Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-24 / 19. szám
«lIllimilililliimililiillillliiiiiiililiiiiiiilliliiiiiiliHIMIiliiiilllilliliiiilliliiiliHliliiillllllilllllliliJ IllllllllllltllfllllllllllUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlimillllll «IIIIIIIIIIIIllllllllllIlllllllllllllllKHIIIlllll 1968 I a megye mezőgazdaságában j A 30 000-es sertéstelep építését megelőző tereprendezés a Szekszárdi Állami Gazdaságban ... Ismételten, joggal mondhatjuk, hogy 1968 a nagy beruházások éve volt, a megye mezőgazdasága számára. Ezt nem csupán az épülő, korszerű állattenyésztő telepek dokumentálják, hanem gépműhelyek, terményszárítók, raktárak, tárolók is. A költségeket részben állami hitelből, részben saját erőből fedezték. A madocsai Igazság Tsz 60 vagonos hűtő-tárolója... A szövetkezet csaknem teljesen saját erőből építette fel, gyümölcstermése kedvezőbb értékesítése érdekében. Részlet az aparhanti termelőszövetkezet új majorjáról... A saját erőből történő építkezések az elmúlt évben is sok milliós értéket képviseltek. Az állami építőipar, az önálló közös vállalkozások mellett igazolták létjogosultságukat a szövetkezeti építőbrigádok Aparhanton, Pálfán, Madocsán és más mezőgazdasági üzemekben is. BI Fotó: Bakó ziiiimimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiii miiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiimiiiimmiiiitiiimiiiiimiiiiiiimHiimiiiiiiiiiiimimiiiHsiitiiiiiiiiiiiimiim A szellemi élet áramkörében Gyurkó László Lenin-esszéje tavaly könyvsiker volt. Az elmúlt év őszén Végh Antal nagybecsű valóságfeltáró írása került az országos érdeklődés középpontjába. Elismerték, elmarasztalták, hol a szocialista valóeáglátás és segíteni akarás remekének, hol mérgező hatású fércmunkának minősítették. A már is' iert fogyatékosságai ellenére mégis gondolkodásra késztető, lelkiismeretet, pozitív nyugtalanságot ébresztő írás. A penészleki utazás ihlette Darvas Józsefet annak a riportdrámának a megírására, amit a Miskolci Nemzeti Színház már műsorára tűzött. A dráma első részét a januári Uj írásban olvashatjuk. \ Veres Péter „népben, nemzetben gon- _________________, dolkodó” írásai megmegújuló élményt jelentenek még akkor is, ha esetenként éppen ellenkezésre készteti az embert az író. Tudni Gyurkó László Lenin-esszé- jéről, tudni Penészlekről, meg-megújuló izgalommal, figyelemmel kísérni az Élet és Irodalom hasábjain folyó vitákat, saját értékítélete inkkel kiegészíteni Faragó Vilmos gondolatait, azonosulni Abodi Béla monoton frisseségű sziporkáival, mindez, bár a felsorolás közel sem teljes, összességében annyit jelent, mint benne élni a magyar szellemi élet áramkörében. A provincializmus ennek az ellenkezőjét jelenti. D e benne élni a szellemi élet áramkörében, ennél többet is jelent, hisz gazdagítja az értelmet, tágítja önön szellemi horizontunkat, növeli felelősségérzetünket, pontosítja politikai valóságlátásunkat, és időnként még azokat a sokszor elviselhetetlen, kisebbrendűségű görcsöket is feloldja, amelyeket a vidéken élő értelmiségiek nem kevésszer éreznek. I HÓrripC miért kell erről beszélni? A ttciijua, lehangoló és elkedvetlenítő tapasztalatok miatt. ’ Szellemi életünk izgalmakat értelmet gazdagító felfedezései ugyanis sok községet még napjainkban is elkerülnek. S ott beszélhetünk igazán vidékiességről, ahol ezek az éltető szellemi izgalmak nem realizálódnak olyképpen, hogy felfrissítsék helyeslésre, avagy éppen ellenkezésre késztessék a tanári* az orvost, sőt, a mezőgazdasági mérnököt. A közelmúltban egyik községben a tanács vb-elnökével néhány család reménytelen helyzetéről, eltompult erkölcsi érzékéről beszélgettünk. A társalgásba bekapcsolódott később a község beosztás szempontjából rangos értelmiségi tényezője is. Sajnos, azt kellett megállapítani, hogy földhöz ragadt szuklátókörűséggel elemzi a helyzetet, s nehezére esik az idetartozó gondoltat megyei, avagy országos méretekben is átérezni. Könnyű volt rajta észrevenni, hogy megfosztja magát attól a napi szellemi táp\á- léktól, amely ilyen helyzetben ihletné. I Sorozatban tapasztaljuk, hogy nagy ha- tású, társadalmi rangú, politikai veretű, tenni akaró írásokról, rádióriportokról, tv-beszámolókról, némelyik községben az értelmiség nem tud semmit A szellemi élet hűsítő forrásához, szomjat oltani nem hajol le senki. Előttem hever négy kimutatás arról, hogy 1868. decemberében Tolna megyében milyen volt a megye igénye. Nagyvilág-ra, Kortérs-ra, Uj Irás-ra, Magyarország-ra, Élet és Irodalom-ra. Ez az igény, ha nem is mindent, de sokat elárul. Kétségkívül felfedi, hogy sok Tolna megyei község a szellemi élményektől igyekszik magát távoltartani. Ha a kimutatás nem hazudik, akkor az alábbiakat közölhetjük: Tolna megye térképén számos olyan községet találunk, ahová a szellemi élet nyomtatott hírnökei egyáltalán nem jutnak el. A szekszárdi járásban például az imént említett kimutatás tanúsága szerint Alsónánára, Bátára. Bogyiszlóra, Faddra, Fácánkertre, Harcra, Kistormásra, Medinára, Mözsre, öcsénybe. Sárpilisre, Sióagárdra, Szedresre, Tengelic- szőlőhegyre egyetlen Élet és Irodalmat sem kézbesített decemberben a posta. Olyan meglepetések is akadnak, amilyenre egyáltalán nem gondolna az ember. Lengyelre, ahol mezőgazdasági szakmunkásképző iskola működik, a posta szerint nem jár semmiféle irodalmi lap, vagy folyóirat. Hogy Izménybe nem jár, hát az még valahogy érthető. De Lengyel teljesen érthetetlen. A Kortárs-, az Uj írás-, a Nagyvilág-statisztika sem mutat reményt keltő képet. I Hazánk egyik legnépszerűbb lania a he- ______ tenként megjelenő Magyarország. Néhány, cseppet sem örvendetes kuriózum ezzel kapcsolatban. Az ország legjobb politikai hetilapja 750 példányban jelenik meg a megyében. Nem jár ebből a lapból egyetlen egv sem Kakasdra, Kalaznóra, Izménybe, Keszőhideg- kútra. Belecskára, Miszlára. Érdekes viszont, hogy Csibrákra 6 Magyarország előfizetőnek jár. Minden bizonnyal sokat mond, hogy Paks járási székhelyre 35, Dunaföldvár községbe pe- dog 28 Magyarország jár. Mi lehet emögött? A tv, a rohanó élet tempója, a zsúfolt napi program? A még mindig nagy számú időt rabló értekezlet, a rossz időbeosztás, az anyagi helyzet? A kérdés, úgy érezzük, nagy jelentőségű. S erre a kérdésre szeretnénk elfogulatlan módon választ keresni, s erről februárban riportsorozatban szándékozunk beszámolni olvasóinknak. Sz. P. Már a 20. órában vagyunk A kollektív szerződések készítésének ideje érkezett el a 20. órába. A dokumentumra nemsokára rá kell tenni az utolsó pontot is. Március 31-e az elkészítés, megvitatás és jóváhagyás végső határideje. Most január vége van, s ha számításba vesszük, hogy mindez hosszabb időt vesz igénybe, köny- nyű belátni, hogy nincs idő tétovázásra. Tavaly legtöbb helyen kénytelenek voltak elkapkodni a kollektív szerződéseket, mert rövidebb volt a rendelkezésre álló idő. Ez meg is látszott rajtuk *— amint az szerdán délelőtt a tanácsi vállalatok részére tartott tájékoztató tanácskozáson elhangzott. A tájékoztatót Lő- rincz János a munkaügyi döntőbizottság elnöke tartotta. Nefn- csak ő. hanem mások is hangsúlyozták az idő sürgetését, de azt is, hogy ezúttal végeredményben kellő mennyiségű idő állt illetve áll rendelkezésre, hiszen az első kollektív szerződések megkötésétől eltelt időt nagyon jól fel lehetett használni tapasztalatgyűjtésre, előkészítésre. Most már tulajdonképpen csak azok írott, szöveges formába öntése lehet vissza. Tavaly még sok volt a vérszegény kollektív szerződés. A munkaügyi döntőbizottságon mintegy hatvanat elemeztek, értékeltek, s többségük bizony nem érte el a kívánt mértéket. Némileg menti készítőit a sietség s a gyakorlatlanság. Az idén azonban már semmi sem indokolja, ha netán valahol össze- kapkod.iák, összehányják-vetik. s utólag derül ki róluk, hogy nem segítik a vállalati feladatok megoldását. Lőrincz János a tanácskozás szünetében elmesélte, hogy az egyik főkönyvelőtől vita közben megkérdezte: „Ez a kérdés hogyan szerepel a ti kollektív szerződésetekben?” A főkönyvelőnek fogalma sem volt róla, kiderült, hogy ezt a dokumentumot jóváhagyása óta talán kézbe sem vették. Nos, ilyen esetben felvetődik, hogy egyes vezetők nem respektálják a vállalati alko1- mányt, de az is. hogy abban nem is igen van olyan, ami miatt érdemes lenne elővenni. A csak általános téziseket tartalmazó szerződést miért is vennék elő. De ha az tartalmas, tükrözi a válla* lat speciális problémáit, önmaga kényszeríti a vezetőket arra, hogy mindennapos intézkedéseik közben állandóan lapozzák. Nem kétséges, hogy a szerződést készítő egész kollektíván múlik e fontos dokumentum milyensége. Amikor egy gazdaságvezető nem kényszerül elővenni ezt az ‘okmányt, elsősorban ennek a kollektívának a felelőssége vetődik fel. A dolgozók véleményét a legszélesebb körben ki kell kérni. A tapasztalatok szerint nagyon gyakran elhangzanak olyan javaslatok is. amelyeket nem lehet elfogadni. De az ilyet nem elhallgatni kell, hanem — erre is van rendelkezés — világosan megmagyarázni. Tavaly — sajnos — alig egy-kót helyen reagáltak a szerződésbe nem foglalt javaslatokra. Lőrincz János megannyi javaslatot tett a tavalyi tapasztalatok és a rendelkezések alapján. A munkaviszony létesítése, megszüntetése, fegyelmi, szabadság, premizálás, nyugdíjazás, tanulmányi szerződés kötése stb. Mindegyik más-más problémát vet fel, egy általános szabály azonban valamennyire vonatkozik: a megfogalmazás legyen konkrét és félreérthetetlen, különben csak bonyolítja majd a mindennapos gyakorlatot. A tanulmányi szerződések kötésével kapcsolatban például nem elég megállapítani, hogy „köthető”, hanem meg kell határozni, hogy kikkel, milyen arányban, milyen feltételekkel. Különben a szerződés kötése esetleg egy-két személy önkényén múlik majd, márpedig az ösztöndíjat az egész vállalat terhére fizetik. A jutalomszabadságokra vonatkoztatva viszont nem mutatkozik célszerűnek a merev kategóriák rögzítése. mert az feleslegesen megkötné a vezető kezét, sok előre nem látható esetben kizárná a szabadsággal való indokolt jutalmazást. Minden részkérdésre választ adó séma tehát nincs, a rendelkezések ég helyi viszonyok gondos elemzésével azonban mindenütt megtalálhatják a legböl- csebb megoldást. B. F.
