Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-18 / 14. szám

Humanitás

hétköznapi megvilágításban

I Á megyei nőtanács rendezte lengyel;

■ -----------—---------------------- tanfolyam másod

ik napján, amikor már a nőmozgalom előtt álló feladatokról, a szorosan vett helyi problémákról volt szó, akkor ismertem meg a decsi termelőszövetkezet tagját. Racskai Andornét. Asz- szonyi bőbeszédűség nélkül, nagyon rövidéin elmondotta, hogy nyolc év óta tagja a termelőszövetkezetnek. párttag, az esti egyetem hallgatója. Ezelőtt egy évvel megbetegedett. Addig nem vont határt asszonyi és férfimunka között, végezte, ami jött. Kezelőorvosa azt javasolta, ha épkézláb ember kíván maradni, kímélje magát a nehéz fizikai munkától. Fölkereste 1968. őszén a termelőszövetkezet elnökhelyettesét, aki egy-: ben a tsz párttitkára is, aki azt tanácsolta neki, adja be a kilépési kérelmét. Racskainé a nőtanácsi vezetők fórumának tette föl a kérdést: ígykell-e bánni a termelőszövetkezetnek a saját hibáján kívül csökkent munkaképességű dolgozójával? Illetve, hogy ennyit ér-e csak egy ember becsületes munkája?!

A frappáns felszólalás hatása leírhatatlan volt. A közrebocsátott sérelem hallatán valóságos forradalom támadt a tanácskozást teremben.

Tegnap kint jártam Decsen és bevallhatom, háborgó lélekkel hoztam magammal mindazt, amit tanulságként leszűrni kínált a helyszín.

Elsőként len gyeii ismerősömet kerestem föl és csak később értettem meg zavart tétovaságát Elmondotta, hogy ügye függőben van, beszélt a termelőszövetkezet elnökével, az orvosi javaslattal kiegészített kilépési kérelmét visszavonta és most vár, mert azt az ígéretet kapta, hogy a termelőszövetkezet igyekszik számára könnyebb munkalehetőséget találná...

I Racskainé tsz-vezetőségi tag. pártvezető■ ------—--------- ségi tag. E két tisztség révén

k

iválóan tájékozott a közös gazdaság munkájáról, problémáiról. Miért akart mégis mindjárt világgá szaladni, kilépni a termelőszövetkezetből, ahol a valóban jól dolgozó és igyekvő tagok között tartották számon és tartják ma is?

Annak idején a termelőszövetkezet elnökének távollétében Zrínyi József párttitkámak jelentette be távozási szándékát. Nem azt kérte, hogy helyezzék könnyebb munkakörbe, tehát a sérelem ami a kilépési kérelem beadása óta szóban és írásban annyi fórumhoz eljutott, csak any- nyibam valóságos, hogy Racskainé beteg, s mint ilyen, a növénytermesztésnél kímélőbb munkakör betöltésére alkalmas.

— Azt reméltem, hogy nem engednek olyan könnyen^ — bökte ki nem sokkal látogatásom vége előtt és sok mindenre fényt derít ez a mondat. Arra is, amit legföljebb magában fogalmaz meg: azt várta, hogy könyörgésre fogják a dolgot. Próbálják visszatartani — ami alapszabály-ellenes eljárás lett volna. Állást ajánlottak neki a háziipari szövetkezetnék .. ez is segített elhamarkodni a kilépési kérelem megírását, amit azóta —ez ma már alig vitatható —megbánt. Visszavont!

— Nagyon meglepett Racskainé kilépési szándéka — mondja Serfőző István elnök, aki abban az időszakban, távol volt. — Beszéltem is vele, s egyetértettünk abban, hogy több őszinteséggel kellett volna közelednie ahhoz a vezetőséghez. amelynek ő is tagja és aminek tagjaként eddig csak megbecsülésben részesült. Kissé eldobta a sulykot, mert nekem név szerint olyan levelet írt, amiben súlyos vádakkal illette a pártszervezetet. Gondolom hasonlóan tájékoztatta azokat a szerveket is, amelyektől orvoslást remélt egy olyan ügyben, amit ő avatott üggyé a kezdet kezdetén.

Racskainé a kilépési kérelem beadása ellenére részt vett a tsz soron lévő vezetőségi ülésén, a pártvezetőség ülésein, miközben szükségtelenül tüskéket hordozott magában, még azután is, hogy megyére szólóan panaszt emelt termelőszövetkezete ellen.

I Azt hallom, h<>8y , tisztelik, becsülik.

■ ■ ■ ■ Nyilván rá is szolgált erre korábban. Meg akarja oldani a vezetőség a könnyebb munkakörbe helyezését. Szó sincs tehát és nem is volt szó airról. hogy a sárközi Egyetértésben addig van csak egy embernek értéke, becsülete, amíg szakadásig képes dolgozni. Még csak neheztelésfélét sem érzek a vezetők hangjában, az elnök újra, meg. újra elmondja, hogy Racskainé tanítványa is volt a marxista középiskolában, aminek eredményes elvégzése után került az esti egyetemre. Azt fájlalja, hogy nem tellett őszinte szóra és így össze kellett kuszáim ezt a dolgot.

Ha ez az asszony, annak idején nem veszíti el az egyensúlyt, ügye most nem lenne ügy, ném beszélnék széltében-hosszában nevének kapcsán a humanitás hiányát. Az aktuális egyéb előterjeszteni valók sorából kiiktatódott a kilépési kérelme, a közgyűlés nem fogja tárgyalni az ügyét. Szót ejteni azért — tanulságai miatt —- feltétlenül kell róla. A humanitás, hétköznapi megvilágításban nyugtató képet mutat Decsen. Nem igaz, hogy fel is út. le is út annak, aki valamilyen okból alkalmatlanná válik a megerőltető fizikai munkára. Ez a termelőszövetkezet és a megyében mind több termelőszövetkezet képes úgy gondoskodni tagjairól, ahogy azt a szocialista humánum normái parancsolják. ezt a szándékot eleve kétségbevonni nagyon felelőtlen dolog.

Racskainé termelőszövetkezeti tagként, két fórumon is vezetőségi tagként dolgozott. Mondhatni a bőrén érezte a decsi, sárközi hétköznapok minden problémáját, a termelőszövetkezetben élt, tudott arról, milyen nehéz a sárközi Egyetértésnek ez az éve. Boldog büszkeséggel mondta el, hogy milyen termelési eredményeik vannak a rossz időjárás éllenére is.

I A termelőszövetkezetről, “int ™----------—---------------------------------------- gáéról

b

eszélt. Hogyan vethette úgy el a mértéket, hogy fölállt és igaztalanul vádolt. ítélkező közhangulatot keltve ezzel? A kérdésekre Decsen hangzik el a válasz. És kell-e meggyőzőbb válasz? Racskainé továbbra is a tsz tagjaként könnyebb munkakörbe kerül... — II —

Cikkünk nyomán

ahol a helyiséggel kapcsolatos kérdésünkre Schrott József, termelési főosztályvezető többek között a következőket mondotta:

— Azzal kell. hogy kezdjem, jól ismerjük a szekszárdi problémát, amelynek megoldását annál is inkább sürgősnek tartjuk, mivel vállalatunk egyik, legeredményesebben dolgozó kirendeltségéről van szó. Munkájukról a legnagyobb elismerés hangján kell, hogy szóljak. Sajnos vállalatunknak jelenleg minden beruházási forrását leköti az országos alkatrészgyártó műhely építése. Éppen ezért új épület vásárlására, vagy egy új építkezéshez történő betársuláSTa nincs lehetőségünk. Arra azonban van anyagi fedezetünk, hogy ha a Tolna megyei Tanács rendelkezésünkre tudna bocsátani egy épületet, azt átalakítsuk, berendezzük. Erre viszont legjobb tudomásom szerint a Tolna megyei Tanácsnak nincs lehetősége. Éppen ezért nem marad más hátra. mint megvárni a Széchenyi utca rendezésének második ütemét 1970—71-ben, amikor is mintegy 100—128 négyzetméter alapterületű helyiséget tndunk a kirendeltség részére biztosítani oly módon, hogy anyagilag hozzájárulunk a kérdéses építkezéshez.

Mint a válaszból is kitűnik az Irodagéptechnikai Vállalat szekszárdi kirendeltsége egy-két évig még a vasipari vállalat területén marad. Ez pedig újabb és ki tudja hányadik szerződéshosszabbítást jelent

Mindenesetre, amikor m! egy évvel ezelőtt azt írtuk hogy a közeljövőben új helyiséget kap a szekszárdi kirendeltség, akkor nem gondoltunk arra, hogy ez a közeljövő 1970-ben esetleg 1971- ben lesz. Érdekességként talán még annyit: a kérdéses cikk megjelenése után egyik érintett szerv, vagy vállalat sem tiltakozott a „közeljövő’ említése miatt. Éppen ezért úgy gondoljuk a lehetőségek szélesebb skálájának megvitatásával talán előbbre lehetett volna hozni ezt a közeljövőt.

SZIGETVÁRI LÁSZLÓ

T\jem sokkal a legutóbbi

Jyf országgyűlési választások után, a Honvédelmi Minisztérium az egyik alakulathoz meghívta a honvédelemmel foglalkozó újságírókat. A meghívó érdekes témát kínált: az országgyűlés honvédelmi bizottsága az alakulatnál azt a kérdést vizsgálja, hogyan vált be a gyakorlatban az a törvény, amely a sorköteles korhatárt tizennyolc évben állapította meg. A tizennyolc-húsz éves fiatalok hogyan állják meg helyüket, hogyan tudnak megbirkózni a kiképzés sokszor nagyon nehéz feladataival, illetve a néphadsereg parancsnoki kara a kiképzésben, a nevelésben hogyan veßzi figyelembe az ' életkori sajátosságokat?

Az újságírók kőiében némi meglepetést keltett, amikor tábornokok, „civil” képviselők között megjelent két asz- szony is. Az egyik: Bolvári Józsefné, Tolna megye ország- gyűlési képviselője.

Asszony az államhatalom legfőbb szervének olyan bizottságában, amely a honvédelem, a hadsereg legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik? Ami a régi K. u. K. világban, de a Hor- thy-rendszerben is valami szentségtörésnek hatott volna — ma természetes. Természetes, hogy az asszony-képviselőn keresztül a haza védelmének legfontosabb kérdéseiben is érvényesüljön az asszonyok, az anyák szava, akik fiaikat katonának nevelik.

— Miután „katonává” választották, hogyan sikerült beleilleszkednie ebbe, az asszony számára szokatlan, új képviselői feladatkörbe? — tesszük fel a kérdést Bolvári József- nének, akit a tolnaiak csak úgy ismernek: „Katókám”, „Kató néni”.

— Megmondom őszintén, magam is meglepődtem, amikor az országgyűlés alakuló ülésén a honvédelmi bizottság tagjává választottak. Már elég régóta képviselő vagyok, mégis nagy-nagy meghatottságot éreztem, de kétséget is; hogyan tudok majd megfelelni ennek a megbízatásnak. A kétségek azóta elmúltak, a meghatottság viszont még sokszor erőt vesz rajtam, amikor egy- egy kérdéssel a bizottságban foglalkozunk. Most már tudom, látom, hogy ez az egyszerű szó, „honvédelem”, mennyi mindent magába foglal. A legutóbbi ülésszak előtt tárgyaltuk a honvédelmi költségvetést. A száraznak látszó számok mögött is ott látom a

katonafiút, a szülőt, tudom, hogy itt, a selyemgyárban dolgozó asszonyok munkájából jut a katonának, a hadseregnek mindig korszerűbb felszerelés, jobb ruházat, jobb ellátás. Amikor először hívtak meg egyik alakulathoz egy ünnepségre, nem is tudtam, mit fogok mondani. Ma már nem jövök zavarba.

— Munkámból, de képviselői megbízatásomból adódóan is sokat vagyok asszonyok között. Sokszor tapasztaltam, milyen féltő aggodalommal beszélnek arról: elviszik a fiamat katonának. Megértem őket. Mert a tizennyolc éves fiúban is még azt a kisgyereket látják, akit először vezettek kézen fogva az iskolába. Ilyenkor arról beszélek, hogy a fiú tulajdonképpen felnőtté vált, olyan felnőtté, akire a legfontosabbat, a haza védelmét bízzák. Tulajdonképpen az élet rendje ez, íratlan és írott törvény, immár belénk ivódott meggyőződés; a fiú akkor válik igazán férfivá, ha katonaidejét letöltötte.

— Ez valóban így van. Mégis, néha azt kell tapasztalni, hogy a leszerelt fiatalt nem

mindenütt kezelik úgy, mint felnőttet.

— Igen, így van. Képviselői munkámban már magam is tapasztaltam. Nagyon sok tizennyolc-húsz éves fiatalra a hadseregben milliós értékeket bíznak. És ha leszerel, a munkahelyén nem kapja meg ugyanezt a bizalmat. Az a véleményem, hogy sokszor a jogszabályok sem védik kellő súllyal őkét, emiatt érzi jó néhány fiatal kényszerű tehernek, szükségszerű rossznak a katonai szolgálatot.

— A képviselői munkának van egy kényszerű velejárója. A „kijárás”. Tudna mondani ilyen esetet is.

— Igen. Tavaly augusztus elején történt. Szabadságon voltam, éppen a piacról igyekeztem haza, amikor az egyik sarkon összetalálkoztam egy tanácstalan, kétségbeesett csoporttal. Az asszonyok sírnak.

— Mi történt? Mi a baj?

— Elmondták, lakodalomra készülnek, meghívtak száznál több vendéget. Délután lenne az esküvő, de nincs vőlegény. Katona. Hiába várták, nem jött haza. Nagy nehezen felhívták telefonon az alakulatot. — Kimentek gyakorlatra. Micsoda szégyen lesz, ha elmarad az esküvő, mennyi mendemonda kerekedik majd a faluban? Ott álltam én is tanácstalanul, velük együtt. Ismerem a hadsereg szigorú rendjét...

— Katóka, csak maga segíthet ...

— Segíteni? De hogyan? Mindegy, próbálok valamit tenni.

— Bejöttem az üzembe, telefonon felhívtam a honvédelmi miniszter elvtársat. Elmondtam, mi a helyzet. Jó, délután visszahívnak.

— Délután már a fél falu szurkolt, lesz-e esküvő?

— A minisztériumból délután megérkezett a válasz. A gyakorlatról hétfő reggelig elengedik, sőt, elhozzák a duna- földvári hídig. Végül is este hétre megérkezett a fiú, nyolckor megtarthatták az esküvőt.

— Ebben az esetben nem is annyira az én „kijárásom” a lényeges, hanem az a hatás, amelyet az emberekből kiváltott. A hadsereg szigorú szolgálati rendjében is helyet kapott az egyén, az egyszerű sorkatona gondja, a parancsnokok embersége. A katonát nem sokkal később viszont lehetett látni a televízió képernyőjén, mint az alakulat egyik legjobbját.

BT.

Mit jelent a közeljövő ?

„Az irodagép-javító átszervezése minden bizonnyal hamarosan érezteti majd kedvező hatását a vállalatoknál, intézményeknél is” — írtuk egy évvel ezelőtt „Irodagép-javítók” című képes riportunk végén.

Mi történt azóta?

A kérdésre a legilletékesebb, Radits Tibor kirendeltség-vezető adja meg a választ.

— Az elmúlt év jelentős változásokat hozott életünkben. így többek között megkaptuk az ígért gépkocsit, ezután kiterjesztettük tevékenységünket Baranya megyére is, ahoi öt felvevőbelyet és egy kirendeltséget szerveztünk. A korábbi elképzeléseknek megfelelően bővült a részleg tevékenységi köre. Ennek mintegy természetes velejárójaként vállalatunk biztosította és a jövőben is biztosítani fogja a szakmunkások továbbképzését. Az új gazdaságirányítási rendszer első évét sikerrel zártuk. Végeredményben úgy érzem, hogy az egy évvel ezelőtti elképzelések zömmel megvalósultak. kivéve egyet, amely talán mindennél fontosabb lett volna, ez pedig a helyiség kérdése.

A régóta húzódó helyiség problémájáról egy évvel ezelőtt többek között a következőket írtuk:

„A közeljövőben új helyiséget kannak, amelynek felszerelését a vállalat fogja biztosítani.”

Sajnos ez a közeljövő, most úgy néz ki, hogy 1970-ben, vagy 1971-ben érkezik el. Addig pedig nincs mást tenni, mint bizonyos időközönként meghosszabbítani a szerződést a Szekszárdi Vasipari Vállalattal. Pedig a vállalatnak is nagy szüksége lenne erre a helyiségre.

— Sajnos most már több alkalommal kellett meghosszabbítani az eredeti szerződés határidejét mivel az Irodagéptechnikai Vállalat kérdéses kirendeltsége vállalatunk területén van. Őszintéi megmondom nagy szükségünl lenne arra a műhelyre. De nine: mit tennünk — mondja Németi Antal, a Szekszárdi Vasipari Vállalat igazgatója.

Felkerestük Budapesten, a: Irodagép-teehnikai Vállalato

A honvédelmi bizottság tagja