Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-18 / 40. szám
Elfásulás veszélye fenyeget? Percre beosztott idő... A tanácsköztársasági művészeti szemlére készülnek A kilencszázötven lelket számláló Izmény nincs a világ végén! Hogyan is lenne ott, amikor 77 televíziós készülék: 147 rádió, ötféle napilapból 15 példány, ti- zennégyféle havi folyóiratból 67 példány, huszonnégyféle hetilapból 282 példány kapcsolja a falu lakóit az ország és a nagyvilág politikai, gazdasági, szellemi életének áramkörébe. Mindennapos ez a kapcsolat és nem tudom, van-e olyan, aki le tud na mondani erről. A tájékozódás, önművelés igénye együtt terebélyesedik életünk egyéb váltózásaival, éppen ez utóbbi szolgáltatja az alapot amahhoz. Amíg csak a vigasztalanul behavazott falukép lebegett a szemem előtt, könnyű volt hinnem, amit a körzeti iskola pedagógusai közül kettő tanúsított, azt nevezetesen, hogy „Izmény a világ vége”. Ök mondották, hogy e községnek még ma is mindenből kevesebb jut, mint a belső tolnai községeknek, a „végeken” élni manapság is igen nehéz, noha a mai értelemben vett „végvári vitézség” nem hadi dicsőségekre serkentő státusz. Ne beszéljünk a munkáról, csak éppen a község rendezéséről, fejlesztéséről! Nehéz dió. Mutatós győzelmekre legfeljebb álomban van kilátás. Viszont az emberek a valóságban élnek és a valóságtól szenvednek, ha nem szerethetik szűkebb pátriájukat alkotó módon. Izmény kicsiny falu. A kicsik között is kicsike. Éppen mostanság esik egyre több szó arról, hogy össze kellene vonni ál- lamigazgatásilag Győrével, ami már rendezettebb és ha erre sor kerül, Győrében kellene inkább felépíteni az új körzeti iskolát. A község lakói nem lelkesednek a közigazgatási összeházasítás gondolatáért, féltik az önállóságot, nem akarják vállalni a fontosságban a második lépcsőt. És a pedagógusok? Ök örülnének az egyesítésnek, mert a tizenöt tagú tantestületből csupán hatan laknak Izményben. Aki épít, mert marádni szándékozik, az a sokkal rendezettebb Győrében építkezik, inkább vállalja az átjárást. Egyébként a vég- váriság az egyik oka annak, hogy a körzetesítés óta csupán egy olyan tanéve volt az anyaiskolának, amely nem hozott személyi változásokat. Hiányzik az itt-tartó erő. Még azok is eltávoznak idővel, akik itt kaptak lehetőséget a szakosodáshoz, itt szerezték meg képesítésüket. Jelenleg is van négy képesítés nélküli nevelőjük és mindössze egy szaktanáruk, aki természetesen nemcsak szaktárgyait tanítja. Az órabeosztásban piros betűk jelzik a túlórákat. Mit mondjak? Majdnem több a piros betűs beírás, mint a kék. Időhiányról szólnak a panaszok, túlterhelésről. Itt már nemcsak kísért az elfásulás veszélye, jelen van a túlfeszítettségben a fásultság. Nem is lep meg, amikor kérdezősködésemre azt a választ kapom, hogy örülnek, ha el tudják látni szorosan vett oktatóinevelői feladataikat, az erre való készülést, a rájuk háruló társadalmi megbízatásokat. Idő! Idő! Az nincs. Olvassák a pedagógiai kiadványokat, különböző szemléket, hogy szakmai tájékozottságuk megfelelő legyen. Nagyvilág. Kortárs, Uj írás, Élet és Irodalom? Névről ismerik. Volt egy kolléga, aki nemrég megvált a tantestülettől, újságíró lett. Amíg ő itt volt, néha szó esett azokról a problémákról, amelyekről az említett kiadványok hasábjain országos méretű viták folytak. Néha. A kollégát bizonyos mértékig csudabogárnak tekintették, holott dehogy volt az! Csupán fölismerte azt az igazságot, amit számosán még nem: szellemi akkumuláció nélkül, serkentő szellemi izgalmak, szakadatlan önképzés nélkül szükségképpen adja meg magát az ember a fásultságnak. Hová lesz a lelkesedés? Izményben a falu legtekintélyesebb értelmiségi rétege legföljebb alkalomszerűen, ritkán veszi kézbe azokat a sajtótermékeket, amelyek szellemi életünknek fontos fórumai, közvetítői. Egyetlen Uj írás jár a községbe, megrendelője egy gimnazista kislány. Közismert tény, hogy a szakmai és az általános műveltségbeli poggyász, amit diplomában summázva magukkal hoznak főiskoláikról, egyetemeikről a fiatal szakemberek, csupán a pályakezdés startjához elegendő. Ha incs igény a további szellemi akkumulációra, a diploma nem csak, hogy elhasználódik, tíz év leforgása alatt annyira lecsökken az értéke, mintha nem is lenne. Évek óta hol itt, hol amott hangzik a kérdés: —mi lehet az oka, hogy az életbe kikerülve a fiatal szakemberekből, így a fiatal pedagógusokból is rövid idő alatt elillan a megismerés szomjúsága, a szenvedélyes érdeklődés, a lelkes tettrekészség? Tudom, a gyakorlat kegyetlen vizsgáztató, súlyos próbákat ró a pályakezdőkre. De elindulni egy hivatásból választott úton száz, vagy ötven évvel ezelőtt sem volt könnyebb. A pedagógus falun mégis eleven szellemi világítótorony volt! Példa. Most mi? Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy az önképzéshez, a személyiség kiteljesedéséhez nélkülözhetetlen szellemi izgalmakat kevesen igénylik. De kérdezni, kérdezek : — miből ád szüntelenül az, akinek hivatásából fakadóan adnia kell? Miből ád, ha új, meg új feltöltődés nélkül maga is elszegényedik? Csak a televízió A beszélgetés során említettek nekem egy embert, akinek több könyve van, mint a két község könyvtárának (összesen. Neve elé rakták a „könyves” jelzőt. Derülve és derülést valóan emlegették azt az ötven éves bányászt, akinek az a hóbortja, hogy eljár Budapestre, antikváriumokban böngész. Könyveket gyűjt, örökségül az unokának, addig meg saját épülésére. Nem a meghatottság, az elismerés derűje volt az, valami más volt, amire már nem ad mentséget a rengeteg munka. .. Dicsérték lelkendezve a televíziót. A rádió már nem sláger. Annyi van belőle, mint a nyű. Olyan szokvány „berendezési tárgy” az, mint az asztal, meg a szék. De a televízió! Az igen. Az mégis idehozza a világot. És elegendő, csak a*televízió? Többre nincs idő! Mit mondjak? Ha azt mondom, hogy lehangoló, akkor semmit nem mondtam még. Ha azt mondom, hogy illetékeseink az említett vonatkozásban keveset foglalkoznak a pedagógusokkal, akkor is csupán egy jelzést villantottam föl, amit úgy lehet többszörösen megkontráznak és még jó, ha nem szidnak össze. Pedig mindenképpen több levegőre lenne szükségük azoknak, akik helyükön a szellem elsőrendű követei, munkásai fal- vainkban. Izmény, mint mondottam, nem a világ vége. Amilyen arányban javul lakóinak gazdasági helyzete, olyan arányban növekszik az önművelés igénye is a családokban. Itt már arra kellene építeni, ami van. Kérdés, hogy ki, kik építsenek? A csak szakmai önművelés, előbb-utóbb szakbarbársághoz vezet és ez semmilyen más pályánál nem olyan tragikus, mint a pedagóguspályán, amelyen a „Hass, alkoss, gyarapíts” aranyszabályának szabadna csak érvényesülnie még a legnehezebb körülmények között is. LÁSZLÓ IBOLYA A Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulója alkalmából országos művészeti szemlére készülődnek a fiatalok. A szekszárdi ktsz-ek Babits Mihály ifjúsági klubja versmondóinak válogató versenyét vasárnap tartották meg. Tsz-tagok hajóűtja az Al-Dunán Megyénk termelőszövetkezeti tagjai lassanként bejárják az ösz- szes szomszédos országot. Sokan utaztak már a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Jugoszláviába. Dunakömlődről például tízen jártak tavaly a Szovjetunióban Az utazási kedv egyre nagyobb, ezért a szekszárdi IBUSZ-iroda új lehetőségeket teremt a szövetkezeti tagok számára, a világjáráshoz. Április elején az Al-Dunára indítanak különhajót, egyhetes utazásra. A programban Növi Sad, Belgrád, Orsóvá és Herkulesfürdő megtekintése szerepel. Az érdeklődés több községben igen nagy, például Faddon harmincnál is többen - jelentkeztek, Szedresen húszán, Pálfán csaknem negyvenen. Elemér bácsi Ha megjelenik valamelyik nevelőotthonban, a gyerekek hangos kedvvel, örömmel veszik körül. Elmondják neki gondjaikat és örömeiket, bizalommal vannak hozzá, mert jól ismerik Elemér bácsit. Ugyanolyan jól, mint ahogy valamivel több mint 40 évvel ezelőtt első tanítványai ragaszkodtak hozzá. Az első gondjaira bízott osztály több mint száz tanulója. És a bizalmat, amit a gyerekektől megkap, megkapja a felnőttektől is. Ennek o bizalomnak egyik megnyilvánulása, II „Szakma ifjú mestere“ címért A Tolna megyei Szolgáltató Ksz-ben megkezdődtek a „Szakma ifjú mestere” mozgalom vizsgái. Vasárnap a szekszárdi fiatalok részére rendezték meg a versenyt, négy férfi és négy női fodrász adott sz'ímo* elméleti és gyakorlati felkészültségéről. Képünkön: női fodrász fiatalok a bizottság előtt. munkája eredményeként kapott 1960-ban megyei tanulmányi fel- — v - 'É-&Á ügyelői megbízatást, melyet hüséggel és becsülettel, fiatalos 1 *'$>'' szorgalommal és nagy odaadással „ végzett mostanáig, nyugdíjazásáig. 1^.; Í|||ps, Mm ú Embersége, jószívűsége különösen wPVHp f|' iPt, : alkalmassá tette ,t arra, hogy a «Fa művelődésügy egyik legnehezebb.- legtöbb megértést, türelmet és pNf W® v , W szeretetet igénylő mutikáját véi ím, dezze: a gyermekvédelmi munkát läaüfe. ‘ irányítsa. ' * * sn ■ g||j mindenütt a megyében azokban JHB a tanintézetekben, ahol munkája mB során megfordult. A gyermekne'ajtaja 0ásztos kötelességteljesítést jelent lésének szentelte az életét. Egy HygSSj • V * osztályban száz gyerek nevelésé, vei kezdte pályafutását, — s a hogy munkahelyen, a megyei ta- nyugdíjasévek előtt több száz nácsnál ót alkalommal választót- nevelőotthoni, állami gondozott tak meg szakszervezeti titkárrá, gyerek gondját vállalta magára. Balint Elemért, — aki több mint Munkásságának köszönheti létezé- negyven ev pedagógiai munkás- sét a gyönki és paradicsompusz- saga után tegnap ment nyugdíj- tai gyermekotthon, és a hőgyészi ba a megyei tanacs művelődés- t ■ v. ■ ügyi osztályától - mindenki sze- nevelootthon fejlődésében is nagy réti: a tanítványai, a közvetlen reszt vállalt, munkatársai, a felügyelete alá Negyven, munkával telt év után tartózó pedagógusközösségek igaz- következik a nyugdíjasévek nyugatot es tagjai, az ismerősei. . ., nyu godt pihenese. Megelégedett évek Huszonöt éven át tanított. Sü- következnek Bálint Elemér bácsi kösdön egész nemzedék nőtt fel .. ....... keze alatt, 22 évig volt ebben a elet^eJi. Kollegái szeretettel ko- községben. Rövidebb időt töltött szontottek ez alkalommal, pénz- Nemesnádudvaron, s csupán né- jutalmat kapott, a szakszervezet hány hónapot Mözsön. Még 1953- tárgyjutalommal mondott köszöTTnácrtü^ST'osZtyi "f * m^^rt, Szabópál Annak élére. Ettől kezdve megsza- tal' a me9Vet tanacs elnöke pe- kítás nélkül, mint osztályvezető ^ig a Magyar Népköztársaság El- tanulmányi felügyelő szolgálta a nöki Tanácsának nevében a város és a járás oktatásügyét. Munkaérdemrend ezüst fokozatát Lelkiismeretes, figyelemre méltó adta át Bálint Elemérnek.
