Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-14 / 293. szám

Ennyit romlott, az utóbbi tíz év alatt (a körben az utóbbi év alatt) e*y-e*y nyugati valuta

Amerikai közgazdász a nyugati valutaválságról

(Neiv York-i levél)

— Melyek a jelenlegi pénzügyi válság alapvető vonásai?

— Ezzel a kérdéssel fordult Henrich Borovik, az APN New-York-i tudósítója Viktor Perlő, neves amerikai közgazdászhoz.

Perlő válaszában hangsúlyozta, hogy a jelenlegi válság egyik fázisa a tókés világ tíz éve tartó pénzügyi válságának. A helyzet különösen a legutóbbi másfél évben éleződött ki.

— Megállapítható —1 mondotta,

— hogy az utóbbi időkben határozottan gyengült a dollár és az amerikai bankok befolyása a tőkés pénzügyi világban. Az arany dollárban rögzített ára — 35 dollár egy uncia — több mint harminc éve áll fenn. Ez az ár a dollár különleges szerepét tételezi fel, azt, hogy a dollár veszi át az aranyalap szerepét. A dollárnak, mint fizetőeszköznek ez a megkülönböztetett szerepe, az utóbbi években gyengült. Az arany értéke

.'emelkedett. Ha az ahány'ára változatlan marad, az aranytartalék ném elegendő arra, hogy fedezze á kapitalista örszágák'Röáotti kereskedelem egész volumenét. Az aranytartalék ma a nemzetközi kereskedelemnek csak kéthónapos volumenét tudja biztosítani. Ha a mérleg csak kis időre is felborul, ez elegendő ahhoz, hogy teljességgel kimerítse egyik vagy másik tőkés ország aranytartalékát. Az Egyesült Államok például elvesztette aranytartaléka 64 százalékát.

— Miért ragaszkodik az Egyesült Államok mégis az arany állandó árához?

— Részben azért, hogy biztosítsa a döllár és az amerikai bankok vezető szerepét a nemzetközi pénzpiacon. Másrészt tudvalevő, hogy a Szovjetunió a világ egyik legnagyobb aranyat exportáló állama. Az arany alacsony felvásárlási ára tehát egyszersmind a szocialista tábor országai jövedeleméi vásárlóképessége csökkentésének eszközéül is szolgál. Azok a kísérletek azonban, hogy a nemzetközi pénzpiacon tovább tartsák az arany alacsony árát, nem váltak be. Sőt ellenkezőleg, az árakat valószínűleg fél kell emelni. A szabad valutapiacon egy uncia arany jelenleg 40 dollárba kerül. Ez arra utal, hogy a dollár devalválása felé haladunk.

— A jelenlegi pénzügyi válság

egyik alapvető j - öve a kapitalizmus egyenlőt!"n fejődése. Japán bruttó termel' Avi növekedése 10 százalék, míg Nagy-Bri- tanniáé kevesebb, mint 1 százalék. Tanúi vagyunk egyrészt Japán, Nyugat-Németország, és bizonyos mértékben Olaszország gyors megerősödésének, másrészt Franciaország Nagy-Britannia, valamint az Egyesült'" Államok viszonylagos gyengülésének. A nemzetközi kereskedelemben az Egyesült Államok elveszíti vezető szerepét.

— Miben nyilvánul ez meg?

— Az utóbbi években az USA nemzetközi keregkedelme állandóan deficites. Hivatalosan az export ugyan jelentéktelen túlsúlyban vari az importtal szemben, ez

a többlet ázonban kizárólag az ún.

. külföldi államok megsegítésére irányuló export” jóvoltából keletkezik, amely nem más, mint a katonai és egyéb áruk kivitele a bábkormányok és más csatlós kormányok számára, á kapitalista rendszer megőrzése céljából ezekben az országokban.

— Napjainkban az amerikai vállalatok nem törekszenek arra, hogy csak amerikai árukat exportáljanak. Kifizetődőbbnek találják, ha úgy hódítanak meg külföldi piacot, hogy tőkét exportálnak, és megszerezzenek olyan külföldi vállalatokat, ahol a munkaerő jóval olcsóbb, mint az USA-ban.

— Ami az importot illeti, az amerikai cégek az Egyesült Államokba azokat az árukat hozzák be, amelyeket külföldön, az általuk ellenőrzött vállalatoknál gyártottak, illetve azon külföldi cégek árúit (pl. japán, vagy nyugatnémet.. cégekét),: amelyekké! lícen- cekre kötöttek szerződést. Az egyes amerikai vállalatok érdekei persze sokszor ellentmondanak az egész amerikai imperializmus érdekeinek. Ez az ellentmondás nehéz helyzetet teremt az amerikai külkereskedelem számára.

— Van-e valamilyen lehetőség a jelenlegi pénzügyi válság

megoldására?

— A válság megoldásának egyetlen határozót lehetősége, az amerikai dollárnak az aranyhoz viszonyított devalvációja lenne. Lehetséges, hogy ez 1969-ben meg is történik.

— Mi a véleménye a franciaországi pénzügyi válság alapvető okairól?

— A franciaországi válság is azt illusztrálja, hogy a világ arany- tartaléka nem felel meg a nemzetközi kereskedelem volumenének, és hogy az arany ára túl alacsony ahhoz, hogy ellenálljon a mérleg időleges felborulásának. A Franciaországra gyakorolt pénzügyi nyomás egyébként annak a folyamatnak egy része, amelynek célja, hogy Franciaországot újból alárendelt helyzetbe hozza a USA- val, illetve Nyugat-Németország- gal szemben.

— Az amerikai imperializmus

1967-ben kampányt indított a francia áruk bojkottálására, és a Franciaországba irányuló turisztika csökkentésére. A turizmusból származó jövedelmek sok ország számára igen komoly bevételi tételt jelentenek. Tudvalévő, hogy az USA és Nyugat-Németország utaztatja a legtöbb turistacsoportot. Ez komoly eszköz a kezükben, hogy. barátaikat megjutalmazzák, és az engedetleneket megbüntessék. Amikor néhány évvel ezelőtt az USA el akarta érni, hogy meg- döntsék Goulart rendszerét Brazíliában, a nyomás egyik eszköze a Brazíliába irányuló amerikai turistaforgalom csökkentése volt. Most ezt az eszközt használják De Gaulle ellen. A francia válság második fázisát az ország belső politikai krízise jelezte idén tavasz- szal, amely az egyetemisták zavargásában, és általános munkássztrájkban fejeződött ki. A francia burzsoázia, — szűk, önző osztályérdekből — hatalmas mennyiségben vitte külföldre tőkéjét.

— A nyugatnémet és amerikai nagytőke, amely megérezte, hogy a frank gyengüléséből hasznot húzhat, megindította a hajszát ellene. A francia kormány el tudta volna hárítani a kampányt, ha komolyan ellenőrzi külkereskedelmét. Ez azonban ellentmondott volna a francia burzsoázia érdekeinek, és ezért nem foganatosított ilyen intézkedéseket.

— Franciaország kormányának, hogy a frankot megmentse, • azon monopóliumok vállára kell a pénzügyi terheket hárítania, amelyek felelősek a válságért. Ha ezt nem teszi, kétséges, hogy sikerül-e valamit elérnie a válság pillanatnyi elodázásán kívül.

— Véleménye .szerint előreláthatóan mire vezet a pénzügyi

válság?

— Mindenekelőtt a nyugatnémet bankok jelentős megerősödésére. A dollár az eddiginél jóval nagyobb mértékben függ majd a majna-frankfurti bankárok támogatásától. Amerikának pedig messzemenő engedményeket kell tennie a nyugatnémet imperializmusnak, a nemzetközi deficit ki- egyenlítéséért. Hiszen Nyugat-Németország olyan nagy mértékben segíti ma is az Egyesült Államokat, mint senki más. Az NSZK, ha nem tévedek, évente 850 millió dollárért vásárol különböző katonai felszereléseket, kölcsönöket vesz fel, sőt részt vesz a külföldi országoknak nyújtott amerikai segélyben is.

— A nyugatnémet bankok ugyanakkor következetesen növelik pénzügyi tartalékaik aranyfedezetét, a dollár rovására. Ezzel csökkentik a kockázatot arra az esetre, ha a dollárt mégis devalválják. Mindez rontja a Wall- Street-i bankárok helyzetéi, és előrevéti a dollár devalvációjának lehetőségét. (APN—KS).

„Szakály Testvérek” Építőipari Ktsz

felvesz

textilipari

szövőnőket

hárommöszakos termelésre. Betanítási időre 800 Ft. tanuló immkadíjat fizet. Gyakorlattal rendelkezők előnyben.

Felvesz továbbá

építőipari

technikust.

Fizetés megegyezés szerint. * Jelentkezni lehet: Szekszárd. Rákóczi u. 15 sz. alatt. (85)

Shaw a kocsiablakhoz lépett.

— Bocsánat, nem vinnének magukkal...

Abban a pillanatban felismerte Byerst, és örömében a füléig húzódott a szája.

— Igazán szép tőled, hogy megálltéi. Már azt hittem, reggelig ácsoroghatok az úton, amíg felvesz valaki.

A három szökevény értetlenül összenézett, mint akik nem hisznek saját fülüknek.

— Csak nem autóstoppal akartál szökni? ;— kérdezte Byers olyan fenyegető hangon, hogy Shaw jobbnak látta nem válaszolni.

— Miért nem tartottál a többi négerrel?

— Félreálltam a szükségletemet elvégezni, közben eltűntek.

— Bizonyára örültek, hegy lerázták ezt a marhát — jegyezte meg Anderson.

A néger kérlelni kezdte őket.

— 49 —

— Vigyetek magatokkal, fiúk.

— Félre innen! — kiálltott rá Byers és felcsavarta az ablakot!

Shaw még mindig nevetett,

— Nem hagyhattok itt, hiszen én is segítettem, hogy kiszabaduljatok.

Állj már félre, különben elütlek!

Shaw összeszorította vastag ajkát; már nem nevetett.

— Egyedül nem megyek tovább. Ha nem visztek magatokkal, jelentkezem a rendőrségen.

— Még csak ez hiányzott! — sóhajtott fel Christie.

— Rajta, szállj be hát, hogy indulhassunk.

Ujra nevetésre húzódott Shaw szája. Pisztolyával, takarójával és két doboz rabkoszttal a kezében beszállt, elhelyezkedett a hátsó ülésen és egy zsebkéssel bontogatni kezdte a konzervet.

— Roanoke-ba megyünk, Willie — mondta Christie.

— Nekem egészen mindegy.

Byers még mindig nem békült ki a helyzettel.

— Ereszd le az ablakot — mondta Andersonnak. — nem bírom a szagát.

— Enni, inni és bűzt árasztani, másra nem is képesek. — zúgolódott Anderson is

— Ugyan, hagyjátok már abba — csitította őket

Christie.

— Végeredményben derekasan segített a kitörésben.

Byers dühösen rátaposott a gázpedálra.

— Menj vissza hatvanasra — intett Anderson. — Nincs szükségünk arra, hogy gyorshajtás miatt leállítsanak és igazoltassanak.

•— Mit gondoltok, a nyomunkban vannak-e már? — kérdezte Christie.

— 50 —

Anderson a fejét rázta.

— Néhány óra előnyünk biztosan lesz. A váltásig nem történik semmi, hiszen az őröket külön-külön bezártuk.

— Csak Shupe aggaszt — jegyezte meg Christie. — Philips őt telefonon hívta a börtönbe, s felesége talán gyanút fog, hogy olyan sokáig elmarad.

Shupe még nőtlen — válaszolta Anderson. — Senki sem várja odahaza.

Roanoke-ig hallgattak.

Közvetlenül a város előtt Christie helyet cserélt Byers-szel. ö vezette a kocsit, jól ismerte a várost, hiszen elítéléséig ott élt.

Húsz perccel később megállt egy kis parkban egy hatemeletes ház előtt. Zsebrevágta pisztolyát és kiszállt.

— itt várjatok meg. Nem tart sokáig — mondta.

Miközben a többiek kényelmesen elhelyezkedtek a kocsiban. Christia beosont a ház kapuján. Az éjszakai portás egy újságra borulva aludt. Lábujjhegyen elsuhant a portásfülke előtt. Nem vette igénybe a liftet, gyalog ment fel az ötödik emeletre. Végigment a folyosón, az E—5 számú lakásig. Megnyomta a csengőgombot. Azután még egyszer, majd még egyszer, összesen hatszor. Csak akkor nyílt ki az ajtó tenyémi szélesre.

Borzas hajú szőke nő nézett ki a résen, álmos szemmel.

— Mit akar? — kérdezte barátságtalanul.

Christie-nek néhány pillanatra tátva maradt a szája a

meglepetéstől. Soha életében nem látta ezt a nőt.

— Nancy Keithet keresem — mondta.

— Tűnjön el innen, amíg szépen mondom. Azt hiszi, bedőlök ennek a trükknek — mondta a nő dühösen é* be

karta csukni az ajtót, de Christie gyorsabb volt, a küszöb ■ az ajtó közé tette a lábát.

— Egészen biztosan tudom, hogy Nancy itt lakott

— 51 —