Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-18 / 40. szám
B. Szopeínyak: GUDERIAN PISZTOLYA 3. A Gestapo értetlenül állt a jelenség előtt. Száz kilométerre Ebben a pillanatban vakító tűzoszlop' csapott a raktár fölé, mellette fellobbanó gyufaszálaknak tűntek- a villámok. — Már nem lesz idejük — mosolygott Kreiss. — Szerencsénk volt... Szobko az igazat megvallva, nem hitt benne, hogy a raktárt sikerül levegőbe röpíteni. Ez lett volna Kreiss megbízhatóságának legnagyobb bizonyítéka. Szobkót mégsem hagyta nyugodni a kétely. Tisztában volt vele természetesen, hogy a németek sem egyformák. Georgij Szobko, az egykori poltavai tanító azonban annyi mindent látott a háború egy éve alatt, hogy a fasiszták és németek közti különbséget csak elméletileg ismerte el. Má valami is nyugtalanította. ..Túlságosan is simán zajlótt le az akció — gondolta, miközben ICreissre sandított. — Belépési engedélyt nem kértek, az iratokat sem ellenőrizték... Az őrszemeket pedig maga Kreiss intézte el. Nincs kizárva, hogy megrendezett színjáték volt... A robbanás pedig... Az ördög tudja, mi repült a levegőbe! Lehet, hogy valóban a raktár, de az is lehet, hogy benzines hordók. A fasiszták mindenre készek annak érdekében, hogy a partizánok bizalmába csempésszék ügynökeiket, és segítségükkel lebuktassák az egységeket. Szívesen feláldoznak ezért néhány láda lőszert- és egy halom- kiöregedett puskát... Egy biztos: a teherautónyi robbanóanyag . nem utolsó dolog! Az Oberleutnantra pedig ügyelni fogunk. Meglátjuk, mi lesz a következő húzása. . Ettől a naptól a „Kotovszkij” partizánalakulat újra harci egység lett. Robbanások reszkettet- ték meg a levegőt, német hadiszerelvények hulltak mélybe a hidakról, lángnyelvek csaptak fel a német parancsnokság épületeiből. köröskörül — üres sztyeppe. Mindenesetre átfésülték a környező szakadékokat, de egy lelket sem találtak bennük. A partizánok — nem léteztek... De minden éjszaka levegőbe repült egy híd, felrobbant egy lőszer- raktár, hol Jagotyino környékén, hol Krasznográdnál... Ezekben a napokban különösen sok vadhúst tálaltak a pere- jaszlavi Gebietskemissariat tisztjeinek asztalára. Kreiss dús zsákmánnyal tért vissza éjszakai vadászkirándulásairól. A tisztek arcát jóllakott elégedettség töltötte el: aligha sejthették, hogy egy egész partizánbrigád szállítja nekik a kosztok Kreissnek már rég nem volt ideje vadászni. Teherautója hol itt, hol ott bukkant fel a sztyeppén, s ahol megjelent, enyhén szólva nyugtalan éjszakára számíthattak a megszállók. .. Egy este teljesen váratlanul fékezett Kreiss a partizánok szállásánál. Tíz katona ugrott le a teherautóról. A katonák felsorakoztak, Kreiss pedig az izgatott parancsnokhoz futott: — Nyomomra bukkantak. A garázst egész gépparkjával együtt felrobbantottuk. Egy tábori csendőrosztag üldöz bennünket. „Úgy! — gondolta a parancsnok. — Most megfizetünk a jóhiszeműségünkért. Átkozott ! Nyakamra hozza a tábori' csendőröket!...” — Fegyvert letenni! — parancsolta Szobko. Kreiss értetlenül vonta össze szemöldökét, és... pisztolyához nyúlt. Ha gyorsabb a mozdulat — keresztüllövik. A német bámulatra méltó hidegvérrel csatolta le fegyverét és nyújtotta át a parancsnoknak. . „Nem lövöm agyon — határozta el Szobko. miközben az egység az erdő felé vonult.— Atkísérteíem a Nagy , Földre. A hátországban majd kiderít’k, miféle madár...” Egy pillanatra "átfutott a parancsnok agyán, hogy bármily körültekintő" is legyen egy német ügynök, aligha járulhatott volna hozzá ennyi híd, hadiszerelvény és parancsnokság megsemmisítéséhez. De ez a gondolat épp hogy csak átvillant rajta. Most az egység sorsa foglalkoztatta mindenekelőtt. Sikerül-e bejutniok az erdőbe, nem kerülnek-e csapdába? Hiszen a németek nyilván megjegyezték az emlékezetes éjszakai ütközet helyét. Ha büntetőosztagba ütköznek, a „Kotovszkij” partizánegység alighanem megszűnik létezni-. Az egység szerencsésen eljutott az erdőig s egyesült egy másik partizánalakulattal, amelynek rádióösszeköttetése volt a Nagy Földdel. Szobko lett az egyesített partizánegyseg törzstisztje. Azonnal összeköttetésbe lépett a 6. hadsereg parancsnokságával, ahol azt a rejtjeles felvilágosítást kapta, hogy Hermann Kreiss főhadnagy valóban a hadsereg kötelékébe tartozott, de 1941 Szeptemberében eltűnt. Szobkót ez sem nyugtatta meg véglegesen. Kreissnek visszaadták a fegyverét, de továbbra is figyelték... 1943 szeptemberében a szovjet csapatok Kijev felé nyomultak előre. Nehéz feladat várt rájuk: az átkelés a Dnyeperen. A német parancsnokság lehetetlennek minősítette a vállalkozást. Éppen itt. a dnyeperi partoknál készültek á németek az ellentámadásra, amelyhez igen nagy várakozást fűztek. A magas jobb partot alaposan megerősítették, a hidakat aláaknázták. A lapos ‘ balpart minden centiméterét becélozták. Szeptember elején a Vörös Hadsereg egyik nagy páncélosegysége áttörte az ellenség védelmi vonalát és az így keletkező résben gyors ütemben nyomult előre. A szovjet parancsnokság tisztán látta, hogy a németek minden hidat felrobbantanak, s ezzel jó időre késleltetik az átkelést. Az egyetlen lehetőség: a visszavonuló ellenség csapatainak közvetlen nyomában kell átérni a jobb partra. (Folytatása következik). Alku Készüljünk fel a tavaszi vízkárok elhárítására A közelmúlt bőséges csapadékot hozott a Dunántúl területére. Mivel a hőmérsékleti viszonyok a hóképződésnek kedveztek és az olvadás csekély mértékű volt, a lehullott vízmennyiség túlnyomó többsége a hóban tárolódva a megjelenés helyén maradt. Sok helyütt a hóvastagság és a benne tárolt víz mennyisége meghaladja a több évi átlagot. Hirtelen bekövetkező enyhülés a hó végén, vagy március elején a mezőgazdasági művelés alatt álló külterületeken és a községi belterületeken egyaránt gyors olvadást és mélyebb fekvésű területeken káros vízborij A Szekszárdi Kórház felvé- I ' elre keres magasnyomású | kazánfűtői vizsgával rendelkező fűtőket. Alapfizetés 1 1700,— Ft, melyhez 5 szolj "álati évenként két száza- ' lék korpótlék, megfelelő munkavégzés esetén havi j 100,— Ft céljutalom járul, i olentkezni lehet a kórház . munkaügyi csoportjánál. i (226) tást okozhat. Jól felfogott helyi érdek a vízlevonulás számára a szabad út biztosítása. Belterületen a nyílt csapadéklevezető árkok műtárgyait (kis hidak, csőátereszek, kapubehajtók) jég- és hódugóktól meg kell tisztítani. Az árkok esetleges áttöltéseit vagy ‘elgátolásait el kell bontani (pl. kerítés az árkon keresztül).' Fel kell készülni a vízlevonulás idejére a védekezésre. Legyen ember és szerszám a vízzel érkező és eltömés, torlasz képzésére alkalmas uszadékok útból való eltakarítására. (Ilyen uszadékok: tuskó, rönk, széna boglya, kerítésdarab stb.) Külterületen a patakok, árkok hidjai, csőátereszei az átfolyás számára kitisztítandók, A mező- gazdasági táblák lapályos részeiken kapával húzott folyókákkal megnyitandók, hogy róluk a víz a tábla vagy út menti árokba találjon. A gondos felkészüléssel és a szervezett védekezéssel a vízkárok nagy ■ többségét el lehet hárítani. Felkészülésben, majd védekezésben a Vízügyi Igazgatóság szaktanáccsal vagy közvetlen részvétellel segítséget nyújt. önkéntelenül elölopakodnak a 'gyermekkor vásári emlékei. Adja. nem adja, ennyit tudok érte fizetni, többet egy fityinggel sem. álmában sem látott ilyet, csak azért, mert megszorultam, nem bánja meg, nem uaoyok én pénzeszsák — meg a hasonló megjegyzések sora. Parolázás, áldomás, búcsúkézfogás az őszintének tűnő ..áldja meg a: isten’’-nel, s a meg őszintébb gondolattal: ,.Egyen meg a fene, nehezen hagytad magad rászedni!’.. Ho van már a vásárok évszázados hangulatul Még jó, hogy a mai felnőtt generáció a saját élményeire alapozhat. Mert ami még megmaradt az egykori vásárokból, az csal: az árnyékuk. A Szekszárd melletti Sió-csárdát cl akarják adni. Akinek éppen szüksége van egy modern csárdára, jelentkezhet a tulajdonosnál. Alku most is van, csakhogy annak nem a vásártér a színhelye, hanem a kényelmes iroda. Valahogyan így rekonstruálható egy mai alku: az alkudozók modern fotelekben ülnek, feketét ke- vergetnek, nyoma sincs a hangoskodásnak. Rendkívül udvariasan, kedvesen társalognak, mosolyognak egymásra, néha papírt, ceruzát vesznek elő, és „majd meglátjuk ...” A vevő urak illedelmesen elköszönnek az eladó uraktól. . . „Majd megkonzultáljuk a főnökséggel és jelentkezünk.” Néhány hét múlva ismét találkoznak a vevő ás az eladó urak. „Kérem, a lehetőségeink . . Egyik sem próbálja meg jajankóként kezelni a másukat, mert abban a pillanatban tárgytalanná válik az egész. Az asztal mindegyik felén tárgyilagos, hozzáértő emberek ülnek. Az üzlet csak abban az esetben jön létre, ha mindkét fél megtalálja a számítását. Nem pillanatnyi szócsata, pszichikai ráhatás kérdése a döntés, hanem azt gazdasági elemzés előzi meg. Kimondva, kimondatlanul ott lappang az egész alku mögött, hogy egyik fél sem a saját zsebére alkudozik, csak képviselője az ügyletnek. Ha létrejön az alku, nem csapnak egymás kezébe, nem húzzák elő a bukszát, hanem aláírnak, pecsételnek valamit. Melyik bukszában férne el az a néhány millió, amibe kerül mondjuk egy ilyen csárda! — Itt, ezen a téren. Ez az én körzetem. S nehogy eszedbe jusson ezen a tájon konkurrálni velem. Legjobb lesz, ha fenn, a Broadway végén, a szálloda közelében dolgozol. Nagy forgalom, szelíd rendőrök, örülnek, ha békén maradhatnak. A Puerto Rico-iak egészen szépen megszelídítették őket. — Mindig is alyan rendőröket kívántam magamnak —• mondta Stewart széles vigyorral. — Ha rendőr volnál New Yorkban, te sem viselkednél másként. A Puerto Rico-iak szorosan összetartanak. Akinek eggyel baja lámad, hamarosan egyész bandát kap a nyakába. — Délen már nemegyszer szembe kerültem négerbandával, s az ottaniak nem éppen mai gyerekek. — Itt nem Délén vagyunk, New Yorkban a Puerto Rico- iak urai a helyzetnek. — Az a néhány...; — Fogalmad sincs róla, mennyien vannak. Számuk legalább egymillió. Ezt senki sem tudja pontosan, mert egyszerűen nem lehet nyilvántartani őket. Amerikai útlevéllel jönnek Puerto Ricoból, s itt befészkelik magukat. — 208 — — Nem is élnek rosszul: heti 35 dollár munkanélküli segélyt kapnak. Dolgozni persze nem akarnak, nem is nagyon' tudnak. Nagy részük analfabéta. Angolul sem beszélnek, legfeljebb annyit tanulnak meg: pénzt, vagy a bordád közé szúrom a késemet!... Fél órával később Kentucky Sam, Stewart és a kutya a földalattiban robogtak. Nyolc kilométert tettek meg északi irányban, s ahol kiszálltak, ott a Broadwaynak csak a neve volt meg. Fényéből nem maradt semmi. Hamarosan megtalálták a szállodát. A mogorva neger portás a liften felvitte őket a nyolcadik emeletre, hogy megmutassa a szobájukat. Beszedte tőlük a napi két dollár bért, azutan egy üvegből átható szagú folyadékot fecskendezett a szoba négy sarMielőtt magukra hagyta őket, a falon függő fakalapácsra mutatott. — A bogarak ellen. .... A fakalapács volt az egyetlen fali dísz a kopár sivár szobában. A falakon több helyen leszakadozott a kárpit. Lyukas takaróval leterített kettős ágy. egy asztal és két szék volt az egész bútorzat, azonkívül egy beépített szekrény. Habár még délután volt, Stewart lámpát gyújtott, Sam kinyitotta a szekrényt. Megszámlálhatatlanul sok csótány szaladt szerteszét. .. Félórás bogárvadászat után Stewart^ olyan faiactt volt, hogy legszívesebben ruhástól az ágyra dőlt volna. Az öreg csavargó már nagyban horkolt, Stewart a folyosóra ment és a liftbe szállt. Csak akkor vette észre, hogy a kutya is követte. , , Az utcán barna bőrű gyerekek bujócskaztak a szemetes kannák között. A házak előtt suhancok ácsorogtak, cigare,- táztafe, bádogdobozból sört ittak. Stewart egyetlen szót sem éi-tett beszédjükből — spanyolul beszéltek. Jeff utasítását követve egy cigarettát, tett a füle möge — 209 — sétálva elindult a Broadway felé, és megállt a sarkon egy újságkioszk előtt. , , Nyomban azután egy izgatott idős ember jött elő. tejet csóválta szemlélte Stewartot. __ Maga bizonyára nem idevaló — mondta. S tewart ingerülten válaszolt: — Mi köze hozzá! ’ , — Nem akarok bajba keveredni. Árusítsa azt a holmit ahol akarja, de ne az és üzletem előtt. Azok , az átkozott Puerto Rico-iak csak a minap vertek össze a kioszkomat. Mivel Stewart nem' volt hajlandó elmozdulni, az öreg karonragadta. . _ . .. — Úgy látszik, megúnta az eletet. A Puerto Rico-iak körzetében marihuánát árulni! Stewart néhány lépéssel továbbment, azután megállt. — Tűnjön el innen, fogadja meg a tanácsomat! — kiáltotta feléje az öreg. — Nem akar megérteni? A Puerto Rico- iak hamarosan kikészítik. * Egy másodperc töredéke alatt a külső Broadway levetette nappali szürke ruháját. Kigyulladtak az utcai világítás lámpái, és mintha a kereskedők is csak erre a jelte vártak volna, bekapcsolták üzleteik fényreklámját. Yank Stewart egy kapu mellett állt a falhoz támaszkodva. a kutya lába mellett ült. A Hudson felől hideg decemberi szél fújt. A gengszter azt fontolgatta, vásároljan-e a szemközti ócskáRbolth-n egv felöltőt, do akkor eszébe jutott, hogy egyetlen dollárja sincs. Minden vagyona tíz marihuana cigaretta, azokat kellene eladni, de habár már fél órája ácso- rog cigarettával a füle mögött, még senki sem szólította meg. — Ha nem vág be a cigaretta árusítása, miből tartom fenn magam ebben az ismeretién városban? Milyen esélyem van itt, ahol minden őrszobában ott függ a képem? — elmélkedett magában. — 210 — B. F.
