Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
r Csányi László: A TIZENNYOLCADIK »■■SHHMMHMHna PÁKOLITZ ISTVÁN: Téli dal;, dúrbán Nem angyalszárny-pihetoll Nem is fehér dunyha Az apraja tűzparázs öregebbje lódarázs Csíp szűr a nyakunkba Hó hó hajahó Tél van Nem vatta a válladon Nem hermelin-pompa Bokádba mar szembe vág Kemény idő jégvilág Dermesztő goromba Hó hó hajahó Tél van Nem libegő lepkeraj Nem is szirmok tánca • Nem az égből pilinkél Fölülről fújja a szél Nem futja románcra Hó hó hajahó , Tél van Elmúlt Gyertyaszentelő Visszabújt a medve A kutya is kényes lett Nem eszi meg a telel Nincsen hozzá kedve Hó hó hajahó Tél van TÁJ Foto: Bakó Jenő •gyilkossága senkit sem rendíMár életében megkapta a jelzőt, amit fejedelmek, királyok is legföljebb haláluk után kapnak' meg; Nagy Szabónak nevezték, előbb csak .kedélyes megkülönböztetésül, mert a gyárban jó néhány Szabó dolgozott, de később már nem kétméteres alakjára utalt a jelző, hanem a sikerre, fel- emelkedésre, sőt a hatalomra, amit neve jelentett. De amikor a tragédia bekövetkezett, a jelző elvesztette jelentőségét, már csak „az a Szabó” volt, szürkén és dísztelenül. S most, másfél évvel a tragédia után, nyugodtan kimondhatjuk; halála sem váltott ki megrendülést, legföljebb kandi kíváncsiságot, talán ezt is csak azért, mert embertelen eszközt választott mintha az utolsó perceket is meg akarta volna keseríteni magának, hogy végképp ne kelljen sajnálnia, amit itthagy. Mert nem fegyverhez nyúlt, nem is altatót vett be, hanem nikotint ivott, mint aki indulás előtt magára veszi a végső, embertelen szenvedést is. Tehetetlenül nézték a szenvedőt. Az asszony fölállt, árnyéka betakarta a halottat. — Ott vannak a gyilkosai! i— és a gyár felé mutatott. Előbb azt tervezték, hogy a textilgyár saját halottjának tekinti, de az özvegy nem engedte. Volt munkatársai a koporsót sem vihették, a másik tolnai üzemiből, a selyemgyárból kértek meg embereket. Negyvenéves volt. TANÚVALLOMÁSOK Hága Ferenc, a Tolnai Tex- lilgyáir alapszervi párttitkára; Ma már senki sém emlegeti. Jót se mondanak róla, rosszat se. Elfelejtették. Az öngyilkossága sem váltott Iá megrendülést. Az emberek akkor már túl voltak a Szabó-ügyön. Őszinte vagyok: senki nem szerette. Nem volt egyetlen igaz barátja, bizalmasa, senkije. Azokkal érezte volna jól magát, akik közül el kellett jönnie. De azoknak akkor már nem kellett. Talán örültek is, hogy megszabadultak tőle. Fenyvesi János, a gyár főművezetője: Együtt gyerekes- kedtünk, itt Tolnán. Hozzám őszinte volt, talán ezért is kérdezte egyszer: mondd, Jani, mit beszélnek az emberek a hátam mögött? Azt mondtam, várják, hogy rendet csinálj. Épp akkor sok baj volt nálunk, a vezetők egy részét leváltották, gazdasági bűncselekmények miatt, az. emberek nyugtalanok voltak. Szóval lett volna mit tennie. De csak ennyit mondott: mit gondolsz, sepregetőnek jöttem én ide? Hága Ferenc: Senki se mondhatja, hogy a párt elejtette volna. Ellenkezőleg, talán többet is tettek a kelleténél. Ellenségei se voltak itt, akkor sem, amikor visszakerült igazgatóhelyettesnek. Pedig van égy szövőmesterünk, országos szaktekintély, mindenki azt hitte, őt nevezik ki. De amikor Szabó lett az igazgatóhelyettes, nem volt senkinek egy rossz szava sem. Fenyvesi János: Később gyártásvezető lett, de sajnos, nem állta meg a helyét Akkor személyzeti vezetőt akartak belőle csinálni. Azt mondtam neki, Feri, fogadd ed! Eddig se^kellett dolgoznod, ezután még annyin se kell! Itt beszélgettünk vele, régi párttagok. Elcsuklott a hangja, azt mondta, köszönöm, elfogadom. De másnap visszavonta. Mert a felesége megijedt, hogy nem tudnak megélni, ha 3700 forint helyett 2600 lesz a fizetése. Ez az igazság. Hága Ferenc: Amit az elvtárs hallott, hogy amikor visz- szajött a gyárba, az emberek még a köszönését se fogadták, csak szóbeszéd lehet. Én nem tudok róla. Az igaz, hogy lassanként mindenki elhide- gült tőle. Lehet, hogy voltak, akik nem is köszöntek neki, de ha köszöntek äs, mentek tovább, nem volt vele dolguk. Korábban se tartozott az első szakemberek közé, amire pedig visszakerült, azt is elfelejtette, amit tudott. Ezt mindenki látta. Csak ténfer- gett, nem találta a helyét. De mégis az fájt neki, hogy nem igazgató lett, ckak helyettes! S amikor kénytelenek voltak más beosztást adni neki, nem fogadta el. Úgy hallottam, a felesége miatt. Gyakran mondogatta, hozzászoktak a 3700 forintos fizetéshez. Fenyvesi János: Többször mondtam neki; a szerszámosládát mindig megtalálod. De akkor már elszakadt tőlünk. Tanulni is csak nagy rábeszélésre kezdett. Amikor visszakerült, épp akkor indult itt a kihelyezett szövőipari technikum, ami érettségit is ad. Most érettségizne, velem együtt. KÖZJÁTÉK 1956 októberének utolsó napjaiban — akkor a szekszárdii járási tanács elnöke volt — fegyveres eJlenforradalmárok törtek lakásába. Hatalmas alakja szinte betöltötte az előszoba ajtaját. Fegyvert kerestek. — Jól tudják, van revolverem, — s kivette a zsebéből és megmutatta. — De nem maguktól kaptam. Csak azoknak szolgáltatom vissza, akik adták. A fegyveresek betuszkolták egy teherautóba és elvitték. (Sajnos, ez a hősi pillanat erősen vitatható. Többen azt mondják, hogy egy szó sem igaz belőle, valószínűleg ő találta ki. Tény, hogy később a szekszárdi járási pártbizottságon szemére vetették, hogy azokban a napokban nem volt elég határozott. Az viszont igaz, hogy a fegyverét nem szolgáltatta be. Egyes tanúk szerint éppen azért, mert félt, s többször hangoztatta, hogy „adott esetben”, ha „úgy alakulnának az események” maga ellen fordítja.) CURRICULUM VITAE 1943. A Tolnai Textilgyár munkása. 1950. Művezető. Biztatják, hogy végezze el a textilipari szakiskolát. 1953. A szekszárdi járási pártbizottság munkatársa. 1955. A szekszárdi járási tanács elnöke. 1965. Alkalmatlansága miatt leváltják. A Tolnai Textilgyárból ekkor távolítottak el, gazdasága bűncselekmények miatt, több vezetőt. A járási párt- bizottság javaslatára igazgató- helyettes. 1966. Gyártásvezető? hogy „valami elfoglaltsága” legyen. A 700 munkást foglalkoztató, exportra is dolgozó üzemben nem boldogul. Felkínálják neki a személyzeti vezetői állást, 2600 forintos fizetéssel. Nem fogadja el. Tamásiban kínálnak neki állást, lakással és azzal, hogy a feleségét is ott helyezik ei. Nem fogadja el. 1967. A gyárban még mindig a 3700 forintos fizetést kapja, de helyzete immár tűrhetetlen. A Szekszárdi Állami Gazdaság igazgatója meghívja munkavédelmi előadónak. (Baráti tanács: Vissza ne utasítsd! Itt aztán igazán nem szakadsz meg a munkábanNem fogadja el. A tolnai termelőszövetkezet gépkocsielőadói állást szervez. Ezúttal ő ajánlkozik, de a közgyűlés nem fogadja el. 1967. november. Nikotinnal megméi-gezi magát. Az özvegy: A gyilkosai a gyárban vannak! „S ÉLETE, HA VAN ÉLTE MÉG EGY,, ” Soha nem fogjuk megtudni, mit akart halálával bizonyítani, csak azt tudjuk, hogy nem bizonyított semmit. Ha tanulság, hát be kell érnünk ennyivel. A Tolnai Textilgyár egyik szövőnője: (Kérem, ne írja meg a nevemet!) Nem szerettük, pedig jóvágású férfi volt, lányos arcú, szép ember. De mintha valami hidegség áradt volna belőle, a nők is elhúzódtak tőle. Azt hiszem, soha nem csalta meg a feleségét, s erre büszke is volt. A csél- csap férfiakat, könnyűvérű nőket megvetette s ezt éreztette is velük. Talán azért volt ilyen, mert adott a rangjára. Harminc év körüli elvált asszony. Amikor a nevét kérdezem, kacag, nem mondja meg: Homályosan emlékszem rá, abból az időből, amikor visszakerült ide. Ferdén néztek rá, bukott embernek tartották, s beszéltek is róla mindenfélét. Csak azt tudom, hogy kerültük, ami nem volt nehéz, hisz alig akadt vele dolgunk. Ha jól emlékszem, jóképű férfi volt, magas, — de az utolsó szavakat bizonytalanul mondja, mintha attól tartana, hogy összetéveszti valakivel. Hága Ferenc, alapszervi titkár: Ismétlem, nem barátkozott senkivel. Amikor a tanácselnökségből kicsöppent, nem találta köztünk a helyét. Barátja se volt. Azt például el se lehetett volna képzelni, hogy leüljön közénk kártya, vagy bor mellé. A bort egyébként nem szerette, s azt is megvetette, aki ivott. Mindig is ilyen volt, zárkózott, magának élő. de amikor visszakerült a gyárba, már nemcsak ő kerülte az embereket, őt is kerülték. Fenyvesi János főművezető: Annak idején együtt jártunk művezetői tanfolyamra. Azt elvégezte, de amikor kiemelték, tovább kellett volna tanulnia. A tanácsnál például egyre több volt a jogvégzett beosztottja, neki meg csak négy polgárija volt. Amikor visszakerült hozzánk, akkor is úgy kellett kényszeríteni,__hogy iratkozzék be a szövőipari technikumba. Gyenge ember volt, ez az igazság. Csak a rangot nézte, a hatalmat, s aki egyszer abba belekóstolt!... Gondolkozik, majd . hozzáteszi: — Az néha azt* is elfelejti, hogy kik közül indult. József Attilát idézem: S éle te, ha van élte még egy, r, proletár utókoré? A kérdésre csend felel, az alig másfő’ éves utókor a felébreszt r’ r emlékre is közömbös. Hága Eé'i-enc: Bármily kegyetlenül hangozzék is. öntett meg. Az emberek tudomásul yették, s végezték tovább a dolgukat. A temetésére is csak néhányan mentek el, inkább kíváncsiságból, mint részvétből. így utólag visszapörgetve az eseményeket, minden logikusan kapcsolódik egybe. A tragédiának be kellett következnie. De csak a család tragédiája volt, nem osztozott benne senki. S? azóta? Nem beszélnek róla, emlékét nem idézik, n}ég kedélyes baráti poharazgatá.s'kor sem. Elfelejtették. Ha az elvtárs most nem emlékeztet rá, eszembe se jut, ahogy eddig se gondoltam rá soha. Most érettségizne. Annak idején a pvárból tizennyolcán jelentkeztek a kihelyezett szövőipari technikumba, de csak tizenheten tesznek érettségit. Már a tanulók névsorában •’mcs nyoma, s az sem történhet meg, tévedésből sem. hogy valamelyik tanár megkérdezze. miért hiányzik! PÁLOS ROZITA In memóriám N.N. hajnali homályból hallottam hangodat hörögve szólsz mint aki halódik pórusaidból üvölt a félelem de nem jut el egy irgalmas szóig árva fejed árva kőre hanyatlott csupa sár vagy és csupa végtelen pusztulásod földi balzsamából öröklét árad csillagcsendesen
