Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

Nincs nagyobb dolog, aminél nagyobbat ne lehetne ta­lálni. Így jártam én is. A múltkori levelemben arról írtam, hogy van egy férfi, akinek tizenkét feleséget adott az is­ten, és ezt a tizenkét feleséget balett-táncosként kamatoz­tatja. Most, hogy nézegettem a jegyzeteimet, rábukkantam egy névre: R. Akuku Ogwela 49 éves kenyai kereskedő ne­vére. Nemrég beszélgettem vele, egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet. Azt mondta: „Képzeld, harmincöt felesége van és még szaporítani akarja őket”. Gondoltam, meglátogatom, mert egy magyar ember, aki­nek néha az egy is sok, az efféle bolondot ki nem hagy­hatja. Találkát beszéltünk meg és R. Akuku Ogwela úr volt szíves eljönni. Egyedül. A feleségeit otthon \agyta. Kérdé­seimre szívesen és örömmel válaszolt: — 1940-ben nősültem először. Tíz év múlva már tizen­két feleségem van. Amint tudja, jelenleg már a harminc- ötödiknél tartok, ötvenhárom lányom és ötvenkét fiam van. De még több gyereket akarok, annyit, áment ifit csak lehet­séges. . . Egyszer azzal vádoltak meg, hogy varázsló vagyok, és valamilyen varázsigével hódítom meg az asszonyokat Férfi vagyok, és ez az én büszkeségem... Ezt mondta. És én minden szavát elhittem. Azt is, hogy férfi. Elvégre a százöt gyerek is bizonyít valamit! Egy biztos, hogy ő, illetve a feleségei nem használták a fogamzás elleni órát, amit Knaus professzor, a világhírű bécsi nőgyógyász talált fel. Schwarzwaldban gyártják is rná ' ezt az órát, egyelőre fali, illetve álló változatban, de szó van arról is, hogy hamarosan megjelenik karóra alakban is. Az órát minden hónapban be kell állítani és akkor az óra kü­lönleges számlapján lévő, speciális ellenőrző blakocskákban vörös jelzés mutatja a veszélyt. A zöld itt is szabadot je­lent. mint a gyalogos-átkelőhelyen. Egyszerű az egész. Egy óra — és kész. De mi van akkor, ha az óra vélet­lenül megáll, vagy késik, vagy siet? Ha siet, ha késik, ha pontosan megy, akkor is fütyül a vonat. így van ez mindenütt a világon, még a Német Szö­vetségi Köztársaságban is, ahol most családi díjszabással közlekednek a személyvonatok. Aki kettesben utazik, az ol­csóbban utazik — hangzik a jelszó, mert a „társnő” az úti­költségnek csak a felét fizeti. A vasút vezetői egyszerűen abból a tényből indultak ki: az alapvető kiadások egyfor­mák maradnak, teljesen mindegy, hogy a vonat üres-e, vagy sem. Ezenkívül a tapasztalatok alapján tudják, hogy mikor mennyi utasra számíthatnak. Narhármost, ha mindenki hoz magával egy utast, mégha féláron is, akkor ez tiszta nyere­ség a vasútnak, mert a kiadások egyébként a plusz-utas nél­kül is azonosak lennének... Bonyolult er egy kicsit, az ilyen bonyolult ügyeket Magyarországon még <gyelöre nem. sze­retik, ezért ezt a témát most be is fejezem. Mert mi még félünk. Sok mindentől félünk, Amerikában magyarázta nekem egy tanító az iskolák helyzetét. Így: A tanítók az igazgatótól félnek, az igazgatók a tanfelügyelőtől, a tanfelügyelő a városi tanács tagjaitól, a városi tanácstagok a feleségeiktől, a fel iségeik a gyerme­keiktől, a gyermekek viszont senkitől. így van ez Amerikában. Bezzeg nálunk! A mi gyerekeink egészen mások. Azok már az anya­tejjel magukba szívják a munkamegosztást. Ezt onnan tu­dom, hogy az unokám, a kis Pisorka babával játszott, a szomszédok Sárikájával. Nagyosan beszélgettek. Magásták egymást. Sárika megkérdezte a mi Pirik étiket: — Időnként megszoptatja a babát? Piriké gondolkodott egy pillanatig, majd így válaszolt: — Ö, persze. Csak ha sietős a dolgom, akkor a férjem veszi át ezt a munkát! Amint látja a szerkesztő úr, — a mi gyerekeink merő­ben mások, mint az amerikaiak. De a mi szokásaink is má­sok. Amerikában például találkoztam egy emberrel, aki 'a járda szélén ült és nyögött a fájdalomtól. Odamentem, meg­kérdeztem: Talán nincs jól? — Nincs semmi bajom, de a cipőm két számmal ki­sebb a lábamnál, — S miért vásárolt magának ilyen kis cipőt? — Meg kell értenie engem, uram. Unalmas a munkám n feleségem megcsal, a legidősebb Ifiam adósságokat csinál az anyósom pokollá teszi az életemet. Az egyetlen örömöm, na esténként leveszem a cipőmet és felve hetem a papu­csomat. .. Megértettem. Sőt, azt is megértettem: ez az ember saját elhatározásából vehetett magának két számmal kisebb ci- oőt. Es ez a különbség köztünk és közte. Ö saját akaratá­ból vásárolt ilyen cipőt, mi meg azért vásároltunk, olyan, amilyent, mert olyan van az üzletben. Mi nem sokra tartjuk az efféle szabadságot. Mint ahogy nem sokra tartotta magát Ethel Burrington angol zoológus sem, aki három napot töltött nemrég egy majomketrecben, annak állandó lakóival. Amikor beszéltem vele erről a dologról, kijelentette: — Óriási benyomást tett rám a majmok intelligenciája, őt, végül kisebbségi érzéseim is támadtak. .­Neki igen. Nekem nem. Ezzel zárom soraimat, Tisztelettel: A konfliktus es forrása n házasságon belül AZ AGY I. Mottó: Alábbi cikksorozatunk­ban az emberi agy titkait für­késszük : miért leszünk szerel­mesek, miért kapunk idegössze­omlást, miért nem vagyunk egy­formán „nagy koponyák”? Ja­mes Wilkinson professzor a Daily Express tudományos szemleírója az orvostudomány legújabb ered­ményei alapján ezekre a kérdé­sekre igyekszik választ adni. A házasság olyan állapot, amelybe a legtöbb ember igyek­szik kerülni, pedig évről évre sok ezren menekülnek ki belőle — csalódottan. Elménknek ez a nem mindennapi képessége, amely oly nagyon ellentmondásossá és annyira változékonnyá tesz ben­nünket, mindmáig rejtély. Az em­ber érzelme, érzése, szerelme és gyűlölete változatlanul talány a tudosók számára, akik mindent a hormonokkal és a vegyszerek­kel szeretnének megmagyarázni. Ha az emberi elmét teljes egé­szében értenénk, a lelki problé­mák orvoslása gyerekjáték len­ne. Bár az orvosok évről évre mind mélyebbre hatolnak az em­beri agy „feltárásában”, sok tit­ka még mindig ugyanúgy rejtve van előlünk, mint a babona és a boszorkányság korában. A legtöbb ember a maga bol­dogságkeresésében igyekszik meg­felelő élettársat találni magának. Az orvosok szerint a kiegyensú­lyozott házastársi viszony elen­gedhetetlenül fontos, ha a házas­társak szellemileg (a. szó eredeti értelmében) meg akarnak birkóz­ni a házasélet elkerülhetetlen ve­lejáróival — az idegösszeomlás­sal, a kétségbeeséssel, az aggo­dalommal, a depresszióval és az ingerlékenységgel. A szerelem csak része annak az érzelmi komplexumnak, amely egy bol­dog házassághoz szükséges. A legtöbb házastárs számára a Gzerelem kezdő.i varázsa olyan szellemi állapottá silányul, amely­re a kölcsönös függés jellemző. A szerelmesek kezdeti önzése át­adja helyét a tiszteletnek, amely szilárdabb alapja a stabil élet­nek. Mint dr. Charles Knicker­bocker amerikai orvos írta leg­utóbbi könyvében: ,.A szerelem a szó legtágabb és legmélyebb ér­telmében (magyarul: szeretet) va­lószínűleg addig nem is alakul ki, amíg az imádottal nem éltél édes kettesben néhány evet.” És taná­csa az. vedd c' r’"'- kedvelsz, csak vigyázz, testi vonzalmat is érezz iránta. Egy olyan szoros és intim kap­csolat. mint a házasság, az em­ber számára a legsebezhetőbb, vagy a legvédettebb helyet jelent­heti. A boldog házasság olyan szellemi állapotot teremt, amely gátat vethet az egyén személyét komolyan kompromittáló érzelmi kitöréséknek. Bár feltételezzük, hogy azok, akik házasságra lép­nek, jól választanak, mégis van­nak, alak természetükből kifo­lyólag tudat alatt küzdenek ez ellen az állítás ellen. S így mind­azok, akikkel ezek összekötik az életüket, valamilyen érzelmi konfliktusuk gyújtópontjába ke­rülnek. Máskülönben mivel ma­gyarázhatnánk az évi 39 000 vá­lást és az érzelmileg üres házas­ságok még elképesztőbb számát? Egy csoport, amely Londonban az emberi kapcsolatok Tavistock Intézetének kebelén belül műkö­dik, behatóan foglalkozik a há­zastársi kapcsolatokkal. Az emlí­tett londoni intézet a szellemi egészség terén végzett kutatásai­ról híres. Tartós kapcsolat Douglas Woodhouse, az intézet elnöke nemrég ezt mondta: „A házasságnak akkor van legtöbb esélye a sikerre, ha két teljesen kiforrott egyéniség között köt­tetik”. „Mert ilyenkor — foly­tatta — a házastársak kapcsola­tukat annak elismerésére építik, hogy mindketten önálló, sérthe­tetlen személyek. Más szavakkal, a kiforrott egyéniségtői el lehet várni, hogy partnerét, akivel fe­lelősségteljes, tartós kapcsolatra lépett, önálló személyként ismer­jél el. A késő serdülő korban, amikor az egyéniség még ki­alakulatlan és a szülőkkel kapcso­latos ellentétes érzések még jócs­kán éreztetik hatásukat, egyesek, akik házasságra lépnek, aligha választanak reálisan, de néhány felnőtt pontosan erre az ideális alapra építi jövendő házasságát. A legtöbb embernek a házasság kezdettől fogva a szoros fizikai érintkezés és a közvetlen testi kielégülés kizárólagos, két sze­mélyre korlátozódó, nagy ismét­lődő alkalma. Ez nem azonos az­zal, ami néha a szerelmesek köl­csönös becézgetésében nyilvánul meg.” Hogyan jöhet rá valaki tudato­san, hogy választása sikeres volt? Kalkulált döntés Dr. Knickerbocker úgy véli, hogy kalkulált döntés esetében a szerelem jóval kisebb szerepet játszik, mint azt sokan gondol­ják. Tanácsa: Ha tetszik valaki és személyed iránt érdeklődést tapasztalsz részéről is, ha megvár benned a kellő alkalmazkodás: képesség és a társ-.dalmi kompro­misszumra való hajlandóság, nerr kell félned a házasságtól, kösd meg nyugodtan”. A házastársi kapcsolatokat tanulmányozó in­tézetnek ennél pontosabb megha­tározása is van a szerelemre: kél különböző nemű személy kölcsön­hatása, úgynevezett összejátszása. „Az összejátszás (nem tudató« együttműködés) a szerelmi álla­potnak csupán negatív oldala — mondja Woodhouse elnök. — Például, ha egy szelíd, passzív fiú és egy agresszív lány házas­ságot köt, meglehet, úgy érzik, csodálatosan megtalálták egymást. Ebben az esetben két olyan sze­mély fogadott egymásnak örök hűséget-, akik egymásban önnön tulajdonságaikat a legcsekélyebb mértékben sem fedezik fel: a lány a fiúban az agresszivitást, a fiú a lányban a szelídséget és a passzivitást. Hosszabb együtt- lét után ez a hiábavaló kutatás, keresés súlyos konfliktus forrá­sává válhatik”. A gyermekkor körülményei gyakran meghatározó szerepet játszanak a partner kiválasztá­sában. „Az a lány, aki folyton lázadozott erőszakos apja, vagy anyja ellen, talán olyan férfihoz megy nőül, aki által üldöztetve ér­zi magát és akivel — úgy gon­dolja — tovább folytathatja a szüleivel kapcsolatban már meg­szokott lázadást” — mondja Li­ly Pincus, az intézet említett cso­portjának tagja. „Az a férfi pedig — teszi hoz­zá, —, aki zsémbes anyjára ne­heztelt, talán olyan feleséget vá­laszt magának, aki mellett szinr tén erőtlennek és függőnek érzi magát” A kérdés az, hogy a konflik­tus, amely bizonyos mértékig minden, házasságban fellelhető, meddig erősíti a háztartási kap­csolatokat és mikor válik az in­gerlékenység és a nyugtalanság forrásává? A boldogtalanság gyökerei „A legtöbb boldogtalan házas­ság gyökerét az a le nem vezet­hető nyugtalanság képezi, amely­nek forrásai rendszerint eléggé ismeretlenek” — mondja Wood­house. A nyugtalanságot kiváltó konfliktus a felnőtteknél ritkáb­ban vezet a házasság felbomlá­sára, mint a fiataloknál. A fiatal házasok éretlensége a válási sta­tisztikában is megmutatkozik. Azok, akik fiatalon kötnek há­zasságot, háromszorta könnyeb­ben válnak, mint azok, akik húsz­harminc éves korukban lépnek házasságra. A húsz éver. aluli lá­nyoknál, akik idős férfiakhoz mennek nőül, kétszeres ez a koc­kázat., A nagykorúság előbbreho- zásával és a válás megkönnyíté­sével a válások száma valószí­nűleg emelkedni fog. A kor azon­ban nem az egyetlen szempont. A személv? ég fejlesztése Woodhouse ezt mondja: „A nagy elhatározás, amikor c”— élet­re szóló Intim kapcsolatra lé­pünk választottunkkal, s magunk­ra vállaljuk a családi élet min­den terhét, jóval többtől függ, mint a kor. A házasság hatásfoka a sze­mélyek kölcsönhatásának formá­jától és minőségétől, valamint attól, függ, hogy mindez milyen mértékben segítheti elő és ve­zethet a két egyéniség teljes ki­forrásához.” így az a nézet, mi­szerint a házastársak megőrzik egyéniségüket az együttlét alatt, nem fedi a valóságot, mert a egyéniség a házastársak kölcsön­hatására tovább fejlődhet a há­zasságon belül is. („A konfliktus szükséges kelléke a boldog házasságnak’ címmel kővetkező vasárnapi számunkban közöljük a cikksorozat II. részét.) Irta: James Wilkinson

Next

/
Thumbnails
Contents