Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
AZ 01.VASÓ^ftaplója Tüskés Tibor: A déli part *~é> A Somogyi almanach-sorozat tizedik köteteként jelent meg Tüskés Tibor: A déli part című, Balatonról szóló tanulmánya. Tüskésnek szülőföldje a Balaton, Skántód tája, az a vidék, ahol Csokonai Lilla sebével a „rengeteg Somogyba’’ vette útját és a kései utód: Jankovich Ferenc innen exponálta Párizs ellenében a magyar valóságot. Tüskés tanulmánynak nevezi kötetét. S ha ez geológiai, természeti, történelmi, társadalmi, művészeti adatok összefoglalásés újabb feltárását jelenti: műfajilag helyes a megnevezés, de a mű szépségét, atmoszféráját nem mutatja pontosan. A tárgyi adatokat a líra erejével ötvözi olyanná, hogy írása nemcsak sajátos feladatokat öld meg, hanem sajátos művészetet is ad. A Urai vonás mellett érvényre jut Tüskés rendszerező, lényeget megragadó, kutató írói vonása is. A déli part bemutatását hasznosnak tartjuk, főleg, ha figyelembe vesszük a közvéleményben, de néha a balatoni kiadványokba is becsúszó eltolódást az északi oldal javára. Mert mindenképpen egyoldalú beállítás (hiszen a fürdőzés szempontjából éppen a sekélyebb, melegebb vizű déli part a kedveltebb), hogy ez a pari csak a latinosabb hegyvonulatok: Tihany, Badacsony, SzigUget látványát tükrözi. Tüskés könyve tisztázza ezt a kérdést is. Módszerül nem a vitát választja, hanem azt keresi — céljának megfelelően —, ami sajátosan a déli part értéke, szépsége, tovább hasznosítható lehetősége. Észak és Dél vonatkozásában tehát írásában az „és" kötőszó a hangsúlyos és nem az észak beállítása a dél ellenében. Dekát megosztható-e a Balaton, nem a két oldal együttes, de egymástól elütő táji jellegében érvényesül valójában a varázsa? A kötet 25 részben sokoldalúan és érdekesen tárgyalja a déli pari kérdéseit. Felveti: meddig tart a déli part? Az Aligától Szentgyör- gyig húzódó partsávot nevezi így, de nem is a vízpartot érintően lényeges a kérdés Tüskés számára, hanem (ahogy Veres Péter is a víz mögé tekint) ujjúnkat tovább húzza a térképen a somogyi „mélység" felé, ahol még (s ahogy az északi oldalon is) balatoni elnevezésű falvak vannak. Balatonmagyaród 25 kilométerre esik a vízparttól és a Balaton világához tartozik. Idézi Bemáth Aurélt, aki Marcaliban is „itthon van a Balatonnál”. De még Nik- lán is érezte Berzsenyi kertjében a „víz szagát” és sírja mellől, a kis dombhátról is látni a Badacsonyt. Tüskés nyilván a kiegészítő erőforrásokat és lehetőségeket keresi ezekben. S a balatoni fürdőkultúra valóban ilyen irányban próbál kimozdulni a víz mellől. Ahogy az északi oldalon a nagyvázsonyi lovasjátékok kínálnak a hazai és a külföldi vendégeknek szórakozást, délen a kőröshegyi templom ünnepi hangversenyei lesznek egyre művészibb „idegenforgalmi” érdekességek. Csak néhány dolgot húzzunk alá Tüskés könyvéből, amit érdekesnek érez, új anyagként közöl, vagy hasznosítani kíván. így mutat rá Buzsák népi himzéseire, a déli part román és barokk építészeti, művészeti emlékeire: templomaira, kúriáira (ma már a szocialista élet kulturális és szociális céljait szolgálják ezek a kastélyok) és ősi parasztházaira. Itt még néhol eredetiben láthatjuk a halász- és pásztorélet világát. Őriz az emlékezet várakhoz, kövekhez tapadó regéket, mondákat s erről a vidékről is gazdag népdal- és dallamkincset guűj- töttek Bartók,'' kodály, Lajtha Vikár és mások. Vj Tüskés tanulmányában, amit a fürdővilág 45 utáni kialakulásáról mond. Vj nép, pontosabban: a nép lépett a régi helyébe. Tüskés könyvében ezek a részek („Fordul a föld”, „Parasztfürdő”, „Mit ad a föld?”, „Népesség, népmozgalom”) érdekesek, izgalmasak, szociográfiai érvényűek az új „honfoglalók” világáról. Ezeket balatonfenyvesi „kötődése" kapcsán közvetlenül látja, láttatja, s ezért írása eredeti dokumentuma marad a Balaton-kuta- tóknalc. De praktikus ötleteket is vet föl a somogyi part kihasználására és fejlesztésére. „Több gonddal kellene — írja a „Műemlékek, múzeumok” c. fejezetben — ország-világ elé tárni a déli part nevezetességeit. Ugyanúgy divattá lehetne tenni a szemesi, egyetlen vidéki postamúzeumot, mint Jókai füredi házát, a földvári üdüléshez ugyanúgy tartozhatna a kerete kirándulás, mint Badacsonyhoz a borkóstoló, a déli parton ugyanúgy alkalmi,, időszaki kiállításokat kellene rendezni a táj képzőművészeti, irodalmi hagyományaiból, mint a badacsonyi Kisfaludy-ház, a tihanyi múzeum teszi.” A művészeti látnivalók közül (csak egy példa) felhívja a figyelmet a Lelléhez közel eső Somogytúrra, ahol félszáz évig festette Kunffy Lajos a somogyi tájat és népét. _ „Szülőföldem a Balatoncímű önéletrajzi vázlatával záródik a szép (Varga Hajdú Isiván finom rajzaival illusztrált) kötet. Ez a rész egészen líra: a szülőföld szeretete szól belőle és ez adta könyvéhez is az ihletet, hogy az „egészségesebb arányokat” keresse a déli partvidék múlt és mai je lenségeinek, társadalmi és szellemi életének feltárásával. Tüskés szándéka sikerült: könyvével ennek a tájnak, tóvilágnak szinte „szerelmes föld rajz”-át tárja olvasói elé. A déli part karakterét adó nyugalmas jegenyesorok. Egry József Fonyódra vetülő fénypárái kedvesebbek, a „rengeteg Somoavba” futó poros utak jobban kinyílnak előttünk írásában. S könyve minis több egy partvidék monog- ró fin tórát: művészi, eszközeivel az új balatoni irodalom rangos darabja s minden sorával az egész Balaton jobb megismerését és szeretetét szolgálja. BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: Napkelte a parton Egyetlen síkbazárt magány a »«. Majd csak, ha a nap kél, majd csak ha a szél bontogat vitorlát felette, akkor nem lesz ennyire egyedül. Sok parttalan év óceánján sodródtam ide: kiheverni a rossz napok élét, legalább egy-egy pillanatban kihalászni a szépet, a jók Most kel fe| a jó nap, amit kerestünk, megtaláltuk, megvalósult piros álom a reggel TÉNAGY SÁNDOR: Kívánság A félelem, az iszony ne ásson arcodra árkot, legyél a kivételes: ahogy születtél, úgy maradj. Álmot, hitet pazarló erőd: glóriás ifjúság: ördkké-húszévesen ragyogtasd magad, míg csak élsz. Legyél a kivételes: magad megadni képtelen, szemeket hunyorogtass: ámuljon ellenséged is. BENCZE JÓZSEF: Anyám Fagyos sörényű reggel, kerge szelek a fákon, jaj az én legszebb tulipánom le ne taroljátok. Meddő csillagoktól zúzmara érik, éveidért anyám vadlúdgyászos szél sir! Hozok bundás kendőt derekadra szép szoknyapántot fagyos sörényű szelek, jaj, le ne taroljátok. Szily Géza falképei Tolnán Egy évi munka után elkészült Szily Géza két nagyméretű falképe melyet a tolnai községi tanács rendelésére készített a tanácsház nagytermében. Amikor első tárlatán, Szekszárdon, bemutatkozott a fiatal művész, feltűnt nemes ízlésével, modern, mégis közérthető látásmódjával, s joggal éreztük, hogy egy felfelé ívelő pálya első állomásának vagyunk tanúi. Most elkészült falképei nyomatékosan mutatják erényeit, mindenekelőtt kitűnő komponáló készségét, amely nagyszerű egységbe tudta foglalni a két hatalmas, összesen csaknem húsz négyzetméteres falfelületet. Áttetsző színek, nemes formák jellemzik Szily Géza művészetét, ami rendkívül érzéklete- tesen érvényesül a tolnai tanácsház egyébként is finom ízléssel kialakitott nagytermében. A két kép Tolna életének jellegzetességeit foglalja egységbe. Megyénkben hosszú évek óta nem kapott művész megbízást falképre. A tolnai tanács így kezdeményezőként lépett fel, s csak elismeréssel lehet szólni arról, hogy a fiatal művészt ilyen nagy feladattal bizí- neg, s remélhetőleg, pélrV ‘ aásutt is követésre talál. (cs)
