Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-15 / 11. szám
1 Phaiitomoli Az Egyesült Államok kormánya az agresszió támogatására nemrég 50 Phantom-típusú nehézbombázó szállítását ígérte meg az izraeli kormánynak. Ugyanebből a harci repülőgéptípusból 160 darabot már szállítottak a brit légierő részére. Képünk: Phanto- n»ok gyakorlat közben. Hz értelmes vállalkozás dicsérete H azaértem. Amint a sok éves megszokás rutinos mozdulataival rakom ki holmimat a kis asztalkára, táskámból apró fiola gurul elő. Ügyes kis műanyag tartályocska, benne apró pirulák. Kamilleta. Ugyanazt a célt szolgálja, mint a kamillatea, annak a kivonata. Ezt azonban nem kell főzni, szűrni, hűteni. Vesz az ember egy bögre meleg vizet, beledobja a pirulát és már kezdheti is az öblögetést. Uj cikk, gyártja a Hungarodrog szövetkezeti vállalat. A fiola látása, tapintása két folyamatot indít el bennem Egyrészt rájövök, hogy napok óta fájogat a torkom, jó lesz mindjárt kipróbálni ezt a gyógyító újdonságot. Ezen túl azonban' eszembe jut a szövetkezeti melléküzemágak ma már rendkívül széles, apró műhelyecskéktől parányi gyáracskákig terjedő hálózata. Sőkat beszéltünk már róla, burkolt ügyességgel támadták egyesek, féltő szeretettel, néha túlzó reményekkel védték, óvták mások. Jómagam is egész halomnyi lándzsát törtem el mellettük. Nem akarom újra kezdeni, de ezek a kicsiny pirulák itt a tenyeremen az egész ügynek egy másik oldalára irányítják figyel- . merne' Nézzük csak ezt a kis tartály ócskát. Harcban, versenyben született, hisz az új vállalatnak helyet kell biztosítani magának a nap alatt és a korábban is működött monopolcég mellett. Ugyanakkor azonban késégtelen társadalmi igényt elégít ki, mert lám én is. hányszor jártam napokig sajgó torokkal, mert ilyen kis ügyben ritkán megy orvoshoz az ember, kamillát főzni- szűrni-hűteni viszont lusta. Amint hírét hallottam meg is vettem nyomban. D wion ennek az igénynek, az önérdek társa ’nlmi érdek találkozásának meg- felélnek-e mindig a melléküzemágak? Őket védve is meg kell mondani, hogy nem. Hajdanán könnyű volt ezt eldönteni. Hiszen, mondjuk a Fehér és Fekete cég főnöke egyszerűen belepillantott a főkönyvbe. Ha volt haszon: értelmes volt a vállalkozás. Ha nem: abba kell hagyni. Ma egy picit komplikáltabb, de nem eldönthetetlen a kérdés. Nyilván nem mindennek a haszon a megmondhatója. Az egyik végletes esetben például, ha a tsz odaadja a bélyegzőjét egy gyanús alaknak, lehet, hogy ez az alak, akinek tevékenységéről még az elnök se sokat tud, időről időre komoly summákat fog befizetni a pénztárba. A „bélyegzőüzlet” azonban nem értelmes, hanem veszedelmes vállalkozás. Sérti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat felvesz gyors- és gépírót. ,'elentkezés a vállalat igazgatási osztályvezetőjénél. Szekszárd, Keselyűs: út. (69) a szocialista erkölcsöt, zavarja a gazdasági életet, könnyen takarója lehet törvénysértéseknek. Ez pedig tisztességtelen dolog akkor is, ha azokat a bizonyos befizetéseket valóban a tagság javára használják fel. Van másik véglet is. Elkezd mondjuk egy tsz valami hasznos, okos dolgot gyártani. Bevág az üzlet. Erre elkezdi a másik is, aztán a harmadik, a negyedik, a századik. Az eredmény: túltelítik a piacot, maguk törik le az árakat és a végén ráfizetnek mindannyian, nemcsak a meggondolatlan majmolok, de a még okosan kezdeményezők is. Ez nyilvánvaló értelmetlenség. Dicsérem és buzdítom tehát az értelmes vállalkozást. Azt, amelyik munkával akar jövedelmet termelni. Azt, amelyik valóságos társadalmi, fogyasztói igényt elégít ki, megtalálja a piacon a fehér foltokat. Azt, amelyik mindezek eredményeként tisztességes jövedelemhez juttatja azokat, akik a munkát végzik, de egészében a közösséget is, amely kezdeményezett és anyagi áldozatot hozott az indulás feltételeinek megteremtésében. n z egész népgazdaság tiszta és logikus kívánsága ez. Lehet, nem könnyű azonnal eltalálni a helyes utat. A bélyegző átjátszása már eleve és tudottan tisztességtelen dolog. A gyártmányról azonban majd a piacon derül ki, hogy van-e iránta társadalmi igény. A kalkuláció termelés közben közben vizsgázik majd. hogy csakugyan „hozza”-e a tervezett hasznot". Ezt úgy hívják, hogy kockázat. A kockázat- vállalás azonban ma már ugyanolyan természetes része egy vállalkozásnak, mint a beruházás. A kockázatot tehát vállalni kell. De a siker reménye érdekében okosan kell vállalni. Sok minden van, amit egy falusi íróasztal mellől nem láthat az ember. Ki kell tehát mozdulni, szélesebb körben nézni utána a valóságos esélyeknek. És azt is tudomásul kell venni, hogy szakértelem nélkül szakmunkát végezni nem lehet. Ne barkácsolásra alapuljanak tehát ezek a kis üzemecskék, hanem szerezzék meg a szükséges eszközöket, szakembereket, P ontosabban körvonalazni nehéz volna ezt a feladatot. De az egésznek a célját hiba lenne eltéveszteni. Helyes, ha a vállalkozásba kezdünk, kívánja ezt a gazdaság, a tagság és az ország érdeke. Amit kezdünk, az azonban legyen értelmes vállalkozás, annak erkölcsi és anyagi oldalát, az önérdeket és a közérdeket tekintve egyaránt. föLDEÁKI BÉLA •* * t ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ «■ « ♦ Népújság 11 Repülőgéppel is gyorsan célba ér, de egy jól megfogalmazott hirdetés elhelyezésével lapunkban még gyorsabban eléri célját. Győződjék meg rólaHIRDESSE vételi és eladási szándékait a Tolna megyei Népújságban. A film végén hírek következtek, e az első hír így hagzott: „Ma éjfél tájban kitört tizenkilenc fegyenc az Ivy Bluff-i börtönből. Nort-Carolina, Virginia, Tennesse. Maryland és Kentucky államokban és Washington városban első fokú íiauv^cozüicsuget renaelt el a rendőrség. Az FBI a helyi rendőrségekkel karöltve minden utat ellenőriz a fenti állaA hadsereg több száz helikoptert vetett be a szökevények felkutatására. Eddig még egyet sem kerítettek kézre. A fegyencek fel vannak fegyverkezve, s mivel valamennyien megrögzött bűnözők, tartani kell attól, hogy adott esetben használni fogják fegyverüket. Az FBI közlése szerint a szökevények vezetője Charles Yank Stewart.” A híradás végén a képernyőn feltűnt Stewart képe... A pap kikapcsolta a készüléket. Karon ragadta Samot, — Ezt hoztad a házamba? — kérdezte halkan. — Ő is csak olyan szegény ördög, mint én, — mondta a csavargó. — Ki tudja, milyen rosszul bántak vele a börtönben. — 121 — — Mi közöm hozzá! Mindenesetre megyek a rendőrségre. Kentucky Sam határozottan megrázta a fejét. — Zsarukat akarsz hozni a nyakunkra? Soha! — Ne feledkezz meg róla, hogy pap vagyok. Ha kitudódik, hogy szökevényt rejtegettem, elvesztem az állásomat. — Hogyan tudódna ki? Hiszen már olyan sok emberen segítettél. — Kis bűnözőkön, csavargókpn, de nem országosan körözött rablókon. Egyáltalán nem értelek Sam! Hiszen te is alig ismered. Miért ragaszkodsz annyira hozzá? — Tudja a fene. Közben meglehetősen durva alak. — Durva alak? Közveszélyes! Ha szükséges, kíméletlenül lepuffant téged is. — Ugyan ne mondj ilyet! Már sokkal szorultabb helyzetben is voltam, és nem történt semmi bajom... — Nem bánom, végeredményben a te fejed forog kockán. De innen el kell tűnnie, akár rendőrökkel, akár rendőrök nélkül. — Figyelj rám. Nálad maradunk amíg besötétedik. Addig még beszerzői részünkre néhány apróságot, élelmiszert, borotvaeszközt, inget, harisnyát és némi pénzt. És este el- párolgunk. — Te is vele mész? — Ez csak természetes. — Sokszor igazán képtelen vagyok léged megérteni. — Ez azért van, mert egy öreg csavargó másként gondolkodik, mint egy pap. Akivel egyszer együtt voltam tengelyen, azt nem hagyom cserben. Ez becsületbeli dolog. — És hála fejében majd golyót kapsz a fejedbe! Nem hallottad, hogy fegyvert hord rhagával? Egyébként, hol ve« a fegyvere? „ — Jó, hogy emlékeztettél rá. Az alvó Stewarthoz ment, és az ölében levő pokrócért nyúlt. — 122 — A kutya éberen figyelte mozdulatait, s dühösen morogni kezdett, majd feléje kapott a fogával. Ebben a pillanatban Stewart felébredt és még mielőtt felismerhette volna a helyzetet, Sam lehajolt a fegyverért. Ugyanakkor a kutya elkapta a géppisztoly szíját és szorosan fogta a fogával. Az öreg csavargó néhány lépést hátrált, hogy kijusson Stewart öklének hatósugarából, és magával vonszolta a fegyverszíjba kapaszkodó kutyát. Stewart néhány másodpercig mozdulatlanul ült a széken. Szeme összeszűkült és határtalan gyűlölet sugárzott belőle. — Tudtam, hogy végül is túladsz rajtam — sziszegte. — Húzd meg a ravaszt, mire vársz, te álnok kutya! Rajta, miért nem sütöd el? Tiéd lesz a vérdíj! A vén csavargó szinte részvétteljesen nézett a gengszterre. — Kentucky Sam nem köpött be még senkit és ezután sem ad senkit rendőrkézre. Ezt már nem egyszer megmondtam. De ennek a holminak el kell tűnnie. Stewart a fegyver felé nyúlt. — Add ide! Még szükségem lesz rá. — Nem lesz szükséged többé erre a kereplőre Yank! Elvezetlek New Yorkba, s ott elrejtőzhetsz. Ezzel csak feltűnést keltesz. A gengszter fel akart állni, de Sam ráirányította a fegyver csövét, ezért jobbnak látta, ha veszteg marad. A kutya felborzolt szőrrel, morogva figyelte a jelenetet. Mielőtt Stewart még valamit szólhatott volna, Sam kibújt az ajtón. Utánavetette magát, de amikor a forgalmas utcát látta, megállt. Csak szemével követte Samot a kis ablakon keresztül. A csavargó kabátja alá rejtette a fegyvert, és gyors léptekkel átment az utca túlsó oldalára, s ott beleveszett a járókelők tömegébe. — 123 —
