Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-19 / 41. szám
B. Szopelnyak : GUDERIAN PISZTOLYA 4. A „Kotovszkij” partizánalakulat azt a parancsot kapta, hogy Kanyev körzetében derítse fel a híd megközelítésének lehetőségeit. .. Á felderítők este indultak el. Reggel rejtjeles rádiójelentést adtak a Nagy Földnek: „A hidat aláaknázták. A feljárót ágyúk és légvédelmi ütegek tömege őrzi. A jobb partot rendkívüli mértékben megerősítették”. A válasz rövid volt: „A híd felrobbantását meg kell akadályozni. Páncélosaink 14 óra 00 perckor érkeznek.” A híd fel- robbantását megakadályozni... Nem partizánfeladat. Felrobbantani könnyebb. Ezt már megszokták. Kis létszámú partizánalakulat azonban nem foglalhatja el tűzharcban a hidat, hogy biztosítsa a páncélosok áthaladását. — Kétszáz emberünk van. A hídon pedig egy egész német hadsereg vonul vissza, tankokkal, ágyúkkal. Nem tudjuk tőlük elvenni a hidat — jelentette ki Szobko és szavaival mindenki egyetértett. Ekkor Kreiss kért szót: — Az egység gyenge ahhoz, hogy elfoglalja a hidat. Két század egy egész hadsereg ellen, — ez nevetséges. De két ember... /an egy tervem. — Halljuk. — Tegnap egy német vezérkari gépkocsit zsákmányoltunk, a benne ülő ezredest foglyul ejtettük. Azt állítja, hogy a Führer főhadiszállásáról , érkezett é§ Hitler személyes megbízását teljesíti. Sajnos nem találtunk nála ilyen jellegű iratokat. Ez bonyolítja a dolgot. Abban bízhatunk csak, hogy a visszavonulás zűrzavarában elegendő lesz rangjelzésének puszta látványa is. Javasolom tehát azt... .. .A fényesre lakkozott Opel- Kapitän a bekötő útra fordult és hamarosan utolérte a visszavonuló német egységet. Szolidan és tartózkodóan dudálva az Opel megelőzte a katonákkal zsúfolt, hosszú ágyukat vontató teherautókat. A felfuvalkodott Oberst alig fordított figyelmet az őt köszöntő tisztekre, a volánnál ülő komor sofőr pedig ügyesen lavírozott a tankok és tehérgép- kocsik között. A partizánok csak azért fogadták el Kreiss indítványát, mert más lehetőségük nem volt. De Szobko egy feltétellel egyezett bele az akcióba: ha őt küldik Kreisz-szel. A parancsnok teljes ékesszólását latbavetette, hogy lebeszélje elgondolásáról, de Szobko bizonygatta: senki sem ismeri nála jobban Kreiss- szet, ő a lehető legjobb partner az akcióhoz, azonkívül pedig az sem árt, ha saját szemével látja a német visszavonulás „térképét”. Magában pedig azt gondolta: senki sem ellenőrizhetné nála jobban Kreiss-et, s nyilván ez az akció teszi fel a pontot az „i” betűre. így tehát Szobko magára öltötte a Wachmeister egyenruháját. „Legrosszabb esetben végzek vele is, magammal is” — gondolta, miközben az ülés alá rejtett gránátokat tapogatta. , „ Az Opel-Kapitän meredeken a hídra fordult és élesen fékezett. Az Oberst kiszállt egy pillantásra sem méltatva az őrszemet, elkiáltotta magát: — Hol a parancsnok? Idehívni! A parancsnok futva érkezett, piszkosan, borotválatlanul. A zubbonyáról is leszakadt egy gomb. — Ezredes úr... — Elég! — sipította Kreiss. — Hogy néz ki? Hogy fest, Oberleutnant? ön a Führer dicső hadseregének tisztje, vagy egy koszos disznó?! — Elnézést, ezred -s úr... Visz- szavonulunk... Három napja nem aludtam. — Ez nem magyarázat! Egy német tisztnek minden helyzetben mintaszerűen kell kinéznie! Nem azért adta önnek a Führer az egyenruhát, hogy szégyent hozzon rá! ! — Igenis, ezredes úr! De én... — Hallgasson! Tegnap parancsot kaptam a Führertől, hogy öntsek új lelket a visszavonuló csapatokba, s én ezt megteszem, ha törik, ha szakad! Megértette Oberleutnant? Teljesítem a Führer parancsát! Mindenekelőtt megállítom ezt a szégyenletes menekülést! Ki engedte meg, hogy átengedjék a hídon a csapatokat?... Nem tudja, ugye? Sejtettem! Árulók! Köröskörül árulók!! — Az ezredes szemmel láthatóan magánkívül volt a dühtől. — Azonnal leállítani a forgalmat! Visszarendelni a jobb partról a hátráló egységeket! A Führer parancsára innen indítjuk meg a győzelmes ellentámadást. A főhadnagy rémülten szalutált és rohant teljesíteni az utasítást. Leírhatatlan zűrzavar keletkezett a hídon. A teherautók és tankok nehézkesen fordultak. A jobb partról visszafelé hömpölyögtek az ágyúvontatók. A gyalogság lázas sietséggel igyekezett beásni magát az asztallap simaságé balparton. S közben keletről egyre újabb és újabb visszavonuló egységek érkeztek. A parancsnokoknak továbbították a „Führer személyes megbízottjának” utasítását. (Folytatjuk) Gcnd a autó Kinek kocsija nincs, gyalog jár Dombóvári i°l umerik---------------------------- a'zok, akik é rtik, szeretik a kultúrát, a népművelést. A legutóbbi „Ki mit tud?”-on milliók lelkesedtek a dombóvári táncegyüttes fantáziadús, temperamentumos bemutatója láttán. A művelődési központban neves fa- ragószakkör s amatőr filmklub működik. Dombóváron tehát mozgalmas, tartalmas a kulturális élet. Vannak azonban olyan zavaró körülmények is, melyek beárnyékolják ezt a tevékeny pezsgést és megakadályozzák annak áramlását a járás falvai, települései felé. Ezek az úgynevezett „objektív akadályok” közhelyként csengenek, alapjában mégis a komoly, az érdemi munkát gátolják. Az első, talán legfontosabb a helyhiány. A művelődési osztály vezetői elmondották, hogy tekintélyes számú érdeklődő bevonásával mezőgazda- sági értelmiségi klubot alakítottak volna, de helyszűkében erre nem kerülhetett sor. Végül is Tamásiban alakult ilyen klub, s az érdeklődők most oda járnak. — Szerencsére — mondotta Farkas Aladár, a művelődési osztály vezetője — a helykérdés, részben megoldódott, a művelődési központban szél : lő bank máshova költözött, r' ■ a kiegészítő parancsnokság helyiségei változatlanul ott ver. nak. A népművelés továbbre. is féllábon döcög. Hiányzik a művelődési autó is. Nem tudjuk a dombóvári egészséges erjedést vidékre sugározni éppen az autó hiánya miatt. A megyében minden járás kapott már művelődési autót, csak mi nem. Havonta néhányszor a tamásiak kölcsönzik az övékét, de ez szervezé- sileg nem ésszerű, s különben is; még félmegoldásnak is rossz. Itt fekszik előttem a márciusi terv, mindössze hatszor kapjuk meg az autót. Pedig a megyében a mi járásunk területén található a legtöbb puszta. Miért van ilyen nagy jelentősége a művelődési autónak? Eredetileg három funkciója volt. Első a könyvkölcsönzés. Az autó mozgó könyvtárként működve biztosította az apróbb falvak, tanyák könyvellátását. Ez a feladat azonban a könyvtári hálózat kiépülésével megkopott, gyakorlatilag nem indítanak autót vidékre könyvekkel. Annál inkább megnőtt a szerepük az ismeretterjesztő előadások, rendezvények lebonyolításában. Mindenféle közlekedési nehézséget, menetrendi kötelmet felszámolva, akkor, és ott rendezhető TIT-előadás, vagy bármilyen kulturális bemutató, ahol az időpont a legalkalmasabb, s az autó bevethető. E ez igen fontos dolog. Ugyancsak igénybe veszi játékfilmek vetítésére a moziüzemi vállalat is ott, hcl nincs állandó filmszínház. Az elmondottakból kitűnik, hogy művelődési autó nélkül hatékony, korszerű népművelés, a különféle központok, irányító szervek módszertani és érdemi segítése nehezen képzelhető el. A népművelés korszerű programjával ez sehogy sem egyeztethető össze. Mi a teendő, iünk-e ____________________L remelhev áltozást? A vélemények pro és kontra megoszlása mellett a megyei könyvtár igazgatója és a népművelési csoport vezetője egyetértenek abban, hogy Dombóvár igénye jogos. Igényük kielégítéséről azonban nem tudnak sokat, nem tudnak határozott terminust mondani. Az autó kiutalása ugyanis a minisztérium hatásköre, s a megyében az a kedvező — ami paradox módon a dombóváriaknak kedvezőtlen — helyzet alakult ki, hogy országos szinten Tolna megye művelődési autóval legjobban ellátott megyéink közt szerepel. Tehát Dombóvár végső soron meg fogja kapni az autót, de nem közömbös, hogy közben menynyi víz folyik le a Dunán. Ha valóban korszerű, tartalmas, a járási központ színvonalas kulturális életét kisugárzó népművelés kívánatos, s ha ezt komolyan akarjuk, akkor biztosítsuk ehhez a szükséges 'eltételeket is. Ezt várják a dombóvári vezetők, s a járás falvaiban, pusztáiban egyaránt. csupor I I Rabruhában jár a halál i i Durva hang zökkentette ki a gondolataiból. — Ide a cigarettákkal! Meglepetten hátrafordult. Nem vette észre a két Puerto Rico-i suhanc közeledését. Együk, sem volt idősebb tizennyolc évesnél. A magasabbnak arcát nem láthatta, mert mélyen behúzta kabátjának gallérjába az alacsonyabb arcán nagy heg éktelenkedett. — Mit akartok? — kérdezte Stewart. A kutya is felugrott és dühösen felborzolta a szőrét. — Add ide a marihuana cigarettákat és tűnj el innen, hogy soha többé ne lássunk ezen a tájon. Mielőtt még bármit mondhatott volna, a két suhanc sötét kapualjba taszította. A kisebbiknek kés villant a kezében, a magasabbik a kutya felé rúgott. Stewart kétszer lesújtott, villámgyorsan. Kezének élével az alacsonyabbnak nyakütőerére talált, s az összeesett, akár egy zsák. A másik az ütés nyomán vért köpött és kétségbeesetten próbálta lerázni magáról a kutyát, mert az beleharapott a lábikrájába. — 211 — Stewart a kapu felé nézett, s látta, hogy az utca túlsó feléről egész csoport suhanc közeledik. Kirohant a kapun és elfutott. A kutya híven követte. Izgatott spanyol beszédet és gyors lépéseket hallott maga mögött. Üldözték. Befordult egy' sötét mellékutcába. Mintegy ötven méter előnye lehetett. Üldözőinek szavait már nem hallotta, csak lépéseit. Átvágott az utcán, befordult, a legközelebbi sarkon. Néhány pillanatra üldözőinek látótávolságán kívül volt. Berohant egy nyitott kapun, lement néhány lépcsőfokon, s a ház pincebejáratába húzódott, felkapta a kutyát, s hogy ne ugasson, befogta a száját. Néhány másodpercig olyan közel voltak hozzá az üldözői, hogy a lihegésüket is hallotta. Azután lassan elhalt lépéseiknek a zaja. A pinceajtó nyitva volt. Stewart magával húzta a kutyát a sötétbe. Tapogatózva néhány lépéssel beljebb ment, és leült a fal tövében. A pince fűtve volt. Stewart egyelőre biztonságban érezte magát. Olyan csönd volt a pincében, hogy Stewart tisztán hallotta a kutya szuszogását. Ez csak néhány percig tartott. Altkor a kutya morogni kezdett. — Mi a bajod? — szólt hozzá Síew&ft. A másik pillanatban már tisztában volt a kutya izgatottságának okával. Minden oldalon patkányok futkostak. Egészen maga alá húzta a lábát. Semmitől sem irtózott jobban, mint a patkánytól, semmitől sem tartott jobban, mint a láthatatlan ellenségtől. A patkányok olyan közel merészkedtek hozzá, hogy a lábát is érintették. ügy érezte magát, mint aki lidércnyomás alól szabadult, amikor hirtelen világos lett a pincében. Valaki felcsavarta a villanyt. — 212 — f Pislogva' nézett a fény irányába. Ősz hajú ember állt a bejáratban, hulladékvödörrel a kezében, és szemüvegén keresztül kérdő pillantást vetett Stewartra. — Nem ajánlom, hogy itt maradjon — mondta barátságosan. — A statisztika szerint New Yorkban háromszor annyi patkány van, mint ember. Mindig botot viszek magammal, valahányszor a pincébe kell mennem. A hulladékból élnek — mutatott a pincefolyosó fala mentén sorakozó szemeteshordókra. — Rendben van — válaszolta Stewart. — Mindjárt megyek tovább. Csak azért ültem le itt egy pillanatra, mert... Hirtelen abbahagyta. Elvégre mi köze az öregnek, hogy miért húzódott a pincébe. Az öreg azonban tisztában volt a helyzettel. — Szóval a ház előtt ácsorgó Puerto Rico-iak magát lesik? Stewart szótlanul nézett maga elé. — Jöjjön! — mondta az öreg. — Nálam nem fogják keresni. Stewart határozatlanul topogott a helyén. Előbb az volt a szándéka, hogy elhagyja a házat, de az utca felől spanyol beszédet hallott, mire meggondolta magát. Az öreg közben kiürítette szemetesvödrét, s elindult Stewart követte a lépcsőházba. A lift a negyedik emeletre vitte őket. Az öreg kizárt egy ajtót, és betessékelte Stewartot. — Miért segít rajtam? Hiszen nem ismer, azt sem tudja, ki vagyok? — kérdezte a gengszter bizalmatlanul. Az öreg vállat vont. — Tudom, mi az, amikor az embert üldözik. Én is voltam üldözött. — Puerto Rico-iak üldözték? — 213 —
