fenntartását. De a lehetőség nem azonos a ki­sebbségi álláspontok, az ellenzéki nézetek hirdetésével, vagy még minden tag tiszta lappal, adósság nélkül kezdheti, ugyanis 1968-at 250 000 forint túlelőleggel kezd­ték. Az elnököt megtapsolták a be­számoló után. Ami az előző évek­re jellemző volt, ezúttal nem kö­vetkezett be. Józan tárgyilagos­sággal vitatkozás, hangoskodás nélkül tudomásul vették a ténye­ket, tudomásul vették, láthatóan elgondolkodva, komolyan megfon. tolva. Igen, a vitatkozás helyett ma már józanul számolni, és csele­kedni kell. A felsőnyéki földek minősége semmivel sem rosszabb, mint másutt sok helyen, sok tsz- ben a megyében. Ahhoz, hogy a napi kereset hatvan, nyolcvan, száz forint legyen, mint másutt, a munka minőségén kell javítani. Ott, és úgy, ahogyan a beszámo­lóban elhangzott; a munkaidő jobb kihasználásé''—1 a traktoro­sok jobb munkamov”!ával. a ve­zetőség megfelelő mérlegelni tu­dásával. Felsőnyéken a korábbi években gyakran előfordult, hogy a veze­tők nem feleltek meg a bizalom­nál?: —, de megtörtént az is, hogy Dz-tagok éltek vissza a bizalom­mal. így, együtt, ez vezetett el ahhoz a csődhöz, amelyet az el­múlt egy év alatt nem .sikerült helyrehozni. 1968 — sok nehéz­sége mellett — csak egy fél lé­pés volt a gazdaságosság felé. Merjünk bízni; az idén már egy, vagy több lépés is történik? A 7prf?őmadó közgyűlés hangulatú- hól ítélve, remélni lehet... BI, kevésbé szolgálhat indokul a ha­tározat végrehajtása megtagadá­sának. A kommunista pártok szer- vezeti elvei nem teszik le­hetővé, hogy a párton belüli kér­dések megvitatását, eldöntését, vagy folytatását illetéktelen szer­vek, csoportok vagy gyakran szűk baráti körök közé kivigyék. Erre nincs is szükség, mert a kérdések pártszerű keretek között történő megtárgyalására, egyéni vélemények elmondására, nagyon sok lehetőség és forma áll min­den párttag rendelkezésére. így: a pártcsoportoktól, a taggyűléstől kezdve a különböző pártbizott­ságokon át egészen a Központi Bizottságig: Rendkívül ingatag tehát az olyan érvelés, amikor pártszerűtlen formák között foly­tatott viták felelősei megpróbál­nak azzal védekezni, hogy „kü­lönvéleményük kifejtésére nem találtak más lehetőséget”. Találkozni — ha elvétve is — olyan jelenséggel, amikor egyes elvtársak azért helyezkednek el­lenzéki álláspontra, mondván, hogy az „ő személyes nézeteik nem találtak meghallgatásra”, il­letve a döntést megkérdezésük nélkül hozták, az esetek több­ségében — ffi ez lenne az ideális állapot — arra kellene törekedni, hogy ilyen gyakorlatra ne ke­rüljön sor, s lehetőleg minden fontosabb kérdésben előzetesen kikérjék a párttagság véleményét. Mégis a személyes vélemény ki­kérésének hiánya politikai kér­désekben senki számára nem szolgálhat mentségül a pártsze­rű tlenségéhez. (Más a helyzet, amikor személyi kérdésről van szó, itt minden egyes esetben az illetékes pártszerv köteles elő­zetesen meghallgatni az érintett személyek véleményét.) Azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert a pártban nincs és sohasem lehet abszolút demokrácia. A felsőbb szervek döntéseinél gyakorlatilag lehetetlen minden eeves párttag szeméi vés véleményének meg­hallgatása. illetve figyelembevé­tele. Az ilyenfajta törekvés meg­bénítaná a nártot. lehetetlenné tenné a politikai veretest és ele­ve elavulttá degradálna minden döntést, különösen olvan esetek­ben. amikor a gyors cselekvés rendkívül fontos. Más oldalról megközelítve a helyzet a következő: a pártveze­tés lenini elveihez az is hozzá­tartozik, hogy a felsőbb szervek döntései az alsóbb szervekre, il­letve a párttagokra kötelező ér­vényűek. Ez sem mond ellent a párton belüli demokráciának. Hi­szen kik hozták létre a párt ve­zető szerveit? A válasz kézen­fekvő: közvetlenül, vagy közvet­ve maga a párttagság. Különben is, ha minden politikai kérdés­ben a párttagságnak személyesen kellene döntenie, mert másként nem érvényes a határozat akkor, mi szükség lenne gyakorlatilag a párt vezető szeneinek a létre­hozására. A pártszerű vita és a párt- egység tehát a kommunis­ta pártok életében szerves, ösz- szefüggő egészet képez. A vita nem lehet öncél, hanem a párt eredményes munkáját, szerve­zettségét elősegítő folyamat. A ''pártegység gyengül, vagy veszély­be kerül, ha a különböző dönté­sekben nem fejeződik ki — ha közvetve is — a párttagok több­ségének véleménye, akarata. Tör­ténelmi tapasztalat, hogv a párt­élet különböző szabályainak me­chanikus, merev értelmezése, esetleg egymással történő szem­beállítása magának a pártnak okozna súlyosabb károkat. Ezért a vitát, mmt a pórtelet vala­mennyi törvényét. csakis a többi normákkal összefüggésben, köl­csönhatásában foghatjuk fel he­lyesen. V. L Egyesült a medinai Egyhangúlag kimondták az egyesülést a medinai Béke Tsz és a medina-szőlőhegyi Rákóczi Tsz közgyűlésén. Az egyesülési javaslat egyetértésre, és nagy he­lyeslésre talált mindkét közös gazdaságban. Medinán még olyan hangok is voltak, amelyek a sza­vazást fölöslegesnek tartották. A jó előkészítő munka, az okos érvelés eredménye elsősorban, hogy nemcsak a vezetők, de a tagok is látják, értik, mennyire szükséges, hogy megtörténjék^ az egyesülés. Először a két szövet­kezet vezetőségi ülése tárgyalta meg a dolgot, természetesen kü- lön-külön, utána következtek a párttaggyűlések, majd az össze­vont vezetőségi ülések. Végül Me- dina-Szőlőhegyen külön is beszél­tek a párttagok és a vezető­ségi tagok az összes tsz-taggal, Medinán pedig, mivel itt jóval na­gyobb a taglétszám, egyéni beszél­getések helyett brigádgyűléseken tárgyalták meg az egyesülés fel­tételeit, előnyeit Határozatot hoztak a közgyűlé­sek arra, hogy azonnal kezdjék meg a vezetőség összetételére vo­natkozó javaslat kidolgozását a két jelenlegi szövetkezet vezetői, tóvábbá készítsenek programot az idei év tervkészítéséhez. Hétfőn és a szőlőhegyi tsz már tanácskozott is a két veze­tőgárda, az elnökök, a párttitká­rok, a főkönyvelők és más tiszt­ségviselők. Nemcsak a személyi kérdéseket akarják megnyugta­tóan rendezni, hanem azt is cé­lul tűzték ki, hogy a tervtárgyaló közgyűlés előtt, a vezetőségvá­lasztó közgyűlésen már ismerte­tik főbb vonalakban, mire ala­pozzák az idei esztendő gazdál­kodását. Miklós József, a Béke Tsz elnöke úgy véli, minőségi változásra van kilátás az egye­sülés után a gazdálkodásukban. Beruházásra többet tudnak for­dítani. nagyobb kertészetet ala­kíthatnak ki, javíthatják a mun­kadíjazás formáját, és megkezd­hetik az állattenyésztés minőségi javítását is. Mindkét szövetkezet­ben többet tartalékoltak az idei évre, zárszámadás után, mint amennyi kötelező volt. Az előké­szítés tehát alapos, előrelátó, és ami ugyancsak nagyon fontos, a két tagság között semmiféle el­lentét nincs. Posztós György sző­lőhegyi párttitkár olyan régi kap­csolatokra hivatkozik, mint a jő együttműködés feltételére, hogy ők is Medinára jártak iskolába, lényegében összekapcsolódott az életük a medinai emberekével eddig is. A századik A szöszi Robi - ka a századik olyan „cipőgyár! gyerek”, aki után édesanyja gyer­mekgondozási se­gélyt kap. A na­pokban került — századikként — a Bonyhádi Cipő­gyár munkaügyi osztályán vezetett listára Baumgart­ner Lászlóné, a gyár statisztikusa. A szülési szabad­ság lejárt, meg­kapta a tavalyi és az idei fizeté­ses szabadságot is és a gyárban természetesnek vették, hogy to vábbra is otthon marad. De most már nem havi hatszáz, hanem ezerkétszáz forint a segély. A fia­talasszony ugyan­is két' helyen sze­repel a listán Első ízben másfél évvel ezelőtt je­lentette be, hogv igénybe veszi a , . gyermekgondozási segélyt, ami- ™sszul. Férjemmel, aki a zo- kor Zolika született, aki ponto- máncgyárban dolgozik, már ak- san egy év és kilenc nappal kor megegyeztünk, amikor Zoli- idősebb az öcsinél. ka útban volt és hallottunk az Az ízlésesen berendezett szo­bában olajkályha duruzsol. Pél­dás rend és tisztaság, a két kis­ágyat asztal választja el. A la­káson és az apróságokon is lát­szik, hogy itt az édesanya a leg­szebb hivatásra fordíthatja minden energiáját. A fél óra alatt, amit náluk töltöttem, nem hallottam gyereksírást. — Ezerhétszáz forint a fizeté­új kormányrendeletről, hogy itt­hon maradok arra a két és fél évre. Hát most meghosszabbí­tom a szabadságot. Nekem is jobb, de főképp a piciknek — mondja a fiatal édesanya, mi­közben megsimogatja a két ap­róság egyformán szőke hajú fe­jét. (J> sem a gyárban. Most ezerkétszáz a gyermekgondozási segély, há­romszáz forint a családi pótlék. Talán sikerült volna bölcsődé­ben elhelyezni őket, de az is lehet, hogy nem. Mindenképpen nagyon jó, hogy itthon lehetek velük. És anyagilag sem járunk Népiíjságj 3 1969. február 26,

Next

/
Thumbnails
Contents