Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-14 / 293. szám

nMIHItfiflifillllillfliiiilliiiiiiiifiiitiii Kommentár Egy új rendelet | megújítása • A z elmúlt héten részt vet- E tem egy kisipari ter- E melőszövetkezet termelési ta- E nácskozásán. feltűnő •módon E sokat vitatkoztak az újítási E rendeletről. Kifogásolták a E dolgozók, hogy részesedési ka- E tegóriájuk rovására megy az 5j újítási díj kifizetése, holott az — újítás eredményéből az I. és a s II. kategória is részesül... A E kisipari szövetkezet tagsága, és x minden bizonnyal Tolna me- E gyében minden újító megelé- E gedéssel vette tudomásul, hogy E a minisztertanács legutóbbi E ülésén foglalkozott az 1967-ben E alkotott kormányrendelettel. E A rendelet, amelv addia sok — vitát kiváltó régi gyakorlatot 2 az újítómozgalmat kívánta § megreformálni, alakítani a E mostani viszonyainkhoz, saj- X nos nem teljes mértékben si- E került — állapítja meg a mi- E nisztertanács. Az újítási ren- E delet reformálása nyomán vár- E ható, hogy most már valóban E növekszik az újítások száma, E értéke. Az idén nem egy Tol- *■ na megyei gyárban szinte nem E is hallattak magukról az újí- x tők. A kormányrendelet módo- § sítása révén azokban a kérdé- E sekben van változás, amelyek E eddig Tolna megyében is vi- x tátották voltak. így a munka- E ügyi miniszter intézkedése E nyomán növelhetik a vállala- E tok bázis-bérszínvonalukat az E elmúlt években kifizetétt újí- E táti díjak átlagának megfele- E lóén. Másik jelentős változás: E az újítások díja, tekintet nel- S kül az értékhatárra, a teljes E részesedési alapot, nem pedig E egyes kategóriákat terhel. Te- E hát nemcsak a dolgozó kate- x páriáját, amelybe az újítót be- E sorolták, hanem más kategó- E riák dolgozóit is érinti a díj E összege, teljesen logikusan, E hisz az újítás eredményességé- E bői más kategóriák is részesül- E nek. Érdekes az az állásfog- = lalas is, amely szerint a sza- E badalmaztatás alatt álló mű- § szaki alkotások díjazását a vál- E lalatok termelési költségekként = számolhatják el. Nyílván ez a " módosítás különösképpen a “ műszakiak körében talált ked­vező visszhangra és kiváltkép­pen a jelentős újítások, talál­mányok alkotását segíti elő. E llisz_ nem egy alkalommal je- E lentös találmány esetén 50—100 E ezer forintot is kitett az újí- E tási díj, a találmány összege. E A minisztertanács ajánl- E ja a SZOT-nak, utasít- E ja a továbbiakban az OTH-t E hogy dolgozzák ki, az újítási = szabályzatokban nagyobb gon- E dot fordítsanak az újítások E anyagi elismerésével kapcso- E latos kérdésekre. Egyszóval a S minisztertanács az újítómoz- E gnlom fellendítésének útját a E fokozottabb anyagi megbecsü- E lés, a szervezett, gondosabb E ügyintézésben látja. —Pj— | 111111111111111111111111111111111111111« Győzzön a jobb DRÁMAI HANGVÉTELŰ ri­portsorozatban leplezte le a kö­zelmúltban egyik központi napila- Pupk, miért kellett bezárni, meg­szüntetni egy tanácsi vállalat Die­sel-adagolókat javító üzemét. Azért, mert a tsz elcsábította a munkásokat. Nem az írással akarok vitatkoz­ni, értelme sem volna. A sorozat nem volt rosszindulatú, azt pedig én is elismerem, hogy a tez-mel- léküzemágak lombosodé fáján akadhatnak vadhajtások. Egyéb­ként is nevetséges volna a tsz-ek „egyéb” tevékenységétől népgaz­dasági méretekben félteni milíiár- d okkal dolgozó állami, tanácsi és ktsz-üzemek kenyerét. Ebben az anyagban azonban már felcsillant valami, aminek később jelentősége lehet. A szerző ugyanis megemlíti, hogy a részleget, többek között azért is szüntették meg, mert nem volt munkája. A tsz kezdetlege­sebb üzemében pedig van meg­rendelő, nincs panasz a kijavított alkatrészekre. Ez már nem lehet a csábítás következménye. A meg­rendelőt ugyanis nem a cégtábla érdekli, hanem a munka minősé­ge. Vagyis a tanácsi vállalat a ver­senyben a konkurrenciaharcban maradt alul. Furán cseng még fü­lünkben egy ilyen mondat. A gon­dolatot azonban meg kell szok­nunk. _Van verseny a régebben műkö­dő cégek és az új tsz-vállalkozá- sok között? Van bizony! Jómagam például nagyon szeretem a birka­pörköltet. Ha az ország egy bizo­nyos részén járok, mindig gondo­san elkerülöm a fogyasztási szö­vetkezet birkacsárdáját és 15 ki­lométerrel odébb, a tsz kisvendég­lőjébe megyek. Mert ott jobban főzik és nagyobb kanállal adagol­ják kedvenc ételemet * a hasonló példákat ma még szűk területről válogathatjuk, de már találunk. Nem kevés az olyan városi háziasszony, aki há­romszor végignézi az önkiszolgáló bolt gondoláit, amíg a keresett — tsz márkájú — savanyúságot, tar­honyát, vagy sajtot megtalálja. Mert az jobb. Azután akadnak helyzetek, ami­kor a nagyság hátrány, a kicsiség előny. Sóder kell például egy építkezéshez. Kétségtelen, az ál­lami bánya ezt modern gépsorok­kal és kisebb önköltséggel termeli. Lehet azonban, hogy a primitív kis tsz-murvagödör közelebb van. Tehát a szállítási költségeket, a sok utánjárást és várakozást is számítva, az építkezés akkor kerül kevesebbe, ha a tsz-től vásárol­nak. És onnan rendelnek akkor is, ha a nagy bánya megsértődik. Gyakran fordul elő, hogy bútort kell szállítani egyik faluból a má­sikra. Az AKÖV-nek erre a célra kiépített hálózata, olajozott gépe­zete van. Csakhogy mire az álla­mi teherautó a városból a rakodás helyére ér, a számla már több, mintha a tsz szállítóeszköze bo­nyolítja az egész fuvart. Nyilván, aki költözik, ilyen esetben a tsz- hez fordul. Érvényes ugyanez fordítva is. Biztos bukás elé néz az a tsz mel­léküzemág, amely a nagyvállala­tokkal olyan területeken akar ver­senyezni, ahol azok igazán otthon vannak. Nyilván senki sem fog az istállóban szövőszékeket felál­lítani, vagy a pajtában kerékpárt gyártani, mert a versenybe« ir­galmatlanul alul maradna. Maga a verseny ténye,, megjele­nése azonban örvendetes. Néhány területen túljutottunk már a hiánygazdálkodáson, akadnak cik­kek, amelyek eladása során a ve­vő kegyeit kell keresni. Keressük tehát minőséggel, új megoldások­kal, ötletekkel, új típusokkal. Ne teremtsünk erőszakolt nyugalmat monopolhelyzetek osztogatásával. Mert az „eszi, nem eszi” szemlélet nem csupán a fogyasztóra káros. Árt a népgazdaságnak, sőt magá­nak az elkényelmesedés veszélyé­nek kitett monopol-vállalatnak is. A tsz-melléküzemágak hivatása, hogy segítségükkel növeljék a tag­ság foglalkoztatottságát, egyéb­ként kárba vesző terményeket dol­gozzanak fel, hasznukból mező- gazdasági beruházásokat valósít­sanak meg és rossz adottságú kör­zetekben emeljék a parasztság életszínvonalát. Miközben azon­ban ezt teszik, áldásos hatással le­hetnek a piac élénkülésére is. A Minisztertanács éppen a kö­zelmúltban állapította meg, hogy egyes területeken „még igen lassú a gazdasági verseny — a konkur- rencia kibontakozása”. Mivel ez a jelenség elképzeléseinkre káros, üdvözölnünk kell minden apró moccanást is, amely a merevséget feloldja. NEM A TSZ-EK és a vállalatok versengése lesz itt a fő erő, amely a mozgást hozza. De a tsz-ek is tehetnek valamicskét ennek érde­kében. Élvezve az ebből származó hasznot, vállalva a reájuk is vo­natkozó kockázatot, versenyezze­nek csak, ahol tudnak. És akkor: győzzön a jobb! F. B. Közéletünk Tegnap délelőtt ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottsága a tanács vb-elnö- kének Szabópál Antalnak a ve­zetésével. A tanácsülésen részt vett és felszólalt Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának. titkára. A végrehajtó bizottság előszűr az építési, közlekedési és vízügyi osztály irányítási tevékenységé­ről szóló beszámolót vitatta meg, amelyet Fábián Imre, az osztály vezetője terjesztett elő. Ezután a megbetegedett Somorjai Sándor osztályvezető helyett Horváth Jó­zsef, a megyei tanács vb-elnök- helyettese terjesztette elő a kö­vetkező napirendi pontot, amely a megyei szarvasmarha-tenyész­tés eredményeiről és feladatairól, valamint a sertéstenyészté» terv és program végrehajtásának ta­pasztalatairól szólott. E téma megvitatásán részt vett és fel­szólalt Nőd Boldizsár, a MÉM osztályvezető-helyettese és Krisz­tián László, az Országos Állat­tenyésztési Felügyelőség csoport- vezetője Végül a vb különböző bejelen­tések dolgában hozott határoza­tokat és jóváhagyta a jövő évi tanács- és vb-ülések tematiká­jának tervezetét fl tsz-mozgalom jubileuma alkalmából Munkájuk elismeréseként „A mezőgazdaság kiváló dolgozója” címmel tüntette ki a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter Böhm Gáspárnét, a bonyhádi Pe­tőfi Tsz kertészeti dolgozóját, Merkl István növénytermesztőt, Breining József fogatost, Hoff­mann Jánost, a lengyeli Búza­kalász éjjeliőrét, ömböli Lajos- né növénytermesztőt, Apaceller Józsefet, a kurdi Uj Élet sertés­gondozóját, Németh Györgyöt, a kölesdi Egyetértés kőművesét, Bodor Miklós nyugdíjast, Béré nyi István nyugdíjast, Vaszari Ferencet, a miszlai Búzakalász állatgondozóját, Szalai Istvánt, a diósberényi Rákóczi növényter­mesztőjét, Hajnal Gábor állat- gondozót, id. Finta Lajos nö­vénytermesztőt, Séta Józsefet, a gyönki Petőfi éjjeliőrét, Tolmács Antalt, az újiregi Béke állatgon­dozóját. Harc a vevőért A Tolnai Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet vezetői a ve­vők jobb kielégítése érde­kében olyan árubeszerzésekre is rákényszerülnek, amilyet a múlt­ban nem végeztek. így például a hordozható cserépkályha a leg­keresettebb cikkek közé tarto­zik, így érthető, hogy az igé­nyeket nem minden esetben tud­ják kielégíteni. Mint a tolnai fmsz-vezetök elmondták, a Vas­és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat szállítása akadozik, eb­ből a típusú cserépkályhából nem tud eleget szállítani. Ezért az fmsz tehergépkocsijával köz­vetlen a gyártó vállalattól, Kis­kunhalasról szállított csütörtö­kön 14 kályhát. A szállítmányra a vevők már előre bejelentették igényüket, ezért a közeli napok­ban ismét hoznak Kiskunhalas­ról egy teherautó cserépkályhát. Anti-antialkoholismu» — avagy a jó bornak is keil cégér Benkő Bélának, a Biritói Ál­lami Gazdaság főkertészénék a munkaköre kibővült az idén: ke­reskedő lett az elismert szőlész­borász szakember. A közelmúlt­ban három napon keresztül utaz­gatott a Dunántúl északi felé- oen. piacot, vevőt keresni arra a borra, amelyet megtermelt. Útja sikeres volt, sok helyén megked­velték, elfogadták a paksi bort. — Abban a cipőben járunk, mint most tulajdonképpen min­denki más: eladni azt az árut, amelyet megtermeltünk. De nem is egyszerűen csak eladni — olyan állandó vevőpartnert ke­resni, akire mindenkor lehet szá­mítani. Bár eladni is nehéz, nagy a konkurrencia, Magyarországon évek óta jó a bortermés. — Hogyan tudnak versenyez­ni más, nevesebb borvidékekkel, amikor az állami borászat, álla­mi gazdaságok, termelőszövetke­zetek jelenleg több száz féle bort kínálnak? — Úgy, hogy felkutattuk az aránylag ellátatlan területeket — a bányavidékeket, Ajkát, Tata­bányát, de betörtünk olyan vá­rosokba is, mint Veszprém, Győr, Mosonmagyaróvár. Veszprémből tavaly kétszáz hektó hordós bor­ra -kaptunk' megrendelést, jövő­re már nyolcszázra. A győri vendégiátóvállalátnak a ko­rábbi .200 hektó-hordós,. 200 hektó palackozott' bor' után most ezer hektót szállítunk. A győri föld­művesszövetkezet egyik vendég­lőjében állandóan mér paksi bort, hasonlóképpen Budapesten, a Bartók Béla úton a Dél-budai Vendéglátó Vállalat is. Most már elmondhatom, hogy . kiala­kult az állandó vevőkörünk. — Mostanában sokat beszé­lünk az alkoholizmusról... — Más az alkoholizmus, és más a bor fogyasztása.- Igaz, sok van, a termelőnek hasznot hoz — ezért is termeljük — de attól még nem lesz valaki alkoholista, ha valaki esetenként elfogyaszt egy-két pohár bort, vagy a va­sárnapi ebédhez hazavisz egy üveggel. Termésünk nagy részét éppen ezért palackozzuk. A közelmúltban a szekszárdi mezőgazdasági boltban is meg­jelentek a paksi borok. Külön meglepetést okozott az érdekes, kétliteres palackokba töltött pe­csenye fehér. A címkét — ízléses kivitelben — a gyomai Kner-nyomda, a pa­lackot az orosházai üveggyár ké­szítette. n- Arra törekedtünk, hogy sza­kítsunk a hagyománnyal — mondja a főkertész —, mert ed­dig csak hétdecis és literes palac­kok voltak forgalomban. Ezért rendeltük meg a gyártól a kétlite­reset s ebben az üvegben kizáróla­gosan csak mi hozunk forgalom­ba bort Elmondhatom, rövid idő alatt megkedvelték a vásárlók. Az üveggyártól az idei évre 50 000 palackot rendeltünk, és már csupán néhány ezer vár töltésre. Jövőre mintegy hétszáz­ezer palac bort hozunk forga­lomba, hétdecis, egyliteres és kétliteres üvegekben. Vásárol­tunk egy automata töltőgépet, amelynek teljesítménye 1000 pa­lack óránként. A hordós borral együtt tízezer hektolitert hozunk forgalomba. Tekintélyes mennyiség... Há­rom Tolna megyei állami gaz­daság termése: a biritóié, a ta­nácsié, a hőgyészié. A termés legnagyobb részét Biritó adja, mintegy 700 holdról. Az év ele­jén alakult meg a három gazdag ság értékesítési társulása. — Meg kell jegyeznem, hogy nemcsak bort hozunk forgalom­ba, hanem mustot is, paksi sző­lőlé néven — de ezt már az el­múlt évben te megismerhették a fogyasztók. A régi, négy és fét decis söröspalackokba töltjük, mintegy 4—5000 üveggel szállí­tunk a kereskedelemnek. Gon ­dolunk azokra is, akik a szőlő levét, csak mint mustot szere­tik ... — Egyébként, az# tartjuk, a Jó bornak is kell cégér. Hogy áll- juk a versenyt, olcsón kell Jé minőséget produkálnunk. — A paksi pecsenye tehér mé­lyen szőlő bora? — Ezerjó és kövidinka... Da van rizling borunk, és kisebb tételben Cabernet te. BL K ötöttárut í arácson\jra / Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár szintetikus finom kötöttárui csak nálunk ! < Keresse fel szaküzletünket, olcsó árak nagy választékban. Nyitás: december 16>án, hétfőn. •• Szekszárd, Rákóczi u. 1. sz. FMSZ, Szekszárd 03é>

Next

/
Thumbnails
Contents