Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

«NHIHHttlliiiHnillfiillllllidlillllHin

Válaszol a 12—3611 I

Pályaválasztási előzetes

Olvasónk, K. Ádámné, több Kisgyermekes édesanya nevében arra & kérdésre keres választ olvasószolgálatunknál, miért nincs Szekszárdi vasútállomásán olyan elkülönít évit váróterem, ahol a gyermekükkel, csecsemőikkel utazó anyák várakozhatnak? A közérdekű kérdést közvetítő levélben megírja, hogy az érdekeltek többnyire beteg gyermeküket hozzák be a megyeszékhelyre, vagy vizsgálat, vagy kezelés miatt és dolguk végeztével nem tudják hol tölteni a vonatindulásig a várakozási időt, az állomáson nincs hely kijelölve az anyák és gyermekek részére, kicsinyeiket nem tudják sem megetetni., sem tisztába tenni, nem beszélve arról, hogy az egyformán füstös, lármás helyiségek a zsúfoltságból adódó piszkosságuk miatt alkalmatlanok arra« bjogy egy órát, másfél vagy két órát is itt várakozzanak a gyermekes anyák.

K. Ádámné megírja továbbá, hogy levelet intézett az állomás- főnökhöz, mire — állítása szerint — néhány napig ki volt függesztve egy tábla az egyik kisebb váróterem bejáratára, hogy azt csak gyermekes anyák használhatják. De az utasok nem tartották tiszteletben ezt a táblát, minden valószínűség szerint ezért ~ Is került le nagyon gyorsan a JJJ falról. Olvasónk hivatkozott a ” bátaszéki állomás gyermekes anyák ™ várótermére és ismételtfen fel- E tette a kérdést: Szekszárdon <E miért nem valósítják meg ugyan- j-J ezt? s

Megkerestük Kovács Zoltánt, a SS szekszárdi állomás főnökét. El- jjjj mondotta, hogy soha nem volt a “ gyermekes anyáknak külön vá- ZZ rótermük, az ő szavait idézve JE azért, mert: „Kicsiny a cipő, az JE állomás zsúfoltságát nem tudjuk — megszüntetni. öt, de még tíz 5 gyermekes anya miatt sem tud- » juk csak a gyermekes anyák ré- E szére kijelölni egyik várótér- — műnket. Ha mégis megtennénk, ZZ jöhetnének az iskolák, hogy kö- ZZ vetéljék a diákváróterem létre- Ej hozását. Mindkettő szükségességét jjjj elismerjük, az igények jogosak, ■“ de megoldani a problémát nem ZZ tudjuk, az ismert helyszűke E miatt”. JE

Olvasószolgálatunktól kérdései- “ re választ vár az olvasó. Teltin- ZZ tettel arra, hogy a fenti hivatalos ZZ válasz meglehetősen lehangoló. Ej kénytelenek vagyunk kommentál- E ni. Méltányoljuk mi is, hogy E szorít a cipő, — látjuk, szenve- E dői vagyunk. A megyeszékhely ■■ állomása, viszonyítva ahhoz a jE forgalomhoz, amit lebonyolít, ki- E csiny. M6g*s javasoljuk, illeté- E kesek vizsgálják felül a helyzetet “ és biztosítsanak az adott körül- mények között elkülönített váró- E termet a gyermekes anyák ré- E szére, mert a várakozásra szánt E helyiségek közül egy sem olyan, “ ahol az egészségügyi követeimé- E nyéknek megfelelő környeítetben E várakozhatnak gyermekeikkel az E anyák. A megyeszékhely „büsz- E kétkedhet*' a legrosszabb hírű E vasúti söntéssel, ahol nemcsak ZZ a vonatra várakozók számítanak ~ vendégnek, hanem a város teker- — gői te. Több kulturáltságot a EJ helyszűke ellenére te lehet és E keli teremteni!

HuiMiiimiiiiiimiviiiiiiiiitiiiiimiiTV éhány nappal ezelőtt pá- ’ lya választási tájékoztatót tartottak Szekszárdon az érdekelt pedagógusok részére.

Tolna megyében jövőre a végzősök száma körülbelül 4700 lesz. Ez a, szám, a következő években egyre kevesebb lesz. Ez már önmagában is sejteti, hogy e tanév végén minden eddiginél nagyobb feladatot kell megoldani. A lehetőségek alapjában véve nem változnak: előreláthatóan némi növekvés várható, több fiatal továbbtanulására lesz lehetőség, de ha a részleteket nézzük, az is kiderül, hogy bizonyos ellen t- mcindásokkal, nehézségekkel is számolni kell. A végzős nyolcadikosokból mintegy 1500—1600 középiskolában, 2300—2400 pedig szakmát tanulhat. Ha úgy vesz- szük, hogy a középiskolai és ipa- ritanuló-helyek száma már négyezer körüli, meglehetősen kedvező kép alakulna ki, hiszen a differencia nagyjából akkora, amekkora létszámú végzős egyáltalában nem is akar vagy nem is képes továbbtanulni. Csakhogy a beiskolázásnak az egyik alapvető tényezője: a fiúk, lányok aránya. A végzősök közt nagyjából felefele az arány, az igény azonban erőteljesen áttolódott a fiúk javára. Az iparitamuló-helyek zömére fiúkat tudnak felvenni; A középiskolákban pedig a fiú-lány arány annyira eltolódott az előző években a lányok javára, hogy kívánatos erőteljesebben növelni a fiúk arányát. Ez is, az is azt mutatja, hogy a fiúkat kedvező kilátások várják, a lányokat viszont nem.

A fiúk esetében — ha az ab- szolut számokat vesszük alapul — nem lesz probléma, viszont ha a szakmák szerinti megoszlást nézzük, kiderül, hogy itt sincs minden rendben. Népszerű és kevésbé népszerű helyre egyaránt keresnek fiatalokat, várható. hogy egyes helyekre a kelleténél többen jelentkeznek, máshova viszont kevesebben.

Nem kétséges, e mögött az egyéni és a társadalmi érdek ellentéte húzódik, s a pályaválasztási rendszernek, tevékenységnek éppen az a központi feladata, hogy az ilyen és hasonló ellentmondások helyes irányú megoldását segítse. A társadalmi és egyéni érdekek közti összeütközés egyébként nem Tolna megyei sajátosság, sőt még csak nem is magyar, hanem nemzetközi méretekben jelentkezik. Ez eredményezte, hogy szervezett pályaválasztási rendszer alakult ki majd minden ország — beleértve még a gyengén fejlett és elmaradott országokat is — pedagógiájában. És ez nem is újkeletű, hanem a polgárosodással kezdett párhuzamosan kibontakozni. Az UNESCO ezzel kapcsolatban legutóbb már 73 országban végeztetett felmérést. A mi iskolarendszerünkben 1962. óta külön kormányrendelet is szabályozza például a pályaválasztási tanácsadás megszervezését. Tolna megye iskolahálózatában pályaválasztási felelős-rendszert is szerveztek — elsők közt az országban.

A magyar és a nemzetközi tapasztalatok egyaránt azt igazolják, hogy a pályaválasztás egyéni és társadalmi törekvése közti ellentmondás csak a társadalom javára oldható meg, s a megoldási lehetőségeket — bár nemzetenként más-más formában, alapjában véve így is keresik. Ez kézzelfogható. Tolna megyében hiába szeretne ezer lány kozmetikusszakmát tanulni, ha egyszer a társadalomnak nincs rá szüksége. Ha a társadalomnak építőipari és vasipari szakmunkásokra van szüksége, nyilván nem kreálhat más státuszokat

Csakhogy bármennyire is nyilvánvaló ez az elv, a gyermekek és szülők többsége ezt nem tartja annak. A pályaválasztási rendszer szerepe éppen abban rejlik, hogy a szülőt gyermeket mint egyént meggyőzze a társadalmi érdek elsődlegességéről. Igaz, az egész dolgot elintézhetnénk azzal is, hogy hiába az egyéni törekvés, ha egyszer , a lehetőség más: egy végzős úgy sem tud máshova elhelyezkedni, mint ahol akad szabad hely. Csakhogy a tudatos pályatörekvés szeretet mindenképpen nélkülözhetetlen, ezért meggyőzésre, tudati formálásra kell törekedni minden esetben. Természetesen nem üres szólamokról van szó. Nagyon is alapos, az egyének számára is elfogadható érvek szólnak amellett, hogy valaki oda orientálódjék, ahol éppen hely van.

Alapvető igazság: a legtöbb gyermek nem egy, vagy két szakmára alkalmas ugyanolyan esély- lyel, hanem a rokonszakmák egész sorára, sőt ugyanolyan eséllyel indulhat számos eltérő szakmában is. Hány ember életútja kezdődött úgy, hogy egészen másnak szánták, mint ami végül lett belőle, s amivel megalapozta a hírnevét. Ahhoz pedig. hogy a szülőben, gyermekben ilyen tudat alakuljon ki, nem kampányra, hanem állandó pályaválasztási tevékenységre van szükség.

A pályaválasztás központja, gazdája természetesen az iskola. De amikor ezt hangsúlyozzuk, a szülői felelősséget, családi környezetet sem szabad figyelmen kívül hagyni. Semmiképpen sem érthetünk egyet az olyan véleményekkel, amelyek szerint minden pálvaválaszási visszásságért az iskola felelős. A szülő és a családi környezet legalább ennyire.

BODA FERENC

£ÍllillllfILililllillíllllll11tlllili<tttn»i8

s - '

Államsegély

1 - az egyháznak

Dombóvári remények és realitások

A lehetőségek

Új autóbuszváró

ír ' !>N-----N

e kell ezután a szabadban várakozni azoknak, akik a várdombi gépjavító állomásnál akarnak felszállni az autóbuszra. A helybeli ♦mi ács ezt a nemcsak hasznos, hanem külsőre is mutatós váróhe- . lyiséget állíttatta fel az űt mellett.

A községben szinte mindenki tatómunka során megtalálták az hajlamos arra, hogy többre tart- első Dombóvárott megjelent új- sa a meglévő értéket, fontosabb- ság példányait is. Hetven éve az nak tartsa a létesítmények meg- egyik téglagyár tulajdonosa ké- valósítását, mint másutt, még szíttetett hetenként megjelenő akkor is, ha a felételek azono- lapot. A községben mindig volt sak. Igen sok kezdeményezés tör- nyomda, s hosszú időn át itt tént már a községben. Nem le- készítettek egy időben több heti hét azt mondani, hogy a vezetők és időszakos lapot. A községben nem ragadnak meg minden le- sok jól képzett nyomdász élt, s hetőt, hogy gazdagítsák a köz- jórészük jelenleg Kaposvárott séget, csökkentsék a meglévő dolgozik. Érthető, hogy e hagyo- gondokat mányos ipar telepítésére kínálA patriotizmus itt is hasznos: kozó lehetőséget is megragadták, az emberekben a tennivágyást Egy éve bízták meg a községi tartja ébren. Nagyarányú kuta- tanács titkárát, hogy az Athe- tómunka folyik, hogy felderítsék, naum Nyomdával folytasson megfelelő módon publikálják a tárgyalást a nyomda egy üzemé- község munkásmozgalmát. E ku- nek letelepítése érdekében. A

tárgyalások még nem fejeződtek " be. De éppen a tárgyalás indítása példázza, hogy mennyire sokat akarnak tenni és áldozatokra is képesek a községben: a leendő nyomda vezetőjének, tehát az első számú" szakembernek lakást biztosítanának soron kívül, annak ellenére, hogy a jogos igénylők száma csaknem félezerre rúg.

Ezekben a napokban a Tolna megyei Népújság előfizetésére kérik postások, pártaktívisták a lakosságot. Az akció, amely az egész megyére kiterjed, azzal a céllal indult, hogy a párt lapját minél több család asztalára lehessen letenni. Sokan azt kérdik a szervezőktől, hogy miért nincs Dombóvár községnek újságja, miért nincs a Népújságnak dombóvári melléklete. A kérdésre igen egyszerű a válasz: az újságmelléklet kiadásának financiális akadályai vannak. Szeretnénk itt elmondani, hogy jelenleg a járás területén ezerhél- százötvenhét előfizetője van az újságnak. Amennyiben egy dombóvári „mutáció” különkiadására — mint a Bajai Hírap nél- dául — vállalkoznánk, legalább ötezer példánvnak kellene a községben „elfogyni”. A lapkészítés

meglehetősen drága mulatság. A különkiadás helyett, mint a Népújság rendszeres olvasói meggyőződhettek már róla, szerkesztőségünk rendszeresen helyet ad a község életét publikáló, a mindennapi gondokat elemző írásoknak. Sőt ebből a községből tudósítják lapunkat legtöbben — rendszeresen. A Népújság külön melléklete is tehát a remények közé tartozik, a reális alap az volna, ha a példányszámot lehetne növelni.

A mindennapok embere, bármennyire is érdeklődik a napi politikai, gazdasági élet iránt, érthető okok miatt a nagy ösz- szefüggésekben nem tud úgy tájékozódni, mint azt a helyes ítélet megkívánná. Ezt segíti pótolni talán ez a cikksorozatunk is. És abban bízunk, hogy a Népújságban megjelent írásaink a jövőben is a lakosság nagy figyelmét keltik majd fel, éppen úgy, mint eddig.

Mintegy két éve a község néhány vezető emberével folytattunk beszélgetést. Ott mondottuk el, hogy szerkesztőségünk támogatója a községi törekvéseknek. Lapunk főszerkesztője akkor azt ígérte, hogy a község problémáiról rendszeresen hírt adunk, elemezzük az urbanizációs törekvéseket, egyszóval segítjük a vezetők munkáját. Úgy értékeljük, s ebben megerősitettek bennünket a község vezetői is, hogy a két évvel ezelőtti beszélgetést gyümölcsöző együttműködés követte és ami még ennél is jelentősebb: a község nagyszerű létesítményekkel gazdagodott, egyre több valósul meg a korábban bejelentett programokból; gazdagodik, szépül Dombóvár.

És ezt el kell ismerni azoknak is, akik nem elégedettek a fejlesztés ütemével, mértékével.

jVf indenekelőtt nem is aa anyagi oldala a legfi- gyelemre méltóbb annak a ha-, tározatnak, amelyet legutóbbi ülésen hozott a minisztertanács az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján. A határozat lényege* hogy a forradalmi munkásparaszt kormány további hat évig, 1974 decernber 31-ig biztosítja a magyarországi egyházaknak és vallásfelekezeteknek azt a személyi és dologi államsegélyt, amelyet a húsz esztendővel ezelőtt megkötött egyezményben két évtizedre magára vállalt. Valójában még annál is többet, mert 1948-ban azt vállalta a kormányzat, hogy ötévenként, 25 százalékkal csökkenő összeggel nyújt pénzügyi támogatást az egyházaknak. Erre a csökkentésre azonban egyetlen egyszer sem kérült sor."

Nem lebecsülendő természetesen maga az összeg sem. Évi 68 millió forint ez, vagyis 1974 végéig összesen 408 milliós támogatás jut az egyházaknak. Ebből jut a papok és más egyházi személyek, alkalmazottak fizetésének kiegészítésére, jut hozzájárulásra a különféle egyházi tulajdonban lévő intézmények, iskolák, szociális létesítmények fenntartásához» templomok, egyházi műemlékek gondozásához, tatarozásához Az egyházak zavartalan működésével összefüggő igények, szükségletek kielégítéséhez igen jelentős hozzájárulásról van tehát szó.

TV yilvánvalóan senki nem x 1 gondolhat arra, hogy ez a támogatás a legcsekélyebb mértékben js valamiféle ideo- ' lógiai megalkuvásból fakad. Változatlanul a materialista világnézet hívei vagyunk és hazánk kormányzata csakis ezt a korszerű, haladó világnézetet érvényesíti és alkalmazza az iskolai nevelésben és a felnőtt felvilágosításban egyaránt. Más a világnézeti, az elvi különbözőség, vagy akár a harc az idealista, a vallásos felfogással szemben a meggyőzés, a felvilágosítás eszközeivel — és megint más az együttműködés az egyházakkal, valamint a i hívő, ugyanakkor velünk ma- i terialistáikkal, marxistákkal ; közös ügyön, a szocialista ha- I za erősítésén fáradozó magyar i állampolgárokkal.

Megnyugtató, hogy a ma- i gyarországi egyházak vezetői- : nek és a hívőknek többsége : ma már ezt ugyanígy gondoi- ; ja és tudja. Megmutatkozott ; ez azokból a megnyilatkozá- i sokból is, amelyek a magyar j katolikus püspöki kar, vagy a j protestáns egyházak vezetöi- i tői elhangzottak a napokban* i az állam és az egyház közötti i egyezmény huszadik évfordu- ! lója alkalmából.

A két évtizeddel ezelőtti I egyezmény megújításá■ ban. megerősítésében és a kor- : xnány méltányos any? ej dönté- : seben így tehát jóleső tapasz- : tálatokon alapuló kölcsönös bi- : zalom nyilvánul meg. Az egy- • házak tagjai meggyőződhettek i róla, hogy a szocialista társa- ; dalmi rend biztosítja a legteL : jesebb lelkiismereti és vallás- i szabadságot, amelyet törvény.

! be iktatott alkotmányunk is i magába foglal. Biztosítja még ; anyagi támogatással is az egy■ házak működését, ho«v őszinte érzésektől vezettetve dolgoz- zunk együtt a békéért, a jólétért, a kormány programjában meghatározott feladatok sikeréért.

PÁLKOVÁCS JENŐ llllHllllllllllllllllllililllllllllilUIUtM