Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
f. Deák Sándor nagy öl aprított fával ment végig az udvaron. A sötétzöld külső ajtó előtt féloldalt fordult, bal könyökével lenyomta a kilincset, azután nagy óvatosan betolatott, hogy össze ne karcolja az ajtót vágj' a falat a barna fahasábokkal. A folyosón jobbra fordult, és otthonosan tartott a konyha felé, aminek az ajtaját, épp amikor már hozzáért a könyökével, a pályames- terné kinyitotta. — Köszönöm Sándor, dobja csak a fásládába. — És mire lehajolt volna, hogy a ládát kihúzza a tűzhely alól, Deák Sándor jobb bakancsával már ki is rántotta és nagy robajjal beledobta a jó száraz talfpa- darabokat. — Ez aztán úgy ég, mint a zsír, egy-kettőre megfőzök rajta. A férfi gondosan megigazi- totta a fásládát, aztán felegyenesedett és állt a tűzhely előtt, mintha mondana még valamit. — Nagyságos asszony ... nagyságos asszony — kezdte bizonytalanul. — Én ezután nem leszek mán pályamunkás. — Hanem mi lesz. Sándor? — Pályamester. — No, csak nem?! — De bizony az! Mán a pályamester úr is megmondta. — Ugyan már, Sándor! Biztosan csak ugratják magát. Ne hallgasson rájuk! — Miért ne, nagyságos asz- szony?! Miért ne lehetnék én pályamester? Amikor a demokrácia, a mi demokráciánk ezt megcsinálja. Hallottam én mán sok másoktul is ilyent. — De hát — az asszony egészen elkomolyodott. — De hát ahhoz sokat kell tanulni... — Hát, tanulok, nagyságos asszony! Tanulok én, más is tanult, én is tanulok. Majd elmegyek iskolára. Ha a mi demokráciánk akar valamit, akkor az úgy is lesz! N.em igaz, nagyságos asszony? Deák egészen kihúzta magát, a szemei szokatlanul- csillogtak. — Igaz ... Csakhogy nem könnyű dolog az. Magának ott van a nagy család, őket is el kell közben tartani. Meg aztán ... idősebb fejjel beülni az iskolapadba. írni, olvasni, számolni tanulni. Meg még a többi. Az uram tizennégy évig járt iskolába. Ugye hát, hosz- szú idő az ... — Mér, nagyságos asszony? A demokrácia gondoskodik a családról, amíg én iskolán vagyok. Nem azért demokrácia, hogy ne lehessen egy pályamunkásból is valaki! O-hó! azok az idők már elmúltak! Nem igaz? — Deák Sándor még jobban kihúzta magát. — De igaz, Sándor. Hanem van itt egy kis szilvapálinka, megkínálnám, — mondta szomorúan az asszony. — Hát mámmá elfogadom! Köszönöm szépen! Mámmá csakugyan elfogadom! II. Délben a pályamester ment át az udvaron. Be sem csukta az irodát; a hőségtől menekülő legyek körbedongták az olajos padlójú kis helyiséget, aztán ismét ki-be cikáztak a nyitott ajtón. A nagy barna íróasztalon szanaszét hevertek a munkaeszközök: a ceruzák, tollak, vonalzók, a logarléc. A zubbony a szék karfájára téve. A pályamester csak ingujjban ült a konyhaasztalhoz, az ebéd mellé. — Miért vagy olyan rosszkedvű? De a felesége először nem válaszolt, azután meg kérdéssel felelt. — Mért nem hagyjátok békén ezt a szerencsétlen Deák Sándort? Mire jó ez az ugratás? Ez a szerencsétlen mé elhiszi, és teljesen beleéli ma gát! A Központi sajtószolgál mtt-iu pályáz.' dicséretben részesített novella. Sumonyi Papp Zoltán: Deák-szakasz KÖNYVTÁRBAN (MTI foto — Kovács Gyula felvétele). Szép magyar nyelv Rekonstrukció — Miféle ugratás? — kérdezte a férfi ártatlan képpel, de a szeme elárulta. — Ugyan, ne tökéletlenkedj már! Honnan szedtétek ezt a pályamesterséget? — Ilyen címzéssel jött ki a papírja az osztály mérnökségről. „Deák Sándor pályamester”. — Te meg ahelyett, hogy kijavítanád, még lovat is adsz alá! Bosszúsan csattant fel a férfi; — Hát csak nem veszi komolyan ez a Sándor?! Még a nevét sem tudja tisztességesen leírni. A dé betűből csak a kis írottat ismeri, az e-ből meg csak a nyomtatott nagyot. — De látod, mégsem arra gondol, hogy véletlen elírás. Hanem, hogy most elküldik iskolára! És úgy beszél, olyan lelkesen, hogy már nem volt szívem hitetlenkedni. De hát hogyan magyarázod meg neki, hogy a demokrácián kívül egy csomó más dolog is kell ehhez? Hogyan magyarázod meg neki, hogy meg ne sértődjön? III. Hat-hét óra lehetett, amikor a lefelé tartó nap aranytányérjában megjelent a pályakocsi. A hangja is: mint amikor kanalat csúsztatunk az üres tányér szélén. A pályamunkások körben ültek a pályakocsin, lelógatva a lábukat. Középen a szerszámok; lapátok, krampácsok, gömbösvillák meg a háromlábú emelő, amit amerikáner- nek neveztek. Rajtuk az ingek, ujjasok. Két munkás rollerezve tolta a pályakocsit, egyik lábukkal a fűvel meg szösszel kibélelt kis vályúban térdepelve. Deák Sándor kiment a csapat elé, segített a többieknek kitenni a pályakocsit, bepakolni a szerszámokat. Mindig itthon marad valaki a csapatból, véletlen az, hogy éppen máma lett ő a soros, így aztán itthon volt, amikor jött az a papír az osztálymérnökségről. „Deák Sándor pályamester”. Meg kell ezt tudni a többieknek is! Addig sündörgött közöttük, míg aztán kibuggyant belőle. — Bolond vagy te. Papó! — mondták neki, nagyot nevettek, de azért csak bennük maradt valami. Á, mit lehet tudni. Annyi ilyet, hallani most. Ezt is elküldik iskolára, azt is. Amikor a pályamester irodája elé gyűltek, s az előmun- kás jelentette, hogy a kitűzött munkát rendben elvégezték, és semmi különös dolog nem történt, — a jelentés után egyik pályamunkás még megkérdezte : — Pályamester úr! Igaz, hogy Papó pályamester lesz? A pályamestert már délben is felbosszantotta ennek az ostoba tréfának a továbbgyű- rűzése, annál is inkább, mert hát ludas a dologban, — ösz- szeszorí tóttá a száj aszóiét és nagyon határozottan és dur- ván akarta meggátolni az ügy további dagadását. De aztán látva a várakozó arcokat, amelyeken itt-ott máris leplezetlen irigységet és méltatlankodást fedezett fel, így szólt, szemével alig észrevehetően csippentve: — S mért ne lehetne? — Osztán melyik lesz a sza- ' asza? — Ott kint a roncskocsik"1. Egészen a határig. Ezt már tényleg úgy mondhogy akinek egy csepp azé van, az láthatja, hogy olondság az egész, ugratja Papót, ahogy egymás között is szokták. Csak ez már késő volt. Most már ilyen finom ravaszkodással nem lehetett helyreütni a dolgot. De a pályamester nem akart több szót fecsérelni a Deák-ügyre, befordult az irodába, a csapat szétszéledt. Egyenest a kocsmába. A kételkedők is, akik észrevették valamit a gazda hunyoyításá- ból, azok is szívesen mentek, ló tréfának ígérkezett, — a könnyen-hívők pedig egyenesen követelték. El is várták a Papótól. Meg kell ezt ünnepelni. A második rundó előtt derült ki, hogy nincs több hitele Deák Sándornak. Pedig a pályamunkások csak most kezdtek belejönni. Márton Miklós mentette meg a becsületet. — Még egy rundót! — Még egyet! — Na még egyet! Aztán a Papóhoz fordult. — Úgyis ott van még nálam az a kis akácgally ni! Otthagyod a felit, osztán jól van. — Na, hát akkor még egy rundót! — bólintott Deák Papó. Lámpagyújtásig aztán megitták az egész évi tüzelőjét. Deák Sándorné, aki okos asz- szony volt, kannaszám vitte a napraforgó-olajat Pestre, juhtúróval meg szalonnával üzletelt a Teleki téren, — másnap reggel kétségbeesve rohant az irodába. — Pályamester úr! Pályamester úr! Bolondot csináltak az emberek ebből a szerencsétlenből. Tessék mán segíteni rajtam! Hajnalban kiment a roncskocsikhoz, hogy megnézi a szakaszát. A románok zavarták vissza. IV. Jó tíz év után kerültem vissza a faluba. Alig volt már, aki megismert; belefásultam a sok bemutatkozásba, kedvemet szegte a magyarázkodás. Az osztálytársaim, a velem egykorúak szétszáleJ ha találkoztam is eggyel-egy- gyel, nemigen tudtunk miről beszélni. Csak bólogattunk. A környék képe is megváltozott egy kicsit; el vontatták a roncskocsikat. Az állomás után pedig felszedték a síneket. Beszántották a töltést, napraforgó sárgállt a helyén. Kora délután leültem a Szatmári úton az árokpartra. A tiszta levegőn át, az üveges fényben odalátszott Óvári tornya. Hat-hét éves fiú jött az úton mezítláb, szürke por csapódott fel a lábujjai között. Vászonba kötött batyut vitt a határ felé. — Hova mensz apám? — és örömmel töltött el, hogy a hanghordozást is majdnem eltaláltam. — Kezéccsókolom. — Hova mensz ilyenkor? — Vacsorát viszek. — Hova te? — Csak ide a Deák-szakasz- ba. — A Deák-szakaszba? Hol van az a Deák-szakasz? — Arra kint, a határ fele — és fejével intett a felszedett sínek irányába. — A határ fele? Hát van ott még vasút? — Nincsen. Csak forgó meg kender. — Akkor mért hívják azt Deák-szakasznak ? A fiú felhúzta a vállát. — Nem tóm’. így hívják. Deák-szakasz. Tétován állt meg egy darabig. — Na én megyek. Kezéccsókolom! — Szerbusz. Néztem utána. Csapta a vöröses-szürke port.. Az ismeri Terentius-mondás szerint: habent sua fata libelli, vagyis, a könyveknek is megvan a sorsuk. De nemcsak a könyveknek, a. szavaknak is. Itt van például ez a latinból kölcsönzött és régen polgárjogot nyert szavunk, a rekonstrukció. Épül valahol egy új gyárrész, korszerű nagyüzemmé fejlesztenek egy elavult ipartelepet, — egyformán rekonstrukció, s az újságokból az építkezés egyes fázisairól így értesülünk: megkezdődött, vagy befejeződött X gyár rekonstrukciója. Azt is megtudjuk ezekből a hírekből, hogy a rekonstrukció következtében a szóban forgó gyár termelése kétszeresére, háromszorosára emelkedett. A szó alapja a latin const- ruo — felhalmoz, összerak, épít, a re, red = vissza, ismét, a reconstruo tehát ismét felépít, újra épít. Ezt jelenti valamennyi latin nyelvben: franciául reconstruiré, főnév formájában reconstruction, a nevezetes Larousse-szótár szerint construire de nouveau, vagyis újra építeni. Az olaszban ricostruire és ricostru- zione, spanyolban reconstituir, ami átvitt értelemben azt is jelenti, meggyógyítani. Nálunk a felszabadulás után az újjáépítés időszakában terjedt el, amikor a romokat kellett helyreállítani, vagyis rekonstruálni kellett a lerombolt gyárakat, hidakat. Ebben az esetben pontosan azt jelentette, amit a szó eredetileg is jelent: újra felépíteni, visszaállítani eredeti állapotába. A romok eltűntek, a szó azonban megmaradt, s mivel eredeti jelentésében nem lehetett többé használni, új jelentést kapott, miután a gyakorlat nem akarta kizárni a használatból. Az új építkezésekre ugyan soha nem használták (százhalombattai rekonstrukcióról például nem beszélünk), de minden bővítés, nagyobbítás, korszerűsítés, még akkor is, ha közben egy teljesen új gyár épül a régi helyén — rekonstrukció. A Tolna megyei Népújságban is gyakran olvashatjuk: készül a Paksi Konzervgyár rekonstrukciója. Jantner János kollégám, a kérdés megbízható ismerője, azt mondja, a rekonstrukció következtében csaknem kétszeresére emelkedik a gyár termelése. De rögtön hozzá is teszi: pontatlan a szó, jól tudja, de mit ten*'ü~k. ha így ment át a használatba. A szavak jelentése általában megegyezésen alapul: egy deszkalap, aminek egy, vagy több lába van, asztal. Természetesen hívhatnánk ágynak is, de ebben az esetben annak nevében kellene megállapodnunk, amit jelenleg ágynak hívunk. Éppen ezért, azon nem érdemes fennakadni, hogy rekonstrukció szavunk ilyen jelentésváltozáson ment át, jóllehet pontos magyar szavunk is lenne rá, inkább az a baj, hogy van egy másik fogalom, amit immár nem fed a szó eredeti jelentése. A répcelaki gyár elpusztult üzemrészét például most rekonstruálják, vagyis újjáépítik, s ha a rekonstrukció után a gyár olyan lesz, annyit termel, mint a robbanás előtti mivel fejezzük ki, amikor a szól lefoglalta a bővítés, korszerűsítés, fejlesztés fogalma? Jobb híján kénytelenek leszünk visszatérni a pontos magyar szóhoz, és azt mondjuk hogy újjáépítették a répcelaki gyárat, s akkor senki nem fog gondolni a rekonstrukcióra. CSÁNYI LÁSZLÓ FEGÓ LAJOS: Szerelmem bujdosó madár Hej! te madár, madaram. ne szállj olyan messze, letörik a szárnyad, elfagy a lábad, rád lesnek a vadak, hegyes csőrök, vad fogak, .széjjeltépnek, jóllaknak — nekem tolláid maradnak, „ . í Ne menj el * madaram! Itt maradok árván, i ki vidít, ki szomorít, kacéran hunyc*- . ' izton kinek szólhatok, föld alatt szállhatok, énekem hallgatja? Madár, madár madaram, előlem bújdosó, szálljunk föl az égbe, a felhők fölébe, "zálljunk le újra, ■ földre, emberek ölébe, vr. egyetlennek, a megtalálínak tenyerébe.
