Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-29 / 23. szám
Kötélhúzás Az első próba Egy másfél éves panasz margójára Ha minden jogos panasz ily nehezen intéződne el, ha mindegyikre ennyi időt fordítanának, sosem lenne rend. Temérdek irathalmaz gyülem- lett már össze a Fischer Jenőné. kontra állami építőipari vállalat között folyó, holtvágányra állított vitában. Elfelejtés, huzavona, „komámasszony hol az olló”- játék. Amikor a szekszárdi Marx Károly utca 18-as számú házban első ízben tört a családra a szennyvíz, még csak az alapozás stádiumában volt az építkezés. Másfél esztendő telt el az első alkalommal tett panasz óta. Időközben megépítette ugyan az állami építőipar a kérdéses szívat tyúházát, de az ott lakó családot és a szomszédjukban elhelyezett pótolhatatlan értékű térképeket változatlanul fenyegeti esőzések idején a szennyvízlevezetőben feltörő áradat. Harminc nap a panaszok elintézésének törvényszabta határideje. A tengerikígyóvá növekedett ügy felett 1967. tavasza óta sokszor eltelt már a megengedett harminc nap ... A kisember panaszát kevesen vették komolyan. „Ha időben hozzálátnak“ Két, futóárokhoz hasonló gödröt látni a patak menti háznál, a helyszínen. Egyik a régebbi épület előtt, a másik az új szivattyúház mögött, Fischemé fürdőszobájának falánál húzódik. Kutatóároknak nevezik a szakemberek. A panaszt tevő Fischer Jenőné együtt lakik idős édesanyjával. Szőnyegeiket összetekerték, kellő magasságban biztonságba helyezték, nehogy kár érje őket. — Hiába jártam ott személyesen, írogattam a leveleket, nem törődtek vele. Ami most itt történik, a népi ellenőrzéshez benyújtott panaszom eredményeként kezdődött el — mondja Fischer Jenőné, a meg'rei földhivatal dolgozója. Amikor beüt a bai, az idős néni szokta kiborogatni az ablakon át a vödrökbe felszedett szennyvizet, ö idézi fel a házi „riadót”. — Mint a buzgár, úgy spriccelt fel másfél méter magasba a kifolyócsőből kívülről befelé ömlő szennyvíz. Esőzés, zivatar esetén így megy nálunk. így nagyon nehéz a takarítás. Beeresztjük a padlót, másnap jön a víz, nem is érdemes elölről kezdeni — panaszolja. Fischerné így folytatja: — A legfurcsább, kinos szituáció az volt, amikor a lányo- mék nászúton voltak itthon. Éjszaka az ágyból ugrált ki, hogy segítsenek kihordani a visszatart- hatatlanul özönlő vizet. Kihívtuk egyszer a tűzoltókat, de ők nem tudtak segíteni, mert „csak” 18 centi magasan volt a lakásban a víz. Ha esőzik, ömlik itt olyankor mindenütt. — Mielőtt elkezdték építeni a szivattyúházat, volt-e ilyen probléma? — Ugyan, dehogy, öt éve lakunk itt, 1967. tavaszáig semmi hiba nem volt. Az építkezéssel kezdődött. Még ide, a harmadik helyiségbe is bejön a víz, hanem elég friss és óvatos az ember. Legalább tíz levelet írtam különböző helyekre. Közöltem, hogy ráépítették a szivattyúházat a fürdőszobánk kivezetőjére, sürgősen, mielőbb intézkedjenek. Hiába kértem. Attól tartok, alá- ázalognak a falak. Nézze, a hosz- szanti falak töve azóta nedves. — Megnéztem a ház körül mostanában ásott gödröket. Mire számít? Bízik-e? — Ki tudja, bízhatom-e. Intézkedést itt csak a népi ellenőrzés sürget. Bennük bízom. Ha az első bejelentést a vétkesek is komolyan veszik, ha időben hozzálátnak, tizedrésze munkával és költséggel megoldhatta volna az építővállalat. Attól tartok, így két év is beletelik, mire sokszoros költséggel megtalálják, hol dugult, vagy törött el a szennyvízlevezető az építkezés folyamán. Vegyék ők is végre komolyan, szüntessék meg a baj forrását. Erre kérem őket — sóhajtja Fischer Jenőné, majd elmondja még — rögvest és nyugtalanul készülődnek, ha beborul az ég. Még érthetőbbé válik pesszimizmusa, amikor körüljárjuk a házat. A többi baj mellett még az is aggasztja, hogy a régi házhoz ragasztott szivattyúház működésével további veszély fenyegeti őket. Kívül, belül jól láthatók a régi épület falán a repedések. Jogosnak találták Terjedelmes irathalmazt tanulmányoztam át, az átiratok egy része a kibúvók keresését példázza. getéssel meginduló intézkedést szorgalmazták, aztán a kutatóárok sikeredett kisméretűre, majd annak nagyobbítása késett a fagy miatt. Hol történt mulasztás ? Először felkeressük a megrendelőként szereplő Beruházási Vállalatot, mely a panaszos és az építőipar közt intézkedési joggal áll. Dr. Ordas József igazgató jól ismeri az ügyet. — Egy hónapja intenzíven kutatjuk a hibaforrást és a megoldást. Keressük az okozati összefüggést mivel csak annak beigazolódása után kötelezhető az építőipari vállalat a helyreállításra. Közpénzről van szó, felelősséggel tartozunk. Néhány nap múlva kapom meg a szakértői véleményt, akkor derül ki, hogy összefügg-e a szivattyúház építésével Fischemé panasza, — tájékoztat. Első alkalommal 1967. november 16-án ismerte el a szivaty- tyúház építtetője a panasz jogosságát. Ez az építtető, a mai Beruházási Vállalat elődje, a Beruházási Iroda 16.008—804/1967- es számú átiratában jelezte a városi tanácsnak, hogy a panaszt megvizsgálták és jogosnak találták. Csak éppen hatásos intézkedésük maradt el. Több helyen írnak a kivitelező állami építőipar emberével történt szóbeli megegyezésről, de ott úgy elengedték ezt a fülük mellett, mintha mi sem történt volna. A szó elszáll, az írás megmarad, kézzel fogható az eljárás} hiba. Különös véletlen, hogy az ismételt szóbeli egyezség ellenére (ekkorra és ebbe pedig már bekapcsolódott a népi ellenőrzés is), a szivattyúház műszaki átadásakor is kimaradt a jegyzőkönyvből a panasz orvoslása és a tervezett határidő. „Megszüntetésére a legrövidebb időn belül sor kerül” — írta a fenti megrendelő még 1967. végén. Tavaly tavasszal — miután ismét rájuk tört a víz — Fischer Jenőné már a jogászhoz címezte a levelet. „Tűrhetetlennek tartom, hogy puszta nemtörődömségből, aktatologatással, a felelős’ keresésével, intézkedés nélkül telt el egy esztendő.” Ismét úszott a lakás 1968. július 17-én, de jutott víz a térképtárnak is. Ezt követően, augusztus 8-án fordult panaszával a NEB-hez. Láttam az iratok között a szabályosan lebélyegzett, aláírt levelet, amelyben a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója ezt írja: „Sem 1967-ben, sem 1968-ban nem érkezett a vállalathoz olyan panasz, bejelentés, amely nem munkaügyi kérdésekkel foglalkozott.” Volt, nincs panaszlevél? Ez a vállalat építette a szivattyúházat. Hova lett hát akkor a hozzájuk címzett, 1967. július 10-én elküldött ajánlott levél? Mi történt a szeptember 12-i sürgetéssel? Mind a két levelet ajánlottan küldte el a vállalat címére Fischer Jenőné. Az iratok — Másfél éve húzódik az ügy. Korábban elismerték a panasz jogosságát. Történt-e itt hiba az eljárásban? — Elismerem, elsiettük annak idején a nyilatkozatot. Meg kellett volna akkor jobban vizsgálni, és annak ismeretében elismerni, vagy cáfolni a panasz jogosságát Tudom, hogy egyetlen panasznak sem szabad ily sokáig elhúzódni, — mondja, elismerésre méltó őszinteséggel. Hangsúlyozza, hogy megoldást keresnek és a szakértői véleménytől függ, hogyan zárul a panasz. Dr. Tóth Bálintnak, a Népi Ellenőrzési Bizútiság Tolna megyei elnökének sok fejtörést okozott már a másfél éves huzavona. Állásfoglalásának megismerése, a tapasztalatok hasznosítása, az okulás végett őt keressük meg kérdéseinkkel. — Mi a véleménye elnök elvtársnak, ez ügyben hol történt mulasztás? — Mindenütt felületesen kezelték a panaszt. Az ügyfélnél elismerték felelősségüket megalapozott vizsgálat nélkül, ugyanakkor nem intézkedtek a panasz okának megszüntetésére. így a panaszost abban a hiszemben tartották, hogy orvosolják. Mulasztott a Beruházási Vállalat. Nem foglalkozott vele az építőipari vállalat, mely még arra sem érdemesítette Fisehemét, hogy válaszoljon neki. Tapasztalatunk, hogy az építőipari vállalat nem reagál a lakossági jelzésekre. Felelősség terheli a városi tanács építési-közlekedési osztályát, mert neki mint hatóságnak kellett volna intézkednie. Megelégedtek az ígérettel, a levelezéssel, holott kötelességük meggyőződni, fennáll-e a veszélye- zettség, van-e baj az állagmegóvással és a lakhatósággal? — El lehetett volna-e kerülni a huzavonát és hogyan? — Ha mind a három szerv következetes a maga helyén, nem következik be ez a bürokratikus huzavona, — mondja meggyőződéssel dr. Tóth Bálint. Mikor és hogyan zárul a másfél éves panasz? melléklete a két ajánlási feladóvevény, rajtuk a postahivatal szabályos ajánlási ragszáma. Tavaly augusztus óta a népi ellenőrzés vette ki zébe a tengerikígyóvá nőtt panasz orvoslását. Több akadályt elhárítottak azóta ők is. Először a többszöri sürSOMI BENJAMINNÉ Népújság 3 1969. január 39. A napokban avatták fel Budapes ten a KISZ Központi Művészegyüttesének újjáépített székhazát. A korszerű épület új próbatermében első próbáját tartja az énekkar. MTI foto — Friedmann Endre felvétele.) v Visszhang „A cikksorozat éles ellentétbe állította az embereket egymással" Pár sor írásommal fordulok a Tolna megyei Népújság Szerkesztőségéhez, azzal a cikkel kapcsolatban, melyet 1969. január 12-én, „Mi fáj Madocsán?” címmel bocsátottak az újságolvasó parasztok kezébe. A cikksorozatban éles ellentétbe állítottak embereket egymással, a személyek nevének elhallgatása miatt, kikkel Madocsán személyesen beszéltek. Kérem, félreértés ne essék, nem az én személyemmel kapcsolatban kihozott vádak ellen akarok reklamálni, de azokat Va meg- jgyzéseket igenis sértőnek veszem, melyben busafejű parasztnak nevez és liácbavágást ajánl azért, mert parasztember létemre fel mertem emelni szavamat és olyan gazdasági hiányosságokra mertem rámutatni, meiyek megtörténtek és amelyeket a falu lakosságának 50 százaléka hibának tart. De sajnos, nem mondják el, csak maguk között, mert úgy vannak, mint az a bizonyos B-ék. Maguk szerint mondom, páholyból figyelik a dolgokat, félnek a nyilvánosságtól, félnek a közszerepléstől és a maguk által leközölt cikk után még annyi bátorság sem lesz ezután bennük, mert maguk belefojtották az emberekbe az igazság kibontakozását. Elhallgatták azokat a dolgokat, melyeket gazdasági hibának számolnak, a nagyok kivédésére. Persze nem riadtak vissza attól, hogy egyszerű parasztembereket, mint K. Törjék, Vrancsik, Bonya, egy csokorba az utolsó lapra, mindenki előtt megszégyenítve vigyék az egyszerű emberek közé, soraikba illusztrálva a dolgokat. Tisztelt Szerkesztőség! Soraim elején említést tettem arra, hogy embereket állítottak szembe cg mással. Az emberek találgatják, hogy ki mondott ennyi rosszai Vrancsik Józsefről, és a találgatás megáll. Ki is mondhatta volna más, mint K. Törjék. Nem más szájából jött ki ez a kijelentés, mint a párttiikár elvtárséból, hogy majd engem Vrancsik József megver ittas állapotban és maguk a hallottakból ismerik, mert le is írják, hogy milyen tulajdonsága van, milyent örököli az édesapjától, és mivel minden célzásuk kimondja, hogy vereke- » dő természetű, az újságírónak nem illik gyávának lenni, le kell merni írni a személyek nevét is, kikkel beszélgettek és kiktől kapta.: ilyen irányú felvilágosításokat és követelem is, hogy közöljék a személyek nevét, mert gyávák nem lehetnek és néni riadhatnak vissza az igazság megírásától. Hogy mi fáj Madocsán? Iíát _.é mégpedig sok embernek az a nagyok által elkövetett hiba, melyről az elnöki irodában beszélgettünk és én kérdezem, hogy miért nem írták meg, miért hallgattak róluk? Adura adu jár, maguk is írják, amit én mondtam, hát talán nem lenne sértő a maguk számára is az, hogy engem a pár kiló szilváért kivágtak, amit meg is érdemiek. Ugyanazon a napoi tárgyalt állattenyésztési brigádvezető, akit már egyszer fegyel- mileg leváltottak és ismét visz- szakerült a helyére, egy évvel később ismét fegyelmi előtt állt, mikor a bűn elkövetését be is ismerte. Persze, ez a tűzközelben élvezi a felettesek pártfogását. Most még a felsorolt dolgokhoz annyit szeretnék kérdezni, hqgy az elnöki irodán 6 órai beszélgetésből miért nem mertek leközölni olyan dolgokat, amit maguk is igaznak tartottak, mint írják, és hogy K. Tőrjüknek igaza is van. Meg egyszer kérem a személyek felsorolását, az ellentétek eloltására. És ne legyenek gyávák folytatni, az igazság érdekében, vagy talán önöket is befolyásolni lehet? Szerintem a szegénycsárdást maguk is eltévesztették az igazság elhallgatásával, egyik oldal javára. A hibák hibák maradnak, ha fel nem tárjuk azokat. De a madocsai parasztok fel fogják ismerni az igazságot, ha még ki nem is merik mondán- mert eljöhet az az idő, hogy, - mint maguk megírták —, az elmaradásunkat, megsértvén a paraszti ember önérzetét, majd felkérjük a falu patriótáit, hogy a szegénycsárdás mellé tanítsák meg őket a nadpágos emberekkel szemben védekezni és, hogy ki merjék mondani az igazságot. K. Törjék József A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Teljes terjedelemben közöljük K. Törjék József madocsai tsz-tag levelét. Ezzel is mintegy nyomatékot szeretnénk adni a „Mi fáj Madocsán?” című riport- sorozat tenni, segíteni akaró szándékának. Újból leírjuk: nem a cikksorozat állította éles eile ntétbe egymással az embereket, hanem az őszinteség hiánya. A madocsai ellentmondások nem azért léteznek, mert a Tolna megyei Népújság írt róluk. Ellenkezőleg, A Tolna megyei Népújság kizárólag azért tárhatta fel az emberekben levő feszültségeket, mert azok léteznek. K. Törjék József kifogásolja: miért hallgattuk el egyes tsz-tagok nevét. Azért tettük ezt, mert a szóban forgó szövetkezeti gazdákat mi kértük arra, hogy beszéljenek. Nem ők kezdeményezték a diskurzust, éppen ezért nem tartottuk egyenes dolognak, hogy akaratukon kívül szerepeljenek abban az ügyben, amelyet éppen K. Törjék József kérésére néztünk meg, és nem mi tehetünk róla, kizárólag a tények, hogy neki nem minden ben adhattunk igazat. Sajnáljuk, hogy az érintettek, ahelyett, hogy gondolkodnának a dolgok lényegén, változatlanul a saját vélt igazukat hangoztatják.
