Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
A napokban sétáltam a szekszárdi utcán. Gyerekek beszélgettek. Az egyik nagy hangon bizonygatta: — Az én apukám ilyen nagy követ képes felemelni! — Az én apukám három még nagyobb követ emel fel! — Az én apukám — mondta a harmadik — egyetlen lövet sem emel fel. Neki van titkára. Ez igaz történet. Nem intrika. Én nem akarok senkit megfúrni, illetve levágni. Én befogom a számat, mert amint egy bölcs megállapította a nyelv 'nem más, mint az intri- kusok kardja. Ugyanez a bölcs mondta azt is: „Csak tőled függ, hogy senki se légy!”. Tehát én mosom a kezeimet. Én csak hallottam ezt a történetet. És a továbbadáshoz sem a nyelvem, hanem a . kezem használtam. Inkább leírtam, mint kimondtam. Remélem, ez nem intrika. Helyesebben ebből nem lesz viadal. Egyébként a viadalok most már kezdenek kimenni a divatból. Mert lám én is készültem Teheránba, hogy megnézem a nemzetközi kakasviadalt, de aztán bejelentették: a nemzetközi kakasviadal elmarad, mert barbár szórakozásnak minősítették. A kakasviadalt. De mikor minősítik borbár szórakozásnak az emberek közötti viadalt? Én ezekből a viadalokból ki szeretnék maradni. Ezért meg is vettem Anthony Greenback: Hogyan őrizze meg bőrét? című könyvét, amelyben mindenféle eshetőségre tanácsot kap az ember. Ha például emberevők közé kerül, akkor először is: „Mutassa meg, hogy van fantáziája, hogy jó kedvű, hogy barátságos és bátor. Semmit se hamarkod- jon el. Mosolyogjon”. Ha ez sem segít, akkor: „Tegyen úgy, mintha fájna valamije, s kezével dörzsölje a hóna alját. Amikor az illető, aki az oszlophoz kötözte, félrenéz, hajlítsa be középső ujját, s erőteljesen rántsa meg a kötelet...” Azt is megtanítja az emberrel a szerző, hogyan kell elérni, hogy félrenézzen az emberevő. Ha ezt tudja, sőt, ha a 257 oldalt betéve tudja az olvasó, akkor minden bajtól megmenekülhet. Akkor tudja: mit kell tenni, ha tyúkszeme van, ha meg akarja harapni a denevér, ha hidrogénbomba robban... Azt hiszem, a legkönnyebben elsajátítható teendője akkor van az embernek, ha a közelében hidrogénbomba robban. Akkor akár tudja a szöveget, akár nem... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az illetőnek nem lesz módja panaszt tenni. Lehet, hogy lesz. Csak nem itt a Földön. Mert itt a Földön nagyon kifejlődött ám a panaszkodás. Vannak fogadónapok, vannak panasznapok, sőt Würtz- burgban már akkor panaszkodik valaki, amikor eszébe jut. Ha például éjjel eszébe jut, hogy valami panaszt el kellene mondania a város elöljáróságának, akkor belebeszél az állandóan szolgálatot teljesítő magnetofonba. Reggel aztán a városi hivatalnokok meghallgatják a panaszokat, kiosztják a reszortfelelősöknek és utána történik, ami nagyon gyakran nálunk is előfordul. Tehát semmi. De legalább panaszkodhattak az emberek. Még éjjel is. Ott. Nálunk még nincs éjszakai panaszügyelet. Pedig de sok minden eszükbe jut az embereknek éjszaka. Ha ezt elmondhatnák. .. Mi lenne akkor? Meghallgatnák az illetékesek és... Mindezt nem panaszként mondom. Mert ha én panaszkodni akarnék, akkor elmondhatnám, milyen nehéz itthon távolsági vonalat kapni és milyen gyorsan kap vonalat John Egressia, amerikai fiatalember. 0 csak egyet füttyent és távolsági vonalat kap. Ha az első füttyre nem, akkor holt biztos, hogy a másodikra igen. Én láttam. De kiderítettem: csalás az egész. Jóban van a postáskisasszonnyal. így nálunk is lehet sok mindent kapni. Így nem kunszt. Így még fütyülni sem kell! így könnyű a mellet verni. Erről jut eszembe a bölcs mondása, hogy ki és miért veri a mellét: „A demagóg a mellét veri. hogy megmutassa, hova várja a kitüntetéseket”. Bizony! És most, hogy lassan megkezdődik a sportszezon elmondok egy igaz történetet arról: mennyire sportszerűek a mi sportolóink. Nemrég részt vettem egy sportember esküvőjén, csak névről ismertem, ő is csak névről ismert. Láttam ott sok szmokingos embert. Megkérdeztem egyiktől: — Bocsánat, ön a vőlegény? ö nagyon sportszerűen, nagyon őszintén válaszolt: — Nem. Én kiestem a negyeddöntőben. Hát ilyenek a mi sportolóink Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: !> 07 / 'fi* éy 40fi.í7'hkyyo VA A telefontól a telefaxig A kép útja az eseménytől az alvásához A képrögzítőbe épített telefonon a londoni diszpécser jelentkezik : *Adom a vonalat Moszkvának!” — mondja, és máris konferálja a kép tartalmát. A tekercs útjára indul s a vonalkák- ból körülbelül 13 perc alatt kialakul a kép. Mindazok a képek, amelyek a Telefoto — AP—MTI—KS jelzéssel jelennek meg a lapban, az említett módon — a tengerentúlról tengeralatti kábelen, az európai kontinens különböző pontjáról pedig vonalon — érkeznek. Fél évvel ezelőtt a Központi Sajtószolgálat a megyei napilapok megbízásából bérbevette az Associated Press képügynökség faximile típusú képrögzítőjéig a telefaxot. Ezen a készüléken a London—Párizs—Frankfurt—Zürich—Bécs vonalon keresztül jutnak a képek — naponta mintegy hatvan — Budapestre, az MTI-n keresztül *a Központi Sajtószolgálathoz. fl megyei lapok és a világ képügynökségei A Központi Sajtószolgálat ezekből, .továbbá a Foto International és a UPI képügynökségek kollekciójából válogatja össze a megyei lapok számára a külföldi fotók választékát. A képek egy része különösen azok, amelyek éjszaka, vagy a délelőtti órákban érkeznek, gyorspostával jutnak a szerkesztőségekbe, a késő délután érkezők pedig — legyenek azok hazaiak, .vagy külföldiek — kép- távirón. A tervek szerint a már képtávíróval ellátott nyolc szerkesztőségen kívül ebben az esztendőben további megyei lapoknál szerelnek fel képtávíró-beren- dezést. Ez pedig a szerkesztőségek technikai korszerűsítésének egyik rendkívül fontos eleme, hiszen ezáltal a megyei lapok bekapcsolódnak a világ nagy képügynökségeinek vérkeringésébe. Korszerű újságot aktuális tematikával, korszerű stílusban és szép magyarsággal kell írni, szerkeszteni. A korszerűségnek fő jellemzője a sajtóban a frisseség a megyei újságoknál sem elegendő tehát csak telex-gépeikkel bekapcsolódniuk a világeseményekről tudósító, a hírek ezreit ontó hír- ügynökségek hálózatába; mindehhez ma már szorosan hozzátartozik az események gyors képi illusztrálása is. Ezt a célt szolgálja a képtáviró, a telefax. A» korszerű lapszerkesztést néhány évtizeddel ezelőtt a többi között a telefon, később a telex jelentette. Ma azonban a 2—3 percen belül jó minőségű, előhívott képet adó modern riportergép segítségével, a korszerűen felszerelt szerkesztőségekjés nyomdák már biztosítani tudják, hogy egy-egy eseményről készült felvétel után 20 perc múlva induljon a rotációs gép. A riportergépkocsi, mint egy mozgó laboratórium, képtávíró-adóval van felszerelve, amely egyenesen a gyorsmaró klisográfnak továbbítja a képet és így biztosítja, hogy 20 perc múltán már tizezerszám- ra onthatják a körforgó gépek a legfrissebb eseményekről képben is tájékoztató újságot. A megyei napilapok ugyan ettől még mesz- sze vannak, de hogy ezt elérjék, már tettek egy lépést, mi több., jelentős lépést. Új kollégák A mai szerkesztőségben az újságírók, szerkesztők, gépírók mellett telex-kezelők is dolgoznak. Azonban a szerkesztőségi technika továbbfejlesztésével ugyanilyen természetes lesz a fehér- köpenyes híradás technikus, vagy a képtávir'h'ü-'z-'t kő'oontjában a híradástechnikai mérnök. A tévé és a rádió gyors ütemű fejlődése a lapkészítésben is változást eredményezett. A legfrissebb híranyag továbbításában a napi sajtó nyilván nem versenyezhet a televízióval és a rádióval. A rádiózás és a televíziózás általános elterjedése mégsem csökkentette az újságolvasók számát, sőt, különösen vidéken, növelte. Ebben az összefüggésben tehát jogos igény a sajtóval szemben, hogy az események hátterét, összefügéseit mélyrehátóan magyarázza, s a megnövekedett vizuális igényt is jól válogatott, érdekes eseményfotókkal elégítse ki. A Központi Sajtószolgálat képrögzítőjén a világ legkülönbözőbb részein történt eseményekről az eseménytől számított egy. másfél órán belül, sajtóban történő közlés céljára alkalmas képeket kapunk. Hogyan születik a telefoto? Hogyan történik ez? — kérdezheti az olvasó. A képrögzítő automatikus készülék, s nem igényli, hogy a kezelőszemélyzet állandóan figyelemmel kísérje; így éjjel is működik. A faximile típusú képrögzítőt olyan képek vételére tervezték, amelyek telefonvonalon (megfelelő átalakítás esetén rádión) vett jeleket használhat fel. A gépben egy* nagy tisztaságú acél íróéi és forgócsavar között Telefonvonalon érkezik A megyei lapok szerkesztőségeibe — tehát a vevőoldalon — minden este fél hétkor megélénkül az élet. A vevőállomás kezelője bejelentkezik a diszpécsernél s a tónusegyeztetés után felhangzik a központban a diszpécser hangja; Halló szerkesztőségek! Indul az adás! A megyei szerkesztőségekben, szintén a posta közbeiktatásával, a jeleket felerősítik, ezekkel egy lámpa fényét vezérlik. A képről visszaverődő váltakozó erősségű fényerő .tehát szintén elektromos jelekké alakítható, az elektromos jelek pedig visszaalakíthatok képpé. Az adásidő előtt és után az adó-, illetve a vevőkészüléken levő telefonon keresztül a két állomás kapcsolatban van egymással. A szerkesztőségekre ezután az a feladat hárul, hogy a negatívot kiszereljék, és 2—3 perces hívás után előtűnik a pozitív kép, amit csak meg kell szárítani. Az ügyeletes szerkesztő ilyenkor megállapítja a képméretet, s máris továbbíthatja a nyomdának, hogy elkészíthessék^ a klisét. A képtávírózás számos lehetőséget rejt magában, többek között pl. azt, hogy ha valamelyik „Halló, szerkesztősegek! Indul az ben a pesti diszpécser hangja, — egy elektro-érzékeny papír halad, állandó sebességgel. A csavarvonal érintkező pontján áram folyik a papíron kersztül, s így kémiai reakció jön létre, ami a papírt elszínezi. Ennek az elszíneződésnek a mértéke az áram nagyságától függ; az áram nagyságát pedig a vonalon vett jel vezérli. Tehát a csavarvonal forgása és-a papír mozgása együttesen hozzák létre a metszéspontok eredményeként a papíron a vízszintes sorokat. Vagyis ahol az áram keresztülfolyik, egy jel jön létre és így épül fel a kép. A gép egyébként színes fotók továbbítására is alkalmas, természetesen színelemekre bontva. A képeket most már a megyei lapok szerkesztőségeibe kell eljuttatni. Ez pedig úgy történik, hogy a Központi Sajtószolgálat és valamennyi képtávíróval rendelkező megyei lap szerkesztősége egyidő- ben postai telefonvonalon — erősítő közbeiktatásával — kapcsolatot létesít. A központban a matt papírszalagon érkezett képeket reprodukálják és a reprodukált fényes képet egy Neva-rendszerű szovjet adóberendezés hengerére erősítik. A kéoet megvilágítják s a különböző tónusértékekről visz- szaverődő fényt egy fotocellára irányítják, a fotocellára eső változó fényerő azután váltakozó erősségű elektromos leieket ■kelt. Az így nyert leteket pedig telefonvonalon továbbítják. adás!” — hangzik fel a kcszülék- - s az adóhenger útjára indul. (Gámán Gábor felvétele). vidéki városunkban országos jelentőségű esemény van, akkor egy adóberendezésnek a megyei szerkesztőségbe való telepítése útján a képet továbbíthatják a Központi Sajtószolgálatnak, az pedig továbbadhatja a hálózatba bekapcsolt állomásoknak. Ez a módszer a jelenlegi lehetőségekhez mérten jelentősen meggyorsíthatja a nagy fontosságú vidéki események képi publikálását. Napjainkra jellemző, hogy a távolságok összezsugorodnak: a szuperszonikus repülőgépek néhány óga alatt kontinenseket kötnek össze, s postazsákjaik fotókat és filmtekercseket rejtenek, vagy a műholdak több tízezer kilométeres távolságra is jó minőségű televíziós képeket továbbítanak. A technikának, a szerkesztőségi munkában is mind nagyobb szerepe lesz. A század eleji szerkesztőségben elegendő feltétel volt a gyorsírni tudó újságíró és a telefon. Ma már a képtávírózás is a sajtó természetes tartozéka, hogy segítségével az ország és a világ eseményeiről ne csak hiteles beszámolót, hanem vizuális információt is nyújtson az olvasónak. (boros)
