Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-25 / 46. szám
Igényesen, önmagunkkal A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát. (A Magyar Népköztársaság alkotmánya 48. §.) LT allgatom és csodálom. Tisz- telettel és elismeréssel hallgatom a megye egyik legna- gj'obb iskolájának igazgatóját, aki magas társadalmi funkciójának maradéktalanul eleget tesz, aki töméntelen előadást tart és akinek mindenre, amire csak kell és szükséges, jut ideje, csodálom felkészültségét, tájékozottságát. Érdeklődése széles körű, figyelme minden lényegesre kiterjed, vonzása mágneses, kötelezően igazítja, rendezi maga körül a vele kapcsolatban álló emberek szellemét. Felfogója, alkotója és terjesztője a magyar szellemi életnek. Ahogy hallgatom — könyvekre, filmekre, kritikákra, újságcikkekre, tv-re, rádióra, folyóiratokra, politikusok megnyilatkozásaira, rendeletekre és törvényekre hivatkozik — és tisztelem, mert képes arra, hogy lépést tartson a tudományokkal. * A közelmúltban két cikk je- lent meg az újságban — László Ibolya és Szekulity Péter tollából —, amely a vidéken élő értelmiség helyzetét boncolgatta. Az első arra keresett választ, hogy lépést lehet-e tartani a szellemi követelményekkel napjainkban vidéken is, a másik írás pedig bőséges példaáradattal kért megbecsülést és Időt az értelmiségiek részére, hogy azok lépést tarthassanak a tudományokkal. Meghatározó-e a hely és az idő szerepe? Oka lehet-e a vidékiességnek, az elszürkülésnek, az er- dektelenségnek a vidéken élés és az idő hiánya, amelyet a feladatok sokasága rabol el_ a falvak szellemi vezető rétegétől? Milyen eszközök segítségével kapcsolódhat a vidék értelmisége a magyar szellemi élet áramkörébe? Az újságokon, a szakfolyóiratokon, a rádión, a televízión, a könyveken keresztül. Ennél több lehetőség közül a hasonló foglalkozású átlag városi ember sem nagyon válogathat. Talán az Ideje a kevesebb a vidéki embernek? Rolianó városi és nyugodt vidéki életről szoktunk beszélni. Ez a tétel tehát a vidékiek helyzetelőnyét hirdetné. Másként fest a tabló, ha hozzátesszük, hogy a községek értelmiségi rétegére — mivel aránylag a lakosság számához viszonyítva kevesen vannak — valóságos fel- adattömeg zúdul. A rétegre mondjuk, de ezzel az általánosítással felmentjük azokat is, akik a réteghez tartoznak ugyan, de részt semmiből sem vállalnak. * H ogyan néz ki az én tapasztalatom szerint a vidéken élő értelmiség szellemi felkészültsége? Néhány beszédes példa: Lengyel, mezőgazdasági szakmunkásképző iskola. Huszonnégyen alkotják a tantestületet. Heti óraszámuk 36—44 óra között változik. Nem pedagógusok valamennyien, bár többségük már elvégezte az egyéves pedagógiai főiskolát. Ok elsősorban mérnökök, gépészek, mezőgazdászok, kertészek, állattenyésztők. Itt a szakma nagyon fontos, hiszen szakmunkásokat képeznek. Hogyan Italadnak a kor követelményeivel? Állításuk szerint öt év az a maximális idő, amely alatt jelentős változások történnek napjaink mezőgazdaságában. E változás előidézője a rohamos gépesítés, és a kemizálás nagyléptű előbbrejutása. S ezek egyenes következménye, a mezőgazdasági munka szervezésének, egészség- ügyi követelményeinek állandó módosulása. Az új gépekről, az új vegyi anyagokról csak a szak- folyóiratok hasábjain olvashatnak az oktatók. Folyóiratok, könyvek — amelyek ismeretét a szakma, a mindennapi munka követeli meg, — megfelelő számban érkeznek Lengyelbe, s az aláhúzott sorok, a kéz melegétől felkunkorodott lapok igazolják, hogy forgatják is azokat. De gyorsan még néhány más példát is nézzünk: Pedagógus anya panaszolta nekem, hogy nem tudja mi lesz a fiából — aki egyébként egyetemista volt és szintén pedagógusnak készült —, állandóan a könyveket bújja. Egy pedagógus szájából meglepő szavak. A decsi kollégium igazgatója és nevelőtestülete viszont nagyon alapos tudományos felkészültséggel rendezte be a kollégium életét. Szociológiai felmérések alapján választották meg az őrsvezfe- tőket, állították össze a szobabeosztásokat például. Nem kötelességük a plusz munka, csak éppen tudományos, korszerű módon kívánnak nevelni. Az agronómusnak, aki kellemes irodalmi műsort állított össze és tanított be, sikere volt a községben. Neki az irodalom a szenvedélye. S éppen így az a könyvrajongó bonyhádi gyógyszerész, akinek több ezer kötete mellé még mindig fér, mert állandó vásárló ma is. Többen vannak a megye valamennyi tájain, vidékein élő értelmiségiek közül, akik néprajzi, helytörténeti gyűjtéssel foglalatoskodnak szabad idejükben, akik belekóstolnak a régészet tudományába, s akik tudományos fel- készültséggel valóságos kis házi múzeumot gyűjtenek össze. És sokan vannak a zene szerelmesei, szép számmal a festészetért rajongók. Sokan vannak. — ezt akkor is meg kell állapítani, ha azonnal mellé kívánkozik, hogy nem elegen. * C mit bizonyít mindez? Mit ^ jelent egyáltalán ma az, hogy valaki a szellemi élet áramkörében él. Milyen követelmények, milyen diszciplínák határozzák meg, hogy ki él ebben az áramkörben? Hogyan lehetne egy elfogadható és elérhető mércét megjelölni, hogy önvizsgálódások során el lehessen dönteni, hogy ki hová tartozik? Létezhet-e korunkban univerzális ember? A válasz egyértelmű, nem. Hiszen a tudományok sora gyorsuló ütemben szakosodik, s ez a szakosodás olyan mérvű fejlődéssel, előrehaladással jár együtt, amelynek közérthető részével sem képes az átlagember lépést tartani. A középkor emberéhez hasonló univerzális elme, amely enciklopédiát készít egymaga kom tudományos fel- készültségéről, már lehetetlen. Tájékozott ember azonban sok van. Speciális egy témában és tájékozott a világ dolgaiban. S hogy valaki ilyen legyen, annak nem a vidéken élés és nem is az időzavar a gátja, hanem az önelégültség. * A z önelégültség. Napjaink magyar átka. „Én vagyok a falu értelmisége. Én végzek minden kulturális, felvilágosító, társadalmi munkát, tőlem lehet tanulni.” Valahogy úgy szól egy régi magyar mondás: a tudás alapja, ha észrevesszük, hogy mi az, amit nem tudunk. Az önelégült ember mit vesz észre? Az önelégült ember milyen ismeretanyag hiányát érzi meg? Százszor is aláhúzom, az önelégültség napjaink magyar átka. „Elvégeztem az egyetemet, vagy főiskolát, hát mit akarnak még tőlem?! Járok a szervezett és kötelező továbbképzésre, — hát mit tegyek még?! Nincs időm könyvet olvasni, — este dolgozatokat kell javítanom. Nincs időm folyóiratokat forgatni, — rengeteg a betegem. Nem vagyok képes Nagyvilágot böngészni, — hajnaltól éjjelig vagyok a tsz-ben. Nem keresek én olyan jól, hogy folyóiratokat vásároljak.” A nevelődé® elsősorban nem anyagiakon múlik. Azt hiszem, szomorú számot kapnánk, ha ösz- szeszámlálnánk, hogy az értelmiségi rétegből — talán éppen azok, akik az anyagiakra hivatkozva hárítják el maguktól a felelősséget — hányán nem tagjai közvetlen, vagy közvetett (járási) környezetük könyvtárának. Alacsonyabb keresetű emberek esetenként nagyobb saját könyvtárral rendelkeznek, mint a havonta több ezer forintból élők. Ha nem a hely, a vidék, s nem is anyagiak, óikkor mégis csak az időhiány oka egyes emberek tájékozatlanságának? Ezt az árt lítást cáfolják azok, akiket nem lehet a tájékozatlanság vádjával illetni. Az ember, aki elismerésem tárgya, az élő cáfolat De példája nem egyedülálló. Ezek az emberek rengeteg elfoglaltságuk közepette is képesek minden szükséges dologra időt szakítani. Miért? Mert igényesek. * T gényesség, önmagunkkal szemben. Aki képes arra, hogy kilépjen a siránkozás és az önelégültség bástyái mögül, az az ember, akiben megérik annak igénye, hogy minél többet ismerjen meg, hallatlanul izgalmas — politikailag, társadalmilag, technikailag és gazdaságilag — korunkból, annak akarata is olyan, amely képessé teszi arra, hogy a magyar szellemi élet felfogója, alkotója és terjesztője legyen. Az igényesség önmagunkkal szemben, az a diszciplína, az a mérce, amely lehetővé teszi, hogy a vidék értelmisége is a városban élő emberhez hasonlóan vegye ki részét a Magyar Népköz- társaság alkotmányában biztosított jogból, a művelődéshez való jogából. MÉRY ÉVA Tánczenekarok vetélkedője Regölyhen Regölyben tartották meg vasárnap a tamási járásban, a tanácsköztársasági művészeti szemle keretében a tánczenekarok vetélkedőjét. A vetélkedőn négy együttes vett részt. Az első két helyen végzett együttes — a tamási művelődési központ és a regölyi művelődési ház közös fenntartású, és a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat tánczenekara — jutott tovább a megyei döntőre. Harmadik helyen a tamási ifjúsági ház zenekara végzett. A járási MSZBT és a járási KISZ-bizottság díját a Simontornyai Bőrgyár zenekara kapta. A verseny után Theisz László, a szekszárdi zeneiskola tanára szakmai megbeszélést tartott a versenyzőkkel. Népújság 3 1969. február 25. Hétfőn délelőtt Szekszárdon Bontják az Augusz-kerti vada szkastélyt. Hosszas viták után úgy döntöttek, hogy Gemencben kerül felállításra. ABC-áruház épül a Béla téren. A városi tanács egy részét lebontják, annak helyén, valamint az udvari részen épül fel az új korszerű kereskedelmi egység. Közeledik a tavasz, a termelőszö vetkezetek mindent megtesznek a jövő évi még jobb termés ér dekében. A harci Petőfi Termelőszövetkezet szállítja a műtrá gyát a szekszárdi vasútállomásról.
