Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-23 / 18. szám

Több. mint hétszeresére emelkedik a termelés — 160 jövel no a létszám — Februárban indul az építkezés 1968 a megye Bővítik, korszerűsítik a Szekszárdi Nyomdát Hat évvel ezelőtt került elő­ször napirendre a Szekszárdi Nyomda bővítése. A nyomda már akkor „kinőtte” jelenlegi épüle­teit, a terv megvalósítására azon­ban csak most, a Kispipa ven­déglő lebontása után kerülhet sor. Most azonban már minden előkészület megtörtént, készen vannak a tervek, a beruházáshoz szükséges pénz felét a megyei tanács vb biztosította a rendel­kezésére bocsátott iparfejlesztési alapból, további hétmillió forint hitelről a napokban várják a döntést, az építővállalatnál a ter­veket tanulmányozzák és hama­rosan aláírják a kivitelezési szerződést. Minden amellett szól, hogy februárban meg le­het kezdeni az építkezést. A felszabadulás után roha­mos fejlődésnek indult Szek- szárdon a nyomdaipar. Míg húsz évvel ezelőtt 35—40 munkás dolgozott a nyomdá- dában, ma a létszám — ipari tanulókkal együtt — meghaladja a száznyolcvanat. Ma már — tizennégy éve — napi­lap készül a nyomdában, rend­szeresen készülnek a folyóiratok, üzemi lapok, százezerszámra ké­szítik a különféle naptárakat, az utóbbi években a nyomda belé­pett az exporttermelő üzemek közé, megvalósították a PVC- kötést és nyomást, bevezették a színes / képek nyomását. Orszá­gos jelenség, hogy a gyors fejlő­dés ellenére szűk a nyomdai kapacitás. A betűéhség növeke­désével sehol sem tartott lépést a nyomdaipar fejlődése. A vál­lalat — annak ellenére, hogy szűkös keretei között minden le­hetőséget felhasznált a kapaci­tás növelésére — kénytelen sor­ra visszautasítani a megrendelé­seket. amelyek a megyéből és az ország különböző részeiből jön­nek. A bővítést pedig a jelenlegi termelés is indokolttá tenné, hi­szen igen zsúfoltak a munka­termek, irodák, még inkább a raktárak. Ahhoz pedig, hogy a nyomda a növekvő igényeket is ki tudja elégíteni, még inkább szükség van a terjeszkedésre. Az építkezés hamarosan megkezdődik. Három ütem­ben valósítják meg a beru­házást — a program szerint három év alatt. Először a lebontott Kispipa he­lyén, a Széchenyi utcai oldalon háromemeletes épületet emelnek és „megfejelik” egy emelettel a jelenlegi épületet is. Az új épü­letszárny földszintjén üzlethelyi­ség és raktár lesz. Az első eme­leten irodákat rendeznek be, a másodikon étkezde és konyha lesz, a harmadik emeletet fog­lalják el a szociális létesítmé­nyek, öltözők, fürdők. A következő ütemben .építik meg a 14x22 méter alapterületű üzemépületet. A földszintjét a gépterem bővítésére használják fel, emeletein kap helyet a kö­tészet. A harmadik ütemben az udvaron lévő mai szociális épüle­tet bontják le és elvégzik a meg­lévő üzemépületek felújítását. Természetesen új gépeket is sze­reznek be. A nyomda múlt évi terme­lése kereken 17 millió fo­rint értékű volt. A számítá­sok szerint a beruházással ezt több. mint kétszeresére, 36 millió forintra emelik. Az exporttermelés megnégysze­reződik, a . nyereség körülbelül két- és félszeresére nő. Ez utób­bi a biztosítéka annak, hogy a nyereségből képzett felhalmozási hányadból néhány év alatt vissza tudják fizetni a beruházási, hi­telt, sőt megtérül az „ingyen” kapott iparfejlesztési alap is. A beruházással egyidejűleg gondoskodnak a létszámnövelés feltételeinek biztosításáról. A számítások szerint, a jelenlegi 180 fős létszám 340-re nő. Mi­vel ennek az iparágnak a szak­munkásigénye igen nagy — a mostani 62-ről 80 százalékra sze­retnék növelni a szakmunkások arányát — az idén harminc ipari tanulót vesznek fel és megköze­lítően ennyire lesz szükség a következő néhány évben is. A nyomda bővítése tehát elhelyez­kedési lehetőséget jelent sok szekszárdi és környékbeli fiatal­nak, elsősorban érettségizettek­nek. (J) Nyilazás láthatatlan fedezékből Ú ■ jabban mintha taktikát változtatott vol­na a névtelen levélírók csoportjának ne­hány illusztris tagja. Pár hét leforgása alatt két olyan levél is érkezett szerkesztosegunk.be, melyek erre engednek következtetni. Mindket­tőt szabályosan aláírták ugyan, de valójában névtelenek Még pontosabban, valótlan név alatt, illetőleg idegen nevet kölcsönvéve közölték mondandójukat. Beigazolódott, mindkét levél közös abban, hogy szerzőjét alantas érzület vezérelte, aki latha­tatlan fedezékből lövöldözi nyilait. Furcsa módon derült ki egyikőjük névtelen­sége. Áttettünk ugyanis a lopással vádló, konk­rét névvel aláírt, cimimel ellátott bejelentést illetékességből a városi tanácshoz. Ezzel egy idejűleg nyugtáztuk a levélíró sorait, közölvén vele. hogy a vizsgálat végeredményéről a közel­jövőben értesíteni fogjuk. A címzett néhány nap múlva személyesen jelentkezett és élénk tiltakozással adta tudtunkra, valaki visszaélt a nevével, ő nem írt semmiféle levelet, azt sem tudja, miről van szó. Háborgott, méltatlanko­dott a bitorlás miatt a név valódi viselője. M ég veszélyesebb a másik. A gépelt levél küldője a párttag mérnök álarca mögé bújt, onnan szidalmazta, gyalázta a munkás- osztályt és fiait. A volt földbirtokos osztály mellett ma már oktalanul, érthetetlenül próká- torkodva, annak védelmében ócsárolta a levél­író a munkásosztályt és ilyen hadállásból minő­sítette elavultnak a szocialista erkölcsöt. Melyik osztály, melyik erkölcs tűnt el és mú­lik ki a történelmi süllyesztőben? Ezt írja: „Egyezzünk meg abban, hogy csak erkölcs van, nincs kapitalista és kommunista erkölcs.” Sze­rintünk az erkölcs nem egyezkedés tárgya, soha nem lesz eladható a régi erkölcs helyébe újat teremtő kommunista erkölcs. Levélírónk fel­fogása lejárt lemez, korszerűtlen és népszerűt­len is. A továbbiakban tagadja a dolgozó osztá­lyok erkölcsét, gyalázkodva ostobának, aljasnak minősítve alkalmazóit. Ilyen alapon tagadja a nép alkotó szerepének döntő jelentőségét, tagad­hatná a néphagyomány, a népzene, a népdal, a népművészet létét és virulását is. Ez esetben már kilógna a lóláb, lelepleződne az elnyomó osztá­lyok szemlélet évei együtt a fogadatlan pró­kátor is. C levél szerzőjének szemlélete azt példáz­“ za, hogy vannak még torz elméletükkel zavarni akaró ködös fejű emberek. Delikvensünk úgy lehet mérnök, mint párttag. Egyik sem igaz Az általa aláírt név ugyanis teljesen ismeretlen, a szekszárdi párttagság nvilván tartásában még csak hasonló név sem található. Miért nem lép nvílt sisakkal a norondra? Attól tart talán, hogy tézisei nem tudják megállásra késztetni a ka­ravánt, sem lassítani haladását. Minden különbözőségével és egyezésével együtt, ""'ndkét levél célját tévesztette. Nem vált be a taktika, a kisszerűén ravasz fogás. Sem a lesi- nuskázás, sem a népi rendszer alattomos bo*n- lasztásának szándéka nem vezet, nem érhet! cél­hoz. Még kevésbé lehet hatásos, ha így. rejtett fedezékből lövöldözik a mérgezett nyilakat! Hi­szen az ellenfél gen.nce előtt akkor is fejet le­het hajtani, ha vitába szádunk torz nézeteivel, eljárásával, hibás felfogásával, vaav módszerei­vel. Náluk hiányzott a nyílt kiállás. U iába türelmes a papírjuk, mindent az ” sem bír el. De az is tény, hogy e téren a vártnál jobban felnőttek már az emberek. Nyomozás nélkül, sokszor véletle-ül is kiderül az indíték. Kiderül, mert manapság az emberek már önállóbban, saját ítélőképességükre építve gondolkodnak, melyen így megtörhet a lesipus- kások szándéka.-i-é mezőgazdaságában Zárszámadás Aparhanton ... Tolna megyében összesen 119 termelő- szövetkezet, illetve szövetkezeti társulás készített zárszámadást. Ezek eredményeiből azt az általános megállapítást lehetett tenni, hogy gazdaságilag tovább fejlődtek, erősödtek a közös gazdaságok. Nőtt a közös vagyon értéke, épületekben, gépekben, megfelelő anyagiakat tudtak tartalékolni, és növekedett a tagság jövedelme is. Az egy tagra jutó évi jövedelem megyei átlagban 16 600 forint volt. A zárszámadásokkal szinte egyidőben lényeges politikai vál­tozások is mentek végbe. A termelőszövetkezetek — fennállásuk óta először — az új tsz-törvény alapján, önállóan, a helyi sajátos­ságoknak megfelelően, készítették el az új alapszabályt. A tsz- tagság ezzel saját jogának, kötelességeinek alkotójává vált. Fólia alatt nevelik a palántát a kocsolai Vörös Csillag Termelő­szövetkezetben ... A szövetkezetek tagsága nagy szorgalommal kezdte meg a tavaszi munkákat. Az új mechanizmus áruterme­lést serkentő hatását jól ismerte fel jó néhány termelőszövetkezet, ezt új módszerek, új eljárások bevezetésével is igyekezett ki­használni. Épül az ozorai termelőszövetkezet 400-as szarvasmarhatelepe... 1968-ról úgy is lehet beszélni, mint a nagy beruházások évéről. Előtérbe került a nagy kapacitású, komplex állattenyésztő telepek kialakítása, Pincehelyen, Ozorán, Tamásiban, Szakályban, Bátán és más tsz-ekben ismerték fel az állattenyésztés korszerűsítésének, nagyobb volumenű termelésének jelentőségét. BI. Fotó: Bakó.

Next

/
Thumbnails
Contents