Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-07 / 287. szám
A párt-vb tárgyalta... Napirenden a termelőszövetkezeti nyugdíjasok helyzete Kellő tapasztalatok birtokában, két esztendővel a szocialista országokban is páratlan tsz-nyug- díjtorvény hatályba lépése után tűzte december 5-i ülésének napirendjére az MSZMP Bonyhádi Járási Végrehajtó Bizottsága a tsz-nyugdíjasok helyzetének tüzetesebb megvizsgálását. Indokolta a mostani tanácskozást, hogy a téma ma is élénken foglalkoztatja a közvéleményt, és a változások ellenére gyakori, hogy még ma is megfeledkeznek a munkából kiesett emberekről. Az iparral is bíró járás választott testületét az a humánus elv vezérelte, hogy mind a járási, mind a helyi szervek figyelmét ráirányítsa a munkából kiöregedett parasztember helyzetének javítására. Minden hozzászólásból kicsendült a javítás szándéka, a fejlesztés igénye, és a tájékozottság. Határozattá emelt javaslataikban ajánlják, hogy a községekben mindenütt vizsgálják meg, ők maguk mit tehetnek az öregek érdekében. A helyzet ellentmondásossága ellenére értékes hozzájárulást adott a végrehajtó bizottság a falusi öregekről történő gondoskodás javításához. Megkülönböztetés és kedvezmények A beszámolót Prikk Imre, a járási tanács vb-elnökhelyettese terjesztette elő. A kiegészítő kérdésekre adott választ követően, a hozzászólások során szélesedett a vita. Ugyanis a helyzetet értékelve, a teendőkről szólván, nemcsak a járás 23 termelőszövetkezetéből nyugalomba vonult 205 nyugdíjas sorsáról beszéltek, hanem a több mint háromszor annyi járadékos életének könnyítésével is differenciáltan foglalkozt"’:. (Az 1300 falusi idős ember kö-' zül mintegy 200-an most is dolgoznak a tsz-ben). A bonyhádi járásban a ter- melőazóveUezeti nyugdíjasok átlag nyugcujüsszege 461 forint. Az összeg viszonylag alacsony voltát a szövetkezeti rendszer fiatalsága, rövid múltja határozza meg. Helyeselve állapították meg: a törvény szellemének, a végzett munka elismerésének felel meg a legtöbb termelőszövetkezetben alkalmazott megkülönböztetés. Ennek lényege, hogy nagyobb háztáji területet kapnak, magasabb segélyösszegeket juttatnak a közős alapok megteremtésében részt vállalt, a közös munkában szorgalmasan tevékenykedett mai tsz-nyugdíjasoknak. Ennek előrebocsátásával sem szabad azonban megfeledkezni a járadékosok sokaságáról, különös figyelemmel arra, hogy az idős emberek szociális helyzetén sokat lendíthet a szövetkezeti vezetőség és a tagság megértése. (Bizonyos határokon belül ugyanis szuverén joguk a juttatások elbírálása). Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy nagyok a különbségek a szövetkezetek között, előfordulnak még antihumánus esetek is. Némelyik termelőszövetkezetben nehezít az is, hogy hátrányosan nagy, harmincnegyven százaléknyi a nyugdíjasok és járadékosok aránya. (Hőgyész, Mőcsény, Váralja, Mórágy.) Sokféle kedvezményben része sítheti a termelőszövetkezet amerre rászoruló nyugdíjas tagjait és járadékosait, A járás 23 termelőszövetkezete közül kilen r mezőgazdasági nagyüzemben egységesen biztosítják a nyugdíjasoknak a maximális 1600 négyszögölnyi háztáji területet. Bírálattal illette a végrehajtó bizottság az aparhanti, a kakasdi, a váraljai termelőszövetkezetek eljárását, melyek egységesen, csak az előbbinek a felét adják háztáji gyanánt. Nyomatékül érveltek azzal, hogy sem a gazdasági helyzet, sem a takarékosság nem indokolja eljárásukat, mivel a teljes háztáji terület biztosítása Aparhanton 16, Váralján pedig 7,5 katasztrális hold többletterület kiadását jelentené, ami elenyésző egy több ezer holdas gazdaságban. örvendetesnek tartják, hogy sok termelőszövetkezetben a kötelező mértéken felül egyéb juttatásokban is részesítik öregeiket: így Bonyhádvarasdon kedvezményes háztájit, Lengyelen térítés nélküli fejadagot, Hőgyé- szen a háztáji termények jutányos hazaszállítását, Izményben a magányosoknak térítés nélküli fejadagot és fuvart, Tevelen fejadagot és tüzelőt, a rászorulóknak esetenkénti segélyt, Zá vödön tízórányi ingyenes fuvart, Zombán pedig a kislakásépítéshez ötezer forint értékhatárig kedvezményes fuvart, a háztáji ingyenes művelését, és tüzelőt biztosított a közösség. Szóba került a végrehajtó bizottság ülésén az elhalt tsz-nyugdíjasok özvegyeivel, a támasz nélkül élő öregekkel, az üdültetéssel történő fokozottabb törődés. Fellépett a testület a szűkmarkú, kicsinyes szemlélet ellen,' feladatul tűzve, hogy erre az eddiginél nagyobb gondot fognak fordítani. Vannak még ki nem használt lehetőségek a termelőszövetkezetekben, a nyugodt, békés öregség biztosítására — állapították meg többen. Elegendő-e a törvények betartása ? Nyomatékosan, jelentőségének megfelelően foglalkozott a vb- ülés a törvényesség eddigi betartásával és további betartatásával. A tagsági viszony rendezése során indokoltak voltak azok a törlések, melyek folyamán a közösségtől elszakadt, vele semmiféle kapcsolatban nem levőket törölték a tsz-tagok soraiból. A bonyhádi járásban 11 idős, rokkant, beteg tsz-tag fellebbezett tagságának törlése ellen. A törvénysértő határozatokat a járási tanács minden esetben hatályon kívül helyezte. Annak ellenére, hogy a közösségben végzett munka alapján helyesen és indokoltan tesznek megkülönböztetést a nyugdíj ösz- szegében, helytelenítették az egyformák között hátrányosan alkalmazott szubjektív kivételezést, mely szinte kizárólag helyi torzsalkodásból fakad. (Egyik tsz- ben ilyen alapon, 16-ból csupán 12 kapott kedvezményt.) Az effajta eljárás sérti az emberek igazságérzetét, megalázza az érintett öregeket. Többen szóvá tették a vb-ülésen, hogy a termelőszövetkezeti öregek ügyeiben csökken, egyre ritkább a törvénytelenség. De nem elegendő a törvények betűjének betartása. „Van egy íratlan törvény, a szocialista humánum, amely nem zárja le anyagiakkal a gondoskodást” — hangoztatták a vb-ülésen. Kiegészült a beszámoló, a még igen sok sérelmet, béntódást okozó helytelen bánásmóddal, sürgetve a mindenütt megteremtendő, megfelelően türelmes hangvételt. „A nyugdíj, vagy a járadék ne nyugtasson meg egyetlen tsz-ve- zetőt se. Senki ne feledje, ő is megöregszik, amikor még érzékenyebb lesz a fölényeskedő hangra, a megfelelő gondoskodás elmulasztására.” A távlatokra utalva, javaslatba került, hogy többet kell tenni a falun megoldást jelentő öregek otthonainak létesítése érdekében. A járás nagyobb községeiben a termelőszövetkezet és a tanács közös erővel hozza létre a rászorultak intézményes ellátását térítésmentes étkezéssel, fűtött szobákkal biztosító öregek nappali otthonainak hálózatát. Ahol erre igény mutatkozik, az erősebb szövetkezetek vezetői gondolkozzanak az eltartás; szerződések vállalásán. Az elvi és gyakorlati eügazí tással szolgáló vitát Lambert Jó. zsef járási titkár foglalta össze. Sokoldalú útmutatását azzal fejezte be a Bonyhádi Járási Párt Végrehajtó Bizottság, hogy határozatba foglalta: párttitkári értekezleten tanácskoznak e témáról, a tsz-nyugdíjasok — járadékosok helyzetének javítását szolgálva. Egyidejűleg javasolja a végrehajtó bizottság a pártszervezeteknek, mérjék fel. taggyűlésükön tűzzék napirendre, hogy helyileg mit lehet és mit kell tenniök. SOMI BENJAM1NNE Közéletünk Mit tettek a pákái járás általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetei a községek lakosságának jobb ellátása érdekében? Ez volt a paksi járási tanács végrehajtó bizottságának pénteken délelőtt megtartott ülésén az egyik legfontosabb téma. A szövetkezetek által végzett munkáról a nagyobb községek és járási székhely szövetkezeteinek elnökei számoltak be a vb előtt. Blazsek Károly Frigyes, a Paksi Járási Művelődési Központ igcu- gatója a művelődési központ népművelői munkájáról adott számot és tájékoztatta a vb-t, mennyiben segít a környező községek kulturális életének megszervezésében a művelődési központ Csökkentett munkaidő a műszergyárban A Mechanikai Mérőműszerek időre való áttérés intézkedési ter- Gyárának szekszárdi gyáregysé- vét a napokban hagyták jóvá, gében január 1-étői kezdődően így az új esztendőben a mintegy bevezetik a negyvennégy órás ezer műazergyám dolgozó csök- munkahetet. A rövidített munka- kerített munkaidőben dolgozik. Tolna megyei siker az országos „papucspályázaton“ Az OKISZ, a Hungarocoop és az Iparművészeti Tanács által rendezett országos papucs- és há- zicipö-pályázatra Tolna megye két kisipari szövetkezetéből küldtek pályamunkákat. A Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz mo- dellőrjei és mintázói harminc új modellt készítettek a pályázatra, a Kövendi Sándor Tolna megyei Cipész Ktsz-ből Berta Sándor modellőr „nevezett be” három házicipő újdonsággal. Az elmúlt napokban bírálták el a beküldött mintegy százharminc mintapapuceot és házicipőt. A bonyhádiak —- a Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz pályázói — négy díjat „hoztak el”. Első díjjal — ötezer forinttal — jutalmazta a zsűri Pirka Ernő modellőrt és Nagy Antal mintázót az egyik általuk készített papucsért három papucs, illetve essek készítői, különdíjat kaptak. A Kő- vend; Sándor Tolna megyei Cipész Kiaz által beküldött egyik mintacipő, a piros posztóból készült „Baba” gyermektipegő a maga kategóriájában harmadik lett. Készítőjét, Berta Sándort 1500 forinttal jutalmazták. Nagy sikert aratott a bonyhádiak — az Árutermelő Cipész Ktsz modellőrjeinek — többi pályamunkája is. Miután a szövetkezet jövő évi teljes kapacitását már lekötötték exportra — az idén 290 ezer, jövőre 400 000 pár papucsot szállítanak Csehszlovákiába — modelljeiket más szövetkezetek vásárolták meg és fogják majd gyártani. Dombóvári remények és realitások Dombóváros es Kaposvár Népújság 3 1968. december S. A község üzemei meglehetősen nehéz helyzetben vannak. A szövetkezeti ipar anyagi erői szűkösek. A faipari ktsz például, ha volna ereje üzemfejlesztésre, se tudna erre pénzt költeni, mert az üzem terület kicsi a fejlesztésre. Ebből következik, hogy a szövetkezet megmarad saját keretében, és a kínálkozó lehetőségeket — a piac keresi a termékeit — nem tudja kihasználni, holott ez az egész község egyetemes előrehaladását jelentené. A dombóvári jellegzetes helyzet: a munkaerő elvándorlása kézzelfogható, napról napra visz- szatérö dolog. Sőt. Megfigyelhetjük, hogy az elvándorló munkások száma egyre gyarapodik. Bár Komló az utóbbi években már nem szívja fel úgy a kínálkozó munkaerőt, mint az ötvenes évek elején, de helyette Kaposvár jelentkezett. És Kaposvár olyan területen. amely új, amely kedvelt a lakosság körében: a könnyűipart, főleg a konfekcióipart fejlesztik igen jó érzékkel. A kaposvári hatás Dombóvárra kézzelfogható. Nemcsak a munkaerő vonzása, hanenf a vásárlás, kulturális hatás és egyéb vonatkozásban is. Amikor Kaposvárott az ötvenes évek végén megkezdődött az a fejlődés, amely Szekszárdhoz hasonló, hatása sokkal eredményesebb, nagyobb volt. Hisz volt nagyobb alap, több lehetőség, hogy az ipar megtelepüljön. Kaposvár környékén meglehetősen „szegény" községek voltak: mezőgazdasági foglalkozású lakosság, nagybirtokok — szövetkezeti és állami — felesleges munkaereje itt „csapódott le”. Kaposvárott számos nagyüzem tevékenykedik már. S ezek léte magával hozza az urbanizációs fejlődést is: lakások, üzletek, művelődési központok építése, egészségügyi, szociális intézmények alapítása stb. S ezzel jár, már természeténél fogva is a város egyetemleges fejlődése. Ez úgy van, mint a szegény ember a pénzzel: amíg a szegény embernek húsz forintra van szüksége, nagyon hiányzik a húsz forint, de ha már ötezer forintja van az OTP-ben, akkor a húsz forint már nem a húsz forint értéket képviseli, jó ha van, de nem veszélyes, ha nincs. Dombóvárott veszélyesen hiányzik az urbanizáció. A pártbizottság egyik alkalmazottja mérgelődve mesélte: szemüveget kell csináltatnia, s ezért Kaposvárra kénytelen utazni. Nem az utazás ténye miatt bosszankodik, csak úgy, mint más emberek, hanem amiatt, hogy Dombóvárott nincs szemüvegkészítésre lehetőség. Ha inget akar vásárolni valaki, és éppen ebben az időben leltároznak a szövetkezet boltjában, más városba kell menni. Amennyiben más bolt leltároz, ugyanez a helyzet. És hiába vesztenek el néhány vevőt, — vasutasokról lévén szó, a filléres utazási költség miatt érdeme rrris Krp'vvWp utazni — nem sújtja túlságosan az fmsz-t. mert néhány százezer forint kiesés ma már egy közel húszmilliót forgalmazó Kereskedelmi egységben nem túlságosan figyelemre méltó. Más kérdés, hogy Dombóvár milyen hatással van a peremközségekre. Kurd, DöbröKöz, Kocsola, Kaposszekcső, Sásd, de még Mágocs is mindig Dombóvárra figyel. E község fejlődéséhez — munkaalkalom, kereskedelem, művelődési lehetőség — igazítják a peremközségekben az életet. Azt mondják: Dombóváros. Ebben a különös helységnév jelölésben sok mindent elrejtenek. Azt, hogy a község megérett a várossá nyilvánításra, hogy hatása van a környékre, és önálló gazdasági körzetet képvisel. Dombóvár hatása Kaposvárra is jellemző. Elsősorban a piac szempontjából. Másodsorban pedig a munkaalkalom van jellemző hatással a nagyközségre. Van egy olyan terület, amely nem mérhető. Ez: az emberek figyelnek Kaposvárra. És jobban figyelnek Kaposvárra, mint Szekszárdin. Ezt is el kell ismerni, és kimondani. És egyszer arról is kellene elmélkedni, hogy mi a gyökere annak, hogy a község gazdasági, politikai tényezői jobban figyelnek Pécsre, Kaposvárra, mint Szekszárdin. Minden harag, indulat nélkül, ha ezt vizsgálat tárgyává tesszük, csak nyerhetünk rajta. Következik: A LEHETŐSÉGEK PÁisKOVÁCS JENŐ
