Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
/ Mi fáj Madocsán ? Szekszárdi Faipari Vállalat felvesz gyakorlattal rendelkező faipari technikust és képesített könyvelőt Heti 44 órás munkaidővel. Munkabér megegyezés szerint. Jelentkezés: Szekszárd, Mikes u. 26. (115) Szemelvények külföldi újságokból „Szakály Testvérek Építőipari Ktsz. azonnali belépéssel felvesz kőműves, asztalos szak- és betanított munkást, villany- szerelőt, építő és szakipari munkára segédmunkást, tanuló és gyakorlott szövőnőket, valamint tíznél több szakmába jelentkezhetnek fiatalok ipari tanulónak. Jelentkezni lehet: Rákóczi u. 15. Szekszárd. (58) A MAGYAR REFORM A GYAKORLATBAN A gazdasági reform Magyar- országon minden idei várakozásnak eleget tett; az előkészületek három éve kifizetődött. Csikós- Nagy államtitkár a bécsi magyar nagykövetségen tartott sajtókonferenciáján mondotta e szavakat. Elismerte, hogy az „új irányítási rendszer” nem oldott meg minden problémát, sőt, ezen túlmenően újabbakat vetett fel. Mindenesetre az 1967-es fejlődés a nemzeti jövedelem növekedési ütemének 7 százalékos emelkedésével lényegesen túlszárnyalta az 1960—66-os évek 5,3 százalékos növekedését. Csikós-Nagy a továbbiakban optimista hangot ütött meg: 1968. közepén Magyarország termelési szintje, az előző év hasonló időszakához képest 7 százalékkal emelkedett és ez körülbelül megfelel az évi szintnek is. A béroldal általános növekedési üteme 3 százalék, ami megfelel a szokásos évi emelkedésnek. Csikós-Nagy elmondotta, hogy a gazdasági reform gyakorlatának egy éve után eloszlottak az állami tervezők bizonyos aggodalmai. Nem következett be a részleges munkanélküliség, amelytől tartottak. Ellenkezőleg. Az eddigi tapasztalatok alapján néhány pontra koncentráltak. Idetartozik a magyar verzió szerint: fenn kell tartozik a teljes foglalkoztatottságot, azzal a korlátozással, hogy a „felesleges munkaerőket” ott kell bevetni, ahol szükség van rójuk. Die Presse (Becs) MEGMONDOM ^ VÉLEMÉNYEMET A vezetőknek azzal a tulajdonsággal kell rendelkezniük. hog‘ mások véleményét meghallgatják még akkor is. ha az esetleg kellemetlen részükre. A vélemények kicserélése minden esetben előbbre viszi a dolgok megoldását. Nem kritizálni: meggyőzni! Nem művészet véleményt nyilvánítani, ha csupa olyan ember - rel vagyunk körülvéve, akik vagy egy véleményen vannak velünk, vagy egyáltalán nincs is véleményük —, ezért aztán felhozott érveinket kritika nélkül elfogadják. Felemelő érzés ugyan saját hangunkat hallatni és látni, hogy a többiek beleegyezően bólogatnak —, ez azonban még messze nem bizonyítja mondanivalónk helytállóságát. Ez különösen akkor mutatkozik meg, ha jóval nehezebb körülmények között kell meggyőződésünket kifejezésre juttatnunk — például, ha lényeges különbség merül fel saját és főnökünk, munkatársaink, vagy beosztot- taink véleménye között —, ami a hétköznapi életben gyakran előfordul, sőt, ami egyben fokérője is az egészséges légkörnek. Mert csak ott, ahol különböző vélemények csapnak össze 's a helyes utat a vélemények kicserélése útján alakítják ki, érezhető a szabadság szelleme, ott lehet termékeny a közösség és csak ez viheti munkánkat sikerre. Sajnos, az üzemekben sokszor egészen más a helyzet. Sokan inkább lenyelnek egy igazságtalanságot, vagy azért, mert el akarják kerülni a válaszadással — véleményük szerint — elengedhetetlenül együtt járó bosszúságot, vagy pedig mert félnek a ' itával járó izgalmaktól. így hát hallgatnak, megbántottnak, megsózottnak érzik magukat, sértő ’álaszokon, sötét bosszúterveken törik fejüket és közben teljesen elfelejtik, hogy ilyen érzelmek az egészségre és a munka felett érzett örömre sokkal károsabbak, mint a nyíltan kimondott vélemény. Deutsche Gartnerbörse (Aachen) ÜJABB BŰZ AF A JÓK A SZOVJETUNIÓBAN Európa-szerte jól ismerik a Bezosztája—1 búzafajta előnyeit. Ezt a búzát a krasznodari tudományos kutatóintézetben nemesítették ki és mindenütt nagy népszerűségnek örvend. A krasznodari intézetben azonban a Bezosztája—l-et már „öreg” fajtának tartják. A szelekciós szakemberek újabb és még magasabb terméshozamú búzafajtákat teremtettek. Tavaly és az idén néhány ilyen búzafajtát kipróbálásra átadtak a gazdaságoknak. Közülük különösen kitűnik az Auróra és a Kaukázus. Ezek ellenállnak a rozsdának, bő hozamúak és nagyszerű termést hoznak. Az Auróra—1 és a Kaukázus kísérleti eredményei megerősítették az intézet adatait. A krasznodari. kerület és Ukrajna némely vidékén az Auróra dekáronkéní 680—700 kilogramm magot adott, a Kaukázus pedig 660—720 kilogrammot. Különösen magas terméshozamokat értek el az öntözött területeken — 92—178 kilogrammal többet dekáronként, mini a Bezosztája—1-gyel. A timaseví fajtakísérleti részlegben öntözött területen dekáronként 874 kilogramm volt az átlagos terméshozam. A krasznodari tudományos' kutatóintézet az idén újabb, nagy távlatokkal rendelkező búzafajtákat — Predgornaja—2, Sztepna- ja—4, stb. — adott át kipróbálásra. Rabotnicseszko Delo A SZÜKSÉGES MEGOLDÁS ; GERILLAHÁBORÜ — Oriana Fallaci interjúja Kap Brounnal — Oriana Fallaci: Brown úr, azt mondják, a négerek csoportokat szerveznek, amelyeket partizán- háborúra képeznek ki az Egyesült Államok különböző országaiban. Azt is mondják, hogy az ön mozgalma sem áll távol ettől a tevékenységtől. Igaz ez? Rap Brown: Ez -valóban igaz. Mi, négerek harcban állunk az Egyesült Államokkal, de a mi háborúnk nem igazi háború: nincsenek ágyúink, de még ha lennének, se tudnánk használni őket. Azonkívül, mivel számbelileg mi kisebbséget alkotunk, mint szükséges megoldást, a gerillaháborút választottuk. Ez számunkra előnyös taktika és köny- nyen alkalmazható: mi az ország stratégiai pontjain dolgozunk, a gyárakban, a földeken, és a fehér emberek házaiban. A szabotázs és a rombolás nem jár tehát nagy munkával és még csak egy puska ravaszát sem kell meghúzni. Tönkr etehet j ük például a telefonvonalakat, a vasúti síneket, a repülőtereket, vagy akár a villamosipari létesítményeket. Az Egyesült Államok minden városának élete az elektromos létesítményektől függ, ha ez megbénul, a város is megbénul vele együtt. így, városról városra haladva, ha tönkretesz- ' fezük az áramellátást, térdre kényszeríthetj ük az Államokat. Ugyanakkor véres szabotázsakciókat is végrehajtunk, nem puszta véletlen, hogy alaposan tanulmányoztuk a modern gerillaháború taktikáját, amiben a Viet- cong példája inspirált bennünket. A %mi néger testvéreink, akik a fehér Egyesült Államok oldalán harcolnak Vietnamban, gyönyörű leckéket kapnak ott a gerilla- háborúból. Minden nap kiképzést kapnak. Ha visszatérnek ebbe az országba, nemcsak mint olyan katonák válnak hasznossá, akik nem félnek sem ölni, sem meghalni, hanem tanítómestereink is lesznek a gerillaháborúban. Valóban, a vérontással járó szabotázsakciókban a nagy kérdés a fegyverek problémája. De az Egyesült Államok valamennyi négerének van otthon legalább egy puskája, revolvere, az úgynevezett Molotov-koktélt pedig nagyon egyszerűen el lehet készíteni. Másrészt módunk van arra is, hogy igazi fegyvereket szerezzünk be. Prensa Latina iiiiiiiiiMiiiifimiiimiüiiiiiiimmiiijiiimifiiiimmiimiiimtiiiiiiiiiiiimiiiimiiifiiiiiiiiiiiiiiiiii timiiimiimiiiiiiiiiimiiimmntmu iiiiniiitíktiiiiiiiii 1. E szik egymást. A régi elnök Rada Antal nevette őket. Azt mondják, ennek a községnek az idegen azért nem jó, mert idegen, a helybeli azért rossz, mert helybeli. Ki gondolná Madocsáról, erről a szelíd lelkű Tolna megyei magyarnóta-énekes, népitáncos faluról, hogy szinte szünet nélkül fűtik az indulatok. Ebben a községben a virtus, a legénykedés még ma is a század eleji, az életforma viszont korszerű. S ebből az ellentmondásból származik talán a legtöbb konfliktus: az avítt virtus és az új életforma nem tűri egymást, képtelen elviselni egymást. Néhány lelkes madocsai patrióta a felszabadulás óta nagy ambícióval hirdeti a község eredetét, származását, múltját, ám ezek az emberek valószínűleg azzal tettek volna falujuknak legjobb szolgálatot, ha többet törődnek a tudat formálásával és kevesebb időt pazarolnak a besenyő eredet öncélú túlhangsúlyozására. Az elviselhetetlen belső feszültség tipikus megtestesítője az a brigádvezető, akinek egyik énje képtelen parancsolni a másik énjének. A régi nehezen akar engedelmeskedni az újnak. Kicsit már elkoptatott ez a kifejezés, de így igaz. Ez az ember napközben a szocialista közösség írott és Íratlan szabályai szerint köteles élni, ami valószínűleg roppant nehezére esik, mert alighogy eljön az este, siet magáról megfeledkezni, s megy a kocsmába legénykedni. — Az apjára ütött — mondják róla Madocsán, minden hangsúly nélküL Igen, de ami harminc évvel ezelőtt virtusnak számított, amit megengedhetett magának az apa, azon a címen, hogy madocsai magyar vagyok, azt ma már nem engedheti meg magának a fiú, mert szövetkezeti gazda és brigádvezető. Ez pedig minden szempontból máé minősítés, a régitől eltérő magatartást kíván és követel. Erős, szép szál fiatalember, de nem azzal jeleskedik, ami most volna hozzá méltó, még mindig azt tartja dicsőségnek, aminek az ideje rég elmúlt. Criási energiák duzzadnak benne, de ezeket rossz irányba vezeti le. Tudom, ismerem az ilyen legénykedő típust. Gyerekkori pajtásom hasonló. Nem árt a légynek sem, jószívű, ahogy mondani szokás, kenyérre lehetne kenni, de este, a kocsmában azt szereti, ha ő az úr. Ez a brigádvezető is így van. Megpofozta az egyik fo- gatost. Érti és érzi az ember, hogy mikor ütött, akkor nem a brigádvezető, hanem egy testi erejével hivalkodó „hagyománytisztelő” madocsai magyar keze lendült ütésre, annak az embernek a keze, aki még mindig azt hiszi, hogy a kocsmai hősködés jelenti a bátorságot, a dicsőséget. De hol vagyunk már ettől? S ilyen helyzetben az fáj talán legiobban Madocsának, hogy a körülménvek gvakran kénmutatásra, alakoskodásra késztetik. A szövetkezeti élet normái megkívánnák, hogy habozás nélkül ítéljék el a brijgádvezetőt, de lakatot tesz az emberek szájára a régi észjárás, az elvetélt hagyománytisztelet és , hallgatnak. Illetőleg színvallás helyett belül, magukban őrlődnek, de őrlődik maga a brigádvezető is, hisz másnap újból a tagok szeme közé kell néznie, s ilyenkor zavarát nyers, durva fellépéssel leplezi. Elmentek hozzá az ősszel a tagok fogatot kérni, hogy haza- vihessék a részkukoricát. „Majd hazakerül jövőre” — mondta nyersen a brigádvezető. Két napot töltöttünk Madocsán, s összességében azt állapítottuk meg, hogy ebben a községben nehéz vezetőnek lenni, de nehéz tagnak is lenni. Tapasztaltuk, hogy a „helytállást” a „szókimondást” a „bátorságot” az „őszinteséget” szinte annyiféleképpen értelmezik, ahány taggal beszél az ember. Akadnak tagok, nem nagy számban, akik a bátorságot és a szókimondást úgy értelmezik, hogy fennen hirdetik saját elképzelt igazságaikat, s hiába minden meggyőző érv, tántoríthatatlanok, lepereg róluk. S ami végképp elszomorító; ezek az emberek azt hiszik, az is gerincesség, ha a tények előtt sem hajolnak mag. Márpedig ezt nem gerincességnek szokták nevezni. E gy hat órán át tartó eszmecsere során K. Törjék József, a madocsai Igazság Tsz felügyelő bizottságának tagja említést tett arról a 80 hold jugoszláv, egyszeres keresztezé- sű hibrid kukoricáról, amit tavaly, szerinte késve, május 13-án vetettek el. Kijelentette: a kései vetés miatt súlyos károk érték a gazdaságot. — Mire alapozza azt a feltevését, hogy a gazdaságot károk érték? — kérdeztem tőle. — Arra, hogy a kukorica nem tudott beérni — mondta. Az elnök közbeszólt: — Erről a területről holdanként másfélszer annyi termést takarítottunk be, mint a gazdaság átlaga. Az érés ideje valóban kitolódott, de a kukoricával nincs baj. Bárcsak lenne belőle még ennyi — magyarázta az elnök. — De későn lett elvetve. — Igaz. Május 13-án fejezték be a vetést, de ez azért történt, mert azt akartuk, hogy a kukorica tápdús talajba kerüljön. Az a terület viszont hidegebb fekvésű és emiatt a vetést május első felére hagytuk. Szerencsére a gazdaságot nem érte kár, sőt — mondta az elnök. — Elfogadhatónak tartja az elnök válaszát? Kielégíti ez a magyarázat? — kérdeztem K. Törjék Józseftől. —- Hát ahogy ő mondja, úgy minden rendben van — válaszolta csökönyösen. — Mi nincs rendben? — Az nincs rendben, hogy a kukoricát későn, május 13-án vetették el, és nem tudott beérni. A gyengébb idegzetű ember ilyenkor szokott a fejéhez kapni. Az elnök nyugodt maradt. Én ismét megkérdeztem K. Törjék Józseftől. — Úgy Véli tehát, hqgy a gazdaságot károsodás érte? Hisz az elnök elvtárs éppen az imént mondta, J hogy azon a területen, másfélszer több termett, mint a gazdaság átlaga — Ahogy ő mondja, úgy rendben van. Csakhogy Madocsán sokan ebből a kukoricából szerették volna a vetőmagot. Mivel nem ért be teljesen, most nem lehet belőle megtartani a vetőmagot — mondta K. Törjék József. Meglepődtem. — Törjék elvtárs, maga nem hallotta még, hogy ezt a kukoricát akkor sem lehetett volna elvetni, ha beérik? Az egyszeres keresztezésű hibrid nem vethető el. Minden évben újból kell beszerezni a vetőmagot, onnét, ahol szaporítják. — Erről én most hallok először — nézett rám kétkedőén. — Eddig én mindig úgy tudtam, hogy ami egyszer megtermett, azt el is lehet vetni, mert az kikel. Ez így volt a múltban, ez nem lehet másként a jövőben sem. A z elnök lehajtotta a fejét és hallgatott. Magamra vállaltam a meggyőzés nehéz, bár meglehetősen hálátlan szerepét. — Higgye el Törjék elvtárs, hogy ezt a kukoricát nem lehet elvetni. — Hát ha maguk mondj ált. akkor nem lehet. — Ebben a megvilágításban most továbbra is úgy véli, hogy kár érte a gazdaságot? — Kihivatunk egy szakértőt, majd az megmondja — felelte hidegen. Meggyőzhetetlen. Biztosra veszem, a maga részéről azzal zárta le a vitát, hogy kár itt minden szóért, hisz úgyis a vezetőknek adnak igazat. Mély meggyőződésem. esze ágában sincs feladni a harcot, mert változatlanul az az álláspontja, hogy a tsz-t károsodás érte, szerinte ez az igazság és az igazságból a magyar ember még akkor sem enged, ha kérészre feszítik. Szembeült velem, s monoton hangon sorolta a szakvezetés egyéb „vétkeit”. De ki a vétkes abban, hogy ő és több hozzá hasonló ember még mindik csak itt tart Néztem azt a kemény busa fejét. azt a konok erős homlokát és bőgni lett volna kedvem, vagy hátbavágni és megmondani neki: te paraszt fajtám, te drága testvérem, mikor érted meg már végre. hogy már nem beszélhetünk többé a vakvilágba. Áldjon meg az isten, mikor érted meg, hogy arról az átkozott hibrid kukoricáról addig egy szót sem szabad kiejteni a szádon, míg nem olvasol el róla egy. legalább egyetlenegy szakcikket. Beszélsz, beszélsz, s azt sem tudod, eszik-e vagy isszák. H angosan annyit mondtam csupán, hogy Németországban társaságban örökké az volt az érzésem, a németek rólam beszélnek. Feszélyezett ez a gondolat. Zavart, hogy nem értem a nyelvüket, s ez a baj Madocsán is. A tagok egy része gyanakodva figyeli ennek a hatalmas gazdaságnak a menetét és aki a tagok közül nem ért valamit, annak az az érzése, hogy becsapják. S akiket ez az érzés a hatalmába kex-ít, azok vagy úgy próbálnak védekezni a becsapás ellen, hogy igyekeznek bevágódni a brigádvezetőnél, vagy úgy, hogy örökké az ellenzéki szerepében tetszelegnek, vagy úgy, hogy nem avatkoznak bele semmibe, elvtelenül hallgatnak, hogy szeresse őket mindenki. S mert a három magatartásforma közül egyik sem fér bele a szocialista keretek között munkálkodó közösség életrendjébe, ezért sok a képmutatás, szinte állandó a feszültség és a községet a felszín alatt örökké indulatok fűtik. (Folytatjuk.) SZI'KIUTY PÉTER iiimimiiHiiiiiimiiiiiiiiimiimiiitiiiii
