Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-19 / 41. szám

Mérlegzáró küldöttgyűlések az fmsz-ekben Nagy aktivitás — Nyereség — Sokoldalú gazdálkodás — Előtérben a választott testületek Dombóváron, Hőgyésaea, Gyün­kön, Eaddon, Pincehelyen, Duna- földváron és néhány más fmsz- ben már megtartották a mérleg­záró közgyűlést, egy részükben pedig ezután tartják. Eddig min­den gyűlés ünnepélyes külsőségek mellett zajlott le. A gyűlés sú­lyát mindenütt növelte, hogy je­len volt a párt- és állami szer­vek számos képviselője, s a MÉSZÖV is képviseltette magát. Az igazgatóság mindenütt szép eredményről adhatott számot Az új gazdasági mechanizmus első évében ugyan megannyi nehéz­séggel kellett megküzdeni, ennek ellenére minden fmsz nyereséges. Az ország legnagyobb ftnsz-ében, a dombóváriban például 8,5 millió forintos nyereséggel zárták a tavalyi évet A hagyományos és legnagyobb volument kitevő ágazat, a kiske­reskedelem és vendéglátás érezte meg talán legjobban az új gaz­dálkodási viszonyokat, rendkívül sok olyan hatás érte, amelyet előre nem lehetett kiszámítani. mégis figyelemre méltó az ered­ménye. A hőgyészi fmsz kiskeres­kedelme például az 1967-es 54 millió forinttal szemben tavaly 57 milliós forgalmat bonyolított le. Ez a tervezett forgalomnöve­kedésnél azonban valamivel ki­sebb. Különösen a ruházati for­galom mérséklődött. Javították ugyan az összetételt, választékot közvetlen árubeszerzéssel, de a kínálat-kereslet törvénye érvénye­sült, rugalmas intézkedésekre volt szükség ahhoz, hogy minél ki­sebb legyen a forgalomkiesés: há­rom alkalommal árcsökkentés es kiárusítást rendeztek. Gyönkön a beszámolóból kide­rült, hogy az új árubeszerzési le­hetőségek számos buktatót is rej­tenek magukban. Az első nagy felbuzdulás közepette mindenki mindenhova ment volna áruért, de gyorsan kiderült, hogy ha nem fontolják meg jobban, hogy hova és miért utazzanak el, rendkívül nagy mértékben megnövekszik a kiadásuk, s veszélybe kerül a nye­reség. Éppen ezért szabályozták házon belül a beszerzéseket. Legtöbb helyen, sokoldalúan elemezték, hogy a mozgalom új­szerű felépítéséből milyen új fel­adatok adódtak. A pincehelyi fmsz küldöttgyűlésén például el­mondották, hogy számukra koráb­ban egyszerűbb volt az intézke­dés, mert minden üggyel mehet­tek a felsőbb szervekhez, minde­nekelőtt a MESZÖV-höz, most viszont önállóan kell minden ügyben dönteniük is, mtézkedni- ök is. Az eddigi gyűléseken a vártnál nagyobb volt az aktivitás. A dombóvárin 15-en, a fadd in 12-en szólaltak fel. Dombóváron a töb­bi közt a tagsági érdekeltség nö­velésével foglalkoztak. Mindenki közügyben szólalt fel. Faddon számos javaslatot tettek a mun­ka további javítására. Gyönkön a demokratizmus növelésével kap­csolatban hangzott el felszólalás. Az egyik küldött kérte a függet­lenített vezetőket, hogy két gyű­lés közt is adjanak rendszeres tá­jékoztatást a mindennapos szö­vetkezeti eseményekről, munká­ról. A tagság ugyanis állandóan érdeklődik, joggal tart igényt arra, hogy ne csak év végén kapjon tájékoztatást. Az egyik felszólaló kérte, hogy készítsék elő a bodzabogyó fel­vásárlását Pincehelyen kérték a függetlenített apparátus dolgozóit, hogy többet legyenek a gyakor­lati életben. A demokratizmus jelentős meg­növekedését mutatta a faddi gyű­lés. A felügyelő bizottság javas­latot tett egy különbizottság — fegyelmi bizottság — megválasz­tására. A tagság nem tartotta jó­nak a választott személyeket, s nem is fogadta el a felügyelő bi­zottság javaslatát. Helyette vá­lasztottak egy jelölő bizottságot, s a jelölő bizottság által javasolt személyeket választotta be a kü­lönbizottságba. Azt nehéz lenne felsorolni, hogy hányféle dologgal foglal­koznak a gyűléseken. Mivel az fmsz-ek profilja sokoldalú, így a gyűlések a megye életének úgy­szólván minden mozzanatát tük­rözik valamilyen formában. Gyönkön szó esett a libanevelés­ről. Tavaly nagy elhullás, pe­reskedés volt, s most új alapokra kívánják helyezni ezt az ágazatot. Hőgyészen kötélgyártással is fog­lalkoznak, mert észrevették, hogy erre a kivesző iparágra egyelőre még nagy szükség van. Az or­szágban rendkívül kevés helyen foglalkoznak ezzel az ősi mester­séggel, de ugyanakkor most ren­dezik be az új áruházat is. A dunaföldvári fmsz méhészszak­csoportot működtet, de gondja van a könyvtárra is: a dunaföldvári községi könyvtárnak 10 000, a bölcs­keinek 5000 forint értékű könyvet ajándékozott, a múlt év végén pedig megegye­zett a helyi gimnáziummal egy közös tánccsoport szervezésében. Gyönkön felvetődött, hogy a nagy tél közepette miért nincs az üz­letekben hólapát, Dombóváron pedig szociális segélyt adtak át a közgyűlés keretében egy alapító tagnak és két alapító tag özve­gyének. Majdnem minden közgyűlésen érződött, hogy a választott testü­letek szerepe fokozatosan előtér­be kerül. Különösen figyelemre méltó a felügyelő bizottságok ak­tivizálódása. Gyönkön például egész sokoldalú és rendszeres munkáról tudott beszámolni a felügyelő bizottság elnöke. Rend­szeresen ellenőrzik a kereskedel­mi egységeket. A vagyonvédelem­mel kapcsolatban a rendőrséggel közösen végeztek éjszakai ellen­őrzést. Pincehelyen u"vancsak sok szó esett a vasvomrA'JMomről. BODA FERENC Péter János fotókiállítása Szekszárdim A szekszárdi mú­zeumban vasárnap délelőtt megnyílt Péter János ka­posvári fotómű­vésznek „A Fekete erdőtől a Fekete tengerig” eímü képkiállítása. A kiállításon, ame­lyet Vadóc Kál­mán megyei könyv­tárigazgató, a Tol­na megyei foto- és filmklub elnöke nyitott meg, ez­úttal a megyei fo- toklub mutatja be a már 26 nemzet­közi, külföldi ki­állításon — Euró­pától kezdve Ázsi­án át Amerikáig és Ausztráliáig — több tucatnyi fényképpel szere­pelt Péter János felvételeit. A szek­szárdi kiállításon szemléltetett 52 fo­tón a Duna-menti országokban tett kirándulásainak művészi élményeit örökítette meg a szerző. Művei közt látható „Diszkréció” című képe is, amely tavaly a tokiói vi­lágkiállításon is szerepelt. A kiállítás — amelyen megje­lent Péter János is —, egyben a fotostapasztalatok kicserélésére is alkalmat nyújtott. Ez az első megnyilvánulása a megyék kö­zötti kulturális kapcsolatok ki­alakításának az amatőr fényképe- zők körében, a Tolna megyeiek kezdeményezésére. Termelőszövetkezetek figyelem! Rövid határidővel vállaljuk MTZ, UTOS típusú erőgépek és növényvédő gépek FŐJAVÍTÁSÁT, SZERKEZETI EGYSÉGEK FELÚJÍTÁSÁT. Irányár: MTZ 36 500 Ft. UTOS: 35 500 Ft. illetve meg­egyezés szerint. 6 havi garancia! 20% árkedvezmény! Díjmentes szállí­tás! MGV. 2 SZ. GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁSA BÖLCSKE ■ ' (246) Utórezgések... A titkári értekezleten hallottuk Hogyan élnek, dolgoznak, gondolkodnak az emberek? A IX. pártkongresszus elvei alapján, példákkal szolgálva vizsgálták meg ezt is a bátaszéki párttitkári ér tekezleten. Közösségi örömeik, termelési sikereik nem homályosították el gondjaikat, bosszúságaikat, s a jó és rossz együttesen került terí­tékre. A meghitt és kötetlen kerekasztal-beszélgetés során ezt is, azt is szóba hozták. így kapott a vitában megfelelő helyet a vi­lágnézeti harc, a tekintélyt növelö akció, a közerkölcsöt sértő fel­fogás és gyakorlat. „Könnyebb produkálni a termelésben, mint a szocialista tudat alakítása, s erősítése terén” — fogalmazta meg az erdészet titkára. Z. Kicsit szerényebben — Az átszervezés után üzemegység lett állomásunk, a Szekszárdon lévő vállala­tunk elmulasztja (reméljük, csak átmenetileg), velünk megbeszélni a káderügyeket, így jött hozzánk nemrégiben egy • üzemmérnök. A pártszer­vezet nem tudta, hogy érke-, zik, de a többiekkel együtt barátsággal fogadtuk. Mit gondolnak, mi volt az első szava? Ezeket kérdezte: Ki­festették a lakást? Fekete csempe van-e a fürdőszobában? Én becsülöm a műszakiakat, hiszen a mi fiaink. Mi jól meg is vagyunk az üzemi ér­telmiséggel, nemcsak szót ér­tünk velük, hanem közösen is dolgozunk. Éppen ezek miatt... Mi sokallottuk és so­kalltuk ezt a szerénytelensé­get Megmondtuk neki, hogy fellépünk a túlzott, túltengő követelődzés ellen — fejte­gette a bátaszéki értekezleten Karászi András, a Várdom­bi Gépjavító Állomás párt- titkára. 2. Mire értésük zömét kijavítják — Bevált a kommunista őr­járat. Párttaggyűlésünk el­ismeréssel nyugtázta a báta­széki vasútállomás dolgozói körében, különböző munka- területeken alkalmazott tár­sadalmi ellenőrzést. Itt most nem a felettesek ellenőriznek, hanem a kommunista őrjárat, az öntevékeny kezdeménye­zésből életre kelt dolgozótár­sak. Megnézi az üzemi kony­hát, rendszeresen törődik az őrjárat a társadalmi tulajdon Védelmével, éjjeli ellenőrzé­seket is tervez. Előfordult, hogy egy alkalommal tíz hiá­nyosságot észleltek. Mire az állomásvezető értesült róla, addigra 5—6 hibát már ki is javítottak. — Zentai István így adott számot a hatásos, a gyors javulást előidéző, ru­galmas helyi akció tekinté­lyéről. 3. A kiküldött szemlélete Pártos, szakmailag-politikai- lag kiválóan képzett, őszinte embernek ismerik társai Var­ga Györgyöt, a bátaszéki vas­úti pályafenntartás párttitká­rát. Tíz esztendeje viseli ezt a tisztséget, ennyi idő alatt sok jót, rosszat tapasztalt. — Naponta tizesével-husza- sával hagynak el bennünket a vasutasok. Kevés az ember a vasútnál, pedig mi minden­kit felveszünk — kezdte, majd többek között elmondta az alábbiakat. — Van még hiba a vasút felsőbb vezetésében helyet foglaló egyik-másik ember szemléletében. Az őszön kint járt nálunk a KPM egyik kiküldötte. Fel­kerestünk egy tizenegy tagú, pályamunkásokból álló csa­patot. Köszöntem, amikor oda­értünk: „Jó napot, elvtársak-'. A kiküldött így reagált erre: „Hogyan, itt. előre szokás kö­szönni? Miféle divat ez önök­nél?” — pirított rám. Kifogá­soltam, szóltam neki, hogyha rangosodott, ha elért valamit, akkor sem nyilatkozhat így. 4. Egyedül Feltűnt a férfiak között a bő szoknyás, szőttes kötényű, sárközi módon bekötött fejű parasztasszony. A járási első titkár is örömmel konstatál­ta, hogy ismét találkoztak. Szomszédom szorgalmasan jegyzetelt, időnként letette szemüvegét, majd gyorsan visszarakta, mert a fontos gondolatot fel akarta írni. A szünetben beszélgetünk. Titkárhelyettes, hímző-tervező a beosztása a Decsi Háziipari Szövetkezetben. Alapító tagja a szövetkezetnek. Szót kerítek rá: hogy’ él, mint él? özvegyasszony, 8Í esztendős édesanyjáról és két nagy fiáról kell gondoskod­nia. Amikor a kisebbikről, a 15 évesről szól, könny szökik a szemébe. Nem értem az okát, firtatom. A nagyobbik most rukkolt be katonának, a „kicsi”, a 15 esztendős pedig, — kell a pénz —, most a té­len az erdőgazdaságba jár, erdőmunkára. „Fiatal még. nehéz ez neki. Tsz-tag akart lenni a gyerek Decsen, ahol lakunk, de hiába jelentkezett a tsz-ben. Én is kértem őke’ ötször-hatszor, de nem sike­küszködik... rült. Nem akarok én panasz­kodni, nem vádolom őket, de nagyon-nagyon fáj. Nem kell nekik a fiatal” — sóhajtja, miközben restellkedve nyele- geti a könnyeit. Fia jövője aggasztja, ezt mondja el sze­mérmes keserűséggel. Hazafelé megemlítem a já­rási első titkárnak özvegy Bó- na Árpádné helyzetét. Tudom, hogy a naggyá nőtt decsi tsz- ben sok a nyugdíjhoz köze­ledő, idős tsz-tag, akiknek — törik-szakad — munkát kell adjanak. Mégis... „Szerény asszony, nekünk nem szólt er­ről. A közelmúltban vizsgál­tuk, tényleg gondot okoz De­csen, hogy elégséget tudjanak tenni mindenkinek” — vála­szolja a járási első titkár. Egyedül küszködik ez az asszony. Csendben teszi, a vi­lágért sem hangoskodna. Ta­lán nem oktalan, hogy vegyük észre a családfőként viaskodó özvegyasszony nehézségeit. Ha adódik rá mód, törődjünk ve­le, hadd találja meg a fia a helyét — ebben egyértünk a járási első titkárral. SOMI BENTAMINNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents