Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

Nemcsak egy hivataí érdeke SZEKSZÁRDON immár három­féle cégtábla is utal utazási ügyekre. A Tolna megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala néhány éves, az IBUSZ régebbi, a Volán pedig egészen új. Gyakran vető­dik fel, hogy miért e hármasság. Annál is inkább, mert korábban még a kettő, az Idegenforgalmi Hivatal és az IBUSZ közt is meg­volt a merev Határvonal, most pedig jött egy új, a Volán, s rá­adásul mindhárom szerv feladat­körében sok az azonos funkció, a határvonalak mintha elmosódó- ban lennének. A magyarázat egyszerű: az új gazdasági mechanizmus utazási ügyekben is mind jobban érez­teti hatását. Lehetővé tette a konkurrenciát, s ennek a hasz­nát minden valószínűség szerint a közönség élvezi majd. Az Ide­genforgalmi Hivatal eddig csak a turisták fogadásával, ellátásá­val, idegenvezetésével foglalko­zott, most azonban már társas- utakat is szervez mint a másik kettő. Az idegenvezetői gárda ré­szére tanfolyamot szerveznek, hogy átképezzék őket a megvál­tozott feladatok teljesítésére. Me­netjegy-árusítással eddig csak az IBUSZ foglalkozott, most az Ide­genforgalmi Hivatal is. Jellemző, hogy ez a fiatal szervezet már fiókirodákat is nyitott. Tolna me­gyében Tamásiban és Dombóvá­ron működik ilyen, s most szer­vezik a paksit. Tolna megye idegenforgalma néhány év óta kezd fejlődni. Nemcsak a hagyományos idegen­forgalmi városok és megyék ren­delkeznek kiváló adottságokkal, hanem Szekszárd város és Tolna megye is, ha azokat feltárjuk. Na­gyon sokan már tesznek is ennek érdekében. Maga a szervezés, in­tézkedés kétségtelenül az erre a célra létrehozott Idegenforgalmi Hivatal feladata, de társadalmi segítség nélkül nem megy. Egész­séges lokálpatriotizmus kell ah­hoz, hogy a megye mielőbb a tu­risták kedvenc kirándulóhelyévé váljék. Hogy mennyire kell íz ilyen, azt talán a szekszárdi pél­dán keresztül lehetne legjobban illusztrálni. RÉGI TÉMA, hogy sokkal na­gyobb propagandát kell csinálni a szekszárdi bornak, annál is inkább, mert e nélkül egyetlen bor sem tudja tartani világhír­nevét. Ennek a legkézenfekvőbb módja természetesen az, hogy amikor a városba érkezik a tu­rista, fogyaszthasson kiváló mi­nőségű szekszárdi bort, s közben magába szívhassa a szekszárdi pincézés immár legendás, háry- jánosos hangulatát. Áz ide érke­ző turisták nem más vidékről való bort keresnek itt, hanem szekszárdit, az egyéb szekszár­di kuriózumokkal együtt. Mégis mi történik? Hacsak nincs sze­mélyes ismeretség, alig juthat el a turista a szőlőhegyre. Az Ide­genforgalmi Hivatal ugyan első­rendű feladatának tekinti, hogy a turisták érdeklődését a szőlőhegy iránt is felkeltse, oda elkalau­zolja őket. Csakhogy alig van le­hetőség. Néhány magántermelő és pinceszövetkezet tanyája szá­mításba jöhet, de más alig. A Garay Tsz pompás helyen lévő tanyájához kövesutat építettek, mert arról volt szó, hogy azt majd tudják ilyen célokra hasz­nálni. A későbbi egyezkedések­ből azonban kiderült, hogy azt mindenki akarja, csak akin mú­lik, s aki az anyagi hasznát is élvezné, az nem: a Garay Tsz. Tavaly egyszerűen nem vállal­ták, hogy a szüreti napok kere­tében szüretre vágyó turistákat kalauzoljanak a tsz szőlészeté­be. Az állami gazdasági borkom­binát és pince tilos terület a turistacsoportok részére. Ä toka­ji Rákóczi-pince ugyanígy „ter­melőüzem”, ám ennek ellenére a turistákat is tömegével fogad­ják. Egyetlen tsz-t és gazdaságot sem lehet ilyenre kényszeríteni, még akkor sem, ha abból anya­gi haszna van. De azért... Gemencet is elzárták hosszú időn keresztül az idegenforga­lom elől. Már két nyáron meg­engedték a csóportos és rend­szeres kirándulást, s kiderült, hogy egy kis akarással megold­ható volt, anélkül, hogy az sér­tette volna a vadászati érdeke­ket. Az 1969-es évre a turista­idényt már meg is lehetett hosz- szabbítani. Ahhoz, hogy ez a világ­hírű természeti tájunk közkinccsé Felvételre keresünk: MEZŐGAZDASÁGI GÉPSZERELŐ VASSZERKEZETI LAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT Fizetés megegyezés szerint. 1. sz Gépjavító Állomás Bonyhád (298) Termelőszövetkezetek figyelem! Rövid határidővel vállaljuk MTZ, UTOS típusú erőgépek és növényvédő gépek FŐJAVÍTÁSÁT, SZERKEZETI EGYSÉGEK FELÚJÍTÁSÁT. Irányár: MTZ 36 500 Ft. UTOS: 35 500 Ft, illetve meg­egyezés szerint. 6 havi garancia! 30% árkedvezmény! Díjmentes szállí­tás! ! MGV. 3 SZ. GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁSA BÖLCSRE (246) j is váljék, nem elzárni, hanem feltárni kell. Nagyon ésszerű mó­don hangolják össze a vadásza­ti és idegenforgalmi érdekeket. Itt állítják fel az Augasz-féle milleniumi vadászkastélyt, s ez a hazánkban 1971-ben tartandó vadászati világkiállításnak egy esemény-helye lehet, mint aho­gyan arról szó van. Most folyik egy 25 holdas terület kisajátítá­sa, hogy ott egy mini-rezervátu- mut létesítsenek. DOMBORINAK is sok volt az ellenzője. Gazdasági és más meg­fontolásból egyaránt. Most már ott tartunk, hogy az nem egy­szerűen víkendtelep, hanem a megye idegenforgalmának jeles helye. Az Idegenforgalmi Hiva­tal tavaly motelt és kempinget létesített, s azt az idén tovább fejleszti. Növelni az elszálláso­lási lehetőségeket, s ami na­gyon lényeges, generálintézke­dést tesz a régóta vajúdó ellá­tási problémák megoldása érde­kében. A motel mellett vendég­lőt építtet. A vendéglő — amint dr. Bercsényi Vincétől, az Ide­genforgalmi Hivatal vezetőjétől megtudtuk — már tető alatt van, s május 1-én nyitják. A tolnai fmsz-szel kooperálva itt rendsze­res étkezést biztosítanak, zenés kerthelyiséget létesítenek. A fizetővendég-szolgálat lehe­tőségeiben sem sokan hittek. Ma már kiépült ennek is a hálózata. Pakson éppen most szervezik. Minden területen előrébb le­het lépni, csak akarni kell. És tudomásul venni, hogy ez nem­csak egy hivatal érdeke. BODA FERENC A Szekszárdi Kórház felvé­telre keres magasnyomású kazánfűtői vizsgával rendel­kező fűtőket. Alapfizetés 1700,— Ft, melyhez 5 szol­gálati .évenként két száza­lék korpótlék, megfelelő munkavégzés esetén havi 200,— Ft céljutalom járul. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi csoportjánál. (226) Tolna megyei Tanács VB. művelődésügyi osztálya a nagymányoki nevelőotthon­hoz gazdaságvezetői munka­körbe KÖNYVELÉSBEN ÉS GAZDÁLKODÁSBAN JÁRTAS MUNKAERŐT KERES. Fizetés a 173/1960. MM. sz. utasítás figyelembevételével megegyezés szerint. Jelentkezés a megyei tanács művelődésügyi osztályán sze­mélyesen vagy írásban 1969. március hó 1-ig. (283) FELVESZÜNK gyakorlattal rendelkező KOVÁCSMESTERT termelőszövetkezetünk javító- műhelyébe. Lakás van, fize­tés megegyezés szerint. „Völgység Népe” Mg. Tsz Mőcsény. (276) Az öreg óvatosan körülkémlelt, mielőtt kilépett. — Tiszta a levegő — mondta. — Ügy látszik, mind­annyian a 101. utcában állnak lesben. Kiléptek és elvegyültek a járókelők között. Stewart olyan gyorsan ment, amennyire csak erejé­ből tellett. Néha a falhoz támaszkodva pihentette fájós lábát. Ilyenkor gyanakodva körülnézett, de a Puerto Rico-iak nem követték őket. Éppen egy buszmegálló előtt tartottak egy pillanatnyi pihenőt, s szerencséjükre éppen akkor állt meg egy busz. — Szálljunk fel gyorsan! — mondta az öreg. A kutya is utánuk ugrott. A buszban minden ülőhely foglalt volt. Stewart kel­lemetlenül érezte magát borotválatlan, borostás arcával. Nem szokta meg az ilyesmit. A börtönben mindennap zuhanyoztak és borotválkoztak. Kibámult a busz ablakán és filmszerűen végigfutott előtte Broadway. Ahogy beljebb kerültek a sok kilométer — 226 — hosszú sugárúton, úgy változott a kép. Az ütött-kopott há­zakat fényes nagyáruházak, moziépületek váltották fel. Kinézett a busz hátsó ablakán, s megrezzent. Egy ócska Chevrolet haladt a nyomukban. Ugyanazt a kocsit látta állm a 101. utcában a szálloda előtt. Legalább hatan ültek benne, köztük az a két Puerto Rico-i shanc is, akikkel előző nap összetűzött a ma­rihuana cigaretták miatt. Megbökte Samot. — Nézz csak ki a hátsó ablakon — szólt hozzá súgva. — Már megint a nyomunkban vannak. Abban az ócska autóban ott... — Ne bolondozz... — Nézd meg jobban azt az ócska alkotmányt Nem az állt a szálloda előtt? És kik ülnek benne? Azok, akik a kapu előtt leselkedtek. — Az ördögbe is, igazad van. Csakugyan ezt a kocsit láttam a szálloda előtt, s mintha azokat az alakokat is láttam volna. De hogyan kerültek a nyomunkba? — Az a nő, akivel a folyosón találkoztunk... — Igazad lehet. Hiszen ott az egész környék tudja, hogy téged keresnek. Valahányszor a busz megállt, megállt mögötte az ócs­ka Chevrolet is. A bennülők arckifejezése semmi kétséget sem hagyott az iránt, hogy mi a szándékuk. A vén csavargó vígasztalóan Stewart vállára tette a kezét. — Ne izgulj és ne tarts semmitől — mondta halkan. — Amíg a buszban vagyunk, nem történhet bajunk. — Igen ám, csakhogy előbb-utóbb megérkezünk a végállomásra. Mi lesz akkor? — Az még messze van. Akkor is majd csak lesz va­lahogy. Csak ülj nyugodtan és ne izgulj, ne kelts semmi feltűnést. A Lincoln Square előtt hirtelen megrándult a busz, úgyhogy majdnem elvesztették egyensúlyukat. Ugyanis a — 227 — vezető erősen rátaposott a gázpedálra, hogy átjusson a forgalmas téren, még mielőtt a szemafor zöldről pirosra fordul. — Nézz csak ki — mondta Sam vigyorogva a társá­nak. — Leráztuk őket... A Chevrolet a szemafor előtt ragadt, mert közben a jelzés tilosra fordult. A legközelebbi megállón Sam hóna alá vette a kutyát és kiszálltak. Átmentek a Broadway túlsó oldalára és el­vegyültek a tömegben. — Most végképp megszabadultunk tőlük — mondta a csavargó. Stewart arca eltorzult a fájdalomtól. — Képtelen vagyok lépést tartani veled. Szörnyen fáj a lábam. Sam megállt, egy ideig gondolkozott, aztán bal felé mutatva így szólt: — Néhány száz méterre van a Central Park. Próbál­junk legalább addig eljutni. Ott kipihenheted magad egy pádon. Stewart sántikálva követte. Megkönnyebbülten fel- lélegzett, amikor végre leültek. Kifűzte a bal cipőjét, és a pádon kinyújtóztatta fájós lábát. A hideg decemberi délelőttön alig volt valaki a park­ban rajtuk kívül. Dideregve ültek, csak a kutya érezte magát elemében. Szaglászva szaladgált a fák és bokrok között. — Megszűnt a fájdalom? — érdeklődött Sam egy idő múlva. — 228 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents